Magyarország és a Nagyvilág, 1872 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1872-04-21 / 16. szám

192 kötet fogja kiegészíteni e kiadást. A 19-dikben a költő elbe­szélő- és lantos­ költeményei lesznek, a 20-dikban pedig a költőnek és műveinek jellemzése. Ezek közelebb szintén sajtó alá kerülnek. A legelső kötet 1864-ben jelenvén meg; az egész vállalat létrehozásához kilencz év kellett — s ez a mi viszonyainkhoz és a Shakespeare-fordítások nehézségeihez képest nem sok idő. Képző­művészet. (Ipolyi Arnold képtára) Olvasóink előtt bizonyára tudvalevő dolog, hogy Ipolyi Arnold püspök és kitűnő tudós hazánkfia ritka becsű műgyüjteménynyel bir, mely eddig Pesten a papnöveldéi épületben volt elhelyezve. Ipolyi besz­­terczebányai püspökké neveztetvén ki, sokan sajnálták, hogy e drága műkincsek a fővárosból elvándorolnak; de a nemes és hazafias főpap kedves meglepetésben részesíti a kormányt és a közönséget, a gyűjtemény becses­ részét fölajánlván az országos képcsarnok számára, következő, a közoktatási mi­niszterhez intézett levél kíséretében­­. Nagyméltóságú minisz­ter úr! Hazai és egyházi műtörténeti tanulmányaim közt sikerült egy műtörténetű becsű kisebb képgyűjteményt ösz­­szeállítanom, melyet szorgos utánjárással s jelentékenyebb költséggel világszerte híresebb gyűjtők és műárusok hagya­téka- és készleteiből szereztem meg. Gyűjteményem eddig az igazgatásom alatt állott, a pesti központi papnövelde he­lyiségeiben lévén kiállítva; — most, midőn hivatásom más rendeltetése által a fővárosból távozom, e gyűjtemény szá­mos becsesebb darabjait nem tartottam a változás bizonyta­lan esélyeinek kiteendőknek, s elhatároztam azon rég táplált szándékom s óhajtásom teljesítését, hogy azokat az országos képtár számára fölajánlom, melynek ezen gyűjtemény mint­egy kiegészítésül szolgál.­­ Az országos gyűjteményekben ugyanis a XVI. század előtti régibb festészeti iskolák s mű­­fejlődés példányai csak kevéssé, sőt legnagyobb részt épen nem lévén képviselve; gyűjteményem, mely a XIII. század festészeti műfejlődéssel kezdődik s ott végződik, hol az or­szágos gyűjtemények sajátlag kezdeteket veszik, igen alkal­masan pótolhatja ezek hiányait. — Fölkértem e tekintetben több avatott szaktekintélyt, úgymint a nemzeti muzeum igazgatóját, Pulszky Ferencz urat, az országos Eszterházy­­féle és a nemzeti múzeumi képtárak igazgató őreit ,Kratz­­mann és Ligeti urakat, az országos műtanács részéről Ráth György és Henszlmann Imre urakat, hogy gyűjteményemből e végre kiválasztanák mindazon becsesebb és érdekesebb példányokat, melyeket az orsz. képtár számára kívánatosnak vélnen. — Kik is ezen fölhívást készséggel fogadván, a mai napon által­ok kiválasztott 60 darab festményt az országos képtár számára tőlem átvették, mint a képtárőri ide csatolt elismervény­e/. alatt tanúsítja. — Ezen festményeknek rész­letes és műtörténeti leírással okadatolt jegyzékét azonnal elkészítem s átszolgáltatom, a mint azok szám szerint ren­dezve s mint óhajtanám és kívánatos: egy a legrégibb isko­lák számára szánt külön teremben együtt rendezve és fölál­lítva lesznek.­­ Itt csupán azon rövid értesítést adhatom, hogy ezen példányok legnagyobbára az ó olasz s ó-német festészeti iskolákból valók. Egy-két még régibb, úgynevezett algreco művön kívül ugyanis azon korszakok legnevezetesebb mestereinek, mint Margaritone d’ Arezzo, Giotta (egy fres­kója), Orcagna, Duccio di Buoninsegna, Burna, Tomato Giot­­tino, Lippo Memmi, Pietro Laurati, Ambrogio Lorenzetti, Nicola Segna, Spinello Aretino, Gentile Fabriano, Jano di Pietro, Ansano Vecchietta, Guidoccio Casarelli, Fra Angelica Fiesole, Tuligno, Pinturecchio, Lippo Lippi, Francesco Gior­gio, Assisi Tiberio s ezek iskoláinak művei. Valamint az ó-német, ó-kölni, Vilmos és István mesterek, a Van­eycki Zeitbloom s többféle iskolák művei, továbbá egy jeles Kra­­nach, három darab lengyel magyar festészeti iskolakép a XV. századból Magyarországból sat. — A legnagyobb részt már első rangú műismerő tekintélyek, mint Böhm és Ram­­boux jegyzékeiben, felnevezett művészeik nevei konstatálásá­­val előjönnek ; sőt számosabb ezek közül Crosve és Cavalca­­selle, a festészet történetét tárgyaló ujkorszakias művében is fölhozva s méltatva megneveztetik. — Méltán bátorkodom azért e kis választékos gyűjteményt a nagyméltóságod ható­sága alatt levő országos képtár számára fölajánlani, és kérni, méltóztassék azt az ország számára elfogadni. — Örvendve azon, ha ez által is szerencsés lehetek a hazai művelődést előmozdítani, mi életem és tanulmányaim egyik kiváló tö­rekvése ; boldognak érzem magamat, ha hazámnak tett ezen szolgálat által is honfiúi kötelességemet tejesithetem.“ Fölolvasások. (Magyar-osztrák északi sark-expediczio.) Bécsben­­ buzgón pártolják Weyprecht és Payer tengerésztisztek ter­­­vét, hogy egy északi sarkexpediczió rendeztessék ; a költsé­gek fedezésére jelentékeny adományok is történtek és hogy a magyar közönség érdeke is felkeltessék. Az egyik vállal­kozó, Payer főhadnagy Pestre jött és múlt hétfőn a terve­zett sarkexpediczióról felolvasást tartott a Lloydépület nagy termében, mely nagy terem azonban felettébb kicsinynek bizonyult be azon roppant, mindkét nemet, a polgári és ka­tonai osztályt bőven képviselő közönségre nézve, mely az előadás megkezdése előtt már félórával elözönlötte a széke­ket, padokat és állóhelyeket, úgy hogy az előadás megkez­désének időpontja (i. e. 11 óra) után érkezőkre nézve a terem a szó szoros értelmében hozzáférhetetlen volt. Hiában­­mutatták az illetők számozott székeik utalványjegyét , mert a roppant tolongásban, mely a bejáratnál valóságos dulako­dássá fajult, lehetetlen volt még csak állóhelyt is kapni. Az ekként túltömött teremben, tropikus melegségben kezdett beszélni Payer főhadnagy úr a jeges tengerről, dermesztő hidegről, örökös, jéglepte vidékekről stb., mi kétségkívül valóságos tanfalusi gyötrelmet okozott azoknak, kik a rop­pant meleg miatt fáradoztak. Payer fölolvasásának kezdetén elmondta azon expedicziók sorsát s eredményét, melyeken az angol, német s dán kormány küldtek északra. A mögötte fölfüggesztett roppant térképen mejelölte azon helyeket, meddig ezen expediczióknak jutniok sikerült. Payer előadása Magyarország és a Nagyvilág, nem csak szakavatott s kellemes volt, hanem azt már azon­ körülmény is érdekesítette, hogy a tiszt úr több északi sarki expediczióban részt vett, sőt azon előzetes expedicziót, me­lyet az osztrák-magyar kormány a múlt évben küldöttt az északi pólus felé, s melynek nyomán az idei valóságos expe­­diczió fog indulni, Payer főhadnagy ur maga vezette. Szó­lott azon teeendőkről és küzdelmekről is, melyek az idei osztrák-magyar expediczióra várnak s előadását több érdekes élmény fölolvasásával zárta be, melyek hosszú utazásai alkalmával történtek vele. Sajtó és könyvészet. („Beth Lehem.“) Ily czimen szerkeszt és ad ki a lel­kes magyar érzelmű, derék iró és tanár Reich Ignácz évkönyvet, melynek czélja a magyarhoni zsidók között a földmivelés és kézműipar terjesztése. Az első évfolyamot azon kitüntetés érte, hogy a király saját könyvtárába keblezé be s a párisi kiállításon is dicsérő oklevelet nyert. Ez év­könyv előj­­ára­­ írt s megjelen május közepén. Az érdemes szerkesztő Vörösmarty e soraival biztatja magát . S nem csak dicsőké a haza; A munkás, pór, szegény — Bár észrevétlen — dolgozik A hon területén “ (Aigner L. kiadványai .) „A magyar népdalról.“ irta Aigner Lajos. Ára 60 kr. — „Az arany rabjai.“ Elbe­szélések Erdély aranyvidékéről s a bányásznép életéből. Irta Lukács Béla. Ara 1 frt 40 kr. (A Kisfaludy-Társaság kiadványai.) Shakespeare minden munkái. XIII. kötet. „Cymbeline,“ ford. Rákosi Jenő . „Minden jó ha­jó a vége,“ ford. Győry Vilmos. (Ráth Mór kiadványai :) 1 évf. III. sz. „A Szabad­ság,* irta Asbóth János. Ára 3 frt. („Nyelvőr“) IV. fűz. Tartalma: E lő-e lé, Budenz. — Egy hirdetmény, Brassai. — Szórend, Ivanovics. — Elárul, Székács. — Faludy magyarsága, Boros­­tyánkövy. — Észrevételek. „S­zabács viadaljához,* Fogarasi. — Népnyelvhagyományok, I. Köz­mondások, Borbás, Ferenczi, Zámbó. II. Székely nyelvsajátságok, Kriza, III. Népdalok, Ferenczi, Győry, Hamary, IV. Gyermekjátékok és versikék, Volf, Steiner, Kovách, V. Helynevek, Kovách. — A magyar nyelv, 1. az akadémiában, 2. az egyetemen, 8. a nemz. színházban. — Idegen csemeték. — Kér­dések. — Válaszok. Újból ajánljuk e derék vállala­tot, mely a hazai nyelvünkből a gyomot avatott kézzel irtja ki. („Tanügyi lapok.“) Az alf. tanitó egyi szakközlönye. 1-ső szám. Szerkeszti Nagy János, megjelen Szegeden, min­den 1. és 15. Ára 5 hóra 1 frt. Halálozások. Takács Sándor, hajdan országgyűlési követ s a volt dunántúli kerületi táblabirája, Győrött, április elején, élete 69-ik évében. Tolnai Festetich Benő gróf, április 5-én, 60 éves korában. Dobblhof Antal báró, 1848-ban osztrák minister, 72 éves korában, apr. 16, Badenben. SAKKFELADVÁNY. SAKKFELADVÁNY. Arbott W.-től, Londonban, Arbott W.-től, Londonban, a bedefg­h Világos. Világos indul s a harmadik lépésre matot mond. Pest-bécsi irodalmi és művészeti intézet Csutsek testvérek. UIi. Szám. 1812. A 14-ik számban közlött feladvány megfejtése: Világos. Sb’tét. 1. F. g4-f5.............................P. g5—gl (legjobb) 2- N­. e6— g5.............................P. g6—f6 (üt) 3. B. f7 — f8.............................P. f5-f4 4. P. g3 f4 f és mat. Helyesen fejtették meg : Tóth Imre. Márkus Elek. Tőry Sándor. Neumann Béla. Réthelyi Ernő. Két Amlémi, Megfejtése a 18-ik számban. Az elsőnek kihúzott helyes megfejtő jutalma „Petőfi élete és halála” czimü műlap. A 14-ik számban közlött képtalány megfejtése: „Karikatúra.“ Helyesen megfejtették : Dankó J. Marinkovits P. Pam­­minger K. (hiányosan.) Czepf Katalin: Reiner I. Bene L. Keviczky Gy. Szegedi olv. egylet. Tadis Eulália. Belányi J. Frankel E. (hiányosan.) Buday K. Pataky Irma. Mandel M. Eperjesi jog. olv. kör. Saskeőy F. Tanuló. Nagy Illuminát. Németh D. Faith A. Spránitz Júlia. Csapó Zs. Stépán Kr. Szegedi fögymn. önk. kör. Pozsogár Gy. Ranics J. (hiányosan.) A megfejtők közül elsőnek kihúzatván Nagy Illu­minat, Szt.-Antal, Csallóközben, számára a „Koroná­zási albu­m” megküldetik. Szerkesztői üzenetek: N.-Várad, E. Gy. Szívesen ráállunk. Az illető szám in­dul. — Buda, V. I. Csak r. munkatárstól fogadunk el ily­nemű ismertetést. Amit vettünk, nem egyéb reklámnál. — „Még egy szót sem . . .“ De nem ám ! — „Mi van szebb a zöld erdőnél?“ Hogy mi van szebb? — nem kutatjuk. De hogy mi nála zöldebb ? — erre az ön verse kielégítő vá­laszt ad. — Buda, M. Meg fog jelenni. — „A rózsa születése* beküldőjének kérjük látogatását. — „Dalok.“ Olcsó pe­ngeté­­sek. — P. Vaszó. Az életet acceptáljuk, az ajánlatot ha le­het, a verset egyáltalán nem. — „A rongyszedő.“ Papírkosa­runkból kikeresheti. — Morgó, B. K. Csak a megfejtéssel együtt vehetjük hasznát. — „Dalok az utolsó útra.“ Valóban, alig van sor, mely tisztán érthető. — Győr. Ön kurtán kérdi: igen vagy nem ? Mi még kurtábban válaszoljuk : nem ! — Szabadka, W. S. Rajza, czikke válogatja. — Jéna. Gyarló for­dítása egy különben is középszerű költeménynek. — Horpács, R. A. Jelen számunk megadja az óhajtott választ. — „Egy vers a csókról.* Kétségbeejtő badarság. — „Válás után.“ Jobb is telik öntől. — „A szép leány.“ Sorát ejtjük. — A. Pere, P. K. Lelkes sorait nagy örömmel olvastuk. A mohácsi csa­tatéren fölállítandó emlékre szentelt hazafias adományát (5 frtot) a pécsi­ népbankhoz küldtük be, mint a mely az e czélra befolyt pénzeket kezeli. A szárnyas műmelléklet a kellő méltatásban részesült. Köszönet! — „Egy sóhaj hazámnak, stb.“ Ismeri ön Zsarnóczy Anta honleány kebelverseit ? Az ön költeményei szakasztott másai. Kelyhében a tarka Virágnak imád Kis méhe s a pille Leszállva reád. Gyönyörül — „És azt hiszem* stb. Tehetség jelei. De­ csak hadd forrjon még. — „A veréb.“ Becses czikk. Hova előbb közöljük. — „Metamorphosis.* Még csak tapogat. Idővel tán lenni fog. — Kőröshegy, Sz. J. A kiadó-hivatal írni fog. Azon évfolyam még kapható. — „Ottlik Györgyné“ rajz nélkül is számot fog tenni. Felelős szerkesztő: ÁGAI ADOLF kétsas-utc­a 24-ik szám.

Next