Magyarország és a Nagyvilág, 1872 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1872-05-26 / 21. szám

252 111.. közlegények arra használtatnak tisztjeik által, hogy a pol­gároknak, kiknek védelmére vannak hivatva, legszentebb jo­­­gait lábbal tapodják s a fegyvert, melyet csak a közrend föntartására és az ország védelmére­­lenne szabad forgatniok, henczegő tisztek magánboszujának és kihágásainak eszköze gyanánt használják ; nem vérlázító-e, ha az ezred vezénylője és a Pécsett állomásozó dandárnak szeme láttára történnek mindezek és a megtorlás csak abból áll, hogy a garázdál­kodó tiszt más századhoz, a Pécsváradon elhelyezve volt szá­zad pedig más állomásra helyeztetik át; s végre nem két­­ségbeejtő-e, ha a törvényhatóság, melynek egyik legfőbb és legnemesebb hivatala volna, a polgárokat jogaikban megol­talmazni s az ilyen merényleteknek példás megfenyítését hivatalból szorgalmazni, mit sem törődik azzal, ha a vár­megyének egy járásában oly állapotok keletkeznek, melyek még a katonai rémuralom legsötétebb korszakában sem vol­tak napirenden ? Fővárosi ügyek. (A fővárosi lakosságnak) egyik kellemes kirándulási helyévé válhatik Visegrád, hová a két ünnepnapon már ren­­deztettek is kéjmenetek. A nagy számú társaság azonban egyelőre még nem sok gyönyörűségben részesült, nincs még ott senki, ki a közönséget tájékozza és a romokat magya­­rázgassa, pedig Henszlmann Imre és társai már megállapíták történelmileg az egyes pontokat. A fellegvár ama helyéhez pedig, hol egykor a koronát őrizték, máig is elmulasztottak néhány kőlépcsőt tenni (pedig van szerteszél elég !) s igy oda csak lábai veszélyeztetésével juthat a vendég. A legtöbb meg sem kísérli. Nincs útmutatás a budai kapu felé sem, melyet Mátyás király épite s egyik legszebb maradvány. Nem drága javításokat kívánunk mi, hane­m egy kis köteles­­ figyelmet A visegrádiak és verőczeiek mozsárlövésekkel üd­­vözlék az érkező hajót, melynek födelén folyt a közebéd, holott kellemes­­ volna a Migazzi-kastély fákkal körzött ud­varán ebédelni, mit a váczi püspök okvetlenül megengedne. A gőzhajótársaság különben elég figyelmes volt a vendégek iránt „Fiume“ gőzösét fellobogózta s gondoskodott az igények ki­­elégitéséről. Egy fiatal hajóstiszt rendezte a gyep­bált is, melyben­ a ’falusi nép vett részt, mig a pestiek csak nézték. Egy-egy dal­ár-társaság éneke a hegyoldalon hangzott, mások az elhanyagolt Migazzi-kastély üres termeit járták be, el­gondolva, hogy mily fényes élet lehetett egykor a bíbornok korában e nyári kastélyban. Lichtenstein F. Lajos, a pesti kőnyomatú lap tulajdonosa, szíves volt visegrádi diszes nya­ralójának függő kertjét megnyitni, hogy a közönség rövidebb úton juthasson a romokhoz. Fél hétkor indul a hajó a falusi nép szíves búcsúja közt, s kellemes vizi­ út után kilencz óra tájban ért Pestre. Miután az ily kirándulások ez idén gya­koribbak lesznek, óhajtandó, hogy a romok közt tegyenek valamit a látogatók kényelmére és előnyére , ha nem is so­kat, annyit legalább, a­mennyit lehetne. (Háziuri FURFANG.) Mióta a sugárútba eső ingatlanok kisajátítása napirenden van, az illető­ háztulajdonosok külön­féle módokon törik fejüket, hogy ingatlanjaik értékét az es­küdtek előtt emeljék, így a napokban egy korcsmáros házá­nak értéke volt esküdtszéki eljárás által megállapítandó. Az esküdtek midőn egy délelőtt elmentek megtekinteni a házat, a korcsmát zsúfolva találták vendégekkel, még az udvar is telve volt asztalokkal s a sürgés-forgás oly nagy volt, hogy mozdulni alig lehetett. A kisajátítási esküdtek előtt tehát napnál fényesebben be volt bizonyítva, hogy a korcsmáros üzlete milyen brilliánsul megy s a háznak értéke e miatt is, mennyire emelkedett. Másnap azután véletlen ismét meg­­tekinték a korcsmát de egy lelket sem találtak benne, s ki­sült, hogy egész héten sem jár bele, s csak a korcsmáros rendezte a potya összejövetelt, hogy háza értékét magasabbra emelhesse. Fölolvasások. (Pal­mieri tanár fölolvasása.) A hírneves olasz tu­dós, Palmieri, közelebb Nápolyban nagyszámú hallgatóság előtt értekezést tartott a Vezúv legutóbbi kitöréséről. Bár az eső szakadatlanul esett, a terem zsúfolásig megtelt hall­gatókkal. Midőn Palmieri a szószékre lépett, az egész kö­zönség felemelkedett helyéről, a zajos tapsokkal üdvözölte a hírneves tudóst, ki a Vezúv legutóbbi kitörése alkalmával ezernyi veszély közepette megállta helyét a tudomány valódi hőseként az observatóriumon, honnan a Vezúv kitörését köz­vetlenül megfigyelhette. Megköszönvén a szives fogadtatást, a vulkánok elméletének s az e téren felmerült különböző nézeteknek előrebocsátása után áttért értekezésének tulaj­­donképeni tárgyára. A vulkánok emélete még nincs meg­állapítva. Hiányzanak szilárd alapon nyugvó s általános ér­vényű elvek, melyek nyomán törvényt lehetne alkotni. Palmieri észleletei rendkívül érdekes tüneményeket ismertet­tek meg a tudományos világgal, melyekből biztos következ­tetéseket lehet vonni a vulkánok természetére vonatkozólag. Ő azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy a Vezúv legutóbbi kitörése csak folytatását képezte az 1871. évi január 1-én történt lávaömlésnek, mely azon naptól kezdve a legutóbbi kitörésig majd több, majd kevesebb erővel foly­ton észlelhető volt. E tizenhat hónapi időtartam folyamában a lávaömlés egy nap sem szűnt meg. Ezen állításának iga­zolására az 1621-iki kitörésre hivatkozott, mely ezerek­ éle­tébe került, s a hegy egész környezetét elpusztította. Érte­kezésének további folyamában a Vezúv hasadékait ismer­tette meg, s azon természettani okokat, melyek ezen hasa­­dékokat előidézik, s az általa felállított elmélet alapján előadá azon okokat, melyek folytán­ a legközelebbi kitörés alkalmával több­ kráter megnyílt. A tudós tanár előadásában volt egy hely, mely a hallgatók figyelmét különösen felkel­­tötte. Látható megindulással beszélt ugyanis a legutóbbi kitörés áldozatairól. Azok holttesteit, kik ápril 26-ikán az atrio del cavallo nevű nagy nyíláson innen maradtak, mind fel lehet találni, a többiek azonban, — és ezek száma is­meretlen — kik vigyázatlanságukban e nyíláson túl mentek még mielőtt az előbb említett kráter felnyílt volna, a tűz­­oszlopok azonnal elnyelték s azon pillanatban szénné váltak. Magyarország és a Nagyvilág. 21. Szám, 1872. A hallgatóságon meglátszott a borz­ongás, midőn Palmieri előadta, hogy néhány nap óta a Vezúv említett helyén egész sereg varjú látható. F. jelenség kétségbevonhatlanul igazolja, hogy ott emberi testmaradványok léteznek, melye­ken ezen halálmadarak lakmároznak. Végül arra figyelmez­tetett Palmieri, hogy az ily kitöréseknél úgyszólván a víz játsza a főszerepet, s azért rendesen felhőszakadások és viharok kísérik az egyes kitöréseket, Ezen állításának iga­­­olására számos vihart számlált el, melyek Nápolyban és környékén dühöngtek, s különösen utalt egy irtózatos vi­harra, mely nem rég még az utczán való járást is megnehe­zítette s valóságos özönvízzel volt egybe kötve. Palmierit előadása végeztével­ a legzajosabb tetszésnyilatkozatokkal áraszták el a hallgatók. A tudós tanár a hallgatóság által képzett sorfalak között haladt végig még az utczán is, szűnni nem akaró ovatiók zápora alatt. Képzőművészet­ (Napoleon breczeg műgyűjteménye) a múlt héten került eladásra Londonban s mintegy 860,000 frankot hozott be. A többek közt a 16. századból eredő, olasz bronzból ké­szült két mű, egyik Bacchust, a másik Vénust életnagyságban ábrázolva, 2770 fonton, egy Madonna Giovanni Bellinitől 600 fonton kelt el. A Napoleon császár két gálahintaja az idő szerint Sheffieldben látható egy ottani spekulátornál, ki azokat jelenleg menyegzői fogatokul szándékozik alkalmazni. A Louvreban ugyancsak most árvereztettek el a volt császári család kirándulási pompás apró hajói 125.000 frankért. (A mostani párisi műkiállítás) 1670 óta a 29-dik. Ennyi idő óta csak egyetlenegyszer volt a kiállítás megaka­dályozva a 1871-ben. Az ez idei kiállítás 2067 művet foglal magában, sokkal kevesebbet, mint az előbbi években. A leg­számosabb és legszebb képek a tájfestészet és a genre kö­rébe tartoznak. Van több csatakép is, melyek a közel­múlt háborúból merítették a tárgyat, s hűségük által kiválóan ki­tűnnek. Feltűnő, hogy a kiállítás a trónt és oltárt egészen nélkülözi. Egyetlen koronásfőt, vagy papocskát sem láthatni. A Bonapartékat egyetlen rajzocska вет képviseli, mint az­előtt, mind a kiállítási terem egy oldalát a császárság élő és nem élők alakjai foglalták el. Baleset. (TŰZVÉSZ.) Berczelen, Nógrád­ megyében nem rég rop­pant tűzvész dühöngött, melynek az egész falu áldozatává esett. Vigyázatlanságból eredt, s úgy szólva az egész község távol volt ájtatos vallási gyakorlatok folytán, s igy esett, hogy nem volt, ki oltsa a mindinkább elharapódzó tüzet s alig pár óra alatt csaknem az egész község, közel kétszáz ház, iskola és templom hamuvá lett. A kik jelen voltak azon kevesek, a­helyett, hogy úgy ahogy az oltáshoz láttak vagy legalább valamit megmenteni siettek volna, térdre hulltak s kérték az istent, hogy mentse meg őket. Persze mindhiába. Segíts magadon, s majd megsegít az Ur. Rommá lett az egész falu. Sajtó és könyvészet. (Hajgató Sándor) „Kikelet“ czimen 1 írtjával hirdet előfizetést költeményeinek 2-ik „könyvére.“ Az elős. pénz küldendő a „Zalasomogyi Közlöny“ szerkesztőségének. („Magyar Tanügy.“) E kitűnő havi folyóirat jelen 5 számának tartalma : A classicus nyelvek s különösen a gö­rög nyelv ügye hazai gymnasiumainkban. Komáromy L. — A jogi szoktatás reformjához. Adler I. — Az „ifjúsági véd­erő.“ Wolf Gy. — Az osztrák egyetemek új szigorlatrende. Dr. Heinrich G. — Szamosy J, „Tirocinium poeticum.“ Eli­­scher J.— Matlekovich J, a „kereskedelmi szoktatás,“ Névy L. — Csernnyei K., „tirocinium poeticum,“ Garami R. — Bar­­dey E., „mathematiche Aufgabensammlung,“ Mauritz R. — A gyakorló iskola, dr. Kleinmann Mór. — Vegyes. * („Anglia művelődésének története.“) Irta Buckle H. Tamás. A világhírű művet fordítják : Endrődi Sándor, Fender József, György Aladár, György Endre, Láng Lajos és Márkus Miklós. I. köt. Ára egy-egy kötetnek 1 frt. Aig­ner Lajosnál. („A hullámok között.“) Regény 4 köt. Irta Cs­e­n­g­e­r Guszt. Egy-egy köt. ára 60 kr. Kiadja a „magyar nyomda.“ („Néptanítók nyugdíjazása,­ özvegyeik s árváik gyá­­molitása külföldön , hazánkban.“ Irta Molnár Aladár. Ára 1 frt 40. (A közművelődési dolgozatok II. köt. 3. füz.) Ki­adja az Athenaeum. (A szt. István-Társulat kiadványai.) A szt. István- Társulat 1871. évkönyve. — Szt. István király. Történelmi tanulmány. Irta Pór Antal. — Földünk helyzete a minden­­ségben. Irta Zádori János — IX. Pius pápa. Életrajzi váz­lat. Irta Bergmann József. — Jó tanácsok népünk anyagi és szellemi jóllétének előmozdítására. Közük Székhalmi Sz. M. és E. A. G. — Messiás (I—X. ének) Klopstock után Tár­­kányi. (A gyűjteménynek mindenesetre legbecsesb­b darabja.) E könyvek illetményét képezik a társulat 6000 tagjának. Halálozások: Gattági Gorove Károly, Gorove István volt minis­ter nagybátyja, a mezőgazdaság és kertészet buzgó és jeles mivelője, Pesten, május 16-án, 86 éves korában. B. Luzsénszky Károly, ki ifjabb éveiben tevékeny részt vett a közügyekben, Mórott, május közepén, 70 éves korában. Bánhidy Adolf honvédhuszárszázados a hadseregnek egyik legrettenthetlenebb vitézségű tisztje, ki 19 éves korá­ban az olasz hadjáratban bámulatos hőstetteket vitt véghez, Félegyházán, május közepén, 3­2 éves korában. Schauffert Hyppolit német drámairó, ki „Sakkot a királynak“ czímű műve által oly hirtelen nagy hírnevet szerzett, május 18-án alig 35 éves korában. Pest-bécsi irodalmi és művészeti intézet Deutsch testvérek. Drétaláss* Lóugrás szerint megfejtendő. Megfejtése a 23-ik számban. Az elsőnek kihúzott helyes megfejtő jutalma „Petőfi élete és halála“ czimű műlap. A 19-ik számban közlött, lóugrás szerint megfejtendő szórejtvény megfejtése: Ezer éve, hogy e nemzet Itt magának hazát szerzett, És ha jönne most halála, A jövendő mit találna, Mi neki arról beszélne, Hogy itt hajdan magyar éle ? S a világ­történet könyve ? Ott sem lennénk följegyzve ! Helyesen megfejtették : Szegedi főgymn. önk. egyl., Káposztás I., Klein J., Kobza Mária, Eperjesi jogász olv. kör, S. pataki Erdélyi kör olv. egyl., Selényi L., Lőkó M., Freiberger L., Schragner K., Budai Deák-kör, Mérey L., Holló K. Kornélia, Filgossy, K. zombori olv. kör, Olv. kör Csöndes intéz., Berencsy L., Turcsányi Sz. Fanni, Pozsonyi jogász kör, Flegmann J, Géczy Gy., Freissberger, Katona J., Szabó V., Kovács G., L. J., Kühne Adolfné, Glück J., Mohi T., Mácsay G., Simontornyai izr. k. olv. kör. Mandel M., Mórocz I., Nagy 111., Dománek R., Mikó Gy., Löke B., Cserenyey I., Mátis L., B. Miklós., Kovách L., Andrássy J., Mild L., В. Ilona, Hunyady Gy., Stern L., Vákár Kr., Kovács Emma, Waldner M., Spránitz Julia, Pamminger K., Hadetz K., Va­­szary J., (hiányosan.) Domonkos J., Gumberth Jolán. , A megfejtők közül elsőnek kihúzatván Lőke Miklós Fördenácz u. p. Tapolcza, számára „Tóth Kálmán“ köl­teményei megküldetnek. A 19-ik számban közlött szótalány helyes megfejtését beküldték utólag : Flegmann J., Lőke B., Szegedi o­v. egyl., Szabó A., Kis Ilka, Domonkos J. • szebb­nak mond de gaz Mo taná ; El küld ink ka nács Az de SZÍV kát, meze ják, ért da, honfi S­a a fű áz siral Isten re­­aszta ha lehet, rágó hona tett jen, tár az Hol E föl ért vére debb ily más rat, vé nem szent det vi Jobb p pusz he dást lat töl sök zöl Mert harez áll ta lyén reá, ti a hő Tér szűke miatt sakkfeladványunk jö­vő számra maradt. Szerkesztői üzenetek: Debreczen, „Éj és korány.“ Az elosztás helyes, de a fordítás nem az. — Pest, Tanyi B. Akkora helyet, milyet közleménye igényel, az akadémiának sem szánhatunk, pedig mi e­z­t tartjuk a legelső rendű hazai intézetnek. — „Em­lékkönyvbe, stb.“ Ugyan, ugyani­s „Temetőben.“ Már kez­denek mutatkozni a nagy melegség jelei. Az ön verse is ily csodálatos buboréka az erjedő agyvelőnek. — „Szerelem és szeretet.“ Nem mondhatunk hízelgőbbet az előbbinél. — „A költő sírja.“ Szomorú meghalni, de még inkább szomorú így parentáltatni. — „A hit diadala.“ Gyönge kísérletek. ..Névnapomra.­ Önfertőzés. — Cz. L. J. A második meg fog jelenni. — Zombor, L. L. Annak idején. — „Dezső sirján.“ Osztozunk bánatában, de versét visszautasítjuk. — Lanczut, M. G. Ajánlatát szívesen vesszük. — „Egy bujdosó.“ Tehát nem fog önön semmi sem ? Nem méltányolj­a ön kíméletün­ket ? Még csak egyszer küldözgesse ön ránk idétlen, he­lyesírástól, nyelvtantól elrugaszkodott csodabogarait, neve alatt üzenünk önnek. Hordja nyavalygó ábrándait magában és ne boszantsa velük a világot. — „Zalaparti kis leány.“ „Igénytelen csekély költeményét“ nem fogadjuk el. — „Visz­­szaemlékezés.“ A statárium alól önt sem vehetjük ki. Égben az irgalom. — „Alboin.“ Gyarlóság. — „Heinéből.“ Egyik-­­ másik meg fog jelenni. — „Emmához.“ Ráth, Aigner,­ Tet­­tey stb. könyvárus urak utánvét mellett is megküldik a „magyar helyesírást“, „szókötést“ s egyéb, az írás mester­ségéhez okvetlen szükséges alaptudományokat tárgyazó tan­könyveket. Felelős szerkesztő: ÁGAI ADOLF kétsas-utcza 24-ik szám.

Next