Magyarország és a Nagyvilág, 1872 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1872-06-09 / 23. szám

276 ezer forintnál kisebb alapítványok száma 90-re emelkedett , az intézet czéljait évi 5 frt díjfizetéssel gyámolító rendes tagok száma pedig meghaladja a 400-t.­­ A karácsonyi adakozások készpénzösszege 260 frt 2 krra ment, míg a kór­ház előszobájában függő perselyben a múlt év alatt 126 frt 4 kr. gyűlt össze. Más egyéb rendkívüli készpénz adako­zások és természetbeli adományok is jelentékeny összegre rúgnak.­­ A múlt év legörvendetesebb eseményét képezi azonban ezen jótékony egylet életében, hogy a törvényhozó testület mindkét háza minden nehézség nélkül megszavazta az általa kérelmezett 5000 forintnyi évi segedelmet és így a kórház saját házbérjövedelmének csökkentése mellett jelen­tékenyebb mérvben terjeszkedhetik. Ennek folytán el is ha­­tároztatott, hogy a kórház épületében átalakítások eszközöl-­­ tessenek a bemutatott tervrajzok szerint. Az újból alakult­­ választmánynak, illetőleg a jövő közgyűlésnek hagyatott­­ fenn, hogy esetleg új kórház építéséről is gondoskodjék,­­ mely a jelen kor igényeinek s a szakférfiak kívánalmainak, a czélszerűség tekintetéből, a jelenleginél sokkal inkább meg­­f­­elelhessen. Az igazgató-főorvos dr. Bókai János által felol­­­vasott jelentésből fölemlítjük, hogy a gyermekkórházban 1871-ben 6140 beteg gyermek gyógykezeltetett. A járólag­­ orvosolt 5676 beteg 11,819 ízben vette igénybe a kórház­­ jótékonyságát. A kórházban orvosolt 464 beteg gyermek mindössze 11,847 ápolási napot töltött az intézetben. És így a járólagosan és kórodailag ápolt és orvosolt betegek közöl minden egyes napra átlagosan 64 beteg gyermek esett. Eze­ken kívül 20 dajka 188 napot töltött az intézetben. A pénz­tári kimutatás szerint a tisztán kórházi kiadások 8275 k­r 12 krra rúgnak , esik e szerint egy-egy ápolási napra 591/0 kr. A halálozási számarány 6°/0-et tesz, mely illetékes férfiak által felette kedvezőnek nyilváníttatott. (A M. tud. akadémia­ e heti ülésén Székács Jó­zsef elnöklete alatt Riedl Szende az ikes igeragozásról értekezett. Bevezetéskép fölemlíti, hogy újabb időben a nyelv­­tudomány mindinkább a természettörvényekre vezeti vissza a nyelvtani alakokat. Hiába küzd az egyis, hiába a nép bizo­nyos alakok megtartása mellett, ha a természettörvényekkel ellenkeznek az alakok, azoknak pusztulniok kell. — Előadó fölemlíti azt, hogy nálunk a középdanadákban a magyar nyelvet csinálják, mereven ragaszkodván a nyelvtani szabá­lyokhoz, és figyelembe nem vévén a népszokást és a termé­szet törvényeit. — Értekező továbbá fölemlíti az indoger­­mán nyelvekben uralkodó hangtörvényeket, melyek segítsé­gével sok nyelvtani alakok mibenlétét meg lehet fejteni, hogy azonban az összes nyelvtani alakok mibenléte nem fejthető meg a törvények szerint, az csak arra mutat, hogy az illető törvény még ismeretlen, de a nyelvben kivételről szólni nem lehet, miután a nyelv természetszerűen, törvé­nyek szerint fejlődött.­­ Értekező azután kitűzött tárgyára áttérvén, arra emlékeztet, hogy utóbbi értekezésében, kimu­tatta, hogy a dissimilatio a magyar nyelvben sokkal inkább van elterjedve, hogysem azt első pillanatra gondolhatná az ember. De akkor fölolvasott értekezése, különösen annak az ikes igékre vonatkozó része félreértésre adott alkalmat. Ezek elosztása végett értekező a jelen az ikes igék mibenlétét ki­tüntető értekezését olvassa föl. — Az értekezésnek tartal­mát a következőkben összevonva adjuk: I. A magyar nyelv­ben csak két igeragozási rendszer van, t. i. az egyszerű, melyet ezelőtt határozatlannak neveztünk és a tárgyi, mely eddig határozott rendszer elnevezése alatt ismeretes. — II. Azon körülmény, hogy igék vannak, melyek csakis a két első időben és csakis az első és harmadik egyesszámú személyben kétféle alakú személyraggal szoktak használtatni, hová különösen az ik-es igék tartoznak, még nem jogosít föl arra, hogy egy külön ik-es igeragozási rendszert állít­sunk föl és pedig annál kevésbbé, mert III. ezen megkü­lönböztetés fogalmi szempontból nem indokolható s hangtani tekintetben is a két alak közti különbség csak történeti, a mennyiben t. i. az I. személyü­k pl. irok, eszek féle ala­kokban, valamint az m ilyenekben: vártam, eszem stb., nem egyebek mint ugyanazon első személyi névmásnak maradvá­nyai s a mennyiben továbbá az­­ ilyenekben leszen, teszen stb. és a­z ilyenekben aluszik, aludnék stb. szintén csak egy s ugyanazon névmási törzsnek differenczirozott alakjai, melyek csak az által különböznek egymástól, hogy az egyik régibb, a másik újabb fejlődési alak, de származásra nézve mindkettő egy s ugyanaz. — Vagyis eszek, iszok ép oly jó alakok mint eszem, iszom, egyék igyek ép úgy használható, mint egyen, igyon, mert a mi létező az való. — T­ó­­­d­t Ferencz kijelenti, hogy ugyanily terjedelmű értekezést kel­lene felolvasni, mint Riedl, ha összes állításait megc­áfolni akarja ; mindazonáltal egyik-másik állítása ellen a történeti nyelv szempontjából tiltakozik. — Riedl Szende fájdalom­mal jelenti, hogy a­mitől tartott, az bekövetkezett, ez érte­kezése ismét félreértésre adott alkalmat, egybefoglalja tehát a mondottakat és megigéri, hogy egy jövő alkalommal az igeragozásról bővebben fog szólani. — Ezután T­ó­­­d­t Fe­rencz jelentést tesz а XV. és XVI. század magyar költőinek taráról. — А XV. század költői maradványai többnyire is­meretlen kezektől eredtek . Toldy elősorolja a XV. század kötetének tartalmát és ott láttuk a Thaly által nemrég föl­fedezett Szabács bevételéről szóló éneket. — A XVI. század költői termékei már nagyobb számmal lépnek föl ; azért je­­lentést tevő nem sorolja elő az összes fölvett költeményeket, hanem azt az indítványt teszi, hogy a lajstrom nyomassák ki még ez idén és küldessék szét, talán a gyűjtemény még ki fog egészíttetni az által, hogy a tartalomból könyvtárno­kok, könyvkedvelők stb. hiányt fedezvén föl, az kipótol­tatni fog. — G­y­u­­­á­s Pál osztálytitkár jelenti, hogy Hafner József linczi lakos Bacsányi hagyományait szép rendbe szedve beküldte az akadémiának. — E hagyományok 2 részből állanak : 1) könyvek és hírlapok Bacsányi saját­kezű jegyzeteivel; 2) kéziratok és levelezések. Sőt Kautz Zsigmond agg hazánkfia, ki öreg napjait Linzben nyugalom­ban tölti, átolvasta az egész hagyományt és Bacsányinak, valamint nejének életiratát e hagyományok alapján kidol­gozta. Továbbá Hafner beküldötte Bacsányiné arczképét és Bacsányi sírjának fényképét. — Végül jelenti a titkár, hogy a Marczibányi-pályázatnál dicsérettel említett mű­ szer­zője Imre Sándor. Magyarország és a Nagyvilág, 23. Szám, 1872. . . Halálozások. Gerstäcker Frigyes, neves német iró és utazó, Braun­­schweigban május 31-én, 56 éves korában. Vankó Károly, tekintélyes pesti porczellánkereskedő, a fővárosi társaskörök közkedvességű tagja, június elején, alig 35 éves korában. Hegnenberg gróf, bajor kir. ministerelnök, Mün­chenben, június 2-án. Winter Rudolf, a nemzeti színháznak egyik szerény de hasznos és hű tagja, ki huszonhat év óta működött közre mint karénekes az operáknál, június 1-én, Csete Antal, somogyi prépost és veszprémi őrkano­nok, Pesten junius elején. Sajtó és könyvészet. („Erdészeti Lapok“) most megjelent füzetének tar­talma : A horvát-tótországi végvidék kincstári erdőgazdasá­gának korszerű átalakítása. A vadászati törvény. Az orsz. erdészeti egyesület előterjesztése a földm. ministeriumhoz a faárak jegyeztetése és a fa vasúti szállítása ügyében. A bács­kai kincstári erdőkről. Vizsgáljuk az erdőadó ügyét jobban. A bécsi világkiállítás részletes erdészeti programja. Vizi nö­vény­ művelés az erdőtudomány érdekében. Erdőtermények árjegyzéke. Különfélék. Kivonat az orsz. erdészeti egyesület alapszabályaiból. A zelnicze-meggy egyik jó tulajdonsága Kővé vált erdő. — Az „Erdészeti Lapok“ előfizetési dija egy évre 5 frt. Sséfafémj» Lóugrás szerint megfejtendő. Megfejtése a 25-ik számban. Az elsőnek kihúzott helyes megfejtő jutalma „A­z anya utolsó órája“ czimü műlap. A 21-ik számban közlött, lóugrás szerint megfejtendő szórejtvény megfejtése: Erdődeink siralmas havezhelyén Zöldebb a fű Mohácsnak mezején . Jobb illat tölti a virágokat S a gazda, mondják, szebb kalászt arat. E földet hősök vére áztatá; Azért küld Isten ily áldást reá; Mert szent határ az s puszta nem lehet Hol honfi szív honáért vérezett. Helyesen megfejtették : Káposztás I., Sümegi casino,­ Bodri J. (hiányosan), Elek K., Kuppis Julcsa és Vilma, K. I Ilona, Tóth I., Pozsonyi jogászkar, Lőke B., Somogyi Á., Löke M., Vlasits Izabella, Kovách L., Mátyás J., Géczy Gy., Mérey L., Klein J., Gottesz Erzsébet, Eördögh D., Haraga M., (hiányosan.) Turcsányi Fanni, Parai P., Filgossy J., Kobza Mária, Berencsy L., Bergl Gy., Schragner K., Ruff M. (hiá­nyosan,) Lantay Liza, Fränkel H., Sárospataki Erdélyi-ön­­képző kör, Vámossy J., Nagy Gy., Farkas L., Boldizsár Istvánná, Hermecz (?), Csulak D , Mild L., Spránitz Julia, Kálmán H. Tinka, Mandel M., Holló K. Karolina, Cserenyey L, Hagymási őrmester, Rachler Vilma, Policzer G., Gitling J, Decsi K., Dobrovics M., (hiányosan,­ Nagy I., Olvasó­kör Csöndes sopronyi intézetében, Mátis L., Hunyady Gy., Eper­jesi jog. olv. kör, Szegedi főgymn. önk. egyl., Bergstein A., Simontornyai izr. k. olv. kör, Kopácsek J., Zeley E., Bartal J., Vaszary J., Mórocz I., Vianie (?) Adolfné, György I., Magyar L, Szabó V., Vákár Kr., Káposztás I., Hunkier I., Gumberth Jolán, Kovács J., Molnár J., Freissberger V., Schubert Julia, Pamminger K., Somogyi P., Humborg Vilma, Flegmann L, Andrássy J, Herczinger Mariska, Schick Zs., Pákh Emma, Hornyik Francisca, Mácsay szakaszvezető, Oláh S. A megfejtők közül elsőnek kihúzatván Gitling János, Prága, u. p. Sümeg, számára „Petőfi élete és halála“ czimü műlap megküldetik. A 20-ik számban közlött képtalány helyes megfejtését beküldték utólag : Tegze S., Krucsay Julia, Eperjesi jog. olv. kör, Mihály K., Andrássy J. nak, gyena gesz nek­­tett, csa­­dog i tose kie sors bol SZI te tő, au kii se csak sá Pá si biz s ez ha Eöt sa sér ve Jaj he re vül, el be egy gát. A ró sá YÖS len , itt les, pon sért Bá csak ke mint ba Lel tárgy egy chil tonjob.­ke ban­től, de Pest-bécsi irodalmi és művészeti intézet Deutsch testvérek. SAKKFELADVÁNY. Szerényi Bélától, Besten. Sötét. A 20-ik számban közlött sakkfeladvány helyes meg­fejtését beküldötték még : Mérey Lajos, Kutserik Sándor, Godlob Kálmán. Pest, Sz. B. Nagyon sikerült, de jobb lett volna tán, ha a huszár nélkül vettük volna. Eddig legalább nem lát­tuk be szükséges voltát. — Szombathely, B. J. Fel fogjuk használni. — Kassa, E. M. Mind a négy megüti a mértéket s a szerényebb igényeknek mindenesetre megfelel. Alapesz­méjük nem új ugyan, de olyan jó, hogy többféle kidolgozást is megérdemel s a bemutatott változatok ellen szabatosság tekintetében nem tehetünk kifogást. Egyiknek másiknak so­rát kerítjük. — Sárospatak, G. K. Az első a legkitűnőbb is­kolai feladványok közé sorozható, a minőkkel a sakk-kézi­könyvekben a végjátszmák példáiban bőven találkozunk. A második lehetetlen, a harmadik nem elég világosan külde­tett be s igy nem érthettük. (Ha a sakkozó vezért a g7-en álló futó üti ki, hol a mai ?) Azonban végén csattan az ostor s az utolsóval, mint valóban szép feladványnyal, min­den tekintetben megelégszünk , közölni fogjuk. Szerkesztői üzenetek: „Fel dalra !“ Miért minden áron verselni ? Im nézze, hova ragadja az embert az ily szenvedély: „A fülmise kedves dala Basongva hangzik el . . Symphoniában olvadoz Láttára a keles. Jónay Loos. Az önparódia sikerült. Ön igen jól tud rész verseket írni. — Kolozsvár, Cs. D. Jó , meg fog jelenni. — „Többen.“ A „M. D. és a n. v.“ föladata, kivétel nélkül is­mertetni e haza különféle népességeit. Hogy az egyik szá­szon magyar díszruha van, eléggé feltűnő volt előttünk is, de a természet után vett fénykép oszlató kételyein­ket. Egyébként már odáig jutott a magyar öltözet, hogy azt nemcsak horvátok és csehek, de a németek is reklamálják, mint az övékét. Sok érdekest tartalmazott e részben tudós régészünk Römer Fs. ugyancsak a magyar ruháról tartott értekezése a m. t. akadémiában, mely kivonatilag lapunk utóbbi számai egyikében megjelenvén, felhívjuk rá figyelmét a „többen“ uraknak. — Lanczut, M­r. Csak előre, magyar! — „A perez tűnik.“ Hangulatos költemény. Csak egy-egy képe (mint a fehéret gyűlölő néger) s hosszasága s különösen a nehezen olvashatlan, affectált kézirat ellen van kifogásunk. — Strassburg, M. R. Nem kérünk a burkus dicsőségből. Azért bármikép szépitgessék a németek, az ottani uj német egye­tem megnyitása siralmas ünnepély volt. Elzász sohasem lesz né­­met. — Toroczkó, M. I. Kiadóhivatalunk nem rendelkezik már ama képpel. A jutalomnak szánt pedig oly absolut műbecscsel bir, hogy kár ellene lenni. Avagy nem ismeri ön Murillót? — G. A. Aztán mi az a török átok ? — N. Körös, V. I. Már meg­késett. Sajnáljuk. Különben így is jócskán kijutott az öreg urnák. — „Emmához.“ De csak mutassa meg előbb compo­­sitióit a tanitó urnák — legalább az orthografikus hibákat fogja azokban kijavitgatni. Üres rimelések. — Debreczen, T. A mostani sem volt érdemes a földolgozásra. A többi rend­ben van. Szives üdvözlet. — B. Füred. Kár azt oly komolyan venni. A többire nézve magánlevél szól. — „A találkozás.“ Hiszen e napokban hűvös idők jártak! — Pécs, M. J. A metsző nem készült el — ez magyarázzon meg mindent. Bizony bennünket legkevésbé érhet a kegyeletlenség vádja, mit bőségesen bizonyít lapunk minden száma. Főleg hazánk s véllam­i iránt! Vájjon mi gonosz szellem súghatta önnek ama sorokat ? Felelős szerkesztő: ÁGAI ADOLF kétsas-utcza 24-ik szám.

Next