Magyarország és a Nagyvilág, 1872 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1872-01-21 / 3. szám

36 („Szombati Lapok.“) Polit. és közgazdasági hetilap. Szerkeszti s kiadja S­i­m­o­n­y­i Ernő, orsz. képv. Az angol „review“-k, szemlék alakjában, izlésteljes összeállításban, az 1-30 szám a következőket tartalmazza : Előszó. — Körülte­kintés Európában. — Szabad a vásár. — A gömöri ipar­­vasutak hálózatának bánrév-füleki része. — A bírói kineve­zésekről. — Besze János S.-A.-Ujhelyen. — Belföldi és kül­földi szemle. — Bécsi, berlini és londoni ered. levelek. — A nagy vasúti szerződésről. — Tárczájában a Szerkesztő spanyolországi utazásainak egy részletét vesszük vonzó leírás­ban. Ezenkívül látunk e rovatban heti tárczát is. Táviratok e közgazdasági szemle zárják be e biztató mutatványszámot. A „szombati lapokba“ Kossuth Lajos is ígérkezik irni s igy fölösleges mondanunk, hogy e sok ügyességgel szerkesztett lapnak iránya az u. n. 48 as. Előf. ára 1 évre 6 frt; fél­évre 3 frt; évnegyedre 1 frt. 50 kr. kiadóhivatala: lövész­­utcza 5 sz. (A nemz. színház könyvtára.) Kiadja Pfeifer Ferdi­­nánd, Pest, 27. 28 és 29. füzet. — „Három kala­p,“ vígjáték 3 f. irta Hennequin Alfr , ford. Sz. T. — „„ u­l­­­i­­p­r e d i­k á c z i­ó k,“ vigj. 1 f., irta Moser G., ford. Sz. K. — „S­а­к­к­а­к i г á­r­у­n­а­k.“ Vigj. 4 fölv., irta Schauf­­fert Hypp. Ágost. Fordította Dux Lajos (színre alkalmazva.) (Millió éves [élet.) Dr. S­z­o­n­t­a­g­h Miklóstól. Fölolvastatott a k. m. term. tud. társ. decz. 2-ki szűkülé­sében. Halálozások. Marczibányi Antal, a régi és híres nagy család utolsó férfi sarja, Pesten, január 1 4-én, 80 éves korában. Fisk Jakab, a jelenkor legnagyobb szédelgője, ki Amerikában a vasút építéseknél valósággal hálom számra söpörte össze a milliókat, csalta a részvényeseket, veszte­gette a bírákat, New­ Yorkban múlt év végén agyonlövetett. Persigny herczeg, III. Napóleon egykori meghittje és hatalmas ministere, Nizzában, január 13-án, élete 64-ik évében. Buday László honvédőrnagy és élelmezési főbiztos, Budán, január 12 én. Halleck tábornok, az északamerikai polgár­háborúban nagy hírre jutott hadvezér s több katonai szakkönyv írója is, a múlt év végén. SAKKFELADVÁNY. Sulman A.-tól, Londonban. Sötét. Az 1-80­ számban közlött sakkfeladvány megfejtése: Világos. Sötét. 1. V. g7—e7 ....... a) K. d4—e4 (üt) b) F. b4—e7 (üt) c) F. b4—c3 (üt) 2. a) V. e7 —f6 t ..... a) K. e5-f6 (üt) b) B. e5—e4 f.....................D)­­ ír d4—e5 fűti c) V. e7—b4 t.....................c) J a* e6 H. c3-d5 ) F. b2—аЗ > I és V. b4—f4 ) 3. a) H. c3-d5 b) " c) mat.*) *) A többi változatok világosak. Helyesen fejtették meg : Homolka János. — • Szi­­gethy Kálmán. — Tóth Imre. — Molnárffy J. A m. é. 53-ik számban közlött feladvány helyes meg­fejtését beküldötték még : Szigethy Kálmán. — Berke Tiva­­­dar. — Grünwald Henrik. — Császy Imre. Hlinik, G. H. A beküldöttekről legközelebb. — Keszt­hely, G. T. Szívből viszonozzuk a jó kivonatot. — Kecskemét, K. S. Nem ez az igazi. — Debreczen, Cs. J. Az első meg­ütötte a mértéket; a második mértéken túl hibás, a bodefgh Világos. Világos indul s a harmadik lépésre matot mond.­ ­ Helyreigazítás. A i. é. 2-ik számban közlött sakk­feladvány a harmadik világos huszár (horrendum!) helyett ez-on világos futónak kell vala állnia, mit ezennel helyre­­­igazítunk. Ez okból a feladvány megfejtését is egy hétte­l később közlendjük. Magyarország és a Nagyvilág. 3. Szám, 1872. Böszslénje Megfejtése az 5-ik számban. Az elsőnek kihúzott helyes megfejtő jutalma a „H­o­n­­véd tábor“ czímű műlap. Az 1 -ső számban közlött képtalány megfejtése: „Az ülés be van zárva“ (t. i. az ül­és be van zárva.) Miután a legtöbb megfejtő „zárt ülés­t“ küldött be, acceptáljuk azt mint helyes megfejtést, lévén a fen­­nebbinek úgy is csak körülírása és közöljük a megfejtők névsorát. Turcsányi-Liber Irma. — Tusán Mihály. — Várady Lujza. — Horváth Kálmán. — Gá r Gia. — Winkler Gyula. — Purjesz Henriette. — Benedek József. — Kis Ilka. — Nagy A. — Buday Béláné. — Mártonffy Lajos. — Kiszelák Sándor. — Berger Károly. — Berger Albert. — Gimy Szidónia. — Fuchsz Bonifácz. — Löke Lajos. Az 53-ik számban közlött betütalány helyes megfejtését beküldte utólag : Gonsory B. A megfejtők közül elsőnek kihúzatván Fuchsz Bo­nifácz, Gy. Szt. Márton, számára „Magyarország és a nagy világ“ 1872. félévi folyama megküldetik. (Financiális.) Ssé Mány» Lóugrás szerint megfejtendő. Megfejtése a 5-ik számban. Az elsőnek kihúzott helyes megfejtő jutalma „A királyné Gödöllőn“ czimű műlap. Az l-ső számban közlött, lóugrás szerint megfejtendő szórejtvény megfejtése: Nem vagyunk-é hűk eléggé?; Vagy szegény a szív szerelme ? Nem tied-é minden érzet ? Nem tied-é minden elme ? Te vagy a gyermek imája, Te az ifjú lángolása, Te a hölgynek érzeménye Te az aggnak vég fohásza. Helyesen megfejtették: Lády János. — Decsy Ká­roly. — Schick Zsigmond. -- Orosz Miklós. — Droppa Mi­hály. — Vágó Zsigmondné. — Hernách Géza. — Mezey István. — Ifj. Szkublics László. — Dürr Ferencz. —Schultze Feri. — Vámossy József. — J. Cseke Lajos. — Ifj. Kacz­­vinszky-Plank Mária. — Vlasics Antal. — Kovács József. — Spitzer Károly. — A mezőtelegdi elv. kör. — Várady Lujza. — Horvát Kálmán. — Bergstein Adolf. — Asztalos Ferencz. — Gensory Isefa. — Bachler Vilma. — Halaváts Gyula. — Winkler Gyula. — Turcsányi-Liber Irma. — Schragner Károly. — Ráth Irén. — Steiner Zsigmond. — Czigány- Varga Irma. — Kolossváry Marianna. — Pusztay József. — Hochsinger Emma. — Beleznay-Joannovics Ilon. — Mandel Mihály. — Halper Ferencz. — Vaszary János. — Fried­mann Dániel. — Honheiser Adolf. — Sorbán Mari. — Fár - Meg jó ta jó re tát. vi vá éle ánk sok va ki fel Is A ad ni vem Uj ten . na gasz gadd szíé sza gyen ve ted. ma ven tyánk. fo év sza rült ta zé tom­­­gya ba Le le gyen hol le Hű át or­vát, de ked­ve le an rá­la ne lő dogé Hogy­ nek Jusztina. — M. L. — Mortenson-Dobay Anna. — Décsi Magdolna. — Waldner Mór. — Domonkos János. — Uj­­házy Dénesné. — Csermák K. — Tatár Izabella. — Mályusz Fanni. — Kiszelák Sándor. — Horváth József. — Miháldfi István. — Lőke Lajos. — Lőke Miklós. — Vákár Kristóf. —’ Vekerdy Károly. — Niki Ferencz. — Gillyén Józsefné. — Székely György. A megfejtők közül elsőnek kihúzatván Winkler Gyula Pozsony, számára „Bem feldíszítése“ czimü műlap megküldetik. Szerkesztői üzenetek. Bécsi magyar egylet. Köszönjük a szives meghívást s ha lehet, élünk vele. — Jena, F. K. Az érdekes czikket hova előbb besorozzuk. — N.­Kőrös. „Mikulás.“ A czikk a „K. L.“ számára nem vált be s igy meg sem jelent. Hosszabb kéz­iratokat csak határozott kívánságra teszünk félre, a kiseb­beket mindenkép megsemmisítjük. Azonban ne sirassa ön „Mikulása“ halálát. Megérdemelte. — „A remény“ stb. Ifjon­­czi kísérletek, milyeneket valamennyien dadogtunk. Az utol­sóban van egy kis ötlet. Hadd érjek gondolattá. — Szkla­­bonya, S. I. Intézkedtünk, de csak is az ön részére. Többet egyelőre ne kívánjon ön tőlünk. — „Kis kép.“ Nem tehet­ségnélküli. Kevesebb dagály, több egyszerűség, s a vers megjelenhet. — „Az én szívem.“ Kissé” bárok. De idővel le fog szűrődni. Nem véljük lelkünket megterhelni, midőn biz­tatjuk önt, hogy próbálgassa tovább is a versírást. — „Egy vádlott.“ Nem inkább „rágalmazott“ ? Meg fog jelenni."“— „Te nélküled.“ Rég eldugott keservek többé kevésbé jó “rí­mekben. — Magyar köles, biztositó bank igazgatósága. Rég kiábrándult a magyar journalisztika azon naivságból, hogy minden vállalatnak, melynek czime hegyébe oda van bi­­gyesztve a „nemzeti“, vagy „magyar“ , ingyen csináljon reklámot. A „nemzeti“ bajuszpedrő is fizeti a hirdetést s mi nem látjuk át, a n. bajuszpedrő miért ne volna a maga nemében oly jeles, mint az önök biztosító bankja? A többire nézve felvilágosítással szolgál a kiadóhivatal. _ „Egy évre.“ Csinos. Azonban a refrain hatását két fogyat­kozás csökkenti:­l­ső, hogy hosszú szótaggal rímel rövidre s­z­ ik, hogy a végstrófa teljesen nélkülözi a refraint, mely­hez öt versszakon át hozzá szokott a fül. Tán rövidítéssel s a jelzett javítással mehet. — B. Szerdahely, D. M. A SO­LS számok közül csaknem mind elfogyott már. Kiadó-hivata­lunk annyit küld, amennyivel rendelkezik. — Debreczen, Pap A. Most akar ön Csokonairól irni s emlékszobra képét fára metszetni velünk ? Czikk és rajz annak idején megje­lentek lapunkban. — M.­Vásárhely, S. K. Nem értjük ugyan, melyik czikkről tesz ön említést, de ha­­Chibiors Pál meg­érdemli, hogy ön írjon róla, ám legyen. Az érdekeset min­dig szívesen vesszük. A többire nézve a kiadó­hivatal adhat felvilágosítást. — „Az árva kis lány tele.“ A t­é­­­virasztani ? Tán kissé nagyon is merész provincialismus. Egy kis árva leányka, ki azt mondja magáról, hogy a szobrászok kifarag­hatnák őt kő-martirnak, ki tengerparti kőszirt óhajtana lenni ? . . . Hol marad itt a naivság, az igazság ? A másik még gyarlóbb. — Námesztó, Sz. S. Ön magyar föladványt magyar nyelven fejt meg, s német levelet ir melléje? Re­méljük, hogy ha lesz ideje rá, röstelni fogja a dolgot. — M.­Vásárhely, T. L. Köszönjük. — Bécs, H. I. A levelet átad­tuk. — Vácz, D. On, ha versét elfogadjuk, hajlandó idejét többször is „reá fordittania.“ Rettentő példakép álljon itt mutatványul a következő : Szülői hála. Nélkületek nem léteznek És mert nektek lennie kelle Én is levék Tehát áldjon meg benneket az ég ! Legalább „gyermeki“ hálának mondta volna már ! A Tilda húgának is ugyancsak kijutott. Mily kicsiny vagy És a­hogy szeretlek. Istenünk soha el nem hagy Mert boldogságod a te eszed. Hogy ilyen bátyja kell nekie lennie! — Kassa, M. V. A raj­zot czikkestül vettük s annak idején közöljük. — „Pygma­lion.“ Ily nagy terjedelmű közleménynek, még ha kitűnő­­volna sem áldozhatnánk annyi helyet szűkremért lapunkban, mennyit igényel. — „Bakonyvégi betyárdal.“ Utolsó sora úgy illik a (különben gyönge) egészhez, mint szemre az ököl. A Petőfi-szoborra bármikor lehet pénzt küldeni, s az ado­mányt minden hazai lap szívesen juttatja rendeltetése he­lyére. — „Alice.“ A Gretchen sorsának körülírása, itt-ott érdekesen, egészben azon sejtelmet pótlani akaró homálylyal mely addig imponál, mig a föllengző sor mögé nem pillan­tunk, honnan rendesen gondolatszegénység ásit felénk. — Szarvas, S. Egyet-mást használunk belőle. — „A menekült.“ Költözik — kigyódzik ; tanyáját — magzatát , szabadságot — igazságot: nem rímek. — „A hóvihar.* Végig olvastuk. Nem tudunk oly vihart, mely borzasztóságban mérkőzhetnék az ön versével. Kóstolóul a kétkedőknek : Nehány ember is merész volt Megtekintni a vihart, Kiket aztán bősz dühében Jég köpennyel betakart. Orosháza, Gy. V. Örömmel vettük. De arczképet kérnénk hozzá. Ha nincs, írunk Puncsinápolyba. — „A szokás törté­netéhez.“ Talán még ez évnegyedben. Szabad kissé meg­­nyitni ? Felelős szerkesztő : ÁGAI ADOLF kétsas-utcza 24. sz.

Next