Magyarország és a Nagyvilág, 1872 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1872-01-07 / 1. szám
a kás és népszerű tagja volt, hogy az 1869 jun. 2-ikán tartott közgyűlés, kilépését a következő határozattal kísérte: „Ezen leköszönést a közgyűlés sajnálattal veszi tudomásul, mert egyetemlegesen érzi a törvényhatóságnak minden tagja azon nagy veszteséget, melyet szeretve tisztelt képviselőjének eltávozásában fölismer, oly férfiút nélkülözendvén ezen város közönsége soraiban, ki a közügyek iránt mindenkor legnagyobb buzgalmat tanúsított, a fölmerült nehézségek eloszlatásában tettleges tényező, szavaiban pedig bölcs tanácsadó volt, stb.“ A hazafias áldozatkészségének, ügyszeretetének és buzgóságának felismerhetlen jelét adta. — Ezen idő óta Sárkány József, mint a pesti kir. ítélő tábla bírója és e hivatalán felül még, mint a pestkerületi esküdtszéki sajtóbiróság teendőivel megbízott táblai küldöttség elnöke működött és működik. 1871 szept. hóban pedig a legközelebb működését megkezdett pesti kir. törvényszék elnökévé kineveztetett. Hogy a magyar jogéletbe csak újabban átültetett esküdtszéki intézmény iránt a közönség mindinkább növekedő érdeklődéssel kezd viseltetni, leginkább azon tapintatosságnak és erélynek köszönhető, melyet Sárkány József nehéz állásában kifejt és azon igyekezetnek, melylyel e szakmában minden évben szabadságideje alatt saját költségén,külföldön tanulmányokat tesz. A néha késő éjjelig, sőt reggelig tartó esküdtszéki tárgyalásoknak correct vezetése, resumée-inek szabatossága, tárgyilagossága és pártatlansága felett a napi sajtó számtalanszor elismeréssel nyilatkozott és egyik ellenzéki nagy napilapunk Cató-nak nevezte őt. Mi hozzáteszük, hogy a szigort szenvedély nélküli erélylyel, a tekintélyt mivelt modorral párosítja és azon elvet érvényesíti: „sraviter in modo, fortiter in re.“ Pesti kir. törvényszéki elnökké történt kineveztetését élénk megelégedéssel fogadta a közönség minden osztálya, s nincs kétségünk a fölött, hogy Sárkány József vezetése alatt, a fővárosi törvényszék mintául fog szolgálni ujjáteremtett igazságszolgáltatási szervezetünkben. A budai uj királyi palota tervezete. (Képpel a 6-dik és 7-dik lapon.) Ha ma csinálnák a közmondást, bizonyára úgy csinálnék, hogy „a németnek Bécs, a magyarnak — Pestbuda,“ mert a főváros, a nemzet politikai, szellemi és kereskedelmi életének gyúpontja oly hely, melyért lelkesedik a magyar, még ha a legtávolabb béretek alatt bírja is szerény hajlékát. Újabb időben Pest nevezetes lendületet is nyert, és kivált a kereskedelem nagy mérvű fejlődése által mindinkább említést érdemel Európa irányadó nagyvárosai között; szépítés dolgában is jelentékeny haladást mutathat föl, s még nagyobbakat fog fölmutatni, ha majd — éspedig már legközelebb — tettleg életbe lépnek a sokféle, papíron már kész tervezetek, melyek kivitelére az ország huszonnégy millió forintot szavazott meg. Boulevardok, hidak a Duna fölött, új rakpartok, indóházak stb. fognak néhány év alatt keletkezni, s Pest nem fogja magát szégyelni a külföldi látogatók előtt. Míg Pest ekként halad, a testvérfőváros Buda, kissé lassabban fejlődik, minek főleg területi viszonyok az okai. De van* *Budának is egy nagy reménye, melyet csak azért nem irigyel tőle Pest, mert a két főváros nem sokára úgy is egy leendő Budának van, illetőleg még csak lesz, nagyszerű királyi palotája. Azon számos tervezet közt, melyek közelebb a testvérfővárosok szépítésére készültek és pályáztak, mindegyik fölveszi a programmba a budai kir. palota kiépítését, ami régi óhaj és szükség is. Nagyobbszerű fekvéssel alig dicsekhetik királyi lakhely, mint a budai. De a mostani palota szűk, minden tekintetben elégtelen a királyi udvar befogadására, még rövid látogatások alkalmával is. Pedig a viszonyok alakulása talán nem igen hosszú idő múlva teljesülést hozhat azon régi kívánságnak, hogy uralkodónknak állandó lakhelye itt benn hazánkban legyen. És hogy ez lehessen, gondoskodni kell a királyi lak czélszerű bővítéséről. A kormány már régen tanulmányoztatta ez ügyet. Az új, bővített palota terve készen is van s mai szószámunkban bemutatjuk olvasóinknak. Most csak egy hiányzik még a terv létesítéséhez : a pénz. De hinni szeretjük, hogy erről is nem sokára gondoskodva lesz és az ország méltó lakhelyet fog felajánlhatni királyának. Magyarország és a Nagyvilág. 1. Szám, 1872. 1 13ÉRANGER KÖLTEMÉNYEI. Isten megáldjon régi hű barát, Jó öreg könyvem ! itt vagy újra hát. Előkerültél mégis végre rám ! Hogy penészszagod, vádját szórja rám. Látom, hiányzik már néhány lapod, Kötésed szétvált — furcsa állapot! Kilóg a czérna a rongyok közül — . A pénztelenség rád is nehezül. Bár nyugton vártad régóta a mát, Nem kerülted ki az idő nyomát. A kóbor egér s apró bogarak Részére voltál te száraz falat. Jer, hadd lássam csak: mi veszett oda? A miből gyönyört szívtam valaha, Midőn Béranger még maga is élt , dallal ittassá tette a kedélyt. Nincs itt már lám: a „Tavasz“, „Ifjúság“, „Lisette“, „Szerelem“, „Ábrándos világ“. Elemésztette őket az idő , nem is kerülnek többé már elő. Ezek helyén egy száraz falevél, Mit forgatás közt elkapott a szél; De története itt maradt maga : Ábrándos alkony lehullt csillaga. Ott aláhúzott szerelmes sorok, Itt behajtott lap — alatta molyok Őrlik az élet múlandó porát — Amott egy eszme, mely jövőbe lát. De lám, itt van a „Képzelt utazás“ , „Szabadságvágy“ s „Önfeláldozás“ S „Az emlékezet édes üdve . . . “ tán Elég lesz nekem ennyi ezután ! Szelestey László: /Apróságok a svéd „Ny illustrerad Tidning“-M. (Öle Buliéról, a világhírű hegedűművészről, kit a magyar lapok, a külföldiek tudósítása nyomán nem rég már el is temettek — a „Dogers Nyheter“ czimű svéd lap azt írja, hogy a művész él s a lapok álhíreit azzal cáfolja meg a legalaposabban, hogy még e tél folytán hangversenyeket szándékozik adni Amerika főbb városaiban.* * * (A „Rosencranz“) név Shakspeare „Hamletjében. A „Notes and Queries“ folyóiratban egy valaki arra a nem épen fontos de azért nem érdektelen dologra figyelmezteti a Shakspeare-olvasókat, ami eddigelé minden Sh.-magyarázó figyelmét kikerülte, hogy a Hamletben előforduló Rosencranz név történelmi. Shakspeare idejében ugyanis Holger Rosenkrantz volt a dán követ az angol udvarnál, ki mint bátor harczos, általános tiszteletben részesült. A Rosenkrantz család tagjai egyébiránt több ízben is képviselték Dániát Angolországban, így Palle Rosenkrantz 1612—1626, ki a Rosenkrantz nevet bizonyára nem egyszer látható a szinlapon ; továbbá 1652. Erik Rosenkrantz, kinek egy talpraesett mondása mai napiglan fenmaradt. A fiatal dán nemes még a férfi kort sem érte el, midőn követ gyanánt Cromwell mellé küldetett. A hatalmas protektor oly nagyon is fiatalnak találta e fontos állomás betöltésére, hogy egy ízben félgúnyosan kérdezé : van e még Dániában több ily ifjú nemes is, akikre országos ügyeket bíznak, — még mielőtt megszakállosodnának ? „Sir — viszontá az elmés Rosenkrantz — nem tagadhatom hogy az én szakállam még csakugyan nagyon fiatal, hanem azért mégis idősebb, mint az ön köztársasága.“* * * (Súlyos ékszer.) A „Times“ említi, hogy Birmah királyának nemrégiben Londonba küldött rendkívüli követe különféle ajándékokat is hozott magas küldője részéről Viktória királynőnek ; van — a többi között — egy aranyból készült nyakék, melynek súlya körülbelől 90—100 font. „Képzeljük a királynét— jegyzi meg a Times csintalanul — ezzel az ékszerrel nyakán !■“ (Rész fizető.) A lippe-i „Regierungsblatt“ minapi egyik számában a következő jelentése volt olvasható : „Alulírott kötelességének ismeri közhirré tenni, óvakodjék mindenki, ő fenségének Sándor lippei herczegnek pénzt kölcsönözni, mert az összegek megtérítése, csak hosszú évek múlva leend lehetséges. Detmold, 1871. okt. 14. Puszke, ő herczegi fenségének gyámja.“* * * (Gonosz félreértés.) Jelenet egy vasúti állomáson. Egy mérges arczu öregasszonyság kihajol a kupé-ablakon és lekiált a vezetnékre : — Hallja, konduktor szabad ebben a kupéban dohányozni ? — Ha azon uraknak odabenn nincs semmi kifogásuk ellene — felel a vezetnék szolgálatkészen — akkor az asszonyság bátran pipázhatik. (Őszinteség.) A nevelőnő: Igazán, kis Rózám, nem kell magamat szégyenlenem; mikor én anyngi idős voltam mint kerfed, már úgy tudtam olvasni mint a hogy most tudok er ! A kis Róza (sírva.) Igen ám, de ligye a nénit más tanította ? , ' „V ~~> ,* *■ (Érzékeny búcsúszavak.) Mikor Selwyn püspök távozni készült Angliából, hogy új zélandipüspökségét átvegye, Sidney Smith ezen szavakkal vett búcsút tőle: „Isten önnel, isten önnel, drága Selywyn, reményem, hogy az ön nemes szíve nem fog gyűlöletet tartani azon vad ember ellen, aki önt majd n megeszi.“ * I * *4 ! f ! (Naiv felelet.) A kisfiú: „Mért ijeszed el minden bábudat oly gondosánál fiókba. Mari ? Mari: „Jók lesznek még gyermekeimnek.“ A kisfiú: „De ha nem lesznek gyermekeid ? Mari: „Akkor jók lesznek unokáimnak. (Rendőrök strikója.) Newcastleben, a múlt október havában 87 konstabler mondá fel egyszerre a szolgálatot, s mindössze 29 rendőr maradt csak helyén. Az ottani tolvajok és zsebmetszők — jegyzi a meg a lap, melyből e közleményt átvesszük — bizonyára most élik világukat, s nem bánnák ha ;ez állapot akármeddig tartana. 'y V Á-.-,-'' . % ■) I - Halászat a jég alatt. (Képpel a 10-dik lapon.) . Á i •. \ i\'. . s ( Vtf*. I A tengerparti halászat, főleg a keleti tenger partjain, ha nagy a jég, csaknem teljesen pang. A keleti tenger, mivel a pálya és dagálya gyengébb és sótartalma aránylag kisebb, könyebben fagy be, mint az éjszaki tenger a németorsági parton. Ha a keleti tengerpartjain a jég elég erős, a halász fölkerekedik, hogy a halakat a jég alól fogdossa ki. A jégre ilyenkor hosszú vonóhálót visznek, melyet szintén hosszú, vonópórázokkal látnak el. Ekkor meglékelik a jeget úgy, hogy a lék magába fogadhassa az egész hálót. Tíz-tizenkét lábnyi távolságra apróbb lékeket vágnak a jégbe, melyek mind egyenes irányban vezetnek egy második szintén nagy lékhez. A póráz végein megerősített hosszú póznákkal e pórázokat a jég alatt az egyik kisebb léktől a másikhoz tolják, mig a második nagyobb lék el van érve. Ide érve, a pórázt kihúzzák s a hálót a jég alatt odább vonják, s a másik léken (rendesen bő zsákmánynyal) kivonják ismét. Különben minden nagyobb lékben számos hal fogazik meg. Ide sietnek, tudniillik, hogy a jég alatt megszorult levegőtől szabadulva, a nyílásban könnyebben, vehessenek lélegzetet. Közönséges fűzvesszőből fonott has elégséges arra, hogy haldús vizekben roppant halmennyiségeket foghassanak. Horoggal csak a csukát s a torkos harcsát lehet a jég alatt megfogni. Mivel a kisebb halak mind eltűntek, sokkal inkább hiányzik rájuk nézve a táplálék, hogysem az eléjök nyújtott csalétkek után ne kapnának.