Magyarország és a Nagyvilág, 1872 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1872-02-11 / 6. szám
7e -et és életélvezeteket, melyeket mások hibája, de önhibámtól is nélkülöznie kellett, ismét megszereztem neki; nem mindig kért, elégedjem meg sorsommal és ne menjek Homburgba, de én nem hallgattam rá; négyizben voltam Homburgban, hivatalomat elvesztettem és nem elvált tőlem. 1870-ben Budára jöttem, s a kereskedelmi minisztériumnál számtiszti állást nyertem 600 frt évi fizetéssel, de mit segített ez rajtam! Adósságaimat nem tudtam fedezni, be lettem perelve és tudtam jól, hogy ha csőd alá esem, akkor veszve vagyok, mert hivatalomat elvesztem. Játszottam tehát újra, és mindig vesztettem. Az örökös küzdelem végre erőt vett rajtam. Kifáradtam. Ne ítéljetek ! Utolsó gondolatom nemet illeti, de nem irhatok tovább, mert e gondolatra szivem facsarodik és kényeim áztatják a papírt. Szegény Judit, isten veled“! Eddig tart a levél, egy szomorú végzetre kárhoztatottnak utolsó vallomása. Ruhazsebjei átmotoztatván, azokban különféle irományok és levelek találtattak, melyek abban mind megegyeznek, hogy adósságokról és kölcsönzésekről szólnak. Pénz csupán 18 kr. találtatott nála. (Ideiglenes gát.) Bécsben a mindenféle vállalatok, részvénytársulatok, szédelgő egyesületek oly gombamódra szaporodnak és újabbak alapíthatása iránt annyi kérvény van ismét az osztrák minisztérium előtt, hogy a minisztérium illető szakosztálya, mely ez ügyek elintézésével meg van bízva, másként nem képes szabadulni az ostrom elől, mint hogy kijelenti, miszerint három hétig nem tart ülést. E három hét alatt körülbelül biztosítva látja, hogy semmi újabb részvénytársulat nem üti föl fejét. A gát ugyan nagyon ideiglenes, de a minisztériumnak úgy látszik, a kis fegyverszünet is nagy könnyebbségére szolgál. (Megrázó eset) történt Szepes megyében, Remete községben. A csendőr káplárt áthelyezték Szepesre s mig az odajárt rendbe hozni ügyeit, koros neje kedvet kapott, hogy Putifárné szerepét játsza. Józsefnek az uj csendőr káplárt egy csinos legényt szemelte ki. Ez a tisztes kor előtt hajlandó volt a biblai eseményt ama másik József története szerint játszani, de fölhagyott vele a bor után, melylyel a vén syrén traktálta. Csinos, fiatal neje azonban értesült a dologról még in flagranti. Midőn aztán hűtlen férje kijózanodott, annyira röstelte gyöngeségét, s annyira szivére vette neje szemrehányását, hogy puskát ragadt, s ha felesége vissza nem tartja, agyonlövi magát. Itt bevégződött volna az egész historia, ha a vén asszony egész durczásan férje fegyverét nem ajánlja föl a szemrehányást tevő káplánnak, ki szégyenében el is fogadta, s agyonlőtte magát. Neje ennek láttára szintén öngyilkos lett, egy késsel két halálos sebet ejtvén magán. A vén asszony pedig, ki a katasztrófa előidézője volt, e kettős gyilkosság fölötti rémültében a padláson akaszta föl magát, de még ideje korán levágták. (Rendkívüli melléklet.) Egy kolozsvári ügyvédnek egy falusi korcsmáros furcsa váltót mutatott be, egy fenyőfaasztalt, melynek ujonan gyalult tetejére van fölirva , én ami itt elismerem, hogy N. N.-nek 120 írttal adósa vagyok s megfizetem ekkor és ekkor. E furcsa anyagú kötelezvény története az, hogy az adós egy este megszállván az ismert korcsmároshoz, hirtelen 100 írtra volt szüksége, de annyi papirost nem találtak, mennyire kötelezvényt lehetett volna írni. Sietős lévén a dolog, a kérdéses asztalra írták meg a váltót, s az adós megígérte, hogy még aznap elküldi papiroson is. De biz nem küldte el, se fizetni nem akar. A porhoz most oda mellékelik az asztalt is. Halálozások: Halász Jenős, Pest megye bizottságának tagja s a legképzettebb gazdák egyike, Dabason február 1-én élete 58-ik évében. Davison Bogumil, a jelenkor egyik legkitűnőbb tragikus színésze, kit pesti vendégszerepléséből a mi közönségünk is ismer, Lipcsében, február 1-én, 53 éves korában. A színpadra nézve már három év óta halott volt, mert dicsősége tetőpontján, amerikai vendégszereplése alatt megtébolyodott. Nagy János, országgyűlési képviselő, Pozsonyban, január 31-én, élete 33-ik évében. Hanlik József, apát és váczi kanonok, Váczon, január 28-án 85 éves korában. Simon Lajos, a németországi szabadságharczok legnemesebb bajnoka, ki egész életét a kényuralom és sötétség ellenes küzdelemnek szentelé s mint kitűnő szónok az 1848-ks német parlamentben nagy szerepet vitt, Montreuxben, hová Bismarck elől menekült, február 2-án, 62 éves korában. Kulcsár József, sz.-fehérvári aljegyző, ki figyelemreméltó szépirodalmi dolgozatokat is irt, január végén Sz.-Fehérvárit, élete 28-ik évében. Dr. Kokonstein Lipót, volt honvéd-őrnagy, a „Magyar Izraelita“ alapítója, s utóbb a bukaresti zsidó község főrabbija, 54 éves korában. Szó alany. Az elsőnek kihúzott helyes megfejtő jutalma „Az anya utolsó órája” czimü műlap. SAKKFELADVÁNY. JMr. Bennet-től, Londonban. Sötét. Világos. Világos indul s a második lépésre matot mond. A 4-ik számban közlött sakkfeladvány megfejtése: Világos. Sötét. 1. B. e7—fi f.................................F. g6 -f7 (üt) 2. H. g5—h7 fős mat. Helyesen fejtették meg: A szegedi sakk-kör. — Kovátsy Sándor. — Schkulszky Gyula. — Mérey Lajos. — A pozsonyi jogász-kör. — Kutserik S. — Győrössy Mihály. — Dunay Mártha (Fiume.) -» A siófoki kereskedelmi egylet. — Szerényi Béla. — Homolka János. — Beck Dénes. A 3-ik számban közlött feladvány helyes megfejtését beküldötték még: Rétvölgyi Gyula. — Mérey Lajos. — Schick Zsigmond. — Kovátsy Sándor. Hlinik, Gr. H. Megtekintettük az 1. számban közlött feladványt, belláttuk, a mit be nem látott. Győződjék meg róla a következőkben: V. g7—e7 hazására a sötét ön szerint B. d5-d6 tál felel; ez esetben a világos előbb H. c3 — b5-tel kettős sakkot (sötét király c4-re lép) s azután H. a8—b6-tal matot mond. Bástya, huszár és futó kölcsönösen biztosítják egymást, íme, ön látja azt a Morphyt. Különben az 1. számban közlötthöz hasonlóan gyenge feladványait szívesen látnák ; a beküldöttek azonban nem ilyen gyengék. — Tetétlen, P. Zs. Bécsben mostanában folyik, de közelebbi adatokkal nem birunk. Alkalom adtával készséggel adunk felvilágosítást. Az uj küldeményről jövőre. — A szegedi sakk-körnek. A négy húzásosnak kiadására sort kerítünk. A másik kettőben semmi találékonyság. Légialásy. Megfejtése a 8-ik számban. Az elsőnek kihúzott helyes megfejtő jutalma „Tóth Kálmán“ költeményei. A 4-ik számban közlött szótalány megfejtése : „Nő-emancipatió.“ Helyesen megfejtették: Mortenson-Dobay Anna. — Dunay Mártha. — Pozeogáp Gyula. — Csapó Zsigmond. — Reiprich Imre. — Horváth Camilla. — May Rudolf. — Helfer Ferencz. — Freissberg Vilmos. — Palatínus Imre. — Rózsa Imre. — Pozsonyi jogászkar. -r Dürr Ferencz. — Grosz Ignácz. — Ifj. Serli Antal. — Mérey Lajos. — Turcsányi-Szabó Fanni. — Barakovich Kálmán. — Schkulszky Gyula. — B. Ilona. — Kristyán Nina. — Szász Ambrus. — Fraenkel H. — Nagykőrösi városi casino. - Tóth Emil. — Hegyesi Aladár. — Horváth Károly. — Ince Béla. - Schragner. — Deutschländer Ferdinánd. — Bezerédy Gyula. — Kis Ilka. — Szatmári „Kazinczy-kör.“ — Gabányi Gyuláné. — Spitzer Károly. — Bölöny Menyhért. — Szalay Alajos. — Nyeviczkey Antal. — Leustach Adolf. — Kovács Gábor. — Kiszelák Sándor. — Molnár Elek. — Kősz Ferencz. — Domonkos János. — B. Gyula. — Osváth Ferencz. — Kriesch Mihály. — Decsi Károly. — Békés Arthur. — Eperjesi joghallgató elv. kör. — Zachariás József. — Székely György. — Szigethy Kálmán. — Keller Károly. — Szabó Antal. — Vámossy József. — Paál József. — Ráth Irén. — Tusán Mihály. — Moravánszky Mihály — Káposztás István. — Dr. Mauer. — Lőkó Béla. — Brusch Alajos. — i11____Li Magyarország és a Nagyvilág. 6. Szám. 1872. Sédy János. — Franczisz Norbert. — Elek Károly. — Baumann Fanni. — Thassy Ferencz. — Wlassics Antal. — Gály Camilla. — Szalay Pál. — Lipták István. — Girtler Lajos. A 3-ik számban közlött képtalány helyes megfejtését beküldte utólag Fáit Antal. A megfejtők közül elsőnek kihúzatván Horváth Camilla Csáktornya, számára g, „Ltr a 10 m ház“ czimü műlap megkirdetik. SMÚEmlékj* Lóugrás szerint megfejtendő. Megfejtése a 8-ik számban. Az elsőnek kihúzott helyes megfejtő jutalma- „Koronázási album* A 3-ik számban közlött szórejtvény helyes megfejtését beküldték utólag : Andrássy József. — Beöthy K. — Erdődy Ignácz. — Kruszeszhavi (Kolozsvár. Szíveskedjék nevét olvashatóan írni. Nem oly híres, hogy egy vakarintásból is ráismerjünk.) — Futtaky Gyula. Várkonyi J. - Elek Károly, e édet ma, dúlaz sik És len nem talet, fölnészét elaz fel elfeén jet tok doaz föl-Keférah! kadt tűnt nyé■ istét lel szaö, sem búj-tádekép 34-rehü sem« ■ É- , hiv Sö a ken? gát? rá mese vagy Misátét, temit abatö. Felelős szerkesztő: ÁGAI ADOLF kétsas-utcza 24-ik szám. Nyomatott a Deutsch-féle könyvnyomda és kiadói részvény-társaság intézetében, Pesten. Szerkesztői üzenetek: „Élv-vadász.“ Ön még a helyesírással sincs tisztában. De azért sokkal nagyobb orthografus ön, mint poéta. — Gy. Szt. M. Oly közönség előtt, mely a megfordított szerbekből pénztárt olvas ki s igen helyesen : az ön talánya gúnynak látszanék. Mohács, E. I. Köszönettel vettük és hova előbb közöljük. — „A halál.“ Te mondád. — „Nem vágyom.“ Középszerű, tetszelgő vers, jó rímekkel. — F. Játó, S. K. Használunk a küldeményből. — „Lelkem ki hogy csókolom!“ Sok szenvedély, semmi poesis. — „A merengő.“ „Mint újoncz a költészet bájos világában, csak most lépek ki először verseimmel a magány homályából a nyilvánosság fényes színpadára,“ írja ön. A versek még e soroknál is naivabbak s a rész helyesírás, hibás szófüzés gyermekbetegségeiben szenvednek. Majd ha foguk nő, kiadjuk. — „Távozzatok!“ Van benne melegség, s elég ügyes forma is , de értelme homályos. — „A tavasz s az ősz“ Béranger. A fordítás nem rész. De sokkal szebb átdolgozásokban jelent már meg. Főleg a refrain pongyolasága iránt, holott ennek kellene legnagyobb szabatossággal birni. — Hajnik, G. I. Mily lázas sorok, mily izzó kedély! A jóakaratu intéseket köszönettel vesszük ; megnyugtatására annyit, hogy minddennek megvan a maga oka. Az ütés alatt csak a rög porlik szét; az arany finomul. Nem kell érzékenykedni. Különben véralkata válogatja. — „Egy ételem!“ Praestanter, kis fiam! Ha még egyszer beküldi ön occupatióját, legalább frankirozza. — „Névnapi köszöntés.“ Sok akarat s tán némi tehetség is. Hadd érjék! — „Talány.“ Ez nem válik be. Telik talán jobb talány. — Aszód, Cs. G. Köszönjük a szép verset s elfogadjuk az ajánlatot. — „Tudnék szeretni.“ Végre ! Hang, forma és tartalom! Üdvözöljük önt s elégtételünkre fog szolgálni, hogy nekünk jutott önt bevezetni a hit csarnokába. A fordítás kiválóan jeles. Csak a „huss !” ellen van kifogásunk; „huss“ németül van, bár ha onomatopoeticon is. Reméljük, szerénysége meg nem részegül örömünk őszinte kijelentésén. A közlemények hova előbb megjelennek. — Pest, M. Ágnes. Brava ! Igen kapóra jött. Kérjük folytatását. — Szathmár. U. G. A becses czikket vettük. Ezer köszönet. A többi iránt rendelkezőnk. Válaszunk föltétlen igen. — „F. K.“-hoz. A hűtlen barát igazán megérdemli az ön kegyetlen apostrofirozását ? — „Kórágyon.“ Fölötte lugubris! Éjjeli lámpánál olvastuk s szinte megborzongott bele hátunk. Valami vidámabbat, ha szabad esedeznünk! — Szatmár, P. J. Eljártunk benne. — „Tiszaparti csárda.“ Csakugyan félreismerhetlen a reminiscentia Petőfire s legkülönösebben Tóth Kálmánra emlékeztet ön. Egy-egy hibás kép is akad, de egészben véve kerek, csinos vers lesz az és meg fog jelenni. — „A kedves csapodárhoz.“ Ákombákomságok. Vagy meg akart ön tréfálni minket? — „Rád tekintek.“ stb. Csak az utolsó „ra eg-me g lá tlak,“ mutat igaz bensőséget. Sorát keritjük — talán. — „Két világ.“ Ha a tárgy poétának jut eszébe, érdekes válandott belőle. — „Javasok és kuruzslók.“ Becses czikk. Mihelyt lehet. — „Gondüzés.“ Az első felett mi törünk pálczát; a második vers a szolgabiró ur elé tartozik. Ha a pálczát el nem törtük volna ön felett, a szolgabiró ur hajdújának kezébe adnók.