Magyarország és a Nagyvilág, 1872 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1872-12-08 / 49. szám
Vil. ÉVFOLYAM 1872, 49. SZÁM, PEST, DECZEMBER 8. Megjelen minden vasárnap. Kiadja a Deutsch-testvérek pest-bécsi irodalmi és művészét s intézete. Kiadó-hivatal: PEST, Bálvány-utcza 9. sz. Évenkint díszes aczélmetszetű jutalomképekkel. — Előfizetési díj : Negyedévre 2 frt. — Félévre 4 frt. — Egész évre 8 frt. — Évenkint díszes aczélmetszetű jutalomképekkel. Greguss Ágost, mióta képes lapok dívnak hazánkban, olvasó közönségünk több ízben találkozott e férfiú nevével, arczképével, életrajzával. Ha mindamellett újra bemutatjuk, oka az, hogy „Tanulmányok“ czímű, e napokban megjelent gyűjteményes művével, negyedszázados irodalmi munkássággal lépett a magyar közönség elé. Oly negyedszázadnak tekinthetjük e munkásságot, melyet, akár a régenmúlthoz, akár a jelenhez mérve, irodalmunk egyik legfényesebb időszakának kell elismernünk, melyben a bő termelést egészséges kritika ellenőrizte, s a hol ünnepelt írónknak mind a termelésben, mind a bírálatban egyaránt kiváló szerep jutott. Kétszerte dicső pedig e kettős működés oly korszakban, melynek irodalmi termelése képzelhetjük mily termékeny lehetett, ha csupán a műbirálatban három oly erő osztozkodhatott, mint Gyulai, Salamon, Greguss, kiknek nyomdokaiba maiglan se lépett senki is, holott mindhármuk, habár az irodalomra nézve el nem vesztek, más-más téren fejtik ki munkásságukat. Salamon történelmi tanulmányoknak szenteli magát, melyeket csak politikai hadjáratai szakitnak félbe egyszer-másszor. Gyulai a politikai költészet terén szerzi határait s e mellett encyclopaedikus folyóirat szerkesztésében működteti erejét; csak Greguss tért vissza oda, a honnan kiindult s egy hányatott élet harmonikus folytatásaként hivatásszerüleg is azon aesthetikát választja működése teréül, melynek szárnyai alatt első komolyabb irodalmi lépéseit megtette. Greguss Ágost született 1825 ápril 27-én ; korán lépett az irodalmi pályára, melyre közvetlen ösztönzést a család számos tagjai közül csak ő, az elsőszülött nyerhetett meg atyjától, a korán elhunyt eperjesi, később pozsonyi derék bölcselettanártól Greguss Mihálytól. Első nagyobb műve, melylyel föllépett, rendszeres aesthetikai tankönyv volt, melyet 1847-ben, tanárkorában irt Szarvason, hol azt elő is adta, ami még ma is példanélküli hasonfoku tanodában. E könyv, Boha mostani tanulmányai után maga is hibásnak vallja, vetette meg írói nevének alapját. A Kisfaludy-Társaság adta ki 1849-ben, az akadémia a Marczibányi-jutalomban részesítette 1858-ban, az ötvenes években,sőt még később is megjelent, „irálytanok“ czimü művét széliben zsákmányolták. Íróját azzal bosszantván, hogy épen a gyöngébb dolgokat szemelték ki belőle s igy nagy megelégedésére szolgálhat, de a hazai irodalomnak is hasznára fog válni, hogy a Kisfaludy-Társaság a múlt év végén új aesthetika megírásával bizta meg, mely ujjal el akarja felejtetni a régit. Ama régi aesthetikához egyébiránt Greguss életében más, ránézve tán még fontosabb mozzanat is fűződik, t. i. a családalapítás vagyis házasságra kelére Kemény Máriával. Mily fontos vola ez ránézve s mikép szoktam a kettőt kapcsolatba hozni, legjobban jellemzik saját szavai, melyekkel ezt bizalmas meghitt körben elmondja : „Az aesthetika írása közben — beszéli — eleven aesthetikával ismerkedtem meg, a kinek neve azóta feleség lett. S mikor az írott aesthetika a Kisfaludy-Társaságé lett, akkor lett az eleven az enyém. Ezer szerencse, hogy ez az aesthetika nekem egyszersmind etnikám volt, azaz erkölcsi hsrányzóm. Különben a sok hányatás között, melyek 1848-ban meg Greguss Ágost.