Magyarország és a Nagyvilág, 1873 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1873-03-23 / 12. szám

144 a csók körül forog ; jó feleségét elkergeti, mert egy alkalommal csak két csókot ajánlott neki, holott ő hármat akart. Attila és az Utolsó Görög Hős gyöngébb fajtájú dalműszöveghez hason­lít, melyből drámaiság, jellem teljesen hiányzik s ezek helyét sok változás, tablettik, gyászzene és harczi karok foglalják el. Az ..isten ostorát­ aligha sikerült még valakinek ily lehetetlen képben mutatni be. A négy világtörténeti tragédia között A Gepidák Leánya, A Hit Atka, mint teljesen egyforma nyelvük és szokatlan kifejezésük sejtetik, ikertestvérek, egy toll szülöttei. Nem mondhatni ugyan, hogy életrevalók, de részleteikben lát­szik törekvés a drámaiságra. Amaz Rózamunda ismert történe­tét játszatja el gyönge jellemrajzokkal, hangjában valami vajúdó érvvel, de ízetlenségekkel is. Emnek a német lovagrendnek a lithvánok ellen viselt háborúja alatt játszik hibás lélektannal, a kort festő vonások nélkül. Caius Gracchus­ról a világtörténe­tiek harmadikéról azt mondja a jelentés: Ha a bizottság e mű­vet némi elismeréssel kívánja megemlíttetni, ez­által korántsem drámai értékét, vagy korszerűségét dicsérni, hanem méltányolja a szerző tanulmányát s a verselésre és nyelvre fordított mű­gondját a nélkül azonban, hogy a pályaműnél — a szerkezet, ellemrajz és cselekmény hibái s a nagyon is szélesre fogott dialogok mellett — színpadi sikert jóslana. — A Teleki-pályá­zat mentő darabja s újabb színirodalmunk oly terméke, hogy ez egynél fogva is a pályázatot örvendetes sikerűnek kell monda­nunk : Valéria. A költő II. Justinián császár alatt a bizánczi romlottság korából és történeteiből szőtte meséjét. A dráma meséje a császár-tevő palota-ármányoknak több szálából van szőve, hogysem röviden ide irhatnak. Hősnője Valéria, Arte­mius neje, kit sorsa a cselszövő Bardanes oldalán császárnévá, egy csalódás Bardenes gyilkosává és a fátum öngyilkossá tesz. A pályamű, mondja a jelentés, jól ismeri az örvényeket, melyek a költőiket fenyegetik, midőn tragédiáik hőseivé nőket választa­nak. Mert végre is a nő tragédiái hősisége rendesen csak kivé­teles tünemény, a nemből való kivetkőzés, a természetnek mint­egy erőltetése, holott tragédia az emberi természetnek legna­gyobb, legmegdöbbentőbb, de egyszersmind átalános s költőileg legvalóbb színű képét tárja elénk. Azt a benyomást kell ébresz­teni a nézőben, hogy hasonló szenvedély mellett, hasonló körül­mények közt minden ember oda jutna, mint a tragédia hőse. A kivételesség rajza inkább a regényé. Ezért van, hogy Shakes­peare, az emberi szív és természet legmélyebb ismerője, ama tragédiáiban, melyek elfogadott példányok, nem választott egy nőt sem műve hősének, központjának. Alfieri Myrra­je mytho­­logiai, Schiller Orleansi Szüz­e legendás alapon álló alakok. Van azonban a tragikumnak egy jogosult fajtája, mely nem a leg­­erősb és legmagasb ugyan, de a női természettel átalán véve legjobban öszhangzik, s a Valéria szerzője helyes érzéket és ta­pintatot tanúsított, midőn hősnője számára ezt alkalmazá, s ez az midőn egy nemes és gyöngéd természet sok szenvedés, viszon­tagság és kétségbeesés után nem annyira benső, rontó szenvedé­lyek, mint inkább külhatások szörnyű izgalmai által mintegy kényszerül a boszu eszközévé válni. Nem magától lesz, hanem mások által tétetik bűnössé. E benső forma a női természet szenvedőlegességének legjobban megfelel s megvan benne a lé­lektani igazság ép úgy, mint magába foglalhatja a művészi szép­séget. Valéria a tragikum e fajtáját képviseli. A darabnak van ugyan valószínűségi gyöngéje, de a szabatosság s a mű szinsze­­rűsége gyakorlott, biztos kézre mutatnak. A nyelv nem marad a cselekmény színvonalán alul; van benne a helyzetek szerint elmésség és pathosz. Mindezeknél fogva a bizottság a Valéria szerzőjének egyhangúlag kéri kiadatni a pályadíjat, még­pedig a szomorújátéknak nem csupán viszonylagos, hanem saját költői értékénél fogva. — A jelentés fölolvastatván, következett volna a pályanyertes szerző nevét rejtő jeligés levél fölbontása ; ez azonban nem történhetett meg, mert a határozási képességre szük­séges­­ akadémikus helyett csak hatan valának jelen, és így a nyertes mű szerzőjének nevét csak a jövő hétfői ülésen fogják kihi­rdettetni, mely — kétség alig lehet róla — Szigligeti. Sajtó és könyvészet. („Magyar Nyelvőr“) 1873. HI. (marcziusi) füzet. Szer­keszti Szarvas Gábor. Tartalma: A helyes magyar kiejtés: Szarvas. — A nevekről: Szilády. — A nyelvőrbeli népnyelvi adatok: Steiner. — Az i melléknévképző: Gyulai. — Matkó magyarsága: Komáromy.— A Nyelvőr a sajtó itélőszéke előtt.— Szökőév. Forduló hold: Hunfalvy. — Húsos iskola. —h­á­z. — A magyar nyelv a regényirodalomban: Borostyánkövi. — Ide­gen csemeték: Steiner. P. E. — Népnyelvhagyományok. Szó­lásmódok: Sass Márton. — Népmesék: Iványos. — Találós mesék: Horváth. — Hetési párbeszéd: Fatér. — Lakodalomra való meghívás: Pfeiffer Julia. — Tájszók: Steiner, Szabó, Ivá­nyos. — Gúnynevek: Fatér, Zelles Ilma. — Helynevek: Kriza, Ballagi. — Állatnevek: Steiner. — Közmondások: Török. — Népdalok: Donner, Hajnal, Sipos Eszti. Halottak emléke. (A Széchenyi SZOBOR talapzat) tervezetének elkészíté­sére felhívott művészek beszolgáltatták műveiket a szoborbizott­ságnak. A felszólítottak közül három versenyzett. Az egyik ta­lapzat kettős mezejű, másika nyolc­szögű, közepén hengerded gyürével. Mindkét tervezet fél-dombor­művekkel van ellátva. A harmadik mű szögletes, szögletein nagy illő magyar alakok­kal, a talapzat körül nagy terjedelmű rácsos körzet. E művek jelenleg az akadémia Kisfaludy-termében vannak felállítva, ott azonban csak néhány napig lehetnek, minthogy az akadémia elnöksége nem akar engedélyt adni a kiállításra, illetőleg a nyilvános megtekintésre.­­ A Nyári Pál mellszobrára érkezett két pályamű egyike sem felelvén meg szorosan a pályázat fel­tételeinek, a bíráló­ bizottság az első díjat nem tartja kiadandó­nak. A második díjat (25 aranyat) az egyiknek azonban odaítélte, mely hasonlatosság tekintetében mégis kielégítő. E szobrot Vay Miklós b. készítményének tartják. (MÁRCZIUS 15-ÉNEK) negyedszázados évfordulóját tegnap többfélekép és sokfelé ünnepelték: vezérczikkel, tárczával, teme­­tőlátogatással sat. Jókai Mór is, mint e híres nap egyik részese, a­­Hong-ban visszaemlékezett a huszonöt év előtti eseményekre, midőn a felszabadított sajtón először nyomtattak cenzúra nélkül, nyomtatták pedig az emlékezetes „12 pont“-ot s Petőfi „Talpra magyar“-ját, s midőn Táncsics Mihályt kiszabaditák budai fog­ságából, sat. A műegyetemi ifjúság pedig, egyesülve más ifjak­­kal, régi honvédekkel, sat. délelőtt meglátogatta a kerepesuti temető közös sírját, melyre koszorút tettek. A budai honvédsír MAGYARORSZÁG ÉS A NAGYVILÁG, sem maradt elfeledve. A kerepesúti temetőben műegyetemi hall­gató (Sólyom Fekete) beszédet is tartott, s a dalegylet a him­nuszt és „Szózat“-ot éneklé a közös sírnál, gr. Batthyány Lajos és Forinyák Gyula nyughelyeinél. Halálozások. Prica Miksa, a horvát országos kormány igazságügyi osztályfőnöke, Zágrábban, márczius 15-én. Draskóczy Gyula, Sopron megyének volt főispánja, buzgó hazafia, márczius 13-án. Gr. Gyulay Ignácz Riehlard, kamarás és lovas szá­zados, a gr. Gyulay család utolsó fi­sarja, Bécsben márcz. 12-én. Szalay Pál, Szt. László nagy történészünk fia, szép, eszes fiatal ember, hagymázban, élte 25. évében. SAKKFELA­DVÁNY Lord W.-től. A 10-dik számban közölt sakkfeladvány megfejtése: Világos. Sötét. 1) P. g3-g4.................................................K. e4-e, 2) F. dl—f3................................................tetszés szerint, 3) H. e3—C4 -t- és mat. Helyesen fejtették meg: Kutserik Sándor, Lávay Jenő, Mérey Lajos, Elvérafalvy Kálmán, Illovay József, Pick Adolf, . . . tt . . , a tudomány- és műegyetemi olvasókör. Sötét, a bedefg . Világos. Világos indul s a harmadik lépésre matot mond. Z. I. Debreczen. Legközelebb közöljük. SZÓTALÁNY. Lóugrás szerint megfejtendő. Megfejtése a 14-ik számban. Az elsőnek kihúzott helyes megfejtő jutalma „A m­a­­gyar honvédség vezérei“ czímü műlap. A 10-ik számban közölt lóugrás szerint megfejtendő szó­talány megfejtése: Ott­ hevert a pártahalmaz. Borka búsan állt felette, Ő az árva, a magiét Régen, régen elvesztette Mit használt a szánom-bánom ? Bár teremne minden ágon, Párta mellett vőlegény! így sóhajtott fel szegény. Tompa, le­tes-SZÍV-i-A Jó, csak S a bői gaz, é­resz,a mit je, je, tünk­tünk­és szív lárd, min­az, den E-forr. szép, den !■ é­lel­le­fe­nek nek réz künk szig csa, Min­szív Kis­rős,A rút,a dy. kút­ve- E-A ge, lu­je bena por, gyen­fa­re­szív­csak föld és 1 van Nyomatja a pest-bécsi irodalmi és művészeti intézet. Deutsch testvérek. Helyesen fejtették meg: Magvassy P., Löké B„ Szilágyi Gy., Bene L„ Klein J„ Reviczky Gy„ Nyikos Gy., Bődey K., Hussa Eugenia, Koller Lujza, H. G., Hoffmann Ilonka és Irma, Hornyik Fanni, Debreczeni földmives iskola, Wallner Gy., Szerdahelyi Ilka, Soproni casino, Vitális J. Liszt F., Her­­trum K., Veress Menyhértné, Barabás K., Nagy 111., Tóth E., Fábry Ida, Daczó Janka, Vákár I., Isoó J., Maróthy Helena, Nemecskay Irma, Kovács J., Pozsogár Gy., Simcsó őrmester, Schneider K., Nieszenberger A., Krausz I., Mezey I., Fohász L„ Csizmadia J., Liptay F., Pirovics B., Gansorg B„ Turcsá­­nyi Fanni, Hegedűs M„ Pilzer Jozefa, Grün Hermin, Lőke M., Kun Gy., Gál K., Kovács Gy., Kovács J., Pamminger K„ Má­­csay, Ladányi, Hausner I., Illovay J., Till V„ Tamás I., Bo­­hus P„ Harmath B., Halász A, Görgey Cornelia, Andrássy J., Horváth Gy. A megfejtők közül elsőnek­­ kihúzatván Hoffmann Ilonka és Irma, Győr, számukra a „Jó reggelt“ czimű műlap megküldetik. A 9-ik számban közölt szótalány helyes megfejtését be­­küldték utólag: Bene L., Keviczky Gy. Szerkesztői üzenetek. Lőcse, M. I. Verses szemrehányása igazságtalan s igy a helyes és ügyes szerkezet mellett sem közölhető. — ,,Sabbath este“. Heine „Prinzessin Sabbath“-ját érdemesebb lett volna lefordítani még azon esetre is, ha küldeménye a „lecho dau­­di“-nak volna utánzata. — „Emlékéül“. Értékkel csak azelőtt bírhat, kinek szánva van. Költői, tehát absolut becse, nincs. — Győr, T. S. így megjárja. Mihelyt lehet, napvilágot lát. — RÓZSalji vár, L. M. H. Fortuna szeszélyei kivül esnek számítá­sunkon. Csak óhajthatjuk mi is; biztatni azonban nem merjük. — „Primula veris“. Adonicusban van az eredeti is? Egyébként Lenauból különbet is választhatott volna ennél. — Becs, S. F. Egy tárczaczikk közlése végett „humanitásunkhoz“ folyamodni, legalább is új. Ha a czikk jó volna, kiadnók a legnagyobb örömmel, vagy az ön logikája szerint, a legnagyobb emberba­rátsággal. Patti hintójából azonban sem Bécsben sem tavaly nem fogták ki a lovakat. Elég az, hogy 200 frtot adnak egy pá­holyért. — Csaba, F. I. A rajz hiányossága ez esetben nem hiba. Csak a föladvány egyszerűsége ellen van kifogásunk. — Bpest, M. K. Kérjük látogatását vasárnap 8—9 közt lakásun­kon. — „Mit tanit a történelem“. China verbalis versben. — „A magányos pusztaságra stb“. Syntaxista­ poézis, csöndes bugások, ifjonczi epedések. Költői hivatás jelen küldeményéből sem látszik, formaérzéke tompa, a rim zenéje iránt süket. „Té­­ged — emlékezet“, „láthatjátok — csillagok“, stb. „Csókolj még meg százszorta Csókolj s jegyezd hány száma.“ Lessing, aki után ön ezt fordítá, „schraubstock“-nak nevezi az ilyen verselést. De még nyelvtani és helyesírási hibákban is sincenek dolgozatai. „ Rámnézel“, „róllam“, „tollem“ „kinyíllott“ — igy ma nem írnak. S mit ért ön ezalatt : „H­.Iáj ! mondául g­yönyörüen neki ?“ — vagy ez alatt. ..Mit gondoltok? hogy menekülök a menydörgés végett? . . Talán miatt. Szóval: sem eredeti munkái, sem forditmányai nem ütik meg a mértéket. — „Anyámhoz“, (Роё.) Ily rímeléshez képest az első valódi remek. Munkájában nincs köszönet. Ilyek, mint „szólva“ — „anya“, „hitvese“ — „léte“ valóságos barbárságok. Értjük már most, miért hajolt ön inkább az első­höz. A paródia sem sokat ér és azon körülmény, melynek létét köszöni, semmi analógiában nem áll az „eltörött korsó“* rajzá­nak révén támadt Kleist, Wieland és Zschocke-féle müvekkel. A képet azonban kölcsönben is szívesen veszszük, szívesebben ha néhány adat kíséretében küldi be azt s legszívesebben ha a fordítást hüvebben dolgozza át. — K. Zombor, B. Szaván fogjuk s kérjük, örvendeztessen meg minél előbb minél több hasonló tollrajzzal, melyeknek ön, úgy látszik, mestere, a tárgy­tól függvén természetesen, közölhető-e. Hivatása, véleményünk szerint, a genre. — N. Várad, E. Gy. Katonadolog; nem is kell azt oly „khumulyan“ venni. A többire nézve, tán legkö­zelebbi számunkban. — Schillerből, H. A Gyakorlatnak jók. A ballada azonban igen mulatságos. — „Tava­SZi merengés“. Ön maga is beismeri, hogy nem költő, nem is tanult, s mégis azt akarja, hogy éktelen verseményét kiadjuk. Mit tartana ön az olyan ember felöl, ki hegedűversenyt hirdetve, azzal lép a publikum elé: „Kérem, én nem értek ugyan e hangszerhez, de megpróbálom.“ Tegye le a hegedűt. — Debreczen, D. így bol­dogulunk. A „K. L.“ bekezdése biztató. Csak „élvezetek csar­nokát“, s hasonló czifra, harsogó szavakat ne emlegessen. Nincs önnek erre szüksége. Sohse nézze ön azt, ki és hányszor dol­gozott föl valamely tárgyat. A szerelemnél régibb dolog nincs —­s mégis! . . . Ugyanez áll a concret történelmi tárgyról is. Csak tolla válogatja. A dupla név ellen határozott kifogásunk van s magyar költő létére, úgy hiszszük, magyar nevét tartja meg. — „A faluban“. Kísérletnek is kezdetleges. — „Népdal“, így nem dalol a nép. ..Meddig tart még ragyogásod­at. Mikor téped szét e lánczot ?" csillagé) Csillag, mely lánczot tép szét. Akkor még sokkal jobb az, hogy a hold harmatot izzad. — „Nászéj.“ Egy-egy sor kivételével, csinos fordítás. De hova gondol, ilyet közölni! A Heine-dalokat hova előbb. Különben ,..*-nek magyar accusativusa nem „ötét“, hanem „őt.“ — B. Kenese, K. I. Azon lapról semmi tudomá­sunk s kérjük is közvetlenül odafordulni. —■ Kajdacs, Cs. Mi­helyt időnk engedi, levelet írunk. Addig is szives üdvözlet! — „Az Öreg asszony.“ Ez egyszer nem tévedt a nyomdába s igy el is olvastuk. Nem közölhető. — „Oh mond meg ! Stb.“ Gyarlóságok. Felelős szerkesztő: ÁGAI ADOLF (kétsas-utcza 24. szám.) 12 SZÁM.

Next