Magyarország és a Nagyvilág, 1873 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1873-03-23 / 12. szám
144 a csók körül forog ; jó feleségét elkergeti, mert egy alkalommal csak két csókot ajánlott neki, holott ő hármat akart. Attila és az Utolsó Görög Hős gyöngébb fajtájú dalműszöveghez hasonlít, melyből drámaiság, jellem teljesen hiányzik s ezek helyét sok változás, tablettik, gyászzene és harczi karok foglalják el. Az ..isten ostorát aligha sikerült még valakinek ily lehetetlen képben mutatni be. A négy világtörténeti tragédia között A Gepidák Leánya, A Hit Atka, mint teljesen egyforma nyelvük és szokatlan kifejezésük sejtetik, ikertestvérek, egy toll szülöttei. Nem mondhatni ugyan, hogy életrevalók, de részleteikben látszik törekvés a drámaiságra. Amaz Rózamunda ismert történetét játszatja el gyönge jellemrajzokkal, hangjában valami vajúdó érvvel, de ízetlenségekkel is. Emnek a német lovagrendnek a lithvánok ellen viselt háborúja alatt játszik hibás lélektannal, a kort festő vonások nélkül. Caius Gracchusról a világtörténetiek harmadikéról azt mondja a jelentés: Ha a bizottság e művet némi elismeréssel kívánja megemlíttetni, ezáltal korántsem drámai értékét, vagy korszerűségét dicsérni, hanem méltányolja a szerző tanulmányát s a verselésre és nyelvre fordított műgondját a nélkül azonban, hogy a pályaműnél — a szerkezet, ellemrajz és cselekmény hibái s a nagyon is szélesre fogott dialogok mellett — színpadi sikert jóslana. — A Teleki-pályázat mentő darabja s újabb színirodalmunk oly terméke, hogy ez egynél fogva is a pályázatot örvendetes sikerűnek kell mondanunk : Valéria. A költő II. Justinián császár alatt a bizánczi romlottság korából és történeteiből szőtte meséjét. A dráma meséje a császár-tevő palota-ármányoknak több szálából van szőve, hogysem röviden ide irhatnak. Hősnője Valéria, Artemius neje, kit sorsa a cselszövő Bardanes oldalán császárnévá, egy csalódás Bardenes gyilkosává és a fátum öngyilkossá tesz. A pályamű, mondja a jelentés, jól ismeri az örvényeket, melyek a költőiket fenyegetik, midőn tragédiáik hőseivé nőket választanak. Mert végre is a nő tragédiái hősisége rendesen csak kivételes tünemény, a nemből való kivetkőzés, a természetnek mintegy erőltetése, holott tragédia az emberi természetnek legnagyobb, legmegdöbbentőbb, de egyszersmind átalános s költőileg legvalóbb színű képét tárja elénk. Azt a benyomást kell ébreszteni a nézőben, hogy hasonló szenvedély mellett, hasonló körülmények közt minden ember oda jutna, mint a tragédia hőse. A kivételesség rajza inkább a regényé. Ezért van, hogy Shakespeare, az emberi szív és természet legmélyebb ismerője, ama tragédiáiban, melyek elfogadott példányok, nem választott egy nőt sem műve hősének, központjának. Alfieri Myrraje mythologiai, Schiller Orleansi Szüze legendás alapon álló alakok. Van azonban a tragikumnak egy jogosult fajtája, mely nem a legerősb és legmagasb ugyan, de a női természettel átalán véve legjobban öszhangzik, s a Valéria szerzője helyes érzéket és tapintatot tanúsított, midőn hősnője számára ezt alkalmazá, s ez az midőn egy nemes és gyöngéd természet sok szenvedés, viszontagság és kétségbeesés után nem annyira benső, rontó szenvedélyek, mint inkább külhatások szörnyű izgalmai által mintegy kényszerül a boszu eszközévé válni. Nem magától lesz, hanem mások által tétetik bűnössé. E benső forma a női természet szenvedőlegességének legjobban megfelel s megvan benne a lélektani igazság ép úgy, mint magába foglalhatja a művészi szépséget. Valéria a tragikum e fajtáját képviseli. A darabnak van ugyan valószínűségi gyöngéje, de a szabatosság s a mű szinszerűsége gyakorlott, biztos kézre mutatnak. A nyelv nem marad a cselekmény színvonalán alul; van benne a helyzetek szerint elmésség és pathosz. Mindezeknél fogva a bizottság a Valéria szerzőjének egyhangúlag kéri kiadatni a pályadíjat, mégpedig a szomorújátéknak nem csupán viszonylagos, hanem saját költői értékénél fogva. — A jelentés fölolvastatván, következett volna a pályanyertes szerző nevét rejtő jeligés levél fölbontása ; ez azonban nem történhetett meg, mert a határozási képességre szükséges akadémikus helyett csak hatan valának jelen, és így a nyertes mű szerzőjének nevét csak a jövő hétfői ülésen fogják kihirdettetni, mely — kétség alig lehet róla — Szigligeti. Sajtó és könyvészet. („Magyar Nyelvőr“) 1873. HI. (marcziusi) füzet. Szerkeszti Szarvas Gábor. Tartalma: A helyes magyar kiejtés: Szarvas. — A nevekről: Szilády. — A nyelvőrbeli népnyelvi adatok: Steiner. — Az i melléknévképző: Gyulai. — Matkó magyarsága: Komáromy.— A Nyelvőr a sajtó itélőszéke előtt.— Szökőév. Forduló hold: Hunfalvy. — Húsos iskola. —ház. — A magyar nyelv a regényirodalomban: Borostyánkövi. — Idegen csemeték: Steiner. P. E. — Népnyelvhagyományok. Szólásmódok: Sass Márton. — Népmesék: Iványos. — Találós mesék: Horváth. — Hetési párbeszéd: Fatér. — Lakodalomra való meghívás: Pfeiffer Julia. — Tájszók: Steiner, Szabó, Iványos. — Gúnynevek: Fatér, Zelles Ilma. — Helynevek: Kriza, Ballagi. — Állatnevek: Steiner. — Közmondások: Török. — Népdalok: Donner, Hajnal, Sipos Eszti. Halottak emléke. (A Széchenyi SZOBOR talapzat) tervezetének elkészítésére felhívott művészek beszolgáltatták műveiket a szoborbizottságnak. A felszólítottak közül három versenyzett. Az egyik talapzat kettős mezejű, másika nyolcszögű, közepén hengerded gyürével. Mindkét tervezet fél-domborművekkel van ellátva. A harmadik mű szögletes, szögletein nagy illő magyar alakokkal, a talapzat körül nagy terjedelmű rácsos körzet. E művek jelenleg az akadémia Kisfaludy-termében vannak felállítva, ott azonban csak néhány napig lehetnek, minthogy az akadémia elnöksége nem akar engedélyt adni a kiállításra, illetőleg a nyilvános megtekintésre. A Nyári Pál mellszobrára érkezett két pályamű egyike sem felelvén meg szorosan a pályázat feltételeinek, a bíráló bizottság az első díjat nem tartja kiadandónak. A második díjat (25 aranyat) az egyiknek azonban odaítélte, mely hasonlatosság tekintetében mégis kielégítő. E szobrot Vay Miklós b. készítményének tartják. (MÁRCZIUS 15-ÉNEK) negyedszázados évfordulóját tegnap többfélekép és sokfelé ünnepelték: vezérczikkel, tárczával, temetőlátogatással sat. Jókai Mór is, mint e híres nap egyik részese, aHong-ban visszaemlékezett a huszonöt év előtti eseményekre, midőn a felszabadított sajtón először nyomtattak cenzúra nélkül, nyomtatták pedig az emlékezetes „12 pont“-ot s Petőfi „Talpra magyar“-ját, s midőn Táncsics Mihályt kiszabaditák budai fogságából, sat. A műegyetemi ifjúság pedig, egyesülve más ifjakkal, régi honvédekkel, sat. délelőtt meglátogatta a kerepesuti temető közös sírját, melyre koszorút tettek. A budai honvédsír MAGYARORSZÁG ÉS A NAGYVILÁG, sem maradt elfeledve. A kerepesúti temetőben műegyetemi hallgató (Sólyom Fekete) beszédet is tartott, s a dalegylet a himnuszt és „Szózat“-ot éneklé a közös sírnál, gr. Batthyány Lajos és Forinyák Gyula nyughelyeinél. Halálozások. Prica Miksa, a horvát országos kormány igazságügyi osztályfőnöke, Zágrábban, márczius 15-én. Draskóczy Gyula, Sopron megyének volt főispánja, buzgó hazafia, márczius 13-án. Gr. Gyulay Ignácz Riehlard, kamarás és lovas százados, a gr. Gyulay család utolsó fisarja, Bécsben márcz. 12-én. Szalay Pál, Szt. László nagy történészünk fia, szép, eszes fiatal ember, hagymázban, élte 25. évében. SAKKFELADVÁNY Lord W.-től. A 10-dik számban közölt sakkfeladvány megfejtése: Világos. Sötét. 1) P. g3-g4.................................................K. e4-e, 2) F. dl—f3................................................tetszés szerint, 3) H. e3—C4 -t- és mat. Helyesen fejtették meg: Kutserik Sándor, Lávay Jenő, Mérey Lajos, Elvérafalvy Kálmán, Illovay József, Pick Adolf, . . . tt . . , a tudomány- és műegyetemi olvasókör. Sötét, a bedefg . Világos. Világos indul s a harmadik lépésre matot mond. Z. I. Debreczen. Legközelebb közöljük. SZÓTALÁNY. Lóugrás szerint megfejtendő. Megfejtése a 14-ik számban. Az elsőnek kihúzott helyes megfejtő jutalma „A magyar honvédség vezérei“ czímü műlap. A 10-ik számban közölt lóugrás szerint megfejtendő szótalány megfejtése: Ott hevert a pártahalmaz. Borka búsan állt felette, Ő az árva, a magiét Régen, régen elvesztette Mit használt a szánom-bánom ? Bár teremne minden ágon, Párta mellett vőlegény! így sóhajtott fel szegény. Tompa, letes-SZÍV-i-A Jó, csak S a bői gaz, éresz,a mit je, je, tünktünkés szív lárd, minaz, den E-forr. szép, den !■ élellefenek nek réz künk szig csa, Minszív Kisrős,A rút,a dy. kútve- E-A ge, luje bena por, gyenfareszívcsak föld és 1 van Nyomatja a pest-bécsi irodalmi és művészeti intézet. Deutsch testvérek. Helyesen fejtették meg: Magvassy P., Löké B„ Szilágyi Gy., Bene L„ Klein J„ Reviczky Gy„ Nyikos Gy., Bődey K., Hussa Eugenia, Koller Lujza, H. G., Hoffmann Ilonka és Irma, Hornyik Fanni, Debreczeni földmives iskola, Wallner Gy., Szerdahelyi Ilka, Soproni casino, Vitális J. Liszt F., Hertrum K., Veress Menyhértné, Barabás K., Nagy 111., Tóth E., Fábry Ida, Daczó Janka, Vákár I., Isoó J., Maróthy Helena, Nemecskay Irma, Kovács J., Pozsogár Gy., Simcsó őrmester, Schneider K., Nieszenberger A., Krausz I., Mezey I., Fohász L„ Csizmadia J., Liptay F., Pirovics B., Gansorg B„ Turcsányi Fanni, Hegedűs M„ Pilzer Jozefa, Grün Hermin, Lőke M., Kun Gy., Gál K., Kovács Gy., Kovács J., Pamminger K„ Mácsay, Ladányi, Hausner I., Illovay J., Till V„ Tamás I., Bohus P„ Harmath B., Halász A, Görgey Cornelia, Andrássy J., Horváth Gy. A megfejtők közül elsőnek kihúzatván Hoffmann Ilonka és Irma, Győr, számukra a „Jó reggelt“ czimű műlap megküldetik. A 9-ik számban közölt szótalány helyes megfejtését beküldték utólag: Bene L., Keviczky Gy. Szerkesztői üzenetek. Lőcse, M. I. Verses szemrehányása igazságtalan s igy a helyes és ügyes szerkezet mellett sem közölhető. — ,,Sabbath este“. Heine „Prinzessin Sabbath“-ját érdemesebb lett volna lefordítani még azon esetre is, ha küldeménye a „lecho daudi“-nak volna utánzata. — „Emlékéül“. Értékkel csak azelőtt bírhat, kinek szánva van. Költői, tehát absolut becse, nincs. — Győr, T. S. így megjárja. Mihelyt lehet, napvilágot lát. — RÓZSalji vár, L. M. H. Fortuna szeszélyei kivül esnek számításunkon. Csak óhajthatjuk mi is; biztatni azonban nem merjük. — „Primula veris“. Adonicusban van az eredeti is? Egyébként Lenauból különbet is választhatott volna ennél. — Becs, S. F. Egy tárczaczikk közlése végett „humanitásunkhoz“ folyamodni, legalább is új. Ha a czikk jó volna, kiadnók a legnagyobb örömmel, vagy az ön logikája szerint, a legnagyobb emberbarátsággal. Patti hintójából azonban sem Bécsben sem tavaly nem fogták ki a lovakat. Elég az, hogy 200 frtot adnak egy páholyért. — Csaba, F. I. A rajz hiányossága ez esetben nem hiba. Csak a föladvány egyszerűsége ellen van kifogásunk. — Bpest, M. K. Kérjük látogatását vasárnap 8—9 közt lakásunkon. — „Mit tanit a történelem“. China verbalis versben. — „A magányos pusztaságra stb“. Syntaxista poézis, csöndes bugások, ifjonczi epedések. Költői hivatás jelen küldeményéből sem látszik, formaérzéke tompa, a rim zenéje iránt süket. „Téged — emlékezet“, „láthatjátok — csillagok“, stb. „Csókolj még meg százszorta Csókolj s jegyezd hány száma.“ Lessing, aki után ön ezt fordítá, „schraubstock“-nak nevezi az ilyen verselést. De még nyelvtani és helyesírási hibákban is sincenek dolgozatai. „ Rámnézel“, „róllam“, „tollem“ „kinyíllott“ — igy ma nem írnak. S mit ért ön ezalatt : „H.Iáj ! mondául gyönyörüen neki ?“ — vagy ez alatt. ..Mit gondoltok? hogy menekülök a menydörgés végett? . . Talán miatt. Szóval: sem eredeti munkái, sem forditmányai nem ütik meg a mértéket. — „Anyámhoz“, (Роё.) Ily rímeléshez képest az első valódi remek. Munkájában nincs köszönet. Ilyek, mint „szólva“ — „anya“, „hitvese“ — „léte“ valóságos barbárságok. Értjük már most, miért hajolt ön inkább az elsőhöz. A paródia sem sokat ér és azon körülmény, melynek létét köszöni, semmi analógiában nem áll az „eltörött korsó“* rajzának révén támadt Kleist, Wieland és Zschocke-féle müvekkel. A képet azonban kölcsönben is szívesen veszszük, szívesebben ha néhány adat kíséretében küldi be azt s legszívesebben ha a fordítást hüvebben dolgozza át. — K. Zombor, B. Szaván fogjuk s kérjük, örvendeztessen meg minél előbb minél több hasonló tollrajzzal, melyeknek ön, úgy látszik, mestere, a tárgytól függvén természetesen, közölhető-e. Hivatása, véleményünk szerint, a genre. — N. Várad, E. Gy. Katonadolog; nem is kell azt oly „khumulyan“ venni. A többire nézve, tán legközelebbi számunkban. — Schillerből, H. A Gyakorlatnak jók. A ballada azonban igen mulatságos. — „TavaSZi merengés“. Ön maga is beismeri, hogy nem költő, nem is tanult, s mégis azt akarja, hogy éktelen verseményét kiadjuk. Mit tartana ön az olyan ember felöl, ki hegedűversenyt hirdetve, azzal lép a publikum elé: „Kérem, én nem értek ugyan e hangszerhez, de megpróbálom.“ Tegye le a hegedűt. — Debreczen, D. így boldogulunk. A „K. L.“ bekezdése biztató. Csak „élvezetek csarnokát“, s hasonló czifra, harsogó szavakat ne emlegessen. Nincs önnek erre szüksége. Sohse nézze ön azt, ki és hányszor dolgozott föl valamely tárgyat. A szerelemnél régibb dolog nincs —s mégis! . . . Ugyanez áll a concret történelmi tárgyról is. Csak tolla válogatja. A dupla név ellen határozott kifogásunk van s magyar költő létére, úgy hiszszük, magyar nevét tartja meg. — „A faluban“. Kísérletnek is kezdetleges. — „Népdal“, így nem dalol a nép. ..Meddig tart még ragyogásodat. Mikor téped szét e lánczot ?" csillagé) Csillag, mely lánczot tép szét. Akkor még sokkal jobb az, hogy a hold harmatot izzad. — „Nászéj.“ Egy-egy sor kivételével, csinos fordítás. De hova gondol, ilyet közölni! A Heine-dalokat hova előbb. Különben ,..*-nek magyar accusativusa nem „ötét“, hanem „őt.“ — B. Kenese, K. I. Azon lapról semmi tudomásunk s kérjük is közvetlenül odafordulni. —■ Kajdacs, Cs. Mihelyt időnk engedi, levelet írunk. Addig is szives üdvözlet! — „Az Öreg asszony.“ Ez egyszer nem tévedt a nyomdába s igy el is olvastuk. Nem közölhető. — „Oh mond meg ! Stb.“ Gyarlóságok. Felelős szerkesztő: ÁGAI ADOLF (kétsas-utcza 24. szám.) 12 SZÁM.