Magyarország és a Nagyvilág, 1873 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1873-07-06 / 27. szám

Névy László f­ IATALABB Íróink köZül különösen egynek nevével újabb időben gyakran ta­lálkozunk ott, hol pálya­­koszorú elnyeréséről vagy komoly munkálkodásról van szó : Névy László ez, kinek művét a Kisfaludy­­társaság ez idén is meg­koszorúzta, ki azelőtt és azóta is buzgón fáradozott irodalmunk mezején és méltán helyet foglalhat azok sorában, kiket olva­sóinknak lapunk élén be­mutatni szoktunk. Névy László 1841. ja­nuár 27-én született Vesz­prém megye Közép-Iszkáz nevű községében, hol atyja jegyző s az egész vidéken nagyhírű kántortanitó volt. Még csak öt éves volt, midőn szülei Pápa közelébe, Kovácsiba költöztek, kilencz éves korában pedig idősb test­vérével együtt a benczések pápai gymnasiumába került s kitűnő sikerrel kezdte meg iskolai tanul­mányait, melyeket aztán Veszprémben a derék ke­gyesrendiek vezetése alatt folytatott. Kitűnő tehet­ségeinek már itt is bizonyságait adta s nemcsak a rendes tantárgyakban volt mindig az elsők közt, hanem ezeken kívül fáradhatatlan szorgalommal tanulta a franczia nyelvet, zenét és rajzolást. Vesz­prémből Győrbe, majd Pannonhalmára menvén gymnasiumi tanulmányainak befejezésére, ez utóbbi helyen beállott papnövendéknek s messze túlszár­nyalta társait; az ébredő nemzeti élet nagy hatás­sal volt reá s egyszersmind érezni kezdé, hogy tettszomját más pályán könnyebben olthatná. 1860- ban tehát azon elhatározással lépett ki a szerzet­ből, hogy a papi pályáról végkép lemond,­­ de ak­kor súlyos nehézségek gördültek eléje: oly családi viszonyok, melyekkel a szerető fiú nem daczol­­hatott. Szegény szülei, kik csekély vagyonukat két idősb fiókra költötték, saját sorsukat és még több kicsiny gyermeküket a pappá leendő fiúk által véltek jobbra fordíthatni, benne reméltek idővel támaszt lelhetni. A fiúi és testvéri szeretet tehát győzött a hajlam fölött. Névy jelentkezett Csornán, hol az alig 18 éves, de már jeles képzettségű ifjút igen szívesen fogadták s a próbaév leteltével Szom­bathelyre küldték tanárnak. A költészet és szónok­lattan, a magyar történet s utóbb az irodalom ta­nításával bízatván meg, Névy ifjúi lelkesedéssel karolta föl tárgyait s emelkedett előadásával egé­szen lebilincselte tanítványait. A tanári működés azonban nem tudta benne elfojtani hajlamait. Névy már ekkor kezdett fog­lalkozni a komolyabb irodalommal. Költeményeket már Pannonhalmán is irt s fölküldte a pesti la­pokba, melyekben álnév alatt meg is jelentek. Most azonban komolyabb tanulmányokba kezdett s művei Riedl Szende akkor megjelent lapjaiban, a „Kalauzában és a „Kritikai Lapokéban láttak napvilágot, méltán magukra vonva az olvasó figyelmét. Később ismertette Eckardt theistikus széptanát, de társai ekkor még inkább költőt mint tudóst jósoltak belőle, mert időként és elszórtan versek is jelentek meg tőle, melyektől az elisme­rést nem lehetett megtagadni. Névy azonban mindinkább komoly irányban kezdett haladni s 1870-ben adta ki első nagyobb művét, „az Írásművek elmélete“ czimű tanköny­vet, mely jóval több a közönséges tankönyveknél, magasb aesthetikai álláspontra emelkedik s nem­csak a komoly ítészet teljes méltánylását vívta ki, hanem gyakorlatilag is oly jónak bizonyult, hogy csakhamar új kiadást ért s most már a legtekin­­télyesb tanodákban általánosan használtatik. Még egy tankönyvet irt, mielőtt a tulajdonképi irói körök figyelmét magára vonhatta; csöndesen ta­nulmányozva, dolgozgatva távol élt a fővárostól, midőn 1871-ben valóban meglepte a főváros írói köreit, elnyervén a Kisfaludy-társaság jutalmát „a tragédia elmélete“ czímű művével. A bírálók egy­hangúlag magasztalták a munkát s ez újból és még hatalmasabban felkeltő Névy régi vágyait és terveit. Ugyanazon év nyarán végre szakított a papi pályával s hogy irói tevékenységének tágabb tért nyerjen, Pestre jött és itt nemsokára megnősült. Nem is sokáig kellett várnia, hogy alkalmas mezőt találjon tevékenységének. A pesti kereskedelmi akadémiához a magyar nyelv és irodalom tanárává neveztetvén , itt hathatósan működik a magyar szellem érdekében s tevékenységének eredményei már is láthatók, a középtanodai tanáregylet vá­lasztmánya pedig megbízta az egylet „Közlöny“­­ének szerkesztésével. » Az 1872-ki pályázatnál a „komédia elmélete“ czimü munkája is pályadíjat nyert, ez évben pedig ismét övé lett a koszorú „a drámai középfajok elmélete“ czimü művéért, közben pedig tavaly ki­adta a magyar irodalom történetét, melyet szakfér­­fiak is jelesnek ismertek el. Névy különösen a széptani elméletekkel és kritikával foglalkozik , még­pedig mint láttuk, ki­tűnő sikerrel. S mivel úgyszólván még csak most lép be java férfikorába, bizton várhatjuk, hogy ko­moly irodalmunk egyik kiválóbb díszét fogjuk benne beirni jövőre is.­ ­ H­évy László. Kiadja a DEUTSCH TESTVÉREK pest-bécsi írod. és müv. intézete. IX. ÉVFOLYAM. 1873. Megjelen minden vasárnap. 27. SZÁM. Kiadó-hivatal: PEST, bálvány-utcza 9. BUDAPEST, JULIUS 6. Évenként díszes jutalomképekkel. — Előfizetési dij: Negyedévre 2 frt. 50 kr. — Félévre 5 frt. — Egész évre is írt. — Évenként díszes jutalomképekkel. Tartalom : Névy László. (Képpel.) — Az Andrássy estélyről. — Egyház-reformer és aesthetikus. — A hónapos szoba. (Költemény.) — Erdélyi czigányleány. (Képpel.) — A khivai expeditió. (4 képpel.) — Achilles nevelése. (Képpel.) — Szalay László. (Képpel.) — Davidson Józsua igaz története. — Mindennek megvan a maga oka. — Bécsi közkiállitás : I. Svajczi kávéház. (Képpel.) II. Magyar czukorkiállitás. (Képpel.) III. Lengyel parasztház. (Képpel.)—Fővárosi tárczalevél.— Színészet. — Képtalány. —Különfélék. — Sakkfeladvány. — Szerkesztői üzenetek.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék