Magyarország és a Nagyvilág, 1873 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1873-07-06 / 27. szám
Névy László f IATALABB Íróink köZül különösen egynek nevével újabb időben gyakran találkozunk ott, hol pályakoszorú elnyeréséről vagy komoly munkálkodásról van szó : Névy László ez, kinek művét a Kisfaludytársaság ez idén is megkoszorúzta, ki azelőtt és azóta is buzgón fáradozott irodalmunk mezején és méltán helyet foglalhat azok sorában, kiket olvasóinknak lapunk élén bemutatni szoktunk. Névy László 1841. január 27-én született Veszprém megye Közép-Iszkáz nevű községében, hol atyja jegyző s az egész vidéken nagyhírű kántortanitó volt. Még csak öt éves volt, midőn szülei Pápa közelébe, Kovácsiba költöztek, kilencz éves korában pedig idősb testvérével együtt a benczések pápai gymnasiumába került s kitűnő sikerrel kezdte meg iskolai tanulmányait, melyeket aztán Veszprémben a derék kegyesrendiek vezetése alatt folytatott. Kitűnő tehetségeinek már itt is bizonyságait adta s nemcsak a rendes tantárgyakban volt mindig az elsők közt, hanem ezeken kívül fáradhatatlan szorgalommal tanulta a franczia nyelvet, zenét és rajzolást. Veszprémből Győrbe, majd Pannonhalmára menvén gymnasiumi tanulmányainak befejezésére, ez utóbbi helyen beállott papnövendéknek s messze túlszárnyalta társait; az ébredő nemzeti élet nagy hatással volt reá s egyszersmind érezni kezdé, hogy tettszomját más pályán könnyebben olthatná. 1860- ban tehát azon elhatározással lépett ki a szerzetből, hogy a papi pályáról végkép lemond, de akkor súlyos nehézségek gördültek eléje: oly családi viszonyok, melyekkel a szerető fiú nem daczolhatott. Szegény szülei, kik csekély vagyonukat két idősb fiókra költötték, saját sorsukat és még több kicsiny gyermeküket a pappá leendő fiúk által véltek jobbra fordíthatni, benne reméltek idővel támaszt lelhetni. A fiúi és testvéri szeretet tehát győzött a hajlam fölött. Névy jelentkezett Csornán, hol az alig 18 éves, de már jeles képzettségű ifjút igen szívesen fogadták s a próbaév leteltével Szombathelyre küldték tanárnak. A költészet és szónoklattan, a magyar történet s utóbb az irodalom tanításával bízatván meg, Névy ifjúi lelkesedéssel karolta föl tárgyait s emelkedett előadásával egészen lebilincselte tanítványait. A tanári működés azonban nem tudta benne elfojtani hajlamait. Névy már ekkor kezdett foglalkozni a komolyabb irodalommal. Költeményeket már Pannonhalmán is irt s fölküldte a pesti lapokba, melyekben álnév alatt meg is jelentek. Most azonban komolyabb tanulmányokba kezdett s művei Riedl Szende akkor megjelent lapjaiban, a „Kalauzában és a „Kritikai Lapokéban láttak napvilágot, méltán magukra vonva az olvasó figyelmét. Később ismertette Eckardt theistikus széptanát, de társai ekkor még inkább költőt mint tudóst jósoltak belőle, mert időként és elszórtan versek is jelentek meg tőle, melyektől az elismerést nem lehetett megtagadni. Névy azonban mindinkább komoly irányban kezdett haladni s 1870-ben adta ki első nagyobb művét, „az Írásművek elmélete“ czimű tankönyvet, mely jóval több a közönséges tankönyveknél, magasb aesthetikai álláspontra emelkedik s nemcsak a komoly ítészet teljes méltánylását vívta ki, hanem gyakorlatilag is oly jónak bizonyult, hogy csakhamar új kiadást ért s most már a legtekintélyesb tanodákban általánosan használtatik. Még egy tankönyvet irt, mielőtt a tulajdonképi irói körök figyelmét magára vonhatta; csöndesen tanulmányozva, dolgozgatva távol élt a fővárostól, midőn 1871-ben valóban meglepte a főváros írói köreit, elnyervén a Kisfaludy-társaság jutalmát „a tragédia elmélete“ czímű művével. A bírálók egyhangúlag magasztalták a munkát s ez újból és még hatalmasabban felkeltő Névy régi vágyait és terveit. Ugyanazon év nyarán végre szakított a papi pályával s hogy irói tevékenységének tágabb tért nyerjen, Pestre jött és itt nemsokára megnősült. Nem is sokáig kellett várnia, hogy alkalmas mezőt találjon tevékenységének. A pesti kereskedelmi akadémiához a magyar nyelv és irodalom tanárává neveztetvén , itt hathatósan működik a magyar szellem érdekében s tevékenységének eredményei már is láthatók, a középtanodai tanáregylet választmánya pedig megbízta az egylet „Közlöny“ének szerkesztésével. » Az 1872-ki pályázatnál a „komédia elmélete“ czimü munkája is pályadíjat nyert, ez évben pedig ismét övé lett a koszorú „a drámai középfajok elmélete“ czimü művéért, közben pedig tavaly kiadta a magyar irodalom történetét, melyet szakférfiak is jelesnek ismertek el. Névy különösen a széptani elméletekkel és kritikával foglalkozik , mégpedig mint láttuk, kitűnő sikerrel. S mivel úgyszólván még csak most lép be java férfikorába, bizton várhatjuk, hogy komoly irodalmunk egyik kiválóbb díszét fogjuk benne beirni jövőre is. Hévy László. Kiadja a DEUTSCH TESTVÉREK pest-bécsi írod. és müv. intézete. IX. ÉVFOLYAM. 1873. Megjelen minden vasárnap. 27. SZÁM. Kiadó-hivatal: PEST, bálvány-utcza 9. BUDAPEST, JULIUS 6. Évenként díszes jutalomképekkel. — Előfizetési dij: Negyedévre 2 frt. 50 kr. — Félévre 5 frt. — Egész évre is írt. — Évenként díszes jutalomképekkel. Tartalom : Névy László. (Képpel.) — Az Andrássy estélyről. — Egyház-reformer és aesthetikus. — A hónapos szoba. (Költemény.) — Erdélyi czigányleány. (Képpel.) — A khivai expeditió. (4 képpel.) — Achilles nevelése. (Képpel.) — Szalay László. (Képpel.) — Davidson Józsua igaz története. — Mindennek megvan a maga oka. — Bécsi közkiállitás : I. Svajczi kávéház. (Képpel.) II. Magyar czukorkiállitás. (Képpel.) III. Lengyel parasztház. (Képpel.)—Fővárosi tárczalevél.— Színészet. — Képtalány. —Különfélék. — Sakkfeladvány. — Szerkesztői üzenetek.