Magyarország és a Nagyvilág, 1873 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1873-07-06 / 27. szám

27. SZÁM. nyomás végett, hogy majd az e hó 25-én 8 órakor megtartandó gyűlésen megjegyzéseit adja s a kongresszus hamarább végez­hessen az ügyben, mintha így tájékozatlanul ereszkedik a javas­lat egyes szakaszainak vitatásába. A bizottságba Lászi, Kétszeri, Sztupa, Zádor-Balla Zoltán, Szuper, Bokodi választattak meg, mire az elnök az ülést berekeszté. Művészet és irodalom. (MUNKÁCSI Mihály) augusztusban Bécsbe s onnan ha­zánkba jő. Vágya egy darabig Békés-Csabán, hol műtermet is építtet, csöndben élni és dolgozni. Valószínű azonban, hogy a nagy élet vágya újra el fogja vinni Párisba, hol — mint a Pá­­risból e napokban hazatért Bertha Sándor zeneszerzőnk be­széli — jobban ünnepükt most, mint bármely franczia jeles kép­írót. Ha tíz keze volna, sem győzné a megrendelést végezni. Oly kis tájképet, melyen egy hétig sem dolgozott, ötezer frank­ért vett meg tőle egy párisi műárus­t Bertha Sándor jelenlé­tében. (Jókai regényei Németországon.) Egy előkelő berlini könyvkiadó, Janke Ottó, Jókai regényeinek német fordításait egész cyclusban akarja kiadni, s már­is 26 kötet van sajtó alatt. Eddig megjelentek a „Szegény gazdagok,“ 3 kötetben és a „Felfordult világ“ 2 kötetben. Legközelebb az „Arany ember“ fog megjelenni 5 kötetben, mely regény jelenleg a 40,000 pél­dányban elterjedt „Romanmagazin des Auslandes“ II—18 ik füzetében jelenik meg. A berlini „Bazar“ 22-ik száma Jókainé arczképét és életrajzát közli. A „Leipziger Illustrirte Zung“ legközelebbi számában lesz Jókai Mór arczképe. Dr. Schmidt Ju­lian, a híres irodalomtörténész „Literaturbilder“-jei negyedik kötetét Jókai-regényeinek ismertetésére szánta. Fővárosi ügyek. (A „MAJOMSZERETET“) látványa képezi most az állatkert fővonzerejét, mulatságát. A kis oroszlán is, mely gyakran őgyeleg a sasház és az oroszlán-laktanya körül, szintén átalá­­nos „kedvenc,de korántsem oly mulatságos, mint az az ökölnyi majom, melyet édes anyja folyvást a keblén melenget, az aggodalmat és szeretetet a túlzás komikai színében mutatva. Megesik néha, hogy az anya-majom engedi kis fiát a fára vagy vasra önállólag kapaszkodni, hogy végre is tanuljon egy kicsit a maga kezén járni, hanem aztán mindjárt szörnyű aggódó szemmel néz utána, s mihelyt egy lábnyira távozott tőle, egyik első lábával (mondhatjuk: kezével) utána nyúl s visszaöleli keblére. Majd felviszi az ágas-bogas száraz fa tetejére s ott ringatja, mulattatja, rázva a fát maguk alatt. De ha a vele egy házban lakó majom rázza ugyanezt a fát, amit a gyöngédtelen laktárs nem egyszer megtesz,­ akkor az anya rögtön megijed, aggodalmasan néz alá, mintha azt mérlegelné, hogy mily nagyot eshetnék onnnan az ő kicsije, melyet — e gondolatot súlya alatt — rögtön magához is szorít, nehogy csakugyan alázu­hanjon. S mily gyöngéden éteti néha, s mint oltalmazza amaz i/.gága laktári rész kedvétől, mely nyilván irigyi tőle az anyai boldogságot, mert nem egyszer ijeszti meg gyanús gorom­baságaival. Mindig nagy nézőközönsége van e majom-mamá­nak és a furcsa kisdednek, melynek legtöbbször csak a feje látszik ki a mama öléből. — Az állatkertnek van most egy nagy szüksége. Miután megvették az oroszlánokat stb. Cassa­­nova asszonytól, (s ki is fizették neki az összeg legnagyobb részét), télre már „oroszlánház“-at kellene építtetni. Ez vagy tizezer forintba kerül s ennyi a pénztártól ez idő szerint nem telik. De begyűjthetni remélik, részint adakozások, részint pe­dig e czélra rendezendő különösebb mulatságok útján. Nagyon óhajtandó, hogy Budapest közönsége ne is hagyja el e jó vál­lalatot s e szép nagy parkot, melyben végre is van elég látnivaló. (A DUNA MAGAS állása) a margitszigeti híd munkála­tait nagyban akadályozza, úgy hogy a munkálatok csak igen lassan folyhatnak. A mindennap jobban áradó­ víz elöntötte a pesti oldalról a sziget leendő oszlopaihoz vezető síneket, és a készülékek is nagyobbára víz alatt vannak. A Margit-szigeten nem csekélyebb az áradó Duna kára. Az alig fölépült tágas fo­gadó pinczehelyiségei a fürdőház mellett már tegnapelőtt egé­szen víz alá jutottak, úgy hogy az e helyiségekben elhelyezett konyhaeszközöket, mosókészülékeket s egyéb bútorokat ki kel­lett rakni. Magának a szigetnek nyugati, budai oldalára is mind­inkább elhatolnak a hullámok. Az alsó vendéglő mögött levő ismeretes kis dohánytrafikot máris fenyegeti a víz, s a lóvasút­iét is még csak néhány lépés választja el. Képzőművészet.. (A MAGYAR FESTÉSZETI MŰVEK) a bécsi kiállításon osz­tatlan tetszéssel találkoznak, s még a bécsi lapok is kénytelenek elismerni, hogy a magyar festészet rövid idő alatt igen jelen­tékeny haladást tett. A „Tagespresse“ egyik utóbbi számában Vacano Emil oly elragadtatással ír a magyar festményekről, hogy a bombastikus frázisok egész rakétatelepét is igénybe veszi. „Alig egy teremben — úgymond — halmozódott össze annyi műremek, sorakozik annyi szellem, erő és lángész egymás mellé, mint egy gyöngyfüzér a selyemszálon.“ Majd azt fejtegeti, hogy Magyarországon csakis az igazi hivatás nyúl ecset után, s a magyar festmények közt a genialitás, a dilettánsság és hi­valkodó álművészet tarkaságait nem lehet föltalálni mint a né­met kiállításokon. Ennek okát abban találja, mert Magyarország nem bőkezű a művészek iránt, s ekkép festőinek nem képes fényes, de még közönséges életet sem nyújtani. A magyar festő tehát külföldre van utalva, s ott csak a valódi tehetség által számíthat sikerre. Ismertet ezután több festményt. Székely „Apá­­czájáról„ még egyszer ismétli ama dicséreteket, melyeket e fest­ményről korábban írt. Kiemeli elegantiáját és bámulatos technikáját. Majd Munkácsyról szól, kinek modorával azonban nincs megelégedve, de az ő képei semmiképen sem tűrnének meg más modort és más színeket. Alakjainak rendkívüli erede­tisége feledteti a durván bemázolt vásznat. Szól ezután Vastagh György kolozsvári festészről, kit mi itt Pesten csak színezett fényképek után, a kirakatokból ismerünk. Azért ide igtatjuk Vacano ismertetését: „Vastagh egészen más természetű (t. i. mint Munkácsy) de szintén választott. A kiállításban képviselve van a metszés, fénykép és leírás által híressé vált „Gombaszedő leány“-a és „Oláh lakodalma“ által. E lakodalom oly játszi, de erőteljes jellegű, annyi humor és gúnynyal telt, hogy festője MGYARORSZÁG ÉS A NAGYVILÁG, ezáltal a magyar Hogarth rangjára emelkedik. A jelenet egy magányos erdélyi havasi völgyben foly le, melyen zene- és ének­szóval vidám nászmenet vonul át. Sűrű köd borítja a hegyeket. A kocsin czigányok hegedülnek, arczukon láthatni hangszerük hamis hangjait és az egész násznép iszik. Mily pompásak az ittasság különféle árnyalatai emez ifjú, vidám, naptól bar­nított és redős arczokon ! Mindnyája mosolyog, nevet és tréfál, az egész jelenet tarka, hogy öröm reá nézni. Vastagh az oláhok­nak egyhangúan fehér, daróczos viseletét oly mesterileg csopor­tosítja és hozza öszhangba a szürke sziklákkal, hogy az emberek virágokként tűnnek föl a tájban. Mivel senki sem törődik a továbbmenetellek maga az ökörhajcsár sem, a rikító színű ken­dőkkel felcziczomázott ökörfogat csakugyan kedélyesen megáll és a kis fiúcska, ki az állatot óriási szarvánál fogva gyenge kézzel nógatja, nem igen indíthatja el azt. A képnek plastikája csillogó, az ecsetvonások gazdagok és a színben pazarak.“­­ Nagy dicséretekkel említi továbbá Horovitz és Valentiny életképeit, s Ligetiről azt mondja, hogy nagy virtuozitással képviseli a tájképfestészetet. A phönicziai sírokat ábrázoló festményéről el­ragadtatással szól, anélkül, hogy fölfedezné, mikép e festmény egy tropicus tájat ábrázol. Azt mondja ugyanis a kép izzó nap­fényéről : „Csak bizonyos estéken van ily fény, de ez csak pillanatig tart, a másik pillanatban már hideg, aczélszürke jég borítja a földet. E pillanatot Ligeti virtuozitással eltalálta.“ — Ismertetésének végén még Madarász Viktort (kinek arcképei in­kább megnyerték tetszését, mint történeti festményei) és Zichy Mihályt említi elragadtatással. Színészet. (A népszínházi bizottság) derék elnöke b. Lipthay Béla szombaton népszínházi lakomát adott a kaszinóban a szerencsés fordulat megünneplésére. A népszínház végrehajtó bizottságának tagjai s a városi bizottság tagjai voltak a hivatalosak. Jelen volt gr. Szapáry belügyminiszter is, kinek ez ügyben tapasztalt előzékeny eljárását a házi­gazda egy áldomásban méltatta. Szállt pohár mindenkiért, ki a népszínház ügyén lendített. BETŰT­ALANY. Megfejtése a 28-ik számban. Az elsőnek kihúzott helyes megfejtő jutalma : A „S­z. Mária mennybemenetele“ czimű műlap. A 25-ik számban közölt, lóugrás szerint megfejtendő szó­talány megfejtése: Nem akarok elrohadni Mint a fűzfa a mocsárban ; El akarok égni, mint a Tölgy a fellegek lángjában. Tűz kell nékem, viz maradjon A békának és a halnak És a rosz poétáknak, kik Béka módra kuruttyolnak. Helyesen fejtették meg: Turcsányi Fanni, Szabó F., Grünn Hermine, Scultety Lujza, Kovács Gy., Somo­gyi Gyuláné, Nemecskay Irma, Mezey I., Vákár I., Jutalom­pályázó, Nyikos Gy., Keviczky Gy., Hertrum K„ Jászladányi balold. népkör, Döbrösy Gy., Dömök G , Löké B„ Löké M„ Kun Gy. A megfejtők közül elsőnek kihúzatván Jászladányi baloldali népkör, számára „Bem feldíszítése“ czimü műlap megküldetik. Halottak emléke (A kiskőrösi Petőfi-házat) jelenleg tulajdonosa oly nagyra tartja, (a kegyeletet ki akarván zsákmányolni,) hogy Pest­ megye aligha kénytelen nem lesz elállni a megvétel szép szándékától. A ház megérhet hét-nyolczszáz forintot, s ő ugyan­annyi ezrekről álmodik. Ekkor megeshetik, hogy Kiskőrösön a költő születésének másnemű emlékét kell létrehozni. (B. SIAGUNA,) a magyarországi és erdélyi gör. keleti egyház első metropolitája, meghalt múlt szombaton d. u. 6 óra­kor érseki székhelyén, N.-Szebenben. Halála folytán az uralkodó távirati után tudatta részvétét a fövicariussal. Az ősz egyház­­nagy már hosszú idő óta gyöngélkedett, s utóbbi időkben aggodalmas hírek szárnyaltak egészségi helyzetéről, úgy hogy halálhíre nem volt váratlan. Siaguna Anasztáz 1809. jan. 1-én született Miskolczon, macedón-román eredetű szülőktől, kik ott kereskedéssel foglalkoztak. Atyja korán elhunyván, özvegy anyja Pestre, egyik gazdag kereskedő rokonához jött le, és Siaguna itt kezdte meg tanulmányait, és szorgalommal is végezte azokat, mi­által Mihajlovits verseczi g. k. püspök figyelmét is felkeltötte, ki aztán a jogi pálya helyett az egyházi pályát ajánlotta a tehetséges ifjúnak. Verseczre ment tehát theologiai tanulmányokra, miket elvégezvén, nem sokára tanár lett az ottani seminariumban, majd a szerémségi kopovai zárdába ment szerzetesnek s ekkor cserélte föl Anasztáz nevét Andrással. Nem­sokára a zárda rideg falai közül Stratimirovits karlóczai érsek szólította el tanárnak a semináriumba. 1845-ben a kovili zárda apátja lett, 1846-ban az erdélyi görög-keleti püspökség fővica­­riusává neveztetett ki, néhány hó múlva pedig a püspökválasz­tásra Tordán egybegyűlt zsinat a püspöki méltóságra emelte. A 48—49-iki időkbeli szereplésén rajta van ama kor lázas jel­lege. Siaguna nem idegenkedett a politikától, s akkor elég tere nyílt szerepelni, miáltal megszerzette a későbbi kormány teljes bizalmát, s az erdélyi ügyekben irányadónak tekintették vélemé­nyét, s ekkér a politikai téren is szerepeltették. Ennek legki­válóbb része az 1863-diki erdélyi tartománygyűlésre, a bécsi reichsrathra, továbbá az 1865 iki kolozsvári országgyűlésre esik, hol Siaguna a mérséklet jeleit tanúsította. Mint püspöknek, fő­­törekvése a szerb és román egyház különválasztására irányult, s ezzel a román metropontaság fölállítását is sürgette Ez meg is történt 1864. év végén, midőn a magyarországi és erdélyi g.-keleti vallásuak részére a metropostaság megadatott, Siaguna pedig érsek lett. A titkos tanácsosi és bárói czímet már koráb­ban nyerte. Utóbbi időkben Siaguna sok tekintetben törekedett arra, hogy a román nemzetiségre csillapítókig hasson. A 48— 49-iki irányzat tévessége kitűnt, s azt Siaguna sem tagadhatta. Most már nemzetisége érdekében a művelődési eszközök gyara­pítása által kívánt hatni, s ez ügyben sokat is tett, buzgón és áldozatkészséggel rendezvén a román iskolai ügyeket, jelenté­keny ösztöndíjakat alapítván, továbbá az egyházi szervezés terén is nevezetes reformokat léptetve életbe Ez rövid vázlata a ma­gyarországi és erdélyi gör. kel. egyház első metropolitájának, ki évei előtt nem kis népszerűségnek örvendett, mint kitűnt 1871. szept. 3-án, mikor II.-Szebenben igen ünnepélyesen és a rokonszenv számos nyilvánulása közt ünnepelték meg egyházna­gyi pályájának 25-ik évfordulóját. Halálozások: B.­siaguna András a görög keleti vallású románok nagy népszerűségű metropolitája s egy ideig a román nemzetiségnek politikailag is vezére, Nagyszebenben, június 28-án, élete 64-ik évében. Nyirák Ignácz székesfehérvári nagyprépost, jeles kép­zettségű, derék egyházi férfiú, június 28-án, 73 éves korában. SAKKFELADVÁNY Pierce J-től. Világos. Világos indul s a negyedik lépésre matot mond. A 24-ik számban közölt sakkfeladvány megfejtése : Világos. Sötét. 1) V. dl­rfi...................................................K. a8—a7 2) V. fi—hl...................................................K. a7—a6 3) V. hl—gl...................................................... a6—a5 4) V. gl—fi....................................................K. 35—a4 5) V. el—el....................................................K. a4 -a.g 6) V. bt — al f................................................. Ьз—аз 7) V. el—bi -j- és mat. Helyesen fejtették meg: Elvérafalvy Kálmán, Mátray Géza, Rónay Emil, Baranyay Ödön, Kutserik Sándor, Szath­­máry Domokos, Grünbaum Ármin, Németh István, Z. F. K. J. B. Kenese. A feladványt köszönjük, legközelebb sorát kerítjük. — N. L. Temesvár. Nem használható, mivel egy második könnyebb megfejtésre akadtunk. — P. K. Csácza. Egy kis türelmet kérünk, legközelebb válaszolunk a feladványra. Nem rég vettük a bécsi sakk-egylet levelét, melyben a következők közlésére szólít fel bennünket: „A bécsi sakk-egylet az idei közkiállítás alkalmával nemzetközi sakkver­senyt tart, meghíván erre az egész világ sakkozóit. „Kik e versenyben részt venni szándékoznak, magukat legkésőbb július 15-éig a bécsi sakk­egylet igazgatóságánál be­jelentsék az 50. frt. beléptidíj lefizetése mellett. Az igazgató­ságnak azonban jogában áll jul. 15-ike után jelentkezőket is fölvenni. Július 19-én leend az összes résztvevő tagok gyűlése, melyben a verseny napirendje meghatároztatik. „A verseny július 20-án kezdődik. A baden-badeni sakkversenyen használt­a. I­­­se­h által ajánlott versenyszabá­lyok, kevés változással, e versenyre is elfogadtattak. a bedefg . Szerkesztői üzenetek: D. Gy. A kéziratot rendelkezésére bocsátjuk s két hé­tig őrizzük. — Sz. K. Kívánságához képest igyekezünk eljárni , de egy kis megjegyzésünk van, melyet levélben írunk meg. — Miskolcz, V. I. A kísérlet mindenesetre tehetségre mutat, mely érdemes a tovább fejlesztésre. De a mutatvány még nem való a közlésre s annál is kevésbé, miután reminiscentia. — Szeged, L. fényképész. A küldeményt köszönettel vettük , kérjük a folytatást. — „Egy ifjú keservei“. Nagyok lehet­nek, de nem akkorák mint a szerkesztő keservei, mikor ilyen bárgyuságokat is el kell olvasnia. — „Gyöngyvirág“. Bolond gomba. — „Anyámról“. Beteges áradozások. — „Mrs. G110 kert“. Gyarló fordítás. 345

Next