Magyarország és a Nagyvilág, 1875 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1875-02-28 / 9. szám
Felelős szerkesztő: ÁGAI ADOLF. Szerkesztőség- és Iciatlószinvatal . Budapest, A Bálvány-utcza Э. sz. XII. ÉVFOLYAM. 1875. 9. SZÁM. BUDAPEST, FEBR. 28. Évenként díszes jutalomképekkel. — Előfizetési díj: Negyedévre 2 frt. 50 kr. — Félévre 5 frt. — Egész évre 10 frt. — Évenként díszes jutalomképekkel. Tartalom: Szakál Lajos. (Arczképpel.) — Tavasz jelei. (Költ. Vajda János.) — Zsuzsánna. Regény a magyar színészi életből. (Ódry Lehel) — A kóburg-palota Budapesten és a királyi palota Brüszelben (Képekkel.) — Két nevezetes pör: Offenheim, Wimpffen, Cassagnac. (Arczképekkel.) — Meglesett szolgálók (Képpel.) — A magyar megszólításokról. (Polygon.) — A fővárosból. (Porzó.) — Dumas Sándor. (Arczképpel.) — Asphynx. Feuillet Octave beszélye. (Hajnal Aladár.) — Szláv népdalok. (Simonyi Zsigmoms.) Különfélék. — Sakkfeladvány. — Képtalány. — Szerkesztői üzenetek. Szakál Lajos, napi politika zaja, az ország léte körül forgó válságos kérdések izgalmai közepette jóformán észrevétlenül szállt örök nyugalomra hazánk egy fia, ki pedig megérdemli, hogy nevét ne engedjük át oly hidegen a feledésnek. Igaz, nem játszott országdöntő szerepet, nevét nem harsogtatták lelkesült tömegek, komoly tudósok sem jegyzik föl a halhatatlanság márványlapjára. Csak egyszerű népköltő volt, de aztán igazán népköltő, kinek ajkáról zamatosan, valódi érzéssel, tőrülmetszett magyar eredetiséggel folyt a dal s elterjedt országszerte. Mint a legtöbb igazi népdalt, úgy dalolják az övéit is mindenütt a nélkül, hogy tudnák, ki a szerzője. Csak kevesen ismerték a költőt, a múlt napokban elhunyt Szakái Lajost. Szakái Lajos 1816-ban született Körös- Tarcsán, Békés megyében s mint jómódú nemes család sarja iskolai tanulmányai befejeztével a megyei szolgálat terére lépett. Zamatos, tősgyökeresen magyaros iránya már korán figyelmet keltett, szilárd jelleme, s gazdag humoru kedélye pedig csakhamar nagy népszerűségre emelték, úgy hogy Békésvármegye főjegyzőjének választotta. A később bekövetkezett politikai zavarok azonban őt is leszorították a nyilvános élet mezejéről; visszavonult s magányában tollatt fogot és írt népdalokat. Hivatott, valódi népdal-költő volt. A nép ajkáról leste el, vagy inkább a nép közt szívta magába az egyszerű de igaz érzelmeket, s előadta mesterkéltség nélkül, úgy, mint a nép ajkán fakadni szoktak. És ép ezért dalai rövid idő alatt szerte hangzottak az egész országban; a szöveg rögtön talált zenésítőre s dalolták és mai nap is dalolják ezeren a Tisza, Duna mentén, nem gondolva az előttük ismeretlen szerzőre; mert olyan a népdal mint a mezei vadvirág ; szabadonletépi mindenki, nincs kertésze, a szél hozza magvát, ki tudja honnan ? Szakál Lajos később egy kötetbe összegyűjtve „Czimbalom“ czimmel kiadta népdalait s e füzet akkoriban egyike volt a legkapósabb könyveknek ; ha most elővesszük és lapozunk benne, meglepetve találjuk meg benne egész sorát a daloknak, melyeket székiben hallunk a nép ajkáról s melyekről talán azt hittük, hogy amolyan ismeretlen eredetű vadrózsák. Az 1865-ki országgyűlésre Szakál Lajos képviselőnek választatott s magyaros, mindig humoros fölszólalásai a parlamentben kedvező figyelemmel és tetszéssel találkoztak. A politikai pártmozgalmakban különben nem igen vett részt, de mint szilárd jellemű férfiú meggyőződését mindig egyenesen kimondta. Néhány évvel ezelőtt egy újabb füzet költeményt adott ki, melyben szintén nem egy szép dalt találunk; általában azonban mégsem versenyezhetett e füzet az elsőnek eredetiségével, mély költőiségével. S az öregedő költő lassankint vissza is vonult a falusi élet magányába, a politikában sem vett többé részt s február közepén néhány heti Szakál Lajos.