Magyarország és a Nagyvilág, 1875 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1875-05-16 / 20. szám

Felelős szerkesztő: ÁGAI ADOLF. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Ferencziek­ teree, Athenaeum­a épü­let. XII. ÉVFOLYAM. 1875. 20. SZÁM. BUDAPEST, MÁJUS 11­ o. Előfizetési díj : Negyedévre 3 írt. 50. — Félévre 5 frt. — Egész évre 10 írt — TARTALOM: Az öreg Fütyü karácsona. Elbeszélés. (Abonyi Lajos.) — Est ileus in nobis. (Költ. Reviczky Gyula.) — A St. Gotth­ardon. (B. Pongrátz Emil.) — Kelepcze. Orosz beszély. (Piessemsky A. F.) — A fővárosból. (Porzó.) — Az aradi kir. lyceum lépcsőháza. (Képpel.) — Falun. (Két képpel.) — Képek a király utazásáról. (Három képpel.) — Dina-Morul. (Költ. Z. A. Béla.) — Különfélék. — Sakkfeladvány _ Betütalány. — Szerkesztői üzenetek. AZ ÖREG FÜTYŰ KARÁCSONY. — Elbeszélés. — Irta: _rf£b.‘toori3ri Xjajcs. Ш 1ó bizony! Még azt az orrára kellene ütni valakinek, hogy mit visz a hóna alatt. Mit ? Nem szabad azt tudni még az öreg Dánnak se. Ha 11 éjjel 12 nap tudott egyet fonni rajta titokban, megtudja rajta húzni úgy az utolsó vessző­húzást. Mert az annak a bo­szorkánysága, hogy senki meg ne lássa, így ni. És készen van a Lucza széke. A bűbájos szék, az ördöngös kis szék, a lát­­­atlan és titoklátó szék. Ha nincsen áldás azon ami az embertől jön, hadd jöjjön hát az ördögtől! Ejnye öreg Kütyü, még­is csak igaz az, isten­telen rész­vén czigány vagy te! A­helyett hogy a templomba mennél a szent Karácson éjszakáján, az ördöggel akarsz czimborálni ? Micsoda ? Hát ki mondja azt, hogy én nem megyek a templomba ? Nem megyek ? Hát nem ülök én le a harangkötél alatt az én kis székecskémre, hogy ördögöt lássak, boszorkányt lássak ? S kinek mi köze ahhoz, ha én ördögöt akarok látni, ha én ördöggel akarok ko­­mázni,­­ha meg akarom tudni, amit az emberek nem mondhatnak meg( s ha mondanák se tudnám elhinni, ha én meg akarom tudni, hogy hát való­sággal oly rész gonosz gyilkos pára volt-e a Kes­keny Pista, hogy még az én lelkemet is kárhozatba háborgatja ? Aztán kinek mi köze ahhoz is, ha én boszor­kányt akarok látni. Az a sok vén asszony, mind ott megy el előttem, ott jön vissza előttem, meg­látom, hogy nő szarvvá homlokán a szemecs, s a lólábat a szoknyája alatt. Fogadni mernék, az is ott lesz köztök, akit reggel láttam. Ha másért nem, de már csak azért is, hogy ott lesz-e ez is, még­is elmennék. Már ha azután ez ott nem lesz, akkor csakugyan nincs boszorkány a világon. Az­után elmegyek a nyomán, egész a tanyájokra, a szent Gellért hegyére, vagy az Ágasra, a­hol gyű­lést, tanácsot tartanak s tánczolnak hosszúfarku, kanálfülü szeretőjeikkel, az ördögökkel. Mind, mind ott lebegnek el előttem a boszorkányok és az ördögök nagy szarvaikkal ott pattannak lóra pa­ripára, a gonoszok lelkeire; a titkos nagy éjszaká­ban ott kóvályganak, ott kanyarognak el előttem a levegőben az északi égtől hosszú sorban lenyúlva a déli égig. Huh! de megijedek is én akkor. De azért csak megnézem ám, ha paczalra leizzad is rólam a köpönyegem. Mert a Keskeny Pistát csak igy látom meg valósággal ha gonosz volt e vagy nem... Ha el

Next