Magyarország és a Nagyvilág, 1875 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1875-07-04 / 27. szám
27. SZÁM: semmi kifogás sem lehet a fürdő látogatottsága ellen; B.Füreden és a közel környékén keresve sem találsz oly lakható helyet, mely előre le ne volna foglalva; a sétányokon nemcsak mulatókat, hanem betegeket is jócskán lehet látni. Ezen kívül vannak még oly betegek is, kik szenvelgik az egészséget és oly egészségesek, kik betegeknek akarnak látszani; különféle indokból, de nagy buzgósággal használják a kúrát s mellette egész gyönyörűséggel birálgatják a nőket, a fényes öltözékeket, melyek nagy számmal láthatók Füred sétaterén. Vannak, kiket a vidék gyönyörűsége ragad el. Ilyenek és mások, kik csak a futó vendég nevezetre tartanak igényt, kik csak műkedvelő gyógyvendégek,s naponkint érkeznek, de maradásuk nem tartós. Érkezésük s ittlétük azonban néha a gyorsan és nem kis számmal épülő nyaralók s lakások mellett is lakásszükséget idéz elő. A tánczmulatságok sokat vesztettek jelentőségükből ; az idén — valóságos csoda!— még egy dáridót sem rendezhettek, sőt másféle mulatságokkal sem zavarják az állandó vendégek kúráját. Ami a legkisebb gyógyfürdőnek is kiváló követelménye, — mely nélkül nem nevezhető jogosan másnak, mint mulatóhelynek, az még máig is hiányzik B.Füreden. Nincs »Ivó«-ja, mely pedig sokkal szükségesebb a »Gyógy-terem«-nél. Megfoghatatlan, hogy eddig nem intézkedtek e hiány pótlása iránt! Szörnyűséges azt gondolni, hogy akár orvosi, akár a kényelmi, akár más szempontból helyes az, hogy a kúrát használó egyik kezében esernyővel, másikban ivópohárral messzemesszire elvándoroljon szomja olthatására, holott az »ivó«-nak egészen a fürdő közelében kellene lennie. Egy ily hely fölállítása annyira szükséges, hogy hangsúlyozása minden alkalommal helyén van. B.Fürednek, az igazgatóságnak a fürdő tekintélye szempontjából igyekeznie kell, hogy a fürdőhely mielőbb bírjon ily ivóval. Füred e nélkül nem haladhat, nem emelkedhetik. Nem csodálkozunk, ha sok vendég, ki azzal a szándékkal jött, hogy az egész évadot B.Füreden töltse, darab idő múlva — megunván a folytonos boszankodást — elhagyja a helyet, melynek kies vidéke ritkítja párját, hol a Balaton vize oly megbecsülhetlen; de hol a tapintatlanság még mindig nem gondoskodott a legnagyobb árnyoldal eloszlatásáról. Ez a jeremiáda minden évben megújul, olyan »Eduard és Kunigundáivá lesz és mégsem segítnek a bajon. De nem hagyunk fel az unalmas ismétléssel, mig nem sikerül elérni a czélt, hogy B.Fürednek rendes »Ivó«-ja legyen. Lesz is! mondogatják, de hogy mikor ? Azt a jó ég tudja. A gyógyterem és ivó tervei már rég készen állnak. Még csak valósításuk van hátra. Pedig egy ivó felállítása már csak azért is czélszerű lenne, mert ezáltal elejét vennék vagy jobban mondva megszüntetnék a faggatásokat, megjegyzéseket, melyekkel most senki adós nem marad. Ha ivót állítnának, oly nem remélt vágya teljesülne a közönségnek, hogy egy ideig mindenki elégültnek mutatkoznék. A társaság képe megváltoznék, mindenüt derült arczokat lehetne látni. Senki észre nem venné az apróbb hiányokat azon tudatban, hogy egyik legnagyobb szükséglet ki van elégítve. Az igazgatóság egész nyugodtan pihenhetne babérjain. Hogy B.-Füreden a gyógyszerek, gyógymódok és eszközök is javultak és a gyógyhely látogatottsága mindinkább erősbödött, bizonyítja leginkább az, hogy B.-Füred ma már nem ismeretlen külföldi orvosok, egyetemek előtt s a meggyógyult betegek nagy száma is fényes bizonyiték, nemcsak látogatottsága , hanem hasznosságának is. Sok külföldi keresi föl B.Füredet; nem egyet közülök orvosi konzíliumok egyhangú ajánlata küld ide és mig évekkel ezelőtt csak eltévedt fecskeként tűnt fel az olasz, franczia és angol szó, ma már senki nem tartja megbámulandónak a külföldi idegenek beszédét. Az organizmus bizonyos krónikus bajaira csakis B.-Füred az egyedüli gyógyhely, melylyel nem versenyezhet más fürdő. Ha folytonos ismertetésemnek B.-Füredről szaklapokban részemre anyagi jó eredménye nincs is, elég erkölcsi eredmény az, hogy általam a fürdőt nem kevesen ismerték meg, sok beteg nyert gyógyulást, sokan áldják a helyet s a fürdő renomméja jelentékenyen gyarapodott. Ha a mulatságok s élvezetek nem is jelentkeznek a legsűrűbben, de egészen sem hiányzanak. Az idén is van színtársulat: a Follinusz Jánosé, ki a rendes és tekintélyes színigazgatók közé tartozik, s bár ügyes társulata a színkörben most még gyér közönség előtt tartja előadásait, hanem remélhető, hogy a pontos, élvezetes produkciók mindinkább nagyobb közönséget fognak vonzani. Hangversenyekről is hallunk, melyekben a legnevesebb fővárosi művészekés művésznők fognak közreműködni. Nagyné Benza Ida asszony néhány nap óta itt időt és Blaháné Kölesi Lujza asszonyt, a »népdalok királynéjá-t is várják a napokban a kúrára. Hogy a nemzeti színház e kitűnő tagjai föllépnek-e az arénában, nem tudjuk, habár kollegialitásból a derék Follinusz iránt megtehetnék. Az idő is ugyan kedvez a saisonnak, a pompás Balaton-fürdők orvosi rendelet szerint naponkint élvezhetők s élvezik is, úgy hogy az egész Balaton el van özönölve a nap minden részében. A növényzés buja és üde; minden virágzó és fris, ami a fürdő körül a vizvezeték jóságának s az öntözés pontosságának is köszönhető. Ideje volt is már az özönviz előtti készüléket, melylyel a sétányok és utak öntöztettek, megváltoztatni, s helyébe vízvezetéki csöveket alkalmazni. Csak aztán bőségesen igénybe vegyék fáradságukat folytonosan, hisz vízhiányban csak nem szenved B.Füred ? Különben egészben sem a gyógyhely, sem a vendégek nem panaszkodhatnak a jelen évadon s minthogy reméljük, hogy annak többi hónapjai is hasonló megelégedésben fognak eltelni, sőt a nagyobb igények is kielégittetnek, és hogy továbbá remélhető, hogy az erősen hangsúlyozott bajok s hiányok is helyre pótoltatnak és B.Füred évről évre előbbkelő helyet foglal az elismert fürdők sorában, (nemcsak a magyar és osztrák, hanem a franczia, német stb. fürdőket is beleszámítva) hisszük, hogy a legjobb reménynyel lehetünk e kitűnő magyar fürdőhely jövője iránt. Egyébként: a fürdőorvos tervez, s a fürdőigazgatóság végez! Vederemo. Du. Mangold. Magyraország és a Nagyvilág. Tanyai élet nyáron. (Képpel a 326 lapon.) Még a kakas sem szólalt meg, a fecske is álmosan csicsereg még fészkében, de még a nap is, a koránkelő, rózsaszín felhők párnáin nyújtózkodik , midőn a helyre szántóvető ember már talpon van. Mert nyáron »erős« a munka, ami azt jelenti, hogy sok. Ha keskeny az áldás, a kézzel kell pótolgatni a hiányt; ha meg bőven jutott: isten ellen való vétek volna, ha kárba hagyná veszni, amit jóságában szánt a föld munkásának. Ott a burgonya, meg a kukoricza, mely ugyan csak megköveteli a többszörös kapálást, s ott a parton a szőlőhegyecske, melynek kényes venyigéje még inkább megkívánja a gondos és szorgos munkát. A dohány sem akar hátrább állani a többi kapa után ültetett növénynél, s igy van ok elég arra, hogy aki igazándi jó földesgazda, cselédjeivel együtt megelőzze a kakast, a fecskét, sőt még magát a napot is, valamint hogy így is tészen. A közel dűlőn, laposon, a füzes mellett s a tó körül béklyós lovak legelgetnek, míg elevonó ökrök elé nem kerülnek »kalauznak«, vagy mig a száraz malomba viszik az életet, vagy akár amíg egy kis hamaros fuvart végeznek a szomszéd városban , honnan estére ismét megkerülnek. A nyáj, lehányván a nehéz bundát, kurtára nyitottan hüselve legelget. Szóval, minden két és négy lábú emlős állat dolgozgat erejéhez és megszenved hivatásához képest; csak a sertés lopja a napot s őszig elmaglóskodik, amikor aztán befogják a röffencset, hogy ha már — mint a fukar — életében nem használt, legalább halálával rójja le azt a hosszú ingyenélést. A pusztai csöndéletbe serény munkásság hoz tetszetős mozgalmat. Kasza, sarló zengő vágása alatt ledől a gabna, a lányok versenyt énekelnek a pacsirtával s ügyes ujjal gyorsan markolják kévébe a rendeket s a gazda, anélkül hogy járta volna az építészeti akadémiát, csak amúgy szemmértékkel olyan szabatosan kikerekiti a boglyát meg a kazalt, hogy mérő vasával és egyéb tudákos szerszámjával a megyei mérnök se különben. A déli megyleves, túrós metélt és zsendicze megnyugtatja a gyomrot s hűti a vért. S aztán a nap leáldoztáig folyton foly a munkálkodás. S mire utolsó sugara végig csillan a láthatáron, már a tanyába tértek. Az állatokat megitatják, a gazdaszony a vacsorához lát, a legénység elhivajkodik a fehér népség fiataljával, a komoly kondás is meg-megereszti a szót, a gyerekség hanczúroz s a 325 rész ladikot kergeti meg a ház előtti vizöntésen, miközben kigyul az első csillag s a nagy tálat kiemelik a pitarajtó elé. Vacsora után még egy darabig foly a beszéd, mig végre csönd és álom terül a házra és tájra. Csak a kipányvázott ló s ökör, amidőn jóizneket harap a harmatos fűből s a vad lúd, mely sírva rebben föl a nádasból, meg a tanyaőrző ebek csaholása szakítják meg az éj némaságát. p NÁPOLYBÓL. (Képpel a 327. 1.) NÁPOLYT megismerni, élvezni csak Nápolyban LA lehet, írhatsz, beszélhetsz róla vég nélkül, de a sok szóval is mindig keveset fogsz mondani. Lerajzolnod meg épen lehetetlen. A képed vonásról vonásra hű lehet, de halványságával messze mögötte marad az eredetinek. Ha közvetlenül a hajnal- és alkonypirba,a tengerhabok felvillanó csillámába, az égbolt visszatükröző kékjébe márthatnád is ecsetedet, vagy ha képes volnál durva vásznadra varázsolni azon örökösen rezgő fényt, mely derűs napon átlátszó ködként terül el a menyországnak e földre hullott darabja fölött, képed még akkor is holt kép maradna. Magadat lefestheted a megszólalásig híven: Nápolyod soha sem lesz az a papiroson, ami az életben. Ha oda vetődtél, kiáltó ellentétek őrült világában élsz. Az első perczben szívesen kifutnál belőle. A veszett zaj a kocsik zöreje, szamarak és házalók orditásának éktelen vegyüléke, a lármás fény és éneklő nyomor, mely majd hogy füled dobját nem repeszti szét — a nyüzsgő szurtos tömeg, mely a Toledón vagy a tengerparton árként elsodor, — a zsebeidre néző csőcselék bizalmas szemtelensége, melylyel óraszám követ, — a mellékutczák szurkos sara, mely földhöz tapaszt s a fejed fölött himbálózó szárogató kötelek kimosott fehérruhával, melyet szennyesednek is röstellenél, — mindez nem európai ínyed szerint való. De mindebbe hamar belé törődöl s a másik perczben aligha rajta nem kapnálak azon, hogy magad is tele torokból fúvód as, luciai hajósok dalát: »O dolce Napoli!' O sol beato!« Mert Nápolyt lehetetlen meg nem szeretni, még mielőtt meggyűlölhetnéd. Csak a tengerre kell szállanod. Kis csónakod egyetlen vitorlaszárnyon sebesen hasítja át a kék habokat s ha annyira kirepült veled, hogy az öbölben körül tekinthetsz, önkéntelen leborulsz a természet nagysága előtt. Szemed oda tapad a Vesuvra, mely kupolájával sötét sirhalomként emelkedik, föl, mig a tölcséréből kiomló füst a föld méhében élő tűzről beszél. Alsó lejtőjén szőlők, forrásai »Krisztus könnyé«-nek, mely tüzével hamarabb felforralja véredet, mint szent Januáriusét a papok mesterfogásai. Tövében mindenféle színes, nevető házak, melyek megszakítatlan vigsora széles ívben egy végbe húzódik a Posilippotól egész Sorrento függélyesen leeső sziklafaláig, mintha egyetlen város volna. Nápoly zaja tompa zsongásként hangzik feléd és hintáló szárnyas bölcsődben álomba ringatna, ha a délre tartó gőzös zakatolása hirtelen föl nem rázna álmodozásodból. Hosszan utána nézesz az úszó városnak s ha egyszer elveszett a távol ködében, fáradt pillantásodat Capri szirtjein, majd Ischia szelíd magaslatán pihenteted, mely mögött ép akkor tér nyugalomra a nap, a földi gyönyörök élvezésében kifáradva. A Yesuv teteje kigyul, a közeli távol hegyek viola színbe öltöznek, mig az ég peremét köröskörül széles bíboröv futja körül. Mire ez elhalványul s az ég csillagai meggyujtják világukat, a változott szél már partra vetett. Önfeledten, boldog érzések között rohansz a Toledóra; nem érzed, ha oldalba löknek, nem ha lábadra hágnak,, nem hallod, ha füledbe ordítanak, hiszen már magad sem vagy jobb a többinél. Mikor a szárazföldi sétából is elég volt, még csak a Piazza del Plebisciton állasz meg, hogy a világ egyik legszebb terének tündéri világitásában gyönyörködjél, azután rohansz a S. Luciára, iszol kénköves vizéből s illatosnak találod, onnan is tovább kergetnek gondolataid s mikor a Chiarán lakásodra eljutottál, első dolgod, naplódat fölütni, hogy beleírjad: Láttam Nápolyt, most már meghalhatok ! — Azután kiállasz erkélyedre. Alatta a S. Luciát hallod. A holdvilág üres képpel tekint le rád. Te beszélőnek találod. Észre sem veszed s őrült vagy a többivel. M. M.