Magyarország és a Nagyvilág, 1875 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1875-10-03 / 40. szám

486 Az »octogon« a sugárúton. (Képpel a 489. 1.) közbejött kedvezőtlen idők súlya alatt kissé lassabban, de azért folytonosan halad befejezése felé az a nagyszerű vállalat, mely rövid idő múlva fővárosunk egyik legfőbb díszét képezni van hivatva: a sugárút. Most már nemcsak papirosra rajzolt tervekből láthatni, milyen lesz, hanem egyes részeiben már készen áll és szemmel láthatóvá teszi, hogy legszebb utczája lesz Budapestnek. Egy négyedze ér földnél hosszabb lesz, egyenes, tágas, fasorokkal, széles aszfaltgyalogúttal s jobbra-balra modern palotákkal, s nemcsak szépségre nézve első utczája fővárosunknak, hanem forgalmi és egészségügyi szempontból is jelentékeny tényezője. A legrondább, legegészségtelenebb, szűk, büzhödt zugok terültek ott el, melyek helyett ezután a sugárút nagyvárosi kényelme és dísze kínálkozik s a fővárosi közönség végre nyer egy utat, melyen ájulásra késztő bűz és tüdőrontó por nélkül juthat ki a városligetbe, s már az után is jó levegőt élvezhet. Egy negyedmérföldnyi utczát három-négy emeletes palotákkal teleépiteni természetesen nem egy-két esztendő műve s igy, habár a sugárúti építkezés már több esztendő óta foly, még mindig sok van hátra. De sok van már készen is, ami megérdemli a megtekintést. A régi ronda házak már mind le vannak bontva s az egész utczavonal, a váczi boulevardtól a városligetig áttekinthető, maga az utcza már burkolva és csatornázva van legnagyobb részében , ami szintén százezerekre rugó költséget és roppant munkát vett igénybe. A burkolat a sugárút különböző részeinek megfelelően részint fakockából, részint trachit-kőből , a fasorok közt macadamból s végre a járdákon aszfaltból áll. Hogy az olyan hosszú utcza, minő a sugárút lesz , minden szépsége mellett is egyhangú volna, ha házsorai megszakítás nélkül nyúlnának el a messzeségbe, azt jól tudták tervezői s ezért több díszes tér fogja megszakítani a sugárutat, melyek egyike a nagy »octogon« vagy nyolczszög. Ez már teljesen kiépítve, készen áll s arra a pontra esik, hol majdan a nagy körút metszeni fogja a sugárutat. Az octagon mintegy két részre választja a fényes utczát; a váczi boulevardtól idáig az utcza szélessége tizennyolcz ös s e részen három-négy emeletesnél alacsonyabb házakat építeni nem szabad s maga az octogon is négy hatalmas házcsoportból áll; az octogontól kifelé az utcza huszonnégy ölre szélesedik s itt már kétemeletes házak is épülhetnek. Maga az octogon tere egyike fővárosunk leggyönyörűbb tereinek ; négy hatalmas, ötöt ágú kandeláber világítja meg oly fényesen, hogy a házak éjjel is egész alakjukban tisztán láthatók. E kandeláberek panisi mintára készül-tek s már maguk is egész kis tőkét nyeltek el, mert minden darab kétezer forintba került. Az octagon-tér kész házcsoportján kívül a sugárút többi részein is már számos ház áll készen s még több van épülőfélben. Közelebb a volt Hermina-tért képező részen megindult a nagy operaház építése is, melynek rajzát lapunk múlt számában közöltük. — Még egy-két év, és élvezni fogjuk a sugárút egész nagyvárosi kényelmét és pompáját. rényi Gábor hitvese. Hű követője és pártfogója volt Luther és Calvin tanításának. Az ő költségén jelent meg 1535-ben legelőször magyarul a bibliának egy része, szent Pál levelei, Pintér (Victoris) Hieronymus nyomtató műhelyében. Ő maga valahol valami régi fordításban találta a leveleket és úgy adta át a maga udvari lelkészének, nagytiszteletü Komjáthy Benedek uramnak átnézés és kijavítás végett. De a régi irat oly rongált állapotban volt, hogy Komjáthy azt a régi góth betűk miatt szinte olvashatlannak találta s hozzá még hiányosnak is, úgy, hogy maga forditá le az egész szent Pált s kiadás végett úrnőjének ajánlá, ki azt a mondott évben és helyen közre is bocsátotta. Általában Frangepán Katalinnak a híres Komjáthy Benedek, ami saját kifejtését illeti, nem keveset köszönhet. Báthory Grizeldis, egyike a legtudományosabban művelt nőknek, ki férjével soha sem beszélt másként, mint latinul. Férje Zámojszky János lengyel királyi kanczellár volt, kiben Grizeldis hasonlóképen tudományokban jártas férfiúra talált. Fölötte érdekesek latin levelei, melyek a Zámojszkyak levéltárában a múlt század vége felé még megvoltak, s melyekről Horányi Memóriájának I. kötetében 317. lapon említést is tesz. A XVII. század már sokkal több tudományos nőt mutat föl, s ez leginkább az akkori szabadsági és vallási mozgalmaknak tulajdonítható. Kor szerint első helyen említendő Károlyi Zsuzsánna, aki — egyik életirója szerint — valóban mindazon kellékeket, melyek egy magyar hölgyben különösen megkívántatnak s föltételeztetnek, magában összpontosítani tudta. Istenfélő, vallásos hölgy, hű házastárs, nyájas, vendégszerető, hona jólétéért buzgó, s azt a mennyire rajta állt, előmozdítani törekvő, a balsorstól földre sújtottak iránt könyörületes, az ilyeneket vigasz vagy segítség nélkül soha el nem bocsátó, az alsóbb rendűek iránt leereszkedő és végre korának legjelesebb gazdasszonya volt, ki erdélyi fejedelemnő létére éppen nem tartá gyalázatnak, vagy méltósága alattinak a konyhát, szakácsokat és kulcsárokat illető ügyekbe avatkozni.« Ugyan e szép jellemű nő 1605-ben nejévé lévén a nagy Bethlen Gábornak, szellemes társalgási modora, nyájassága, vonzó vendégszeretete által a Bethlen-házat Erdély egyik legkeresettebb főúri házává tette. Érdekesek a férjéhez irt levelei — (mind a nyolcz, melyet ismerünk, 1620-ból kelt) — már csak azon bizalmas, enyelgő, családi színezet által is, mely azokat átlengi. Álljon itt leveleiből mutatványképen a következő szeretetreméltó hely, mely irályának az azon korhoz képest való fejlettségét eléggé bizonyítja: »Azt is irja Kegyelmed édes Uram, hogy el nem felejthet Kegyelmed engemet, bizony én nékem is gyakran jut Kegyelmed eszemben, édes szerelmes Uram, sőt én el nem felejthetem Kegyelmedet, de Kegyelmed szerelmes Uram gyakorta elfelejt engemet, mert vagyon is mire képpest Kegyelmedet kérem édes szerelmes Uram, írjon nékem gyakorta egésséges állapotja felől, mert bizony én nékem egyébb vigasztalásom nincsen, hanem csak az, a mikor a Kegyelmed levelét látom.« Ezután következik, kit legelől kellett volna említenünk, Lórántffy Zsuzsánna. A Korántffy-család nemzetségfáját azon Rátoldtól származtatja, ki 1098. év körül Kálmán királyunk alatt jött hazánkba. Serke várát, mely nemesi előneve, még 1324-ben szerzé meg a család. Atyjának Mihálynak egyetlen leánya vala Zsuzsánna s mint ilyen, a leggondosabb nevelésben részesült. 1616-ban április 18-án az eljegyzés közte és Rákóczy György közt megtörtént, s a házasság férjének 1648-ban történt haláláig a legboldogabbnak nevezhető. Férje emlékét az özvegy a következő sírirattal tisztelte meg: »Monumentum Serenissime Celsissimique Principis Domini Georgii Rákóczy, Principis Transylvaniae, Potiorum Regni Hung. Partium domi Domini, ac Siculorum Comitis, Principis summa sapientia, sancta temperantia, incredibili vigilantia, admirabili felicitate laudatissimi, optimi patriae defensoris, acerrimi publicae pacis vindicis, addictissimi Musarum Maecenatis, sincerissimi Ecclesiae patroni, cum ineffabili Christiani orbis damno, Albae Juliae MDCXLVIII. Octobr. XI. hora antimeridiana. aet. LV. mense IV. die III. sanctissime defuncti X. vero Januarii anni sequ. honorificentissime tumulati.« Férje halála után többnyire Patakon tartózkodott s az ottani ref. collegiumra mindenféle hires embereket — külföldről is — meghívón, azt oly magas polctra emelte, minőt az után sohasem ért el. Jártak is oda akkor tanulók Morvából, Csehországból, Lengyelországból és máshonnan is. Ily nagy jelentőségű intézkedésekkel tölte életét. Miután már megérte fiai halálát s látta az ország nagy változásait, meghalt. Irodalmi munkássága egy műben pontosul össze, melynek czime: »Mózes és a Próféták, azaz az igaz keresztyéni vallásnak XLV. ágazatainak sz. irásbéli győzhetetlen bizonyságtétele. Fejérvár, 1641. 4-ét.« — (Czime Vallaszkinál: »Moses et Prophetae, id est: verae Christianeae Religionis XLV. Articulorum ex Serm. S. petita invincibilis confirmation). E műve azonban, minthogy szerzője nő volt, kedvezőtlen fogadást nyert s erre vonatkozik egy ismeretlennek ismeretes epigrammája : Nunc Paulina tonant, madidis oracula mappis, Ante focum nutrix, potaque mussat anus. Quid mirum, si sit nobis Ecclesia discors ? Dant passim bibula Biblia voce sonos. Ez ellen Magyarországból még valaki egy gúnyos könyvecskét adott ki, mely roppant gorombasággal a fejedelem személyét sem kímélte. A mű szerzőjének a gyanú Rajki Gáspárt, Erdélyből megszökött jezsuitát tartá. Rákóczy a sértést megbeszélni akarván, Bogáti Andrást küldé a bécsi udvarhoz, hogy a gunyirat beszedését és szerzőjének megbüntetését kieszközölje. Ez alatt a fejedelem hite-tudta nélkül Keresztúri Pál fehérvári professor a gunyiratra ellenmunkát irt hasonló modorban, mely gorombaságban az elsőnek mit sem engedett. Kassay István Rákóczyhoz irt 1642-iki levelében azt mondja ez ellenmunkáról, hogy szinte elhalt bele, mikor olvasta s fogadatlan prókátornak nevezi Kereszturyt, mert a mocskot nem mocsokkal kell bemázolni. Fölötte érdekesek Lorántffy Zsuszánna levelei, nem ugyan irodalmi, mint inkább történelmi becsük által. Ilyenek az ő instructiói 1650 — 51. évről következő czimmel: »Instructio pro generoso Domino Jona M. *** intimo aulae nostrae Familiari.« Ezek Zsuzsánnát valódi gondolkodó főnek tüntetik föl; továbbá öt levele, melyekből három 1657-ből, egy 1659-ből, s egy 1650-ből való— ez utóbbi latin nyelven irva. Valamennyi állami ügyekről szól s koruk kútfői közt mellőzhetetlenek. Olvasható még egy instructioja 1650. ápr. 2-áról Sárospatakon kelettel, hasonlóképen latin nyelven, az említett M. Jónáshoz; de tartalma miatt bővebb említést nem érdemel. A korának mindenesetre kiváló hölgye volt és semmiesetre sem alaptalan dicséret az, melyet élte egyik írója mond róla: »Én leomlom porrá vált csontjaid előtt, Te korod nagy dísze! Örökké tisztelve benned a nagyságot. A ravatal, mely keblébe zárt, bár homályos is, de a fény, mely titkos sugárait még most is bőven szórja felénk sírod zárai fölött, hódolásra int az iránt, a mi benned halhatatlan volt.« Lorántffy Zsuzsánna után— megtartva az idő rendet — Nyári Krisztina következik. Született 1604. évi oct. 31-én. Eleintén bethlenfalvi Thurzó Imrének, s ennek holta után az 1625- diki országgyűlésen nádorrá választott Eszterházy Miklósnak hitvese. Megírta magyarul elődeinek, két férjének s gyermekeinek esztendőkre mutató lajstromát, az események rövid feljegyzésével. — folytatta ezt fia Eszterházy Pál. E följegyzést, mint a Thurzó s Eszterházy család genealógiájához okvetlenül szükséges kútfőt, Vágner ki is adta: »Familia Thurzó« 141 lapon. Nyári Krisztina meghalt Zentán 1641. évi február 17-én, élte 36. évében. Somlyai Báthory Zsófia, született 1629-ben. 1642-ben, élte 13-ik évében férjhez ment II. Rákóczy György erdélyi fejedelemhez, s ugyanekkor a katholikus hitről reformákra tért; de csak látszólag, mert szivében folyton hű maradt a kath. valláshoz, udvarában jezsuitákat tartott s fiát titokban katholikus hitben nevelteté. Férje 1660-ban junius 7-én elhalván, Zsófia nyíltan letette a reformált hitet s fiával együtt, a 15 éves Ferenczzel, a katholikus vallást vette föl. Udvara kolostori szint öltött, benne folyton 5 jezsuita tartózkodott s hihetőleg ezek ösztönzésére kezdeül Magyar tudósnők és írónők a 2CVI. s 2CVIXX. században. — Irta: ifj. Fehérpataky László. — I. Щ magyar nő ') ki Szigetvár és Eger ostromá- Jásánál oly szép emléket hagyott maga után a múlt századokban, más téren is törekedett, a tudomány és irodalom terén. Tudós magyar nőknek legelőször a XVI. században akadunk nyomára, s közöttük első helyen áll Frangepán Katalin, Frangepán Ferencz bácsi és kalocsai érsek és egyúttal egri püspök testvére, a Mohácsnál 1526-ban elesett Pe- * I. ) Kútfők : Vallaszky »Conspectus reipublicae litterariae 1785«. — Vindisch »Von der Gelehrsamkeit des ungrischen Frauenzimmers.« Ungrisches Magazin I. 1781.484—488.1. —Nagy Iván »Magyar Írónők.« »Remény« 1851. 2-ik félév 187—191.1. A bécsi »Presse« közlése után a »Figyelő« 1872. 6—7. 1. stb. Magyarország és a Nagyvilág. 40. SZÁM.