Magyarország és a Nagyvilág, 1877 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1877-01-28 / 4. szám
i. Szám ókori irodalmát tanulmányozta; visszatérvén Londonba, az angol »Royal Society of Literature« és a »Royal Historical Society« előtt nagyszámú közönség jelenlétében több felolvasást tartott Izlandiból, az izlandi népről, nyelvéről, költészetéről s aztán ismét útra kelt, ezúttal Franczia-, Német- és Olaszországokon keresztül. Útjába ejtette hazánkat is és már hosszabb ideje időz körünkben, szándéka lévén a magyar nyelvet elsajátítani és irodalmi, társadalmi viszonyainkkal alaposan megismerkedni, hogy aztán honában hivebben ismertethessen meg minket, mint eddig, fájdalom, általában tapasztaltuk a rólunk író külföldieknél. E sorokat angol vendégünkről előrebocsátván neki adjuk át a szót s közöljük, amit az általa bejárt távol északi országokról mond, a következőkben: Izland komor és rideg ország ugyan, de vadregényes, fenséges természeti szépségekben oly nagyszerű látványokat nyújt, melyek méltán ámulatba ejtik az idegent. A sziklás nyugati partok mentén, melyekről a Saga-k oly remek leírást nyújtanak, a völgyek, patakok, hegycsúcsok, mértföldnyire benyúló fjordok —a tengeröblök — páratlan szépségű képeket alkotnak s épen a természet e nagyszerűségéből meritette az izlandi nép ritka költői ihlettségét. Oly tájakat, minőket Byron leír »Manfred«-jében vagy Dóré rajzol »Dante«jában, minden lépten talál itt az utazó, ki megdöbbenve állapodik meg ez óriási, sivár pusztaság, e hatalmas bércztömegek közepette. Az izlandi nép komoly, méla kedélyű s nem is lehet másféle ily lesújtó nagyszerűségű természettel szemben; az ember itt örökké érzi törpeségét, midőn a végtelen háborgó tengerrel az örök hófödte hegycsúcsokra pillant, melyeket emberi nyom még nem érintett s melyek, amily mozdulatlan nyugalomban állanak ott keletkezésük óta, úgy fognak maradni is, mig egy óriási földforradalom a tenger hullámaiba nem temeti. Hány ezer éve annak, hogy Island földjét kiemelte a tenger mélyéből az a vulkanikus erő, mely még mai nap is működésben van és rettegésben tartja a sziget lakosságát , azt nehéz volna meghatározni; a geológusok azonban annyiban megegyeznek, hogy Izland úgyszólván elkésett utószülöttje a nagy teremtésnek. A délnyugati part közelében egy kicsiny sziklás sziget is állt a tengerben, — egy szép reggel azonban Izland lakosai arra ébredtek, hogy a kis sziget eltűnt. Legújabban Izland északi részében történtek vulkanikus kitörések s nem kevesebb mint 65 kráterből omlott a füst és láva; a Heklaról is eltűnt tavaly télen a hóköpeny, ezt a lakosság joggal arra magyarázza, hogy a vulkán belsejében a hőség növekvőben van s ezért a közel lakók mindig futásra készen állanak, ha valami rendkívül erős kitörés következnék. Rendes országutak Izlandban jóformán ismeretlenek s az utazás leginkább lóháton, az apró izlandi fajta lovakon történik. Bámulatos, mily ügyességgel kapaszkodnak ez állatok a hűlt lávától borított hegyoldalakon föl és le; a lovas teljesen reábízhatja magát lovára, a legnagyobb ritkaság, hogy valami baj érje. Az ezeréves ünnepély alkalmával mintegy 9000 darab ily pony volt kiponyvázva a Thingvellir melletti síkon. — E térségen — körülbelül nyolcz angol mértföldnyire Reykjavik fővárostól, — tartják az izlandiak gyülekezeteiket, itt üdvözölték királyukat, IX Keresztely- dán királyt s itt vették át tőle az új alkotmányt, mely szabadon választott parliamentet biztosít számukra, érdekeiknek Kopenhágában való képviselését pedig külön államtitkárra bízza. Ez új alkot A budapesti népszínház tagjai: Magyarország és a Nagyvilág. 53