Magyarország és a Nagyvilág, 1877 (13. évfolyam, 26-52. szám)

1877-08-05 / 31. szám

488 ! — Úgy? —viszonzó d’Argenton. Aztán egy másodperczig gondol­kozott, hogyan mérje reá ezt a metsző frázist: — Derék. Örülök, hogy a lábai­dat jobban birod, mint a karjaidat. — Ez aztán a vágás ! — nevetett gúnyosan a mulat. A költő szerényen mosolygott, s a hatással teljesen megelégedve, odább ment hódoló kíséretével. (Folytatása következik.) Képek az orosz-török háborúból. — Az oroszok dunai hid-állomása Listovnál. — Ohazi Mehemed. — (Képekkel a 484, 485 és 488. lapokon.) S legutóbbi események, midőn az oroszok kényszerültek segítségül hívni a román hadsereget s ennek őri­zetére bízni a dunai átkelést, hogy sa­ját csapataikkal a támadó Ozmán basa ellen forduljanak, élénken bizonyítot­ták, mily veszedelmes helyzetben van az olyan hadsereg, melynek háta mö­gött egy nagy folyó hömpölyög. Az oroszoknak máig is csak egy helyen, Zimnicza és Sistov közt van jól beren­dezett átkelésük a Dunán. A hatal­mas folyó itt több ágra szakad s a kes­keny ágak áthidalása kevesebb bajjal történhetett. A hid nem azon a ponton áll, ahol az oroszok junius 27-én bár­kákon átkeltek, hanem Sistovon alól körülbelül egy mértföldnyire. A folyó egyes ágain négy hid is áll egymás mellett s a partok úgy mint a közbeeső szigetek meg vannak erősítve s nagy­számú csapatokkal megszállva. Azon a fájda­lom, nem igen valószínű esetben, ha az orosz se­reg Bulgáriában megveretnék s gyorsan hátrálnia kellene, a sistovi hidak nem volnának elégségesek és a hátráló seregre itt nagy katastrófa várna. A nagy küzdelemben szereplők közül ma Ghazi Mehemednek, a hős Samil fiának arczképét mutatjuk be, ki egy cserkesz szabad csapat élén az ázsiai harcztéren küzd, bár eddig nem igen tudott megfelelni atyja dicső emlékének. Ghazi Mehe­med még kicsiny korában atyjával együtt orosz fogságba jutván, Szentpé­­tervárott a kormány felügyelete alatt neveltetett, de mialatt testvére belé­pett az orosz hadseregbe, Ghazi Mehe­med semmikép sem birt megbarát­kozni atyja legyőzőivel és népe leigá­­zóival, s midőn egy ízben engedélyt nyert az utazásra, Konstantinápolyba sietett és ott telepedett le. Még mielőtt a mostani háború kitört, már érintke­zésbe lépett Ghazi Mehemed a cser­kesz törzsfőnökökkel, az orosz hadüze­net után pedig nyíltan visszatért a mohamedán hitre s mint Oroszország ellensége, junius elején egy kis cser­kesz csapattal Trapezuntban partra szállt. Csapata napról-napra növeke­dett s a Soghanly-hegység szorosai­ban nagy szolgálatot tett Muktár ba­sának. Igazi feladata azonban az volna, hogy a kaukázusi fölkelést nagyobb lángra lobbantsa, de ez irányban még keveset hallottunk róla. Ghazi Mehemed állítólag rendkí­vül hasonlít atyjához; magas, nyúlánk termetű, szemei inkább ravaszságot, mint bátorságot árulnak el. Hogy az orosz nevelés nem bírta elfojtani benne a szabadság szeretetét s a ragaszkodást ősei honához, mindenesetre nem közönséges ter­mészeti adományok jele s meglehet, hogy Oroszor­szágnak még nagyon meggyül vele a baja. GHAZI MEHEMED: Kirándulás az Alpesekbe. Vízi tündérek. Magyarország és a Nagyvilág. 31. Szám.

Next