Magyarország és a Nagyvilág, 1877 (13. évfolyam, 26-52. szám)
1877-08-05 / 31. szám
488 ! — Úgy? —viszonzó d’Argenton. Aztán egy másodperczig gondolkozott, hogyan mérje reá ezt a metsző frázist: — Derék. Örülök, hogy a lábaidat jobban birod, mint a karjaidat. — Ez aztán a vágás ! — nevetett gúnyosan a mulat. A költő szerényen mosolygott, s a hatással teljesen megelégedve, odább ment hódoló kíséretével. (Folytatása következik.) Képek az orosz-török háborúból. — Az oroszok dunai hid-állomása Listovnál. — Ohazi Mehemed. — (Képekkel a 484, 485 és 488. lapokon.) S legutóbbi események, midőn az oroszok kényszerültek segítségül hívni a román hadsereget s ennek őrizetére bízni a dunai átkelést, hogy saját csapataikkal a támadó Ozmán basa ellen forduljanak, élénken bizonyították, mily veszedelmes helyzetben van az olyan hadsereg, melynek háta mögött egy nagy folyó hömpölyög. Az oroszoknak máig is csak egy helyen, Zimnicza és Sistov közt van jól berendezett átkelésük a Dunán. A hatalmas folyó itt több ágra szakad s a keskeny ágak áthidalása kevesebb bajjal történhetett. A hid nem azon a ponton áll, ahol az oroszok junius 27-én bárkákon átkeltek, hanem Sistovon alól körülbelül egy mértföldnyire. A folyó egyes ágain négy hid is áll egymás mellett s a partok úgy mint a közbeeső szigetek meg vannak erősítve s nagyszámú csapatokkal megszállva. Azon a fájdalom, nem igen valószínű esetben, ha az orosz sereg Bulgáriában megveretnék s gyorsan hátrálnia kellene, a sistovi hidak nem volnának elégségesek és a hátráló seregre itt nagy katastrófa várna. A nagy küzdelemben szereplők közül ma Ghazi Mehemednek, a hős Samil fiának arczképét mutatjuk be, ki egy cserkesz szabad csapat élén az ázsiai harcztéren küzd, bár eddig nem igen tudott megfelelni atyja dicső emlékének. Ghazi Mehemed még kicsiny korában atyjával együtt orosz fogságba jutván, Szentpétervárott a kormány felügyelete alatt neveltetett, de mialatt testvére belépett az orosz hadseregbe, Ghazi Mehemed semmikép sem birt megbarátkozni atyja legyőzőivel és népe leigázóival, s midőn egy ízben engedélyt nyert az utazásra, Konstantinápolyba sietett és ott telepedett le. Még mielőtt a mostani háború kitört, már érintkezésbe lépett Ghazi Mehemed a cserkesz törzsfőnökökkel, az orosz hadüzenet után pedig nyíltan visszatért a mohamedán hitre s mint Oroszország ellensége, junius elején egy kis cserkesz csapattal Trapezuntban partra szállt. Csapata napról-napra növekedett s a Soghanly-hegység szorosaiban nagy szolgálatot tett Muktár basának. Igazi feladata azonban az volna, hogy a kaukázusi fölkelést nagyobb lángra lobbantsa, de ez irányban még keveset hallottunk róla. Ghazi Mehemed állítólag rendkívül hasonlít atyjához; magas, nyúlánk termetű, szemei inkább ravaszságot, mint bátorságot árulnak el. Hogy az orosz nevelés nem bírta elfojtani benne a szabadság szeretetét s a ragaszkodást ősei honához, mindenesetre nem közönséges természeti adományok jele s meglehet, hogy Oroszországnak még nagyon meggyül vele a baja. GHAZI MEHEMED: Kirándulás az Alpesekbe. Vízi tündérek. Magyarország és a Nagyvilág. 31. Szám.