Magyarország és a Nagyvilág, 1878 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1878-06-02 / 22. szám

350 belgen­ben . Zene és dal mindig divatban lesz Franczia­­országban. íme most is a kiállítás leglátogatottabb helye az a kis, szűkre szabott tér, melyben a czigány zenészek települtek meg. Az e zenészek körül való elhelyezkedés módjában is van valami festői. Székek nincsenek, csak azok számára, kik abban a tenyérnyi térben helyet találnak, melyet a magyar csárda elfoglal. A többi közönség állva marad, sütteti magát a­ nappal, vagy leül azokra a vastag padlódeszkákra, melyeket bizo­nyára nem ok nélkül tettek le oda. S lassan-lassan a kényelem e teljes hiányában is valami új, benső, kedves költészetet találunk. Az a kis szalmafedeles ház, mely­nek külső karzatán Berkes Lajos zenekara játszik, csakhamar a sivatag valamely magyar csárdájának képét ölti föl. A pesti határon vagy .... a katonai határőr­­vidék valamely falujában képzeli magát az ember. (A jeles szó bizonyára az alföldet téveszti össze a határ­­őrvidékkel.) Bőrük fekete, hajuk rövidre van nyitva, vörös zsinórral kihányt mellényükben, melyen vezérük gombjai aranyból vannak, a czigányok a­mint húzzák a hegedűt, úgy tetszik, mintha mindig láb alá húznák. Bizarr keringőik, mély melódiáik, jajgató dallamaik, a Rákóczy-induló hősi ütemei, vagy a csárdás méla hang­jai, melyeket a Plevna emlékezete idéz föl, eltöltik a léget, míg fenn a csapszék fölött, melyben vígan ürit­­getik a hosszú nyakú zöldszínü, magyar borral telt üve­geket, ott lobog a magyar zászló, a nemzeti zászló, a trikolor, melyet Kossuth lengetett s Petőfi énekelt meg egykoron. Különben a czigányok még nagyobb sikert fognak aratni az uj hangversenyeken, melyet a Tuile­­riákban, a víz felé néző tornáczon akarnak rendezni. Villemessant, a »Figaro« szerkesztője, péntekre a »Figaro« palotájába hívta meg czigányainkat hangver­senyre. Szokása ellenére nem tudatta azt a lapban előre, mert — mint írja — attól tartott, hogy a meg­hívókat kérőket nem győzi kielégíteni. Bizalmas társa­ságot hívott meg: előkelő személyiségeket, írókat, festőket, zeneművészeket és hírlapírókat; a legváloga­­tottabb műértő közönség volt együtt; ott voltak, hogy csak egy-két zeneművész nevét említsük a hí­rességek közt : Meilhac, Goudinet, Delibes. A czigá­nyok az Orangerieból jöttek, a­hol roppant sikerrel játszottak ; a »Figaro« palotájában is kitettek magukért; mint a »Figaro« írja, soha a nemzeti dalok elragadó rythmusait jobban nem hangoztatták. Tapsokban nem volt hiány; minden darabjukat ünnepelték kezdve az első darabon az utolsóig, a Rákóczy indulóig, melyet ördögi verve-vel adtak elő. Abban a pillanatban, midőn rákezdték a híres nemzeti indulót, villanyos fényt bocsá­tottak rájuk, hogy bronz-arczaik és festői »honvédruhá­juk« sugárzott, mint az apotheosisban. A hangversenyt lakoma követte, melyen a czigányok pezsgőzés közben lelkes felköszöntőket mondtak Francziaországra, mely őket oly melegen fogadt­a. (A Kisfaludy-tÁRSASÁg) május havi ülése élénk érdeklődésnek örvendett, úgy a tagok, mint a közönség részéről. Az elnöki széket Lukács Móricz foglalta el, a felolvasó asztalhoz szólítva mindenekelőtt Szász Ká­rolyt, ki két középtanodai tanár: Szemák István és Mikler Sámuel munkálatát mutatta be. E két munka kiegészíti egymást. Szemák István már régebben foglal­kozik a Gudrun­ó-német eposz tanulmányozásával iro­dalomtörténeti és aesthetikai szempontból. Az elsőre vonatkozólag már évek előtt tette közzé tanulmányát, míg a második részszel ma ismertetett meg előadó. Mikler Sámuel viszont az eposz átültetését tűzte fel­adatául s most Szász Károlytól hallottuk, ma­holnap el is készül vele. Nézete szerint a fordítás átalában sike­rült és irodalmunkban hézagot pótol. A közlött mutat­vány elég csinos. Szemák István munkálata terjedelmes, s ha nincs is egyéb érdeme, megérdemli az elismerést, mivel a Gudrunnak ily beható ismertetése nincs irodal­munkban. Győry Vilmos csak néhány tárczát írt róla mintegy négy évvel ezelőtt a Fővárosi Lapokban. Ér­dekes dolgot mutatott be a következő felolvasó : Beöthy Zsolt, Csokonai Vitéz Mihály néhány ismeretlen költe­ményéről tevén jelentést. A lapok annak idején közöl­ték, hogy Brankovics György Bécsben egy csomó kéz­iratot talált Cs. V. M. jegyekkel ellátva, melyet Beöthy Zsoltnak küldött meg. Csokonai e kézirata közt van egy levél alakú prózai elmefuttatás a csókról, érdekes darabja egy elegia, melyet Beöthy szerint a költő fiatal korában írhatott, legbecsesebb darabja azonban egy óda, mely valóban emelkedett szellemű költemény. A többi költemények kisebb-nagyobb mértékben rávalla­­nak kitűnő szerzőjükre. Több vers jeltelen maradt. Gyulai Pál folytatja Orlai Pethies Somának Petőfiről irt visszaemlékezéseinek fölolvasását. E rendkivül érde­kes visszaemlékezések 1841—1843-ig terjednek s szá­mos uj, élvezetes adatokat foglalnak magukban. Ezután a Folyó ügyek tárgyalása következett. Greguss titkár fölolvassa a szintén jelenvolt Hadzsics Antal levelét, mely mellett Jókainak általa válogatott 17 beszélyének fordítását és Arany a Murány ostromának Joannovics által eszközölt fordítását beküldi. A hazafias hangú le­vél a magyar és szerb nemzet testvériességét hangsú­lyozza. A levelet éljenzéssel fogadták. Két új Moliere fordítást (Fejedelmi kérők, Újdonsült nemes) kiadják bírálatra. Egy másik az áprilisi ülés után érkezett for­dítást utólag adtak ki bírálatra. Az alapszabályok revi­­siójára kiküldött bizottság munkájával elkészülvén, a társaság e czélból rendkívüli ülést tart. Ezzel az ülés véget ért. (Hatszoros rablógyilkos vallomásai.) Hittig András Vilmos, rendőrileg ismert csavargó, ki a barak­­kórházban betegen fekszik, önszántából feljelentette, hogy Sopron táján és Ausztriában hat rablógyilkossá­got követett el. Mikor ezt bevallotta, halálos beteg volt, hanem azóta már annyira felgyógyult, hogy természetes haláltól nem igen kell tartania. Most, hogy ezt a ve­szélyt elkerülte, szinte vágyódik a kötél után. A kir. ügyészség intézkedése folytán átkisérték a kerepesi úti fegyházba. Útközben az őt kisérő biztosoknak igen körülményesen elbeszélte, hol és miként végezte gyil­kosságait, tüzetesen leirta a helyeket, a­hol áldozatait elásta. Elmondta azt is, hogy ő nem fél a haláltól; az egyik lábán sántikál ugyan, de a »Ferencz« (a hóhér keresztneve) majd egyenesre rántja.­­ Németujhelyből kérdést intéztek a rendőrséghez, hogy Hittig nem gyil­­kolt-e meg egy sörfözőt is, ki Németujhely táján pár évvel ezelőtt eltűnt. Hittig igazi akasztófahumorral azt feleli, hogy ő meg tudja ugyan mutatni, hol ásta el áldozatait, de névjegyeiket nem szedte el tőlük. Sajtó és könyvészet. (A »Műegyetemi Lapok«) szakfolyóirat III. köt. 24-ik füzete megjelent, következő tartalommal: Nehány covariáns jelleggel biró determináns­ alakról. (Vége.) Scholtz Ágoston. — Állana e a Boltzmann-Clausius-féle tétel akkor is, ha a potentiál az időtől explicite is füg­gene ? Dr. Réthy Mór. — A kup-szeletek előállítása projectiv sugársorok által. Hunyady Jenő. — Adatok a gáz motorok összehasonlításához. Pilch Á. — Irodalom. Mascart. Traité d’électricité statique. (Eö. L.) — Niau­­det. Traité élémentaire de la pile électrique. (Eö. L.) — Magyar Lexikon. —­ Mérnökök naptára. (Sz. K.) — Megfejtett föladatok. (A »Természettudományi Füzetek«) czimű Temesvárit megjelenő szakfolyóirat II. köt. 22-ik füze­tének tartalma a következő: I. Közlemény. Dr. Kuln Lajostól. — Nehány bánsági növényről. — Tojás és fészekgyüjtés és az azokkal való bánásmód. — Iroda­lom. Társulati ügyek: Választmányi gyűlés márczius 15-én. — Választmányi gyűlés április 15-én. — Külön­félék: Herbarium. Phonograph. Kitüntetés. Hogyan lehet a herbarium számára szántott növények termé­szetes szinét fentartani ? Magyar madártani irodalom. Mayer, Gyula, Robert. Meteorologiai észleletek. — Bo­ríték: Uj tagok. — Nyugtatványozás a befizetett tag­dijakról (Grünwald Béla,) Zólyom megye alispánja, egy közigazgatási kézikönyvre hirdet előfizetést, mely jó szolgálatot van hivatva tenni a közigazgatás terén mű­ködő törvényhatósági és községi tisztviselőknek, bizott­sági tagoknak stb. Nem tankönyv ez, hanem tisztán a tisztviselő gyakorlati czéljait szem előtt tartó összeállí­­tása a törvényhatósági közigazgatásra vonatkozó tör­vényeknek és rendeleteknek, mely tájékozást fog nyúj­tani a tisztviselőnek a közigazgatás általános feladatai iránt a tudomány mai rendszere alapján, de főkép támo­gatni fogja mindennapi tevékenységében, s lehetővé fogja tenni a gyakorlatlan tisztviselőnek is, hogy a fen­­forgó ügyre vonatkozó jogszabályt azonnal megtalálja és megtudja : váljon az ügy hatáskörébe tartozik-e vagy nem. A könyv első része a közigazgatásra vonatkozó törvényeket s rendeleteket fogja magában foglalni lehe­tőleg teljesen. Legfontosabb a tisztviselőkre nézve a második rész, mely az egyes közegek hatáskörét fog­lalja magában, minden pont a törvény vagy rendelet idézésével lévén igazolva. A harmadik rész egy kimerítő tárgymutatóból áll. A könyv ára­t írt, a­mit megma­gyaráz a munka nagy terjedelme. Az előfizetési pénzek a szerzőhöz Beszterczebányára küldendők. — A könyv októberben jelenik meg. (»PetőFI-reliquiak«) czímmel Halasi Aladár érdekes kötetet adott ki, mely Petőfi Sándor különböző, még kiadatlan leveleit, czikkeit stb. tartalmazza, azon­felül pedig a »Petőfi-irodalmat«, vagyis ama könyvek, czikkek stb. jegyzékét, melyek Petőfiről megjelentek itthon és külföldön. E részt azonban már futólagos áttekintés közben is nagyon hiányosnak találtuk; a szerző kifelejtette a Petőfi-fordító svéd.Simán Viktor (A NAGY BÉCSI LÓVERSENY,) mely vasárnap tar­tatott, sokat vesztett a beállott eső miatt, melynek következtében a közönség csak csekély számban jelent meg, bár a sportköröket nem tartotta vissza a rosz idő. Az udvar részéről csak Vilmos és Rajner főherczegek voltak jelen. A meeting d. u. 3 órakor kezdődött h­an­­dicappal 1000 frt dij mellett. Kilencz ló futott, elsőnek érkezett Festetich Taszilo gróf Brendelbanja. A Jockey Club 10.000 frtos diját, az osztrák Derbyt, Baltazzi Nil Desperandumja nyerte el. A másodosztályú állam­dijat 3000 írttal Blaskovich Kincsemje nyerte el könnyű szerrel Festetich Pál gr. Erzsije ellen. Kincsem a futás legnagyobb része alatt hátul maradt s csak a czélhoz közel kezdett versenyezni a vele futó négy lóval. Egy egész hoszszal érkezett előbb a czélhoz. A 600 ftos eladási versenydíjat Osborne Reginaldja vitte el. A programm legutolsó száma kis steeple chaise volt 1000 frt díjjal, melyet Lehawel Loriotja nyerte el. E lóversenyt különben, melylyel az osztrák Derby-díj a második évtizedbe lép, díszebéddel ünnepelték meg a sportkörök. (A »MAGAS PORTA«) Konstantinápolyban a múlt héten leégett tudniillik az az épület, melyben a török fő­kormányhivatalok el voltak helyezve. A magas porta (törökül Bab-Humajum) egész városrész terjedelmével felérő négyszöget képező kétemeletes ház, melynek az Aranyszarv felé eső részén egy márványnyal gazdagon díszített kapun a török czimer ragyog. E ház 1842-ben épült Abdul Medsid uralkodása alatt. Itt voltak elhe­lyezve a bel- és külügyi minisztériumi hivatalok, a nagyvezér irodái, újabban itt voltak a miniszterelnöki, államtitkári, felsőbb törvényszéki hivatalok helyiségei, továbbá az irattárak, a fordító­hivatal, a levelezési­ iroda stb. A termek keleti fényűzéssel vannak berendezve. A folyosókon mindig zajos az élet. Itt minden néposztály képviselve van s ezek csapnak aztán oly lármát és úgy összetolulnak, hogy egyik irodából a másik irodába csak nagy nehezen lehet bejutni. A magas porta ugyanazon helyen áll, hova II. Mahomed zultán egykor palotáját emelte ké, mely azonban leégett. Az erkélyről gyönyörű kilátás nyílik a Bosporus egy részére és az Aranyszarvra. Ugyanez erkélyről hirdették ki két év előtt ünnepé­lyesen az alkotmányt. Mint Konstantinápolynak minden modern stylban épült palotája, úgy ez is rengeteg pénzbe került. (A nők Észak­-Amerikában.) A nőemantipatió az egyesült államokban, főleg Illinois államban napról­­napra nagyobb haladásokat tesz. Magában Chicagóban három nőügyvéd működik. Mistress Mira Bradweil volt a jogtudományok első tudornője és egyszersmind első nőügyvéd Illinois államban. Ezenkívül a The Legal News czímű igen tekintélyes lapot is szerkeszti, mely olyan nyomdában nyomatik, hol kizárólag nők dolgoz­nak. A lap kiállítása mintaszerű. Miss Alta M. Hulett Chicagóban, ki nem rég halt meg Kaliforniában, hová Magyarország és a Nagyvilág. 22. Szám. Emanuelt, a német Neugebauert, a franczia Saissy Amé­­dét; a lapok között nem említi a »Látcső«-t, mely annak idején szintén közölt Petőfiről egy regényes rajzot stb. A kötet különben sok érdekest nyújt; ára 80 krajczár. (Dengi JÁNOS) »Csók könyve« czimű munkája érdekében a B.-Újfaluban megjelenő »Sárrét« szerkesz­tősége a következő értesítést küldötte be hozzánk: »Alálirt kiadóhivatal, Dengi János szerző úrtól a »Csók­könyve« kiadását elvállalván, tisztelettel jelenti, misze­rint az a f. é. julius hóban már okvetlenül ki fog kerülni sajtó alól; egyszersmind tudatja, hogy e mű bizományosául Tettey Nándor és Társa jó hirnevü fővá­rosi könyvárus urakat is megnyerte. Az előfizetési pén­zeket kéri azért ezután akár hozzá, Berettyó-Ujfalu (Biharmegye) akár Tettey Nándor és Társa könyvkeres­kedésébe a vastuskóhoz Budapestre czimezve i. é. junius végéig s pedig annyival is inkább beküldeni, mivel ké­sőbben csak a magasabb bolti ár lesz alkalmazandó.« (VEGYESEK.) Aigner Lajosnál megjelent: »Nem­zeti könyvtár«, szerkeszti Abafi Lajos, II. füzet, mely Mikes Kelemen »Mulatságos napok« czimü művének 1—6-ik iveit tartalmazza; ára 30 kr. — Wodianer könyvkereskedésében kapható . »Rövid vázlatok a gya­korlati lélektan terén«, irta Ferenczy József. Ára 60 kr. — »A sztraczenai völgy és dobsinai jégbarlang« czimű érdekes kis füzet jelent meg dr. Peleck E. János­tól. Kapható magyar és német nyelven, ára 50 kr.

Next