Magyarország és a Nagyvilág, 1878 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1878-06-02 / 22. szám
350 belgenben . Zene és dal mindig divatban lesz Francziaországban. íme most is a kiállítás leglátogatottabb helye az a kis, szűkre szabott tér, melyben a czigány zenészek települtek meg. Az e zenészek körül való elhelyezkedés módjában is van valami festői. Székek nincsenek, csak azok számára, kik abban a tenyérnyi térben helyet találnak, melyet a magyar csárda elfoglal. A többi közönség állva marad, sütteti magát a nappal, vagy leül azokra a vastag padlódeszkákra, melyeket bizonyára nem ok nélkül tettek le oda. S lassan-lassan a kényelem e teljes hiányában is valami új, benső, kedves költészetet találunk. Az a kis szalmafedeles ház, melynek külső karzatán Berkes Lajos zenekara játszik, csakhamar a sivatag valamely magyar csárdájának képét ölti föl. A pesti határon vagy .... a katonai határőrvidék valamely falujában képzeli magát az ember. (A jeles szó bizonyára az alföldet téveszti össze a határőrvidékkel.) Bőrük fekete, hajuk rövidre van nyitva, vörös zsinórral kihányt mellényükben, melyen vezérük gombjai aranyból vannak, a czigányok amint húzzák a hegedűt, úgy tetszik, mintha mindig láb alá húznák. Bizarr keringőik, mély melódiáik, jajgató dallamaik, a Rákóczy-induló hősi ütemei, vagy a csárdás méla hangjai, melyeket a Plevna emlékezete idéz föl, eltöltik a léget, míg fenn a csapszék fölött, melyben vígan üritgetik a hosszú nyakú zöldszínü, magyar borral telt üvegeket, ott lobog a magyar zászló, a nemzeti zászló, a trikolor, melyet Kossuth lengetett s Petőfi énekelt meg egykoron. Különben a czigányok még nagyobb sikert fognak aratni az uj hangversenyeken, melyet a Tuileriákban, a víz felé néző tornáczon akarnak rendezni. Villemessant, a »Figaro« szerkesztője, péntekre a »Figaro« palotájába hívta meg czigányainkat hangversenyre. Szokása ellenére nem tudatta azt a lapban előre, mert — mint írja — attól tartott, hogy a meghívókat kérőket nem győzi kielégíteni. Bizalmas társaságot hívott meg: előkelő személyiségeket, írókat, festőket, zeneművészeket és hírlapírókat; a legválogatottabb műértő közönség volt együtt; ott voltak, hogy csak egy-két zeneművész nevét említsük a hírességek közt : Meilhac, Goudinet, Delibes. A czigányok az Orangerieból jöttek, ahol roppant sikerrel játszottak ; a »Figaro« palotájában is kitettek magukért; mint a »Figaro« írja, soha a nemzeti dalok elragadó rythmusait jobban nem hangoztatták. Tapsokban nem volt hiány; minden darabjukat ünnepelték kezdve az első darabon az utolsóig, a Rákóczy indulóig, melyet ördögi verve-vel adtak elő. Abban a pillanatban, midőn rákezdték a híres nemzeti indulót, villanyos fényt bocsátottak rájuk, hogy bronz-arczaik és festői »honvédruhájuk« sugárzott, mint az apotheosisban. A hangversenyt lakoma követte, melyen a czigányok pezsgőzés közben lelkes felköszöntőket mondtak Francziaországra, mely őket oly melegen fogadta. (A Kisfaludy-tÁRSASÁg) május havi ülése élénk érdeklődésnek örvendett, úgy a tagok, mint a közönség részéről. Az elnöki széket Lukács Móricz foglalta el, a felolvasó asztalhoz szólítva mindenekelőtt Szász Károlyt, ki két középtanodai tanár: Szemák István és Mikler Sámuel munkálatát mutatta be. E két munka kiegészíti egymást. Szemák István már régebben foglalkozik a Gudrunó-német eposz tanulmányozásával irodalomtörténeti és aesthetikai szempontból. Az elsőre vonatkozólag már évek előtt tette közzé tanulmányát, míg a második részszel ma ismertetett meg előadó. Mikler Sámuel viszont az eposz átültetését tűzte feladatául s most Szász Károlytól hallottuk, maholnap el is készül vele. Nézete szerint a fordítás átalában sikerült és irodalmunkban hézagot pótol. A közlött mutatvány elég csinos. Szemák István munkálata terjedelmes, s ha nincs is egyéb érdeme, megérdemli az elismerést, mivel a Gudrunnak ily beható ismertetése nincs irodalmunkban. Győry Vilmos csak néhány tárczát írt róla mintegy négy évvel ezelőtt a Fővárosi Lapokban. Érdekes dolgot mutatott be a következő felolvasó : Beöthy Zsolt, Csokonai Vitéz Mihály néhány ismeretlen költeményéről tevén jelentést. A lapok annak idején közölték, hogy Brankovics György Bécsben egy csomó kéziratot talált Cs. V. M. jegyekkel ellátva, melyet Beöthy Zsoltnak küldött meg. Csokonai e kézirata közt van egy levél alakú prózai elmefuttatás a csókról, érdekes darabja egy elegia, melyet Beöthy szerint a költő fiatal korában írhatott, legbecsesebb darabja azonban egy óda, mely valóban emelkedett szellemű költemény. A többi költemények kisebb-nagyobb mértékben rávallanak kitűnő szerzőjükre. Több vers jeltelen maradt. Gyulai Pál folytatja Orlai Pethies Somának Petőfiről irt visszaemlékezéseinek fölolvasását. E rendkivül érdekes visszaemlékezések 1841—1843-ig terjednek s számos uj, élvezetes adatokat foglalnak magukban. Ezután a Folyó ügyek tárgyalása következett. Greguss titkár fölolvassa a szintén jelenvolt Hadzsics Antal levelét, mely mellett Jókainak általa válogatott 17 beszélyének fordítását és Arany a Murány ostromának Joannovics által eszközölt fordítását beküldi. A hazafias hangú levél a magyar és szerb nemzet testvériességét hangsúlyozza. A levelet éljenzéssel fogadták. Két új Moliere fordítást (Fejedelmi kérők, Újdonsült nemes) kiadják bírálatra. Egy másik az áprilisi ülés után érkezett fordítást utólag adtak ki bírálatra. Az alapszabályok revisiójára kiküldött bizottság munkájával elkészülvén, a társaság e czélból rendkívüli ülést tart. Ezzel az ülés véget ért. (Hatszoros rablógyilkos vallomásai.) Hittig András Vilmos, rendőrileg ismert csavargó, ki a barakkórházban betegen fekszik, önszántából feljelentette, hogy Sopron táján és Ausztriában hat rablógyilkosságot követett el. Mikor ezt bevallotta, halálos beteg volt, hanem azóta már annyira felgyógyult, hogy természetes haláltól nem igen kell tartania. Most, hogy ezt a veszélyt elkerülte, szinte vágyódik a kötél után. A kir. ügyészség intézkedése folytán átkisérték a kerepesi úti fegyházba. Útközben az őt kisérő biztosoknak igen körülményesen elbeszélte, hol és miként végezte gyilkosságait, tüzetesen leirta a helyeket, ahol áldozatait elásta. Elmondta azt is, hogy ő nem fél a haláltól; az egyik lábán sántikál ugyan, de a »Ferencz« (a hóhér keresztneve) majd egyenesre rántja. Németujhelyből kérdést intéztek a rendőrséghez, hogy Hittig nem gyilkolt-e meg egy sörfözőt is, ki Németujhely táján pár évvel ezelőtt eltűnt. Hittig igazi akasztófahumorral azt feleli, hogy ő meg tudja ugyan mutatni, hol ásta el áldozatait, de névjegyeiket nem szedte el tőlük. Sajtó és könyvészet. (A »Műegyetemi Lapok«) szakfolyóirat III. köt. 24-ik füzete megjelent, következő tartalommal: Nehány covariáns jelleggel biró determináns alakról. (Vége.) Scholtz Ágoston. — Állana e a Boltzmann-Clausius-féle tétel akkor is, ha a potentiál az időtől explicite is függene ? Dr. Réthy Mór. — A kup-szeletek előállítása projectiv sugársorok által. Hunyady Jenő. — Adatok a gáz motorok összehasonlításához. Pilch Á. — Irodalom. Mascart. Traité d’électricité statique. (Eö. L.) — Niaudet. Traité élémentaire de la pile électrique. (Eö. L.) — Magyar Lexikon. — Mérnökök naptára. (Sz. K.) — Megfejtett föladatok. (A »Természettudományi Füzetek«) czimű Temesvárit megjelenő szakfolyóirat II. köt. 22-ik füzetének tartalma a következő: I. Közlemény. Dr. Kuln Lajostól. — Nehány bánsági növényről. — Tojás és fészekgyüjtés és az azokkal való bánásmód. — Irodalom. Társulati ügyek: Választmányi gyűlés márczius 15-én. — Választmányi gyűlés április 15-én. — Különfélék: Herbarium. Phonograph. Kitüntetés. Hogyan lehet a herbarium számára szántott növények természetes szinét fentartani ? Magyar madártani irodalom. Mayer, Gyula, Robert. Meteorologiai észleletek. — Boríték: Uj tagok. — Nyugtatványozás a befizetett tagdijakról (Grünwald Béla,) Zólyom megye alispánja, egy közigazgatási kézikönyvre hirdet előfizetést, mely jó szolgálatot van hivatva tenni a közigazgatás terén működő törvényhatósági és községi tisztviselőknek, bizottsági tagoknak stb. Nem tankönyv ez, hanem tisztán a tisztviselő gyakorlati czéljait szem előtt tartó összeállítása a törvényhatósági közigazgatásra vonatkozó törvényeknek és rendeleteknek, mely tájékozást fog nyújtani a tisztviselőnek a közigazgatás általános feladatai iránt a tudomány mai rendszere alapján, de főkép támogatni fogja mindennapi tevékenységében, s lehetővé fogja tenni a gyakorlatlan tisztviselőnek is, hogy a fenforgó ügyre vonatkozó jogszabályt azonnal megtalálja és megtudja : váljon az ügy hatáskörébe tartozik-e vagy nem. A könyv első része a közigazgatásra vonatkozó törvényeket s rendeleteket fogja magában foglalni lehetőleg teljesen. Legfontosabb a tisztviselőkre nézve a második rész, mely az egyes közegek hatáskörét foglalja magában, minden pont a törvény vagy rendelet idézésével lévén igazolva. A harmadik rész egy kimerítő tárgymutatóból áll. A könyv árat írt, amit megmagyaráz a munka nagy terjedelme. Az előfizetési pénzek a szerzőhöz Beszterczebányára küldendők. — A könyv októberben jelenik meg. (»PetőFI-reliquiak«) czímmel Halasi Aladár érdekes kötetet adott ki, mely Petőfi Sándor különböző, még kiadatlan leveleit, czikkeit stb. tartalmazza, azonfelül pedig a »Petőfi-irodalmat«, vagyis ama könyvek, czikkek stb. jegyzékét, melyek Petőfiről megjelentek itthon és külföldön. E részt azonban már futólagos áttekintés közben is nagyon hiányosnak találtuk; a szerző kifelejtette a Petőfi-fordító svéd.Simán Viktor (A NAGY BÉCSI LÓVERSENY,) mely vasárnap tartatott, sokat vesztett a beállott eső miatt, melynek következtében a közönség csak csekély számban jelent meg, bár a sportköröket nem tartotta vissza a rosz idő. Az udvar részéről csak Vilmos és Rajner főherczegek voltak jelen. A meeting d. u. 3 órakor kezdődött handicappal 1000 frt dij mellett. Kilencz ló futott, elsőnek érkezett Festetich Taszilo gróf Brendelbanja. A Jockey Club 10.000 frtos diját, az osztrák Derbyt, Baltazzi Nil Desperandumja nyerte el. A másodosztályú államdijat 3000 írttal Blaskovich Kincsemje nyerte el könnyű szerrel Festetich Pál gr. Erzsije ellen. Kincsem a futás legnagyobb része alatt hátul maradt s csak a czélhoz közel kezdett versenyezni a vele futó négy lóval. Egy egész hoszszal érkezett előbb a czélhoz. A 600 ftos eladási versenydíjat Osborne Reginaldja vitte el. A programm legutolsó száma kis steeple chaise volt 1000 frt díjjal, melyet Lehawel Loriotja nyerte el. E lóversenyt különben, melylyel az osztrák Derby-díj a második évtizedbe lép, díszebéddel ünnepelték meg a sportkörök. (A »MAGAS PORTA«) Konstantinápolyban a múlt héten leégett tudniillik az az épület, melyben a török főkormányhivatalok el voltak helyezve. A magas porta (törökül Bab-Humajum) egész városrész terjedelmével felérő négyszöget képező kétemeletes ház, melynek az Aranyszarv felé eső részén egy márványnyal gazdagon díszített kapun a török czimer ragyog. E ház 1842-ben épült Abdul Medsid uralkodása alatt. Itt voltak elhelyezve a bel- és külügyi minisztériumi hivatalok, a nagyvezér irodái, újabban itt voltak a miniszterelnöki, államtitkári, felsőbb törvényszéki hivatalok helyiségei, továbbá az irattárak, a fordítóhivatal, a levelezési iroda stb. A termek keleti fényűzéssel vannak berendezve. A folyosókon mindig zajos az élet. Itt minden néposztály képviselve van s ezek csapnak aztán oly lármát és úgy összetolulnak, hogy egyik irodából a másik irodába csak nagy nehezen lehet bejutni. A magas porta ugyanazon helyen áll, hova II. Mahomed zultán egykor palotáját emelte ké, mely azonban leégett. Az erkélyről gyönyörű kilátás nyílik a Bosporus egy részére és az Aranyszarvra. Ugyanez erkélyről hirdették ki két év előtt ünnepélyesen az alkotmányt. Mint Konstantinápolynak minden modern stylban épült palotája, úgy ez is rengeteg pénzbe került. (A nők Észak-Amerikában.) A nőemantipatió az egyesült államokban, főleg Illinois államban naprólnapra nagyobb haladásokat tesz. Magában Chicagóban három nőügyvéd működik. Mistress Mira Bradweil volt a jogtudományok első tudornője és egyszersmind első nőügyvéd Illinois államban. Ezenkívül a The Legal News czímű igen tekintélyes lapot is szerkeszti, mely olyan nyomdában nyomatik, hol kizárólag nők dolgoznak. A lap kiállítása mintaszerű. Miss Alta M. Hulett Chicagóban, ki nem rég halt meg Kaliforniában, hová Magyarország és a Nagyvilág. 22. Szám. Emanuelt, a német Neugebauert, a franczia Saissy Amédét; a lapok között nem említi a »Látcső«-t, mely annak idején szintén közölt Petőfiről egy regényes rajzot stb. A kötet különben sok érdekest nyújt; ára 80 krajczár. (Dengi JÁNOS) »Csók könyve« czimű munkája érdekében a B.-Újfaluban megjelenő »Sárrét« szerkesztősége a következő értesítést küldötte be hozzánk: »Alálirt kiadóhivatal, Dengi János szerző úrtól a »Csókkönyve« kiadását elvállalván, tisztelettel jelenti, miszerint az a f. é. julius hóban már okvetlenül ki fog kerülni sajtó alól; egyszersmind tudatja, hogy e mű bizományosául Tettey Nándor és Társa jó hirnevü fővárosi könyvárus urakat is megnyerte. Az előfizetési pénzeket kéri azért ezután akár hozzá, Berettyó-Ujfalu (Biharmegye) akár Tettey Nándor és Társa könyvkereskedésébe a vastuskóhoz Budapestre czimezve i. é. junius végéig s pedig annyival is inkább beküldeni, mivel későbben csak a magasabb bolti ár lesz alkalmazandó.« (VEGYESEK.) Aigner Lajosnál megjelent: »Nemzeti könyvtár«, szerkeszti Abafi Lajos, II. füzet, mely Mikes Kelemen »Mulatságos napok« czimü művének 1—6-ik iveit tartalmazza; ára 30 kr. — Wodianer könyvkereskedésében kapható . »Rövid vázlatok a gyakorlati lélektan terén«, irta Ferenczy József. Ára 60 kr. — »A sztraczenai völgy és dobsinai jégbarlang« czimű érdekes kis füzet jelent meg dr. Peleck E. Jánostól. Kapható magyar és német nyelven, ára 50 kr.