Magyarország és a Nagyvilág, 1878 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1878-01-20 / 3. szám

46 Mért nem akad valami művészi érzésű magyar, ki Jan­kót foglalkoztatná s hol marad a magyar kormány, illetőleg hol késik a kultusz-miniszterium, hogy Jankó Jánost is bizná meg egy nagyobb szabású magyar genrekép festésével ? (A KUTYA MINT HALÁLHÍRNÖK.) Háromszék megye Angyalos községében közelebb egy 7 tagból álló csa­lád teljesen kihalt s a család hűséges őrét, egy házi ebet, az újonnan hantolt sírtól erővel kellett haza ker­getni. Azóta a temetkezések iránt rendkívül érzékeny a gazdátlan kutya. S mikor a harangok megkondulnak, az eb már ordítva szalad a halottas házhoz s erővel hozzászegődik a gyászkisérethez. A temetőből hazajövet rendesen valamelyik ház udvarára szalad be s minthogy párszor már megtörtént, hogy azon családból halt ki valaki, hová a kutya temetés után menekült, most­­ azon hir terjedt el a faluban, -— hogy a kutya megérzi a közeledő halált s ezért kötéllel kötötték meg, hogy több temetésen ne vehessen részt. De hiában, a kutya az első harangszónál ordítani kezdett, s elrágta a köte­let s még elég jókor érkezett a temetőbe, hogy jelen­­ lehessen a behantolásnál, honnan épen oly családhoz­­ szaladt vissza, hol más­napra egy kis­fiú toroklábban halt meg. (Egy herczegi sarjadék sorsa.) Körülbelül 10 évvel ez­előtt a helybeli német színháznak egy feltűnő­­leg szép és köztiszteletben álló primadonnája volt. Egy reggelen azon hír járta be a lapokat, hogy D. K. kis­asszony a német színház ünnepelt primadonnája nyom­talanul eltűnt. — Azóta már feledésbe ment a kisasz­­szony rejtélyes esete. Nem­rég azonban a Velenczében székelő osztrák-magyar consulatus egy lelenczgyermek ügyében átiratot intézett az osztrák-magyar külügymi­nisztériumhoz, melyben egy D. K. nevű budapesti ille­tőségű volt színésznő által ott hagyott, most már kilencz éves gyermek ápolásának és ellátásának kieszközlésére hívja fel a nevezett minisztériumot. Ez utóbbi Budapest főváros tanácshoz tette át az ügyet, mely constatálta D. K. kisasszony budapesti illetőségét, s igy kénytelen a lelencz gyermeket Olaszországból haza szállítani, s itt eltartani. — Az átirat szerint a gyermeket néhány év előtt Jablonovszky Károly herczeg — az elhunyt Jab­­lonovszky Mór herczeg fia, Bolognába vitte, s ott egy Lambertini Teréz nevű nőnek adta át ellátás végett, miért 47 lírát ígért fizetni havonkint.­­ Ez összeget eleinte a herczeg néhány hónapig pontosan meg is fizette, később azonban elhanyagolta fizetési kötelezett­ségét, s ekkor egy ideig a gyermek anyja D. K. kisasz­­szony fizette a tartási diját, de az sem tartott soká. Az asszony nem volt képes a gyermeknek neveléséről gon­doskodni , följelentette tehát az esetet, s minthogy a gyermek atyja Jablonovszky Károly herczeg oly sa­nyarú anyagi körülmények között van, hogy a fizetésre rá nem szorítható, most a főváros tanácsa kénytelen a gyermek neveléséről gondoskodni. (Magyar hangverseny bécsben.) A bécsi ma­gyar aristokratia hölgyeinek közreműködésével a Bö­­zendorfer teremben a Deák-szobor és a bécsi magyar olvasó­ egylet javára hangverseny rendeztetett. A terem nem volt ugyan zsúfolásig megtömve, de ez estélyen többek között a bécsi összes magyar aristokráczia jelent meg. A jelen voltak közül megemlítjük Hohenlohe her­­czeget, Hoffmann és Wenckheim minisztereket. A hang­versenyt Dóczi alkalmi prologja nyitotta meg. A Robert Imre által szavalt költemény nagy tetszéssel fogadtatott. Különös jelleget kölcsönöztek a hangversenynek a Wickenburg-Almássy grófnő és Bignio által előadott, Bécsben ritkán hallható magyar dalok. Utóbbi He­vesi Lajosnak egy magyar népdalét énekelte, melyre Doppler írt zenét. Zichy Géza általános csodálatot kel­tett azon könnyedsége által, melyet balkézzel zongorázva tanúsított. Végül Hellmesberger udvari karmester ját­szott. A hangverseny magyar jellegéhez hozzájárultak még a hatalmas éljenzések is, melyekkel magyar tanulók tetszésüket nyilvániták. (»A TENS UR.«) A nagyváradi jogakadémia nyu­galmazott tanára , dr. Némethy Pál meghalt. Már tíz éve nem adott elő, de azért nemcsak akkori tanítványai, hanem a mostani joghallgatók is ismerték a pápasze­mes öreget, kit mindenki »téns ur«-nak czimezett. Fia­talabb éveiben nagy műveltségű, tudományo férfiú volt, kit egy főherczeg mellé is meghívtak nevelőnek, később azonban lényegesen átváltozott, vesztette tekintélyét, úgy hogy a tanítványok derekasan paczkáztak vele. Ha a jókedvű ifjak nem akarták az előadást hallgatni, fel­állott valamelyik vállalkozó és dikciózott a »téns ur« egészségére, mit ő aztán udvariasan megköszönt és az órának vége lett. Egy ízben félreverték a harangot, a tanítványok nyugtalankodtak, de a »téns ur« biztat­­gatta, hogy »hisz önök barátom úgy sem menthetik meg azt a házat«. »A bizony, csakhogy a téns ur háza ég.« »Akkor kedves barátaim, induljunk oltani.« Az előadás természetesen bevégződött, pedig nem is a »téns ur« háza égett, voltakép egy kis kéménytűz volt. Utóbbi időben elvonulva élt a város végén levő kis há­zikójában, kedvencz könyvei, virágai s gyümölcsfái közt. Tobakszin kabátját nem láthatta többé senki. Agglegény volt. (Dr. fenykövy alajos) hazánkfia, kit gr. Andrássy külügyminiszter felszólítása folytán az oroszok haza bocsátottak, érdekesen írja le élményeit. Többi között igy ír : »Olasz hadi­fogságba kerülve, két napig kenyér és víz nélkül maradtunk, az éjét szalma és tűz nélkül, a szabad ég alatt töltöttük ; juhokként egymás mellé csoportosultunk, hogy a hideg ellen védve legyünk. Harmadnap este, midőn megmaradt sebesülteinket be­kötöztem, az ambulance-térről gyógyszerész-társammal Gurko tábornok elé kísértettünk. Útközben nagyszámú orosz katonaság és tiszt vett körül. Egyik tiszt azt kérdé tőlem : hova való vagyok ? Azt feleltem : Buda­pestre. Alig mondtam ki ezt, vad dühhel kiálták felém: Venger, venger, —­sukinsin ubitje ! (üssétek le a ma­gyar kutyát!) Magam sem tudom, miként menekül­tem meg, alig bírtam lankadt tagjaimat, 3 napon át semmit sem ettem, csak a dohányzás tartott fenn, s már nem bántam akármi történik is velem.« (»A FALU ROSSZA« FINN ELŐADÁSA.) Hónapok előtt említettük, hogy Jalava (Almberg) Antal, ki sok időt töltött Budapesten s magyarul is megtanult jól, »A falu rosszá«-t lefordította finnre. Most jött meg a hire, hogy a Tóth Ede népszinmű­ve ép úgy hódított a finn színpadon, mint a magyaron. Deczember 5-én adták először Helsingforsban, három este egymásután mindig telt ház előtt ismételték s azóta igen gyakran játszák. Finnország két legtekintélyesebb lapja igen kedvezően ír a darabról és előadásáról. Az »Uusi Suometar« így szólt: »A kylän heittiö« (»A falu rossza«,­ melyet de­czember ötödikén adtak először, a magyar népélet vilá­gába helyez át bennünket, melynek jó és rosz tulajdon­ságait élénken festi. Új, meglepő, eddig sosem látott kép tárult föl előttünk és azért rendkívül érdekes. Egyá­ltalában azt kell mondanunk, hogy színészeink nagyon jól forogtak ebben az új világban ; természetes, a­meny­nyire egy nem magyarunk lehetséges. A szép nemzeti ruhák, a sajátságos népdalok mind közreműködtek, hogy a közönség nagy gyönyörrel követte a darabot, mely kétségkívül még számtalanszor megtölti a finn színház »néző­terét.« A másik lap, a svédnyelvű »Morgenbladet«, miután szintén kiemelte, mily nagy érdekkel fogadta a finn közönség a magyar népélet e jellemző kifejezését, a finn lapnál bővebben megemlék­ezik a szereplőkről: »Az előadás általában kielégítő volt. Igaz, hogy Lundahl úrtól, ki a főszerepet (Göndör Sándor) játszotta, valamivel pr­egnánsabban jellemzést, és Willie úrral együtt (Gonosz Pista) a fölfogásban kevesebb finnséget követelhettünk volna, de a többi szerep jeles játszása igazolja kedvező ítéletünket. Pi­­j­num Rózsi nem világosan zaj­olt jellemét Aspegron asszony nagy színpadi hatással alakította. Aalberg kisasszony (Boriska) benső és behízelgő nőiessége na­gyobb drámai energiával egyesült, mint eddig tőle megszoktuk. Lundahl asszony (Bátki Tercsi) és Böök úr (Feledy Lajos) szintén jól betöltötték szerepüket. Leino úrtól pedig (Jóska) és Stenberg kisasszonytól (Csapóné,) bár csak mellékalakok, nem tagadhatjuk meg elisme­résünket azért a magyar színezésért, melyet szerepük­nek tudtak adni. A szép magyar népdaloknak nem csekély részök volt­ama kellemes hatásban, melyet a »Kylän heittiö« a közönségben hátrahagy.« Almberg egy Budenz egyetemi tanár úrhoz intézett magánlevél­ben említi, hogy egy dalt (»Fogadásom tiltja szeretni«) magyar nyelven énekelt a finn Finum Rózsi, Aspegron asszony. (SOLDOSNÉ) ki már-már megválóban volt a nép­színháztól, hogy a nemzeti színházhoz szerződtessék, mely 16.000 forintot, 2 havi szabadságidőt s nyugdíj­képességet biztosított számára, mégis csak megmarad a népszínház elsőjének, ahelyett hogy második legyen a nemzeti színházban. Ugyanis a népszínházi bizottság ma délben ülést tartott azon nehézségek tárgyában, melyek a népszínházra nézve a népszínházi elsőrendű tagoknak a nemzeti szính­áz igazgatósága által czélba vett szer­ződtetése okából fölmerültek. Mielőtt azonban a bi­zottság az ügy érdemleges tárgyalásába bocsátkozott volna, K. Lipthay Béla alelnök hivatalosan bejelentette, hogy épen most vett értesülése szerint a nemzeti szín­ház igazgatósága a czélba vett szerződtetésektől, melyek a felmerült nehézségeket előidézték, elálloit, minélfogva a tanácskozás tárgynélkülivé vált, s a népszínház bér­lőjével leendő szerződés­kötésnek e tekintetben semmi többé útjában nem áll. A bizottság ezen hivatalos be­jelentést örvendetes tudomásul jegyzőkönyvbe vette és Magyarország és a Nagyvilág. .. SZAM, ennek folytán a bérlővel való uj szerződés megkötése iránti teendőkkel a végrehajtó bizottságot bizta meg. Sajtó és könyvészet. (A »budapesti szemle«) 1878. évi január-feb­ruári száma következő tartalommal jelent meg: Az olasz költészet hatása a magyarra (I.) Imre Sándor­tól. — Disraeli mint iró. Leslie Stephan után angolból Nagy Lászlótól. — Bulgária. Szatmáry Györgytől. — Mai viszonyok a nyugati világban — a. — 1. — A rosz szomszéd. Regény Vadnai Károlytól. — Költe­mények: A tölgyek alatt. Arany Jánostól. Heine da­laiból. Majthényi Imrétől. Zenészeti szemle. Erdy La­jostól. Az orosz invasio európai Törökországban. Asbóth Jánostól. — Értesítő. (Apróbb közlemények.) (A KÖZOKTATÁS ÁLLAPOTÁRÓL) a vallás és köz­­oktatásügyi magy. kir. miniszter az országgyűlés elé terjesztette hatodik az 1875—6. évről szóló jelen­tését. A jelentés 852 nagy negyedrét lapra terjedő könyv, melyben I. A népiskolák állapota megyénként ki van mutatva, és pl­g tüzetes rovatokban, az iskolák és a tanköteles gyermekek száma, ezeknek járása s elmaradása ; vallásuk, nyelvek stb. mint szintén az isko­­­lai épület állapota, a tantermek fölszerelése, az iskola évi jövedelme, kiadása ; a tanítók állapota, működése stb. II. A tanítóképezdék állapota. III. A budapesti állami fels. leányiskola. IV. A szakoktatás állapota. V. A kisded­óvó intézetek. VI. A tanító eszközök. VII. A néptanítók nyugdíj­intézete. VIII. Az 1875—6-ban kiadott fonto­­sabb miniszteri rendeletek. Továbbá a középtanodák, a felsőbb tanintézetek s végre az emberbaráti és közmi­­velődési intézetek u. m. siketnémák, vakok intézete; a b.-füredi szeretetház; országos színi tanoda; orsz. minta-rajztanoda és rajztanár-képezde ; magyar n. mú­zeum (Széchenyi orsz. könyvtár; érem és régiség oszt. állattár ; ásvány földtani oszt. képtár, népismei oszt.) műemlékek (visegrádi, lebényi, budapest vári, kassai, pozsonyi) képzőművészetek (műipar muzeum, üvegfestészeti képzőműv. társulat, műcsarnok, stb.) (A »TERMÉSZETTUDOMÁNYI KÖZLÖNY«) januári főzetének tartalma : Magyarország és a természettudo­mányok, Szily Kálmántól. — Tanszabadság a német egyetemeken (Helmholtz rektori beszéde.) — Apróbb közlemények — Állattan : I. A lepkék vándorlásáról. — 2. Darwin békája. — Csillagtan: 1.Az 187­7. évi buda­pesti időjárás átnézete. — 2. A nap távolsága. — 3. A csillagphysikai Observatorium Potsdamban. — Élet­tan : — I. Az állati szervezet állandó h­őmérsékének mechanikai alapfeltételei. — Mezőgazdaságtan : 1. Minő vetőmagot használjunk ? 2. A növények gyökérképző képessége. — Növénytan: 1. Az indiai sója­bab. — 2. A virágok alvása. — Természettan: 1. A telephon­ról. — 2 Hirlapiróink természettudományi ismerete. — Társulati ügyek. — Jegyzőkönyvi kivonat a társulat választmányi és szaküléseiről 18­7­7. deczember hónap­ban. — Levélszekrény. — Meteorológiai és földdelejes­­ségi följegyzések Budapesten, 187­7 deczember hónap­ban. —— Magyarország időjárása 1877 november hó­ban. — Boríték. — Uj tagok névsora. — Nyugtatvá­­nyozás a társulati és könyvkiadó vállalati befizetett tagdíjakról. — Értesítés a könyvkiadó­ és füzetes vál­lalatról. — Meghívó. — Felhívás előfizetésre. (A »GALLUS«) lyukászati folyóirat ez idei első száma megjelent, következő tartalommal: Pályázat egy a »G.«-ban megjelenendő s a pulykatenyésztést tár­­gyazó értekezésre; kiirta Grubicy Géza. — A Lepori­­dák kérdéséhez; báró Ambrózy Bélától. — Hondán ! Breda keresztezés ; dr. Rodiczky Jenőtől.­­— A tengeri nyúl fajtákról; grf. Z.-től. — A pulyka téli botlásáról Anonimától. — A tyúkól; Grubicy Gézától. — A Bükeburgi herczeg tengeri­ nyul vadászatai; Illrschfeld Hermanntól. — Nyilt levél M. S. urnák; Brocskó La­­­­jostól. — Különös felnevelési mód; H. Idától. — A házi-nyulakról; Hozár Antaltól. — Adás, vevés, csere. — Az alakuló baromfi- és tengeri-nyultenyésztési egyesü­letbe jelentkezettek folytatólagos névsora. — Szerkesz­tői üzenetek. (»KÁRMÁN JÓZSEF«) czimmel Halász Ignácztól­­ érdekes irodalom­történeti tanulmány jelent meg az Eggenberger-féle könyvkereskedésben. Ára ? (»Kritikai szemle«) czimmel .Köpesdi Sándor szerkesztése mellett szakfolyóirat indul meg, mely a tudományos termékek szakavatott bírálatát tűzi czéljául. Meg fog jelenni minden hóban 2 — 2 1/-m.­irén ; ára egész évre 3 frt. (» A RAJZOLÁS ELEMEI HÁLÓZATBAN«) Czimű füzet jelent meg Weinberger Alajos főv. tanítótól, tartal­mazva görbe és egyenes vonalakból alakított szabad­kézi rajzmintákat népiskolák számára és magánhaszná­latra. A füzet ára 20 kr.

Next