Magyarország és a Nagyvilág, 1878 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1878-11-17 / 46. szám

46 Szám, ki fontos missióval járt királyunknál; a másik Huzi­­ Xaga Oka japáni herczeg, ki haza utaztában né­hány napot itt töltött. Húz Naga Okát, e fiatal és előkelő japánt, az odavaló kormány küldte Európába, hogy az itteni szokásokat megismerve, azokat Japánban meghonositsa. A kormány több fiatal sapánt küldött ki ily czélból. Haz Naga Oka jogi tanulmányait Angol­országban végezte kitűnő sikerrel. Most igazságügyi igazgatónak hívták Japánba. Londonból és Bécsből ho­zott ajánlatokkal tegnap az igazságügyminiszter, Pulszky Ferencznél és más főuraknál tett látogatást és számos intézetet tekintett meg. Nyájas modorú, kedves ember. Barátai tiszteletére a »Vadászkürt«-ben, hol kíséretével szállva van, ebédet adott. Budapestről Rómába megy diplomácziai missióban. Reméli, hogy kéthárom év múlva, mint követ visszatér Európába Brindisiből, hova útja vezet. A magyarok nagyon megtetszettek neki s különösen a magyar nők. (A KINEK SUBÁJA NINCSEN.) A »Gömöri Köz­löny« irja a következő kedélyes történetet. A múlt napokban Kóburg herczeg nejével — titkárja kíséreté­­ben — balogi uradalmából Uzapanyitra volt átsétá­landó a templomba; miután ezen közeli helységbe egy gyönyörű út vezet, mely két oldalt szép fákkal van szegélyezve, azért történt a séta gyalog; útközben azonban igen gyöngén permetező eső lepte meg őket, de koránt sem olyan, mely miatt visszatérni, vagy a ki­tűzött czélig megázástól lehetett volna félni. Az út kö­zepén szemben jő egy jámbor atyafi az ő hites társával s meglátja a könnyedén sétáló családot, s kérdi: »hová mennek kigyelmetek«, mivel választ nem nyert, még hangosabban ismétlé kérdését, melyre aztán a herczeg válaszol, hogy »Azapanyitra templomba«. — »No de­­iszen megáznak kigyelmetek még subájuk sincs az ebat­­tya b­eén« — azzal kifordult viseltes subájából s a herczegre akarja teríteni, ez persze szabadkozott, hogy nincsen arra szükség, mert nem lesz abból eső, — de az atyafi nem tágított, s a herczeg nyakába akasztotta a zsiros subát, aztán meg lerántotta hitestársáról — a mi köznépünk női osztályánál szokásos — a nagy abrosz forma vászon lepedőt, és beburkolta vele a herczegasz­­szonyt; igy bocsátá őket útra, nehogy valami beteg­séget kapjanak. Pár lépést haladva igy, kibontakoztak az uj divatu herczegi jelöltekből, melyet aztán a titkár­nak kellett Panyitig szállítani. Vissza érkezvén Balogra, a herczeg 20 fttal mellékelt köszönet kíséretében küldé vissza az atyafi ruháit. (A HERCZEGOVINAI KÜLDÖTTSÉG MEGÉRKEZÉSE BUDAPESTRE.) Monarchiánk új polgárai, királyunk új alattvalói, kiknek érkezését több nap óta vártuk, szer­dán este jöttek meg a bécsi gyorsvonattal, hogy körünk­ben időző uralkodónk előtt alattvalói hódolatukat a budavári királyi palotában kifejezzék. Az érkezés tán szándékosan volt a késő esti órákra téve, hogy a kiváncsi nagy­közönség esetleges tüntetése megakadályoztassék. Ez intézkedésre azonban nem volt szükség, a főváros lakossága a herczegnrczokat Budapest vendégeinek tekinti s szívesen látja körében. A vndóház perronján vagy száz néző várakozott az érkező gyorsvonatra, köztük számos előkelő városi polgár, tisztviselő és hir­­lapíró. A főajtó felé két sorban 42 rendőr képezett sor­falat. A sorfalon belül Thaisz Elek főkapitány osztotta ki serényen rendeleteit. Minthogy a herczegovinai kül­döttség a ca. és kir. udvar költségén utazik s ellátásáról, kényelméről is az udvar gondoskodik, fogadtatásukat udvari tisztviselők teljesiték. Ott volt a kabineti iroda igazgatója két udvari titkárral, az osztrák államvas­­pálya indóháza előtt pedig a főudvarmesteri hivatal rendeletéből 12 bérkocsi állt készen a küldöttség tag­jainak a fővárosba szállítására. Pontban 10 óra 15 perc­kor éles füttyentéssel robogott be a gyorsvonat a pályaudvarba s jön nagy mozgalom, tolongás, kérde­­zősködés a várakozók soraiban. Két első osztályú vag­­yonban csakhamar feltűntek az érdekes vendégek nap­barnította alakjai festői keleti jelmezükkel, turbánnal a fejükön, tüszővel a derékon, kaftánnal a testükön s bocskorral a lábukon. Az érdekes csoportozat élén ott állt a küldöttség vezetőjének, Kraljevich mostari püs­pöknek tisztes, komor alakja. Tömött szürke szakála, hosszú bajusza s ősz haja van. Bő tógája fölött sok galléru pópaköpenyt s fején papi föveget hordott. A küldöttséggel együtt utazott Domenich udvari titkár, ki jól birja a horvát-szerb nyelvet s a herczegorczokat ki­séri, szavaikat tolmácsolja. Ő végezte a szokásos bemu­tatásokat is a perronon. A küldöttség hallgatagon, párosan, egymás kezét fogva haladt keresztül az elő­csarnokon a bérkocsik felé, s pár percz múlva a fővá­rosba hajtottak; összesen 27-en voltak, köztük három szolga. A Hungária szállóban, a püspökkel 12 küldött­­ségi tag s a 3 szolga, az Angol királynéban Domenich udvari titkárral , s a Vadász­kürtben 4 tag vett szál­lást. Még az este az illető hotelekben külön étteremben table d’hote-nál vettek részt vendégeink s azután lenyu­godtak. Másnap reggel 9 órakor reggeli volt a Hungária kis termében. Kávét, tojást, vajat, süteményt és b­eát hordtak fel számukra, azonkívül nagy mennyiségű raktát (pálinka.) A fogadtatás 1 órára lévén kitűzve, a hódoló deputáczió délben fél 1 órakor összegyűlt a Hungária szállóban s bérkocsikra kapva Budára indult Uriczer vezetése alatt, hogy Herczegovina hódolati feliratát ő­felsége a király lábai elé tegye. A hódolati nyilatkozat, a­melyet a küldöttség átnyújtani szándé­kozott, szerb nyelven van szerkesztve ; a fogalmazvány Mostárban, az albumszerű okirat maga pedig Bécsben készült és a díszesen kiállított másolat szövegét Fra Pasqual Bukuljics ferenczrendi tartomány­főnök másolta le belé. Az okmány fekete bársonyba van kötve és a küldöttség tagjai egytől-egyig alá­írták. Ma reggel vásároltak fél méternyi fekete bársony szövetet, a­mely­­lyel az oklevelet betakarták. A király a trónteremben várta s kegyesen fogadta őket, s miután a deputáczió egyes tagjait Demelics udvari titkár ő felségének bemu­tatta, Marko Poljanics horvát nyelven következő beszé­det mondott: »Legkegyelmesebb császár, dicső urunk ! A herczegovinai nép valamennyi felekezetének küldött­sége, a legmélyebb alázattal lép fölséged fényes trónja elé, hogy az egész nép nevében, legalázatosabb háláját, határtalan hódolatát és hűségét kifejezze. Méltóztassék kegyességednek e feliratot elfogadni, melyben a her­czegovinai nép legőszintébb érzelmei vannak kifejezve irántad és dicső uralkodó házad iránt. Isten tartsa és védje meg legkegyelmesebb császárunkat és uralkodón­kat, első Ferencz Józsefet!« (Élénk zsidnók.) Erre Fra Angelo Krajevics mostari kath. püspök átadta a hódoló feliratot ama megjegyzéssel, hogy az minden herczego­vinai felekezet érzelmeinek hű kifejezője. Ő felsége átve­­vén a hódolatot, a küldöttségnek német nyelven, nyájasan körülbelül a következőket mondá: Örvend a hódolatnak s kifejezi abbeli meggyőződését, hogy e hódolat mindenki­nek keblében igaz és őszinte lánggal ég, a­kiknek nevé­ben szólottak. Reméli, hogy Herczegovina lakói e rövid idő alatt is meggyőződtek, hogy a keresztül vitt okkupá­­czió legnemesebb czéllal van egybekötve. »Fölhívom önö­ket — folytatá a király—hogy ezen intenzióimban támo­gassanak, ezáltal saját javukat fogják előmozdítani. Én biztosítom önöket, hogy vallás és szokásaik (Sitten) ép­ségben föntartatnak és szavamat minden tekintetben tel­jesíteni fogom. Tudom, hogy tartományuk sok szenve­dést állott ki, de igyekezni fogok nemzetük fájdalmait enyhíteni s sebeit begyógyítani. Ha haza mennek, — végre a fölség — mondják el nemzetüknek, hogy oly feje­delmet láttak, ki egyenlő szeretettel öleli át minden népét s ki minden eszközt felhasznál arra, hogy népei javát előmozdítsa.« Ő felsége szavait, Uriczer nemzeti nyelvü­kön tolmácsolta a küldöttségnek, melyet a felség szá­jából jött szavak igen meghatottak; minden tag be­­mutattatott a királynak, ki velők több ideig beható társalgást folytatott, mert a küldöttségi tagok tudnak francziául, olaszul és horvátul is. A küldöttség tagjai a királytól emelkedett hangulatban távoztak, Herczegovina jövőjéről táplált minden aggodalmaik el lévén oszlatva s a legszebb reményekkel nézvén az események elé. In­nen a küldöttség gr. Andrássy Gyula külügyminiszterhez sietett a kis palotába. Andrássynak Uriczer minden egyes tagot itt is bemutatott. A külügyminiszter szintén intézett hozzájuk beszédet, melynek veleje az, hogy Osztrák-Magyarország intenziója mindazt keresztülvinni híven,­­ a­mit azon proclamatio tartalmaz, mely az okupáczió előtt Bosznia és Herczegovina lakosaihoz inté­zetett. »A vallás szent lesz ellőttünk ! jogukat megóv­juk, vagyonukat érintetlenül hagyjuk.« A külügymi­niszter részletesen tudakozódott ezután egyesektől a vi­szonyokról s hosszabban társalgott a küldöttséggel. Erre a küldöttség Tisza miniszterelnöknél tisztelgett, ki azonban a bemutatás után csak röviden értekezett velök s ezután elmentek hg. Auersperg osztrák miniszterelnök­höz, honnan 1/4 órai időzés után Hoffman báró közös pénzügyminiszternél tisztelegtek. E látogatásra d. u. 4 1/2 órakor lunch tartatott a Hungáriában. Hideg étkek, tüzes borokkal s pezsgővel álltak az asztalon. A kül­döttség tagjai csak itt vetkőzték le a feszességet,­­ melylyel jártak napi látogatásaik közben s a komor hangulat, mely reggel uralkodott rajtok, derült kedélyre vált. A derék herczegováczok nem győzték dicsérő­ a király nyájasságát és különösen a küldöttség mohame­dán tagjai rendkívül meg voltak lepetve a felség egy­szerű megjelenésén, mert keleti pompát és czeremóniá­­kat képzeltek. Hozzá látván a poharazáshoz,­­ az első pohár ő felsége a király és királyné egészségére tü­itte­­tett ki, a toasztban első­sorban mint magyar királyt, azután mint osztrák császárt s végül mint h­orváth stb. királyt éltették a felséget. Egyesek jól beszélnek fran­ M­AGYARORSZÁG ÉS A NAGYVILÁG. 733 cziául és olaszul; átalában európai műveltség mára lát­szik rajtuk. Este 6 órakor udvari ebédre mentek a kül­döttség összes tagjai. Sajtó és könyvészet. (Az Eggenberger-féle könyvkereskedés­ben) egy érdekes műnek első füzete jelent meg. Ez »Az országos képtár kiválóbb művei,« Pulszky Károlytól. Az első füzet Giovanantonia Belhaffia, Michael Pano­­nius, Jacopo Palma, Gonzales Cocx stb. műveit ismer­teti. A füzetet Francisco Goya »Parasztleány«-ának kitűnő metszetével van díszítve. Ára ? (Az »Erdélyi Muzeum«) novemberi füzete meg­jelent, következő tartalommal: Levél­tárjából. Dr. Dezső Béla. — Az Archaeologia az 1878 ki párisi közkiállitáson. III. — Könyvismertetések : Gooss C. Die röm. Lagerstadt Apulum. — Reissenberger L. Die siebenb. Münzen des freih. Sam. v. Bruckenthalschen Museums in Hermannstadt. — Hunfalvi Pál, A rumán nyelv. — Adományjegyzék. (VEGYESEK.) Rautmann Fr. kiadásában megjelent a »Magyar Lexicon« 14 ik füzete, mellékletül Magyar­­ország térképével. Ára 30 kr. — »Általános Egyleti közlöny« czimmel Brix Iván szerkesztése mellett uj hetilap indult meg. Ára egész évre 6 frt. — »A török népdalról« tanulmány, több dal fordítással, irta dr. Krcsmarik János. Megjelent Tettey N. és társánál, ára ? Ezzel az értekezéssel kezdi meg a fiatal tudós szakszerű ismertetését a török irodalomnak , amely különben vajmi szegény; csak hindu, arabs és persa nyelv dicse­kedik a keleti nyelvek között fényes literaturával. De erről a derék ismertető nem tehet s biztatólag üdvözöl­jük őt e keveset művelt nyelv termékeinek átülte­téséért. (»A Havi Szemle«) novemberi füzete megjelent következő tartalommal: Az életjelenségek buvárlatáról. Török A tól. Magyar széntelepek Sajóhelyi Fr-től. As­pelin útja az altáji népek öt hazájában. Barna F-tól. A Daemon fegyverei. Pasteiner Gy.-tól Az uj országgyű­lésről, b. Kaas Ivortól stb. (Szabó Károly nagy könyvészeti munkája) legközelebb fog megjelenni. Az akadémiából e nagy jelentőségű műre vonatkozólag a következő sorokat vesz­­szük: »Régi magyar könyvtár. Az 1531—1711. meg­jelent magyar nyomtatványok könyvészeti kézikönyve. Irta Szabó Károly.« Ez a czime, egy az akadémia kia­dásában legközelebb megjelenő magyar könyvészeti mun­kának, melynek szüksége úgy a tudományos irodalom mivelőire és könyvtárak kezelőire, mint a hazai könyv­árusokra nézve ma már igazán égető. Majdnem 20 évi lelkiismeretes fáradozás eredménye ezen munka. Szerző már 1860 ban megkezdte a czimmások gyűjtését. Az erdélyi múzeum könyvtára után legelső gondjának tar­totta, a kolozsvári római katholikus, református és uni­tárius főiskolák, valamint néhai gróf Mikó Imre, néhai Radák Istvánná s néhai Mikó Sándor régi magyar könyvek ritka példányaiban gazdag, sőt egyet­len példányokkal is dicsekedhető könyvtárait át­vizsgálni. Ezután kiterjesztette kutatásait az erdélyi könyvtárakra, a maros­vásárhelyi Teleki­, gyulafehérvári Batthyány- s­­zebeni Bruckenthal könyvtárra; íjtóbb Erdélyt, a régi magyar könyveknek annyi dúlás után is gazdag kincstárát minden irányban beutazva, átkutatta kevés kivétellel a különböző felekezeti főiskolák és gym­­násiumok, a kolostorok és főúri családok könyvtárait. Végre a legközelebbi években bevégezte ha­zánk leggaz­dagabb három könyvtárának, a magyar n nemzeti muzeum, a m. tud. akadémia és a m. királyi egyetem könyvtárai­nak éveken át folytatgatott átbu márlását. S csak 17 év fáradozás után, midőn szerző ,Ki­­ Pozsvárról Szebe­­nig, Brassóig, Mármaros-Szigetig, Kézsmárkig, Pozsonyig, Szombathelyig, Szegedig hazánk néhány száz könyvtárá­ban nem a czimtárakat, hanem magukat a könyveket gondosan átforgatja, határozta el magát három évvel ezelőtt munkáina k­özrebocsátására. (PÖR a SVÉD KIRÁLYLYAL.) Ritka pert tárgyal­nak most Stockholmban, melyben Oszkár király és az állami kincstár a vádlottak. Valami Helga Brahe kis­asszony, ki IV. Gusztáv Adolf leányának mondja magát s alperestől 27.081 koronát követel, mint hátralé­kát a nyugdíjnak, melyet a kormány 1816-ban enge­délyezett, de melyet 1870 óta megvont tőle. Ellenfelei­nek védői arra hivatkoznak, hogy felperesi igényeivel már egyszer elutasították, s hogy nem is származik ki­

Next