Magyarország és a Nagyvilág, 1878 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1878-11-17 / 46. szám
46 Szám, ki fontos missióval járt királyunknál; a másik Huzi Xaga Oka japáni herczeg, ki haza utaztában néhány napot itt töltött. Húz Naga Okát, e fiatal és előkelő japánt, az odavaló kormány küldte Európába, hogy az itteni szokásokat megismerve, azokat Japánban meghonositsa. A kormány több fiatal sapánt küldött ki ily czélból. Haz Naga Oka jogi tanulmányait Angolországban végezte kitűnő sikerrel. Most igazságügyi igazgatónak hívták Japánba. Londonból és Bécsből hozott ajánlatokkal tegnap az igazságügyminiszter, Pulszky Ferencznél és más főuraknál tett látogatást és számos intézetet tekintett meg. Nyájas modorú, kedves ember. Barátai tiszteletére a »Vadászkürt«-ben, hol kíséretével szállva van, ebédet adott. Budapestről Rómába megy diplomácziai missióban. Reméli, hogy kéthárom év múlva, mint követ visszatér Európába Brindisiből, hova útja vezet. A magyarok nagyon megtetszettek neki s különösen a magyar nők. (A KINEK SUBÁJA NINCSEN.) A »Gömöri Közlöny« irja a következő kedélyes történetet. A múlt napokban Kóburg herczeg nejével — titkárja kíséretében — balogi uradalmából Uzapanyitra volt átsétálandó a templomba; miután ezen közeli helységbe egy gyönyörű út vezet, mely két oldalt szép fákkal van szegélyezve, azért történt a séta gyalog; útközben azonban igen gyöngén permetező eső lepte meg őket, de koránt sem olyan, mely miatt visszatérni, vagy a kitűzött czélig megázástól lehetett volna félni. Az út közepén szemben jő egy jámbor atyafi az ő hites társával s meglátja a könnyedén sétáló családot, s kérdi: »hová mennek kigyelmetek«, mivel választ nem nyert, még hangosabban ismétlé kérdését, melyre aztán a herczeg válaszol, hogy »Azapanyitra templomba«. — »No deiszen megáznak kigyelmetek még subájuk sincs az ebattya beén« — azzal kifordult viseltes subájából s a herczegre akarja teríteni, ez persze szabadkozott, hogy nincsen arra szükség, mert nem lesz abból eső, — de az atyafi nem tágított, s a herczeg nyakába akasztotta a zsiros subát, aztán meg lerántotta hitestársáról — a mi köznépünk női osztályánál szokásos — a nagy abrosz forma vászon lepedőt, és beburkolta vele a herczegaszszonyt; igy bocsátá őket útra, nehogy valami betegséget kapjanak. Pár lépést haladva igy, kibontakoztak az uj divatu herczegi jelöltekből, melyet aztán a titkárnak kellett Panyitig szállítani. Vissza érkezvén Balogra, a herczeg 20 fttal mellékelt köszönet kíséretében küldé vissza az atyafi ruháit. (A HERCZEGOVINAI KÜLDÖTTSÉG MEGÉRKEZÉSE BUDAPESTRE.) Monarchiánk új polgárai, királyunk új alattvalói, kiknek érkezését több nap óta vártuk, szerdán este jöttek meg a bécsi gyorsvonattal, hogy körünkben időző uralkodónk előtt alattvalói hódolatukat a budavári királyi palotában kifejezzék. Az érkezés tán szándékosan volt a késő esti órákra téve, hogy a kiváncsi nagyközönség esetleges tüntetése megakadályoztassék. Ez intézkedésre azonban nem volt szükség, a főváros lakossága a herczegnrczokat Budapest vendégeinek tekinti s szívesen látja körében. A vndóház perronján vagy száz néző várakozott az érkező gyorsvonatra, köztük számos előkelő városi polgár, tisztviselő és hirlapíró. A főajtó felé két sorban 42 rendőr képezett sorfalat. A sorfalon belül Thaisz Elek főkapitány osztotta ki serényen rendeleteit. Minthogy a herczegovinai küldöttség a ca. és kir. udvar költségén utazik s ellátásáról, kényelméről is az udvar gondoskodik, fogadtatásukat udvari tisztviselők teljesiték. Ott volt a kabineti iroda igazgatója két udvari titkárral, az osztrák államvaspálya indóháza előtt pedig a főudvarmesteri hivatal rendeletéből 12 bérkocsi állt készen a küldöttség tagjainak a fővárosba szállítására. Pontban 10 óra 15 perckor éles füttyentéssel robogott be a gyorsvonat a pályaudvarba s jön nagy mozgalom, tolongás, kérdezősködés a várakozók soraiban. Két első osztályú vagyonban csakhamar feltűntek az érdekes vendégek napbarnította alakjai festői keleti jelmezükkel, turbánnal a fejükön, tüszővel a derékon, kaftánnal a testükön s bocskorral a lábukon. Az érdekes csoportozat élén ott állt a küldöttség vezetőjének, Kraljevich mostari püspöknek tisztes, komor alakja. Tömött szürke szakála, hosszú bajusza s ősz haja van. Bő tógája fölött sok galléru pópaköpenyt s fején papi föveget hordott. A küldöttséggel együtt utazott Domenich udvari titkár, ki jól birja a horvát-szerb nyelvet s a herczegorczokat kiséri, szavaikat tolmácsolja. Ő végezte a szokásos bemutatásokat is a perronon. A küldöttség hallgatagon, párosan, egymás kezét fogva haladt keresztül az előcsarnokon a bérkocsik felé, s pár percz múlva a fővárosba hajtottak; összesen 27-en voltak, köztük három szolga. A Hungária szállóban, a püspökkel 12 küldöttségi tag s a 3 szolga, az Angol királynéban Domenich udvari titkárral , s a Vadászkürtben 4 tag vett szállást. Még az este az illető hotelekben külön étteremben table d’hote-nál vettek részt vendégeink s azután lenyugodtak. Másnap reggel 9 órakor reggeli volt a Hungária kis termében. Kávét, tojást, vajat, süteményt és beát hordtak fel számukra, azonkívül nagy mennyiségű raktát (pálinka.) A fogadtatás 1 órára lévén kitűzve, a hódoló deputáczió délben fél 1 órakor összegyűlt a Hungária szállóban s bérkocsikra kapva Budára indult Uriczer vezetése alatt, hogy Herczegovina hódolati feliratát őfelsége a király lábai elé tegye. A hódolati nyilatkozat, amelyet a küldöttség átnyújtani szándékozott, szerb nyelven van szerkesztve ; a fogalmazvány Mostárban, az albumszerű okirat maga pedig Bécsben készült és a díszesen kiállított másolat szövegét Fra Pasqual Bukuljics ferenczrendi tartományfőnök másolta le belé. Az okmány fekete bársonyba van kötve és a küldöttség tagjai egytől-egyig aláírták. Ma reggel vásároltak fél méternyi fekete bársony szövetet, amelylyel az oklevelet betakarták. A király a trónteremben várta s kegyesen fogadta őket, s miután a deputáczió egyes tagjait Demelics udvari titkár ő felségének bemutatta, Marko Poljanics horvát nyelven következő beszédet mondott: »Legkegyelmesebb császár, dicső urunk ! A herczegovinai nép valamennyi felekezetének küldöttsége, a legmélyebb alázattal lép fölséged fényes trónja elé, hogy az egész nép nevében, legalázatosabb háláját, határtalan hódolatát és hűségét kifejezze. Méltóztassék kegyességednek e feliratot elfogadni, melyben a herczegovinai nép legőszintébb érzelmei vannak kifejezve irántad és dicső uralkodó házad iránt. Isten tartsa és védje meg legkegyelmesebb császárunkat és uralkodónkat, első Ferencz Józsefet!« (Élénk zsidnók.) Erre Fra Angelo Krajevics mostari kath. püspök átadta a hódoló feliratot ama megjegyzéssel, hogy az minden herczegovinai felekezet érzelmeinek hű kifejezője. Ő felsége átvevén a hódolatot, a küldöttségnek német nyelven, nyájasan körülbelül a következőket mondá: Örvend a hódolatnak s kifejezi abbeli meggyőződését, hogy e hódolat mindenkinek keblében igaz és őszinte lánggal ég, akiknek nevében szólottak. Reméli, hogy Herczegovina lakói e rövid idő alatt is meggyőződtek, hogy a keresztül vitt okkupáczió legnemesebb czéllal van egybekötve. »Fölhívom önöket — folytatá a király—hogy ezen intenzióimban támogassanak, ezáltal saját javukat fogják előmozdítani. Én biztosítom önöket, hogy vallás és szokásaik (Sitten) épségben föntartatnak és szavamat minden tekintetben teljesíteni fogom. Tudom, hogy tartományuk sok szenvedést állott ki, de igyekezni fogok nemzetük fájdalmait enyhíteni s sebeit begyógyítani. Ha haza mennek, — végre a fölség — mondják el nemzetüknek, hogy oly fejedelmet láttak, ki egyenlő szeretettel öleli át minden népét s ki minden eszközt felhasznál arra, hogy népei javát előmozdítsa.« Ő felsége szavait, Uriczer nemzeti nyelvükön tolmácsolta a küldöttségnek, melyet a felség szájából jött szavak igen meghatottak; minden tag bemutattatott a királynak, ki velők több ideig beható társalgást folytatott, mert a küldöttségi tagok tudnak francziául, olaszul és horvátul is. A küldöttség tagjai a királytól emelkedett hangulatban távoztak, Herczegovina jövőjéről táplált minden aggodalmaik el lévén oszlatva s a legszebb reményekkel nézvén az események elé. Innen a küldöttség gr. Andrássy Gyula külügyminiszterhez sietett a kis palotába. Andrássynak Uriczer minden egyes tagot itt is bemutatott. A külügyminiszter szintén intézett hozzájuk beszédet, melynek veleje az, hogy Osztrák-Magyarország intenziója mindazt keresztülvinni híven, amit azon proclamatio tartalmaz, mely az okupáczió előtt Bosznia és Herczegovina lakosaihoz intézetett. »A vallás szent lesz ellőttünk ! jogukat megóvjuk, vagyonukat érintetlenül hagyjuk.« A külügyminiszter részletesen tudakozódott ezután egyesektől a viszonyokról s hosszabban társalgott a küldöttséggel. Erre a küldöttség Tisza miniszterelnöknél tisztelgett, ki azonban a bemutatás után csak röviden értekezett velök s ezután elmentek hg. Auersperg osztrák miniszterelnökhöz, honnan 1/4 órai időzés után Hoffman báró közös pénzügyminiszternél tisztelegtek. E látogatásra d. u. 4 1/2 órakor lunch tartatott a Hungáriában. Hideg étkek, tüzes borokkal s pezsgővel álltak az asztalon. A küldöttség tagjai csak itt vetkőzték le a feszességet, melylyel jártak napi látogatásaik közben s a komor hangulat, mely reggel uralkodott rajtok, derült kedélyre vált. A derék herczegováczok nem győzték dicsérő a király nyájasságát és különösen a küldöttség mohamedán tagjai rendkívül meg voltak lepetve a felség egyszerű megjelenésén, mert keleti pompát és czeremóniákat képzeltek. Hozzá látván a poharazáshoz, az első pohár ő felsége a király és királyné egészségére tüittetett ki, a toasztban elsősorban mint magyar királyt, azután mint osztrák császárt s végül mint horváth stb. királyt éltették a felséget. Egyesek jól beszélnek fran MAGYARORSZÁG ÉS A NAGYVILÁG. 733 cziául és olaszul; átalában európai műveltség mára látszik rajtuk. Este 6 órakor udvari ebédre mentek a küldöttség összes tagjai. Sajtó és könyvészet. (Az Eggenberger-féle könyvkereskedésben) egy érdekes műnek első füzete jelent meg. Ez »Az országos képtár kiválóbb művei,« Pulszky Károlytól. Az első füzet Giovanantonia Belhaffia, Michael Panonius, Jacopo Palma, Gonzales Cocx stb. műveit ismerteti. A füzetet Francisco Goya »Parasztleány«-ának kitűnő metszetével van díszítve. Ára ? (Az »Erdélyi Muzeum«) novemberi füzete megjelent, következő tartalommal: Levéltárjából. Dr. Dezső Béla. — Az Archaeologia az 1878 ki párisi közkiállitáson. III. — Könyvismertetések : Gooss C. Die röm. Lagerstadt Apulum. — Reissenberger L. Die siebenb. Münzen des freih. Sam. v. Bruckenthalschen Museums in Hermannstadt. — Hunfalvi Pál, A rumán nyelv. — Adományjegyzék. (VEGYESEK.) Rautmann Fr. kiadásában megjelent a »Magyar Lexicon« 14 ik füzete, mellékletül Magyarország térképével. Ára 30 kr. — »Általános Egyleti közlöny« czimmel Brix Iván szerkesztése mellett uj hetilap indult meg. Ára egész évre 6 frt. — »A török népdalról« tanulmány, több dal fordítással, irta dr. Krcsmarik János. Megjelent Tettey N. és társánál, ára ? Ezzel az értekezéssel kezdi meg a fiatal tudós szakszerű ismertetését a török irodalomnak , amely különben vajmi szegény; csak hindu, arabs és persa nyelv dicsekedik a keleti nyelvek között fényes literaturával. De erről a derék ismertető nem tehet s biztatólag üdvözöljük őt e keveset művelt nyelv termékeinek átültetéséért. (»A Havi Szemle«) novemberi füzete megjelent következő tartalommal: Az életjelenségek buvárlatáról. Török A tól. Magyar széntelepek Sajóhelyi Fr-től. Aspelin útja az altáji népek öt hazájában. Barna F-tól. A Daemon fegyverei. Pasteiner Gy.-tól Az uj országgyűlésről, b. Kaas Ivortól stb. (Szabó Károly nagy könyvészeti munkája) legközelebb fog megjelenni. Az akadémiából e nagy jelentőségű műre vonatkozólag a következő sorokat veszszük: »Régi magyar könyvtár. Az 1531—1711. megjelent magyar nyomtatványok könyvészeti kézikönyve. Irta Szabó Károly.« Ez a czime, egy az akadémia kiadásában legközelebb megjelenő magyar könyvészeti munkának, melynek szüksége úgy a tudományos irodalom mivelőire és könyvtárak kezelőire, mint a hazai könyvárusokra nézve ma már igazán égető. Majdnem 20 évi lelkiismeretes fáradozás eredménye ezen munka. Szerző már 1860 ban megkezdte a czimmások gyűjtését. Az erdélyi múzeum könyvtára után legelső gondjának tartotta, a kolozsvári római katholikus, református és unitárius főiskolák, valamint néhai gróf Mikó Imre, néhai Radák Istvánná s néhai Mikó Sándor régi magyar könyvek ritka példányaiban gazdag, sőt egyetlen példányokkal is dicsekedhető könyvtárait átvizsgálni. Ezután kiterjesztette kutatásait az erdélyi könyvtárakra, a marosvásárhelyi Teleki, gyulafehérvári Batthyány- szebeni Bruckenthal könyvtárra; íjtóbb Erdélyt, a régi magyar könyveknek annyi dúlás után is gazdag kincstárát minden irányban beutazva, átkutatta kevés kivétellel a különböző felekezeti főiskolák és gymnásiumok, a kolostorok és főúri családok könyvtárait. Végre a legközelebbi években bevégezte hazánk leggazdagabb három könyvtárának, a magyar n nemzeti muzeum, a m. tud. akadémia és a m. királyi egyetem könyvtárainak éveken át folytatgatott átbu márlását. S csak 17 év fáradozás után, midőn szerző ,Ki Pozsvárról Szebenig, Brassóig, Mármaros-Szigetig, Kézsmárkig, Pozsonyig, Szombathelyig, Szegedig hazánk néhány száz könyvtárában nem a czimtárakat, hanem magukat a könyveket gondosan átforgatja, határozta el magát három évvel ezelőtt munkáina közrebocsátására. (PÖR a SVÉD KIRÁLYLYAL.) Ritka pert tárgyalnak most Stockholmban, melyben Oszkár király és az állami kincstár a vádlottak. Valami Helga Brahe kisasszony, ki IV. Gusztáv Adolf leányának mondja magát s alperestől 27.081 koronát követel, mint hátralékát a nyugdíjnak, melyet a kormány 1816-ban engedélyezett, de melyet 1870 óta megvont tőle. Ellenfeleinek védői arra hivatkoznak, hogy felperesi igényeivel már egyszer elutasították, s hogy nem is származik ki