Magyarország és a Nagyvilág, 1880 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1880-05-09 / 19. szám

298 A BUDAPESTI EGYETEM ÉVSZÁZADOS ÜNNEPE. magyar tudományos világ nagy napnak emlékezetét üli e héten meg: évszázados fordulóját a budapesti egyetem helyreállí­tásának. Nemzeti nagyság világraszóló fényé­nek, gyászos idők pusztító viharának »csekély maradványaira«, a régi budai egyetem »leomlott kőfalaira helyeztetett egészen új Universitást« — egy múlt századbeli írónk szavaiként — 1780-ban Mária Terézia. Azoknak a leomlott falaknak he­lyén öt évszázaddal ezelőtt, 1389-ben, Zsigmond király alatt nyílt meg IX. Bonifácz pápa kiváltság­­levelével a második magyarországi egyetem. (Az elsőt Pécsett 1364-ben Nagy Lajos király alapí­totta). Rövid volt virágzásának első korszaka. Zsigmondnak 1437-ben történt halálával a budai egyetemnek napja is lealkonyodott, hogy annál fényesebben ragyogjon fel és aranykorát élje Hunyadi Mátyás alatt. »Ez a dicsőséges emlékezetű király — úgy­mond az egyetem egyik múlt századbeli történet­írója — az ő királyi székes fő­városában Budánn, azt az Akadémiát, mellyet Zsigmond király fel­állított volt, viszont helyre állította, vagyis a helyébe újat fundált, és azt nem csak dicső királyi könyvtartó házzal meg­ékesitette, hanem könyv­nyomtató műhellyel is dicsőítette. Ennek a dicső­ségnek is végét szakasztotta Hazánknak siralmas esete, melly az 1526-dik esztendőben Mohácsnál történt szörnyű veszedelem utáni, a tanúságnak lakó helyét, Buda fő­városát az országnak nagyobb részével a kegyetlen törököknek kezekbe ejtette, kiknek birtokukbann csak nem egész másfél száz esztendőkig pusztulva hevert; mig 1686-bann Leo­pold császárnak és királynak győzedelmes hadai által megvétetvén, S­z­é­­­s­e­n­i György néhai esz­tergomi Érseknek bő adakozásából, a Budai Aka­démia valamint valahogy helyre állíttatott és a Jézus társaságbéli szerzetnek igazgatására bizattatott. Felséges Mária Terézia király Asszonyunk, a tudo­mányoknak valóságos Anyjok s nevelő gondviselő­jük, mostanság viszont egészen helyre állította. Mely­nek is hogy mindenha maradandó és mindinkább virágzandó állandósága legyen, 1780. Sz.­Iván hónapjának 24-dik és következő napján ő Felsége azon maga szerzett dicső Budai Universitását az egész országnak szeme láttára s hallatára helyen hagyta, díszes innepléssel fel­szenteltette, tulajdon levelei s arra hiteltetett embere által meg­erősí­tette. S ugyan a végre meg-kivántatott költségül saját királyi tárházából 20 ezer NI. Forintokat rendelt, adott, ajándékozott.« Szokatlan fényű ünnepélyességekkel nyílt meg egy évszázaddal ezelőtt a magyar főváros szívében újonnan helyreállított csarnoka a tudományok egye­temének. Az ugyanazon évben megindult első ma­gyar hírlap, a »Hírmondó« oly kimerítő és szabatos leírást közölt e megnyitási ünnepélyekről, a­mely mai napság is becsületekre válnék akármelyik utódja reportereinek. A nagy jelentőségű esemény e héten megülendő évszázados emlékünnepe alkal­mából ide igtatjuk e leírást — az első magyar hír­lapnak első részletes tudósítását egy hazai ünne­pélyről —, egész terjedelmében. Vagy egy héttel az előtt, hogy azon ünneplésnek végh­ez menetele valósággal elkezdődött, Buda és Pest városának polgárai a fegyverviselésben gyakorol­­tatlanak vala. Pest­ vármegye is nagy és költséges készü­leteket tett volt, a királyi Kommiszárius urnák diszes fogadására és udvarlására. Mely dolog végett két rend­beli lovas sereg állíttatott fel. Az egyik annak képét viselte, melly régi eleinknél Bandériumnak (zászló alá rendelt seregnek) neveztetett. A másik a vármegyében feljegyeztettetett Nemes ifjak közül választatott, és az udvari vitézeknek tiszteket viselt vala. Ezen utóbb rendbelieknek világos kék arany paszományos kön­tös, veres zsáko­süveg és sárga tsizma vala az öltö­zetek. — A Király képét viselő Kommiszáriusnak, M. Gróf Pálffy Károly Udvari Magyar Vice-Can­­cellárius urnak Vátzra lett megérkezése után Pest Vármegyének némely tagjai ő Excellentziájának kö­szöntésére oda küldettenek. A honnan másnap déllyest elindulván, az oda gyűlt Nemes Uraktól Pestre kisér­tetett öt óra tájban. Pest városának határához érvén, ott az Univerzitás Tanátsának nevével, annak Elöl­járójától Zajérdai Báró Patacsics Ádám érsek úrtól, ki is ő Excellentziáját egy sátorban várta vala, rövid beszéddel megköszöntetett; azután az Érsekkel edj tzifra hintóba ülvén, ő Excellentziájával együtt Pest városán keresztül Budára menne. Azon menetel köz­­benn a pattantyúsok Pestenn és Budáin három ízben ágyukból lövöldözének. Az hosszas sorbann elöl és hátul mendegélő lovasoknak és hintann járó uraságok­­nak kalauza, az Universitas épületeinek gondviselője vala, a ki legelői lovaglóit. Azt számos musikásokkal, a Vármegyének zászló alá rendeltetett katonái követték, kiknek 2 Szolga-Birák voltak vezéreik. Ezek utánn 36 többnyire hat lovu hintokban számos úri személyek valának, kik utánn 2 ugyan hat lovu hintókoan a Kalotsai Érseknek késérő kanonokja s emberei menél­nek. Az ötödik sor 20 Nemes Ifjakból állott, kik mind­nyájan tzifra kék öltözetben, Klobusitzki gróf Ur vezé­rek utánn lovaglottanak. A királyi Kommiszáriusnak hintója előtt, melyben ő excellencziája a Kalotsai Érsek­kel ül vala, az Érseknek ő excellentziájának lovász­mestere tzifrán felkészült lovoin, s feles inasok mellette, két felül hajdúk, utánna pedig Karamelli Regementje féle 30 Vasas Németek mennek. Kiket végezetre számos hirtokbann ülő nemesség követett. Ily r­enddel Pest­városa kapujához érvén, a királyi Kommiszárius a Tanátstól köszöntő beszéddel fogadtatott. Benn a város­ban, némely nevezetessebb utczákonn, a fel­fegyverke­­zett polgárság, a kis piatczon pedig Zsiskovits Rege­mentjének 6 Kompániája állott tisztességére. Budánn hasonlóképen az utczákonn ezer fegyveres polgárok, a piatzon két Kompánia pattantyús, a Szeminárium mel­lett a Kis-Papok, az utczáin mind a két felől számos Deákság és tanuló ifjúság, s továbbat a Kompániabeli Gránátorosok állottának. Végezetre a rendelt házhoz be szállván, annak pitvarában az Univerzitásnak, Aka­démiáknak és oskoláknak Elöljáró, Tanító s Igazgató Tagjaitól és a Terésiai Akadémiáin nevelkedő Urfiak­­tól rövid köszöntéssel fogadtatott ő Excellentiája. Est­véli 9 óra előtt a várbéli katonaság három izbenn lövöl­dözött. Szállása előtt változó strázsául 100 Gránátéros rendeltetett. Más­nap reggel, úgy mint a múlt hónapnak 25-dik napjáin, 9-ed fél órakor az Universitás 4 rendeinek igazgatóitól, annak nevével megköszöntetvén, és az inneplés kezdete felől megkérdeztetvén, tsak hamar az utána egyedül maga . Excellentziája, hat lovas gazdag készületü hintóm­ az Universitás palotája felé indula. Előtte a Nemes ifjak és inasok, utánna sok oda gyűlt vidékiek menének. A városiak az utcákon fel­fegyver­­kezve, két sorban a tanuló ifjak állanak, az Universitás palotája előtt egy kompánia Gránátoros katonaság vala strázsára rendelve. A palota pitvarábann az Akadémiai Elől­járók és Tanítók az ő szokott innepi tzimeres kön­tösökbe lévén fel­öltözve, a király képébenn érkezett gróf Urat nagy tisztesség-tétellel fogadák; az Univer­sitás Kancelláriusa, Nagy Ignácz Székes-Feh­érvári Püspök Ur pedig rövideden s ékesen megköszönte. Azután a Tanítók, az e rendeknek tzimereket magok előtt vitetvén rendre előre, utánnok a Kommiszárius Ur, mellette két felől a Vármegyebeli Nemes Ifjak a Grádi­­tsokonn felmenőnek. Az Universitás Tanátsa az ő Elől­járójával és sok főrendü vendégekkel egyetembenn ott fenn álvány, ő Excellentziáját a nagyobb tanitó­­házba vezeté. A hol is edj magasotska, veres, a szélénn arany tzafrangokkal ékes bársonnyal beborittatott Királyi Székenn Felséges Király Asszonnyunknak képe volt helyeztetve, melly mellett két felöl edj edj Gránátéros katona álla. Azon széknek jobbjánn a királyi Kommiszárius számára ugyan veres bársonynyal beborított szék s az eleibe asztal volt készítve. Annak jobbja felöl az Elöl­járónak széke és asztala mellett az Universitás Tanátsa Tagjainak székeik, azoknak arányjábann a Tanitóknak helyeik valának. A K. Kommiszárius mellett oldalast edi Gránátoros és Nemes Ifjú álla. A palotának egyéb helyei mind el voltának foglaltatva a számos néző és hallgató gyülekezettől. Leülvén a Kommiszárius Ur, Felséges Asszonyunknak jótéteményeit hathatós beszéd­del magasztald, azt elvégezvén azon királyi Levelet (Diplomát), melly által a tanitás iránt az országbann tett uj szerzemények megerősittettek, Brunszvik József Fr. K. Tanáts és Udvari Szekretárius Úrral fel­­, szóval el-olvastatá, ki is azt menten az Universitás Tanátsa Elöljárójának által­ adá. Az utána rövideden az Universitásról szóllván, az azt illető Diplomát is azon Udvari Szekretáriussal el­mondatá, kitől a Tanáts Elöl­járója azt kezéhez vévén, a palotának kulcsaival az Universitás Rektorának adá. Utoljára viszont, valamely rövid beszédnek utánna, a Nemes Ifjak számokra szer­zett Akadémiáról szólló Diploma azon­képpen el-olvas­­tatván, és a Tanáts Fejétől el-vétetvén, azon Terésia Akadémia Igazgatója kezéhez szolgáltattatok. Ezek igy meg­lévén, a sokszor emlitett Tanács feje, Patacsics Érsek ur ő Excellentziája, bő, ékes és hathatós beszéd­del Felséges Asszonyunknak mind­azon jótéteményeit megköszönte. Egy cseppet sem hibázom, ha azt mondom, hogy soha Trajanus császárt Plinius olyann díszesen ékesen, hathatósan s olyan igazán meg nem dicsérte, mint ez alkalmatossággal Patacsics Mária­ Theresiát. De az is igaz, hogy itt koránt is nagyobb Felség vagyon Trajánusnál. — Azon jeles beszédnek hogy vége jön, a Kommiszárius Ur az országnak rendéit, az Universitás­­nak, Akadémiáknak és Oskoláknak minden rendenn levő tagjait s tanulóit megszóllitván, szivet megható beszéddel inté, hogy a Felségnek tetemes jó­téteményei­hez illendő magok viselésével, azokat meg-h­álálják és örök emlékezetbe vegyék. Mely intésre mindnyájoknak örvendetes köszönetü fel-kiáltások s a katonáknak s pat­tantyúsoknak lövöldözések következett. — Továbbá a Kommiszárius ur némelly érdemes személyeknek fel-­­ lyebb való méltóságokra tett emeltetéseket a gyüleke­zetnek tudtára adá. Azon palotában tartott pompa Nagy Ferentz Professor Urnak a tanitó székről mon­dott beszédével végződött. Innen azutánn a K. Komis­­sárius a számos késérő gyülekezettel egyetembenn az Universitás templomába méné , a hol a Sz. ditséret, és az ágyuknak s puskáknak harsogása közbeni, Nagy Püspök és kanczellárius Úrtól szolgáltatott Mise utáni Sz. István király jobb keze a népnek csókolni nyujta­­tott. Az honnan vissza az Universitás palotájába men­­vén, némelly fő­rendű­ Úri személyek, az Universitásnak Tanátsa, a Rektora és a Dékánjai a K. Kommiszárius­­sal ott ebédlének, kiknek is minden étkek ezüst edénye­­kenn vitettenek és nyujtattanak; más öt helyekenn pedig az Universitás egyéb tagjaival a többi Uraságok vendégeltetének. Az ebéd utáni mindnyájoknak azon jeles napoknak emlékezetére veretett pénzek osztogat­tatok. Az ebédlés utáni a Terésia Akadémiában a neven­­dékeny ifjúságnak nevében a királyi Kommiszariusz Fekete Ferencz Gróf Urfi Magyar , Patacsics Friederik Gróf Urfi Német, R. Sz.­­ Gróf Delmestri Péter Urfi olasz, R. Sz. B. Gróf Kinszky Ferencz Urfi pedig Franczia nyelveim meg-köszöntötte, az hol is minek utánna azon nemes Ifjaktól uj találmányu jeles musiká­­val megtiszteltetett, ő Excellencziája több Méltóságokkal egyetemben azon Akadémiának szobáit szemlélgette. Hogy szállására azon pompával visszatért vala, az Universi­tás Tanátsa elöl­járóitól oda menvén, ő Excellentziájá­­nak köszönetét tévé és P­r­á­h György Urnak vala­­melly könyvét, melyet a királyi Könyves háznak ritka könyveiről irt és Felséges Asszonyunknak ajánlott, kezéhez adá, hogy az Universitás nevével ő Felségének be­nyujtaná. Éjtszaka azon Királyi képet viselt Udvari M. Vitzé­ Kanczellárius Pálffy Károly Gróf Urnak rendeléséből, az Universitás épületének nagyobb palotájában, számos Uraságoknak és Asszonyságoknak jelen­létekbenn úri tánct tartattatott. Az évszázados jubileum alkalmából közöljük jelen számunkban a budapesti egyetem ez idő sze­rinti rektorának és több tanárának arczképeit. Margó Tivadar rektor (szül. Pesten, 1816-ban), a szövettan tanára, tudományos kutatásaival a külföld szaktudósainak élénk figyelmét vonta ma­gára. Méltó társa a tudomány egyik rokon ágában Lenhossék József boncztanár (szül. Budán, 1818-ban), kinek különösen az agyra, gerinczagyra és koponyára vonatkozó vizsgálatai európaszerte nagy elismerést vívtak ki a tudományos világban. Tanári érdemekben nem áll mögöttük az egyetem­nek egy másik veteránja, W­e­n­z­e­l Gusztáv, a kine­­veztetés sorrendje szerint legidősb tanára az egye­temnek (szül. 1812-ben, Lukau-ban), főleg a hazai magánjog s jogtörténet terén elsőrangú tekintély. Tanári működésének negyvenéves fordulóját épen egy évvel ezelőtt ünnepelte meg az egyetem. Fiata­labb tagjai a jog és államtudományi karnak Kautz Gyula (szül. 1829-ben, Győrött) a nem­zetgazdaságnak, és Hofmann Pál (szül. 1830- ban, Nagy-Martonban), a római jognak tanára, mindketten politikai életünknek is kiváló, általáno­san tisztelt alakjai. A hazai irodalom és tudomá­nyosság két elsőrangú jelese sorakozik melléjök képcsoportozatunkban: Gyulai Pál. (szül. Ко­ J M­AGYARORSZÁG ÉS A NAGYVILÁG. 19. Szám.

Next