Magyarország és a Nagyvilág, 1883 (19. évfolyam, 26-52. szám)
1883-11-18 / 46. szám
734 ti 1:11111 11111 i ■- 11 . a 11 A kastély látogatói különösen ama két szobára kiváncsiak, amelyekben Stuart Mária mint Darnley neje lakott. Az egyiknek falán a fejedelemnének olajban festett képe függ. A fényképek csak igen hiányosan adják vissza arcának jellemét, szivjóságát, derültségét, öntudatlan érzékiességét, szóval az örök nőtest megjelenésében. Egy vonás sem emlékeztet szellemi erőre, a jellemnek erélyére. A természettől arra volt hivatva, hogy nyugalmas időkben éljen, szeressen és szerettessék. Mi sors várhatott reá, midőn apa, testvér, férj védelme s királyi hatalom nélkül cselszövőknek s gazembereknek kezei közé jutott! Mint a dauphin aráját ábrázolja a festmény. Gazdag arany-ékszer veszi körül finom nyakát; homloka csaknem gyermekdeden emelkedik pajzán szemei fölé s az ifjúság üdesége ül lágy ajkain. A szomszéd szobában szülte VI. Jakabot. A falon, a skót címerpajzs alatt felirat áll az időpontnak megjelölésével: «19-tIVIIII. 1566.» Elhagyva a kastélyt, a meglehetősen meredélyes High-Streetre, az óvárosrész fő utcájára jutunk. Keleten Holywood Palace zárja be ezen utcát, épen nem impozáns négyszögü épület, melyet a tizenhetedik században emeltek a leégett régi kastély helyén. Megszabadultak a tűz pusztításától s a mostani épület északnyugati szögletét képezik azon szobák, melyekben Darnley lorddal lakott Stuart Mária Franciaországból való visszatérése után. A jobb felőli belső udvarból lépcső vezet Darnley szobáihoz, melyekben keskeny ajtónyílás köti le a látogatónak figyelmét. A híres kő csigalépcsőre nyílik, melyen Darnley és néhány barátja felhatoltak a másik emeletre, a királyné szobájába, hogy meggyilkolják titkárját. A kihallgatási szoba ajtaja mögött nagy foltot mutatnak a padlón azon megjegyzéssel, hogy itt vérzett el Rizzio. Mögötte a királyné hálószobája következik; még ott áll benne Máriának megnedvesedett, szétszakadt, mennyezetes ágya s néhány régi bútordarab. Néhány lépéssel odább keskeny magas szobába jutunk. Itt vacsoráit a királyné Rizzioval s néhány barátjával a gyilkosság estéjén. Ismét fellélegzünk a szabadban, a tovarobogó gyorsvonaton; feltárul szemeink előtt a falkirki csatatér, melyen utoljára győzte le a Charlie herceg», a fiatal trónkövetelő az angol csapatokat s több órai utazás után megérkezünk a Loch Leven partjához. Mintegy negyed órányira a térés, szép tótól kis sziget fekszik, melynek lombkoronájából falomladékhoz támaszkodó négyszögü torony kandikál ki. Itt tartották fogva Stuart Máriát a fellázadt labdák; egyik toronyszobában élt át kilenc hónapot, leleményes gyönyörrel bántalmazva anyja által a régensnek, kit egykoron V. Jakab, Stuart Máriának atyja kegyével halmozott el. George Douglasnak sikerült végre kezeibe kerülnie a kastély kulcsait s 1568. máj. 2-ának éjjelén a tavon át elmenekülnie a királynéval. A tóba vetett kulcsokat s a királyné elefántcsont jogarát megtalálták a jelen század elején s most a Márton grófok kastélyában őrzik. Leülünk a tópartra s képzeletünkben elvonul a szerencsétlen fejedelemné további viszontagságainak sora. Alig hagyta oda Loch Leven Castlet, szerencsétlen ütközet oda hagyni kényszeritő birodalma határait. A skót börtönt angollal cserélte fel; szemeinket első tömlöce falaira függesztve, önkénytelenül is eszünkbe jut utolsó börtöne, egy másik rom, Fotheringhay Castle Northamptonshireben. Előző két expedíciója alkalmával nemcsak hidegvérű, minden veszélylyel bátran dacoló férfiúnak hanem egyúttal alapos szemlélőnek bizonyult, kinek kutatásai és megfigyelései jelentékenyen hozzájárulnak eddigelé kevéssé, vagy épen nem ismert földrészek megismertetéséhez. Reméljük, hogy a vetélkedés, mely Stanley és Savorgnan de Brazza között támadt, nem vezet a két vetélytársnak Afrika belsejében leendő összeütközésére, hanem egyedül a tudománynak fog javára válni. Savorgnan de Brazza. — Címlap. — Két héttel ezelőtt egy párisi lap Algírból érkezett távirata nyomán az egész sajtót bejárta a hír, hogy Savorgnan de Brazza, az olasz származású kitűnő francia utazó, meghalt Afrikában, egy állítólag a benszülöttekkel vívott küzdelemben. Szerencsére e hir mostanig nem lett megerősítve s igy minden arra mutat, hogy alaptalan. Savorgnan de Brazza, kinek arcképét bemutatjuk olvasóinknak, arra van hivatva, hogy úgy a tudománynak, mint a francia hatalmi és kereskedelmi érdekeknek nagy szolgálatokat tegyen az «ismeretlen világrészben.» Magyarország és a Nagyvilág. Az első találkozás. — Wagress Jakab festménye. — — 736. lap — A szende szűz most jön haza a templomból. Kezében imakönyve; elméjében a pap ájtatos igéi hangzanak. S a mint a lépcsőn lejön, egy lovag jön eléje; szeme eltévelyedik az oltárképről s egy új, eddig érthetetlen képet pillant meg a lovag szemében. S amint elhaladnak egymás mellett, a leánykának megsúgja ösztöne, hogy a lovag visszatekint rá; de ő nem meri viszonozni e pillantást; mint a megriasztott madár, úgy rebben tova a fák alatt. De hiába, már meg van fogva. A festmény feltűnést keltett Párisban, az idei Salonban, különösen élénk, ragyogó koloritjával. Jókai Mór kitüntetése Bécsben. A «Literaturfreunde»-egyletben szerdán este Lewinsky fölolvasást tartott Petőfi Sándorról, a legnagyobb magyar költőről. E fölolvasást múlt évben, a Petőfi szobor leleplezése alkalmából írta Jókai Mór, az ünnepelt költő barátja, kit Petőfi egy hozzá intézett költeményében «lelke jobb felé»nek nevez. Lelkes elragadó módon vázolja ebben Jókai a nagy költő életét, aki hasonlóan az üstököshöz, futott végig a költészet egén. A rendkívül nagy közönség a legnagyobb figyelemmel hallgatta a felolvasást. A felolvasás után Jókait, ki több díszvendéggel együtt szintén jelen volt, hízelgő tüntetéssel fogták körül. Lewinsky kijelente, hogy illik valamit abból is előadnia, amit Petőfi Jókairól mond, miután éppen most hallhatták, hogy mit mond Jókai Petőfiről. S előadta Petőfinek a Jókaihoz intézett költeményét. A szép verset zajos tapssal fogadták. Jókai fölállott, hogy az iránta tanúsított barátságot megköszönje. Az irodalomkedvelők egyletének elnöke átadott ezután élénk és hosszantartó tetszésnyilatkozatok között Jókainak egy ezüstbabérkoszorút, kérvén a mestert, hogy fogadja el e csokrot, mint gyönge jelét az egylet elismerésének. Erre Jókai szólt. Természetesen németül beszélt, írja a Fremdenblatt, meglehetősen erős accentussal, de mint a nagy taps mutató, mely minden mondata után fölhangzott, szívhez szólóan : «Tisztelt hölgyeim, tisztelt uraim, kedves barátaim! A «magyar ember» már akkor is szívesen jött e szép fővárosba, a mikor Bécset még minden nemzetiség elnyomójának tartották, hát még most milyen szívesen jön ? A saját nemzetünk szeretetét még igazságtalanságában is erénynek tartom. S ha ez minden népnek erénye, miért lenne bűn épen a németeknél ? (Tetszés.) Néhány évvel ezelőtt volt szerencsém itt Bécsben felolvasást tartani, természetesen németül. Ezt otthon egy kicsit rossz néven vették, a kedves ifjúság tiszteletemre egy lármás tüntetést készített, melyet azonban a rendnek azon barátai, kik a gondviselést képviselik, meghiúsítottak (Derültség.) Én azt írtam akkor a lapomba: «De fiuk, legyen hát eszetek, ne rejtsétek el az erényeiteket a sötétségbe és a ködbe, jöjjetek hozzám nappal s mondjátok meg nekem, hogy ti jobb hazafiak vagytok!» Mikor a kedves muzsafiak megtudták, hogy amit ők akarnak, az erény, otthon maradtak. (Zajos derültség.) A nemzeti harc tovább folyik, tartson is tovább. Inkább legyünk jó ellenségek, akik egymást becsülik, mint jó barátok, akik egymást megvetik. (Tetszés.) Mi magyarok becsüljük a német nemzetet. Az önök nagy mesterei, akik századokat fognak túlélni, mi értünk is dolgoztak. A mit mi magyarok a német nemzettől szellemi gazdagságban, fölvilágosodásban nyertünk, azt eltagadni most, midőn egész Magyarország Luthert ünnepli, képtelenség volna s ezt nem is kisérti meg senki. Jutalmul ezért a tiszteletért abban a ritka élvezetben Színházainkról. A nemzeti színházban Csiky Gergely «Cecil házassága» című színművére készülnek. Nem csak azért, hogy a közönség kedvence írta a darabot, aki minden évben két egészséges szülöttel ajándékozza meg a drámairodalmat, hanem a saját szem tárgyánál fogva is, mint színházi körökben hallatszik, nagy sikert jövendölhetni e színműnek. Az Ember tragédiája vasárnap már tizedik előadását éli meg két hónap alatt. Még az igazgató sem hitte, hogy a nagyközönség is, mely csak legfölebb kegyeletből szokta megnézi a nem hatásvadászatra alapított költői alkotásokat, ennyire megszeresse e művet. Kétségkívül egyik jele ez annak, hogy közönségünk napról-napra jobban kezdi kulturális szükségnek érezni a színházat, s a csupán szórakoztató efemer becsű színdarabok mellett meg tudja becsülni azokat is, melyek az értelemhez szólnak. Az operánál Turella Emma folytatja vendégszereplését. A kisasszony jövőre állandóan szerződött vendégtagja lesz operánknak. Kilenc hónapra szerződött, havonkint nyolcszor énekel, egy-egy föllépéséért 500 forint tiszteletdíjat kap, mint jelenleg. A népszínházban e hetet a «Nuova estudiantina espanola» nevű spanyol tanulótársaság fölléptei tették érdekessé. Kilencen vannak: két hegedűs, két gitáros, három mandolinos, egy castagnellán, egy triangulumon játszik. Kecsesen előadott spanyol darabjaikat nagy tetszéssel fogadta a közönség, az «Ole» című diákdalt, melyet énekelve adtak elő, minden este megujráztatta. A spanyol diákok ittlétük alatt betanulták a Hunyadi-indulót s előadták kedden és a következő két estén, csütörtök este pedig a Rákóci-indulót is. Szép volt mindenesetre tőlük az akarat, habár az eredmény nem érhet föl az akarattal, mert a hatalmas indulók egy kissé furcsán hangzanak a cincogó hangszereken. Pénteken eredeti operettet mutatott be a népszínház, a Tempefőit. Szövegét Rákosi Jenő, zenéjét Erkel Elek írta. A szöveg elég mulattató. Csokonai életének egyes epizódjai, mint a kollégiumból való elűzetése, Lilla iránti szerelme, azután egyes költeményeinek részletei, mint a Dorottya több momentuma vannak a három felvonásos szövegben lehetőleg egységes darabbá gyúrva. A zene igazán szép, átalában magyaros, lendületes, jellemzetes, hangszerelése finom és színgazdag. Becsületére válik zeneirodalmunknak és az Erkel-névnek. Blaha Lujza asszony nagyon jó szerepet kapott Tempefőiben. 46. Szám: részesülök, hogy a metropolis egyik legünnepeltebb férfia azon fáradozik, hogy legnagyobb költőnket, Petőfi Sándort kedveltté tegye a német közönség előtt. S az a tetszés, melylyel e kiváló társaság ez előadást fogadta, meggyőz bennünket arról, hogy a mi tiszteletünk viszonzatlanul nem marad. (Bravó !) Köszönöm uraim e kitüntetést, melyben részesítettek. Elviszem ezt a koszorút haza, megmutatom barátaimnak s azt fogom mondani: «Látjátok, szeretnek bennünket. (Élénk tetszés.) Nekünk viszonozni kell a szeretetek (Zajos tetszés.) A szeretet a szabadságra vezet, a gyűlölet szolgaságra. (Bravó!) Ezt a koszorút még meg kell érdemelnünk, meg fogjuk érdemelni!» Sokáig tartott, mig a taps, melyet Jókai beszéde előidézett, lecsillapult. Lewinsky ezután előadott még néhány költeményt Petőfitől, egyik gyöngyöt fűzte a másik mellé s a közönség alig tudott betelni vele. Az élvezetes estélyt vidám lakoma fejezte be. MAGYAR IRODALOM. „Dal és beszély“. Vajda Jánostól eeim alatt jelent meg egy lyrai költeményeket s egy költői beszélyt («Abel és Aranka») tartalmazó kötet. Másutt egész eseményt képez, ha egy Vajda János jelentőségével biró költő — amilyenekkel a külföldön sem találkozunk ezidőszerint bőviben — egy újabb költemény-gyűjteménynyel ajándékozza meg az irodalmat. Nálunk ellenben még a sajtó ajánlásai dacára is alig vesz tudomást a közönség hasonlóeseményről. Némi anyagi sikerre — ha ugyanilyenről Magyarországon egyáltalán szó lehet — a költő