Magyarország, 1966. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-02 / 1. szám
Szolidaritás Három kontinens Havanna: 1966 nyitánya Viták lehetősége Veszélygócok Az új év első várható nagy nemzetközi eseményére Havannában kerül sor. Ott tanácskozik január 3—10-e között a „Három kontinens konferencia”, Afrika, Ázsia és Latin-Amerika népeinek szolidaritási értekezlete. Csaknem egy évtizedes folyamat érkezik újabb fontos állomásához ezzel a tanácskozással. A Béke Világtanács 1954 júniusi, a nemzetközi feszültség enyhítésével foglalkozó értekezletén merült fel először az a javaslat, hogy adjanak formát Afrika és Ázsia egymás iránti szolidaritásának. Az 1955. évi bandungi értekezlet, a gyarmati sorból felszabadult 29 afrikai és ázsiai ország hivatalos képviselőinek tanácskozása, további ösztönzést adott a törekvésnek. Az úgynevezett bandungi elvekre épült a béke világmozgalomból kinőtt széles körű társadalmi szervezet, az afroázsiai szolidaritási mozgalom. 1957 decemberében Kairóban ült össze a mozgalom első tanácskozása, amelyen 45 afrikai és ázsiai ország társadalmi szerveinek, pártjainak, mozgalmainak képviselői vettek részt. Létrehozták a mozgalom állandó szervét, az Afroázsiai Népek Szolidaritási Tanácsát és a Kairóban székelő titkárságot. (Ennek vezetője az 1960-ban született megegyezés értelmében az Egyesült Arab Köztársaság képviselője, a tizenegy titkár pedig a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, India, Japán, Indonézia, Irak, Algéria, Guinea, Kongó, Kamerun és Uganda egy-egy képviselője.) Az AAPSO növekedése Ma is használt nevét: az Afroázsiai Népek Szolidaritási Szervezete (angol elnevezéséből származó ismert rövidítése: AAPSO) 1960-ban a Conakryban megtartott második konferencián kapta. Itt fogadták el a szervezet alapokmányát. (A célokat és elveket tartalmazó II. cikk 4. pontja: „A szervezet célja, hogy megtegye a szüksges intézkedéseket az afroázsiai szolidaritás előmozdítására és az imperialista hatalmak által a szervezet bármely tagállamának szabadsága ellen irányuló kísérletek meghiúsítására.”) Felállították a 27 tagú végrehajtó bizottságot. (Már korábban létrehozták a szolidaritási alapot, később pedig az ifjúsági-, a nőtitkárságot és az Ázsiai és Afrikai Írószövetség állandó titkárságát.) Az 50 országból érkezett küldöttek határozatot fogadtak el a többi között az algériai békés rendezésről (Evian akkor még nem jött létre), a szanarai francia atomkísérletek elítéléséről és a dél-afrikai fajüldözás megbélyegzéséről. Már 60 ország társadalmi szervei, felszabadító mozgalmai képviseltették magukat a II. konferencián. Ezt 1963-ban Moshiban (Tanganyikában) rendezték meg. Az egyes határozatok foglalkoztak Dél- és Észak-Rhodesiával, Ruandával, Dél- Vietnammal, Dél-Afrikával és a portugál gyarmatokkal. Az értekezlet kimondta, hogy „a kínai népnek joga van felszabadítani Tajvant.” Ajánlotta, hogy a kínai—indiai határviszályt a két ország a bandungi elvek szellemében oldja meg. Az általános határozat kiemelte, hogy az afroázsiai népek érdekeltek a nukleáris fegyverek eltiltásában és azonosította magát a békés egymás mellett élés elveivel. A konferencián kaptak először helyet latin-amerikai problémák is. (Az éppen elhárult kubai válság kapcsán, a konferencia állást foglalt Fidel Castro ismert öt pontja mellett.) Elfogadták a kubai miniszterelnök meghívását 1966-ra Havannába. Ebből nőtt ki mostanra a „három kontinens konferenciája”. Winneba, Ghana volt a színhelye 1965 májusában a IV. konferenciának. Ott már hetven ország képviseltette magát. (Megfigyelőkként részt vettek a legtöbb európai szocialista ország — így hazánk — küldöttei is.) Az elfogadott nyilatkozat leszögezte, hogy a békés egymás mellett élés csak a be nem avatkozás elve alapján valósulhat meg és válik elfogadhatóvá az emberiség többsége javára. Követelte az imperialista támaszpontok felszámolását Afrikában és Ázsiában. Elítélte az Egyesült Államok dominikai agresszióját és a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázását Ez a konferencia minden előzőnél határozottabban foglalt állást az afrikai egység mellett és elítélte azokat az afrikai kormányokat, amelyek az Afrikai Egységszervezet megtorpedózására törekednek. Nagy helyet kaptak a függetlenség megszilárdításának gazdasági, szociális és kulturális problémái. Elhatározták, hogy gazdasági szervet állítanak fel a független nemzetgazdaság megteremtésére irányuló együttműködés új módozatainak kidolgozására, gazdasági kérdések tanulmányozására. A határozat támogatja az afroázsiai és a szocialista országok közti gazdasági kapcsolatok fejlődését. (A konferencia egész lefolyása egyébként azt mutatta, hogy a Szovjetunió és az európai szocialista országok tekintélye megnőtt a szervezetben, az afrikai és az ázsiai országok népei előtt. A különböző irányokból jövő bomlasztási kísérletek jórészt eredménytelenek maradtak, holott korábban, a III. konferencián, majd az azt követő két tanácsülésen igen erősen jelentkeztek, s részben hatottak is.) A napirend Winnebában állították fel a „három kontinens konferencia” előkészítő bizottságát. Hat-hat afrikai, ázsiai és latin-amerikai ország népi felszabadító mozgalmának imperialistaellenes szervezetének egy-egy képviselője vett részt a bizottság 1965 szeptemberi ülésén. Elnöke az azóta meggyilkolt Mehti Ben Barka volt (Francia lapvélemények, értesülések szerint éppen ez volt elrablásának fő indítéka, s élni kell a gyanúval, hogy az akciót nem is Marokkóban, hanem Washingtonban határozták el.) Ha nem is viták nélkül, de az előkészítő bizottság valamennyi határozatát minden delegátus aláírta. A „három kontinens konferencia” napirendjéül javasolták: 1. Harc az imperializmus, a kolonializmus, a neokolonializmus ellen. 2. Az antiimperialista küzdelem gyújtópontjai: Vietnam, Dominika, Kongó, a portugál gyarmatok, Dél-Rhodesia, Palesztina és Dél- Arábia. 3. Afrika, Ázsia és Latin-Amerika népeinek antiimperialista szolidaritása gazdasága társadalmi és kulturális síkon. 4. A három földrész törekvéseinek politikai és szervezeti egyesítése a felszabadulásért és a nemzeti építőmunkában vívott közös küzdelemben. Az előkészítő bizottság több mint száz országból érkező küldöttségek részvételével számol. Hivatalosan meghívták az európai szocialista országokat is, hogy megfigyelőkkel képviseltessék magukat. Ez a világ antiimperialista erőinek talán legszélesebb, legátfogóbb tanácskozásává teszi a havannai konferenciát. „Kritikus területek” Bonyolult, veszélyekkel, ellentmondásos tendenciákkal terhes világhelyzetben kerül sor a tanácskozásra. A nemzetközi kapcsolatok minden területén megnyilvánul az az amerikai imperialista kísérlet, hogy megváltoztassák a fennálló erőviszonyokat, feltartóztassák a világban szüntelenül végbemenő változásokat és ismét megerősítsék az imperialista irányítást a föld nagy része felett. Ennek következtében a nemzetközi helyzet az utóbbi időben megromlott. Feszültebbé vált a szovjet—amerikai viszony, a szocialista közösség és az imperialista világrendszer kapcsolata. Az amerikai és általában az imperialista agresszivitás fokozódásának színhelye elsődlegesen az a három kontinens, amely Havannában első ízben ül össze közös tanácskozásra. Latin-Amerikában nemcsak a dominikai beavatkozás, hanem már korábban a brazíliai, az argentin államcsíny, a jobboldali csoportok, katonai junták támogatása jelezte, hogy az Egyesült Államok visszatért a „kemény kéz”, sőt a„nagy furkósbot” politikájához. Afrikában, amely legfrissebben olyan problémával birkózik, mint a rhodesiai, már jó ideje erősödik az amerikai, a nyugatnémet, a francia és a brit neokolonialista tevékenység és az ezzel járó politikai intrika, viszályszítás. Ázsia pedig pillanatnyilag a világ legneuralgikusabb térsége. Az Egyesült Államok vietnami háborúja, a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázása, az eszkaláció Kambodzsára és Laoszra való kiterjesztésének nyíltan vitatott terve: mindez a nemzetközi feszültség góca és súlyosan fenyegeti a világ békéjét. Ehhez járul, hogy Ázsia más országai is kritikus helyzetben vannak: ingatag a tűzszünet India és Pakisztán között, Indonézia demokratikus vívmányai veszélybe kerültek. Akcióegység Az antiimperialista, gyarmatosításellenes erők összefogása ma fontosabb, mint valaha. A három kontinens konferenciájára fontos, felelősségteljes, de nem könnyű feladat vár. Számolni lehet azzal, hogy — mint a korábbi afroázsiai értekezleteken — ezúttal is érezteti hatását a nemzetközi munkásmozgalomban zajló vita. Vannak nézeteltérések egyes nemzeti felszabadító mozgalmak, antiimperialista szervezetek között is. S — ugyancsak a korábbi afroázsiai értekezletek tapasztalataiból kiindulva — bizonyosra lehet venni a nyugati hatalmak által sugallt bomlasztó kísérleteket is. A havannai értekezlet összeülése önmagában is azt bizonyítja, hogy ezek az akadályok nem tudják feltartóztatni a „harmadik világ” szolidaritásának erősödését. A fennálló nézeteltérések ellenére is ki lehet alakítani az akcióegységet, a közös ellenséggel szemben. Ebben Afrika, Ázsia, Latin-Amerika népei biztosan számíthatnak a Szovjetunió s a megfigyelőkként részt vevő európai szocialista országok népeinek szolidaritására. Az érdekek tényleges összefonódása és a testvéri szolidaritás kettős szála fűzi össze a szocialista országokat a „harmadik világgal”, amelynek számszerű ereje, orientációjának helyessége, a világfórumokon való jelentkezése a legutóbbi egy-két évben is hatalmasan tovább nőtt A havannai konferencia ezen az alapon nagy hatással lehet minden antiimperialista, gyarmatosításellenes erő akcióegységének kialakítására. RÉVÉSZ JÓZSEF A KONFERENCIA SZÉKHELYE Érdekek összefonódása MAGYARORSZÁG 1966/13