Magyarország, 1967. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1967-02-05 / 6. szám

T­íz évvel ezelőtt, 1957 február­jában nyílt meg a Tanács körút és a Dohány utca sar­kán, az egykori Ady mozi helyén a Filmmúzeum. (A születésnap isme­retlen, szerencsére azonban egy mo­zi születésnapi ünnepség-sorozata amúgy is egy hétig tart: a Filmmú­zeum a most következő műsorhéten rendezi meg tízesztendős jubileumi műsorát.) A régi filmek reneszánsza az utóbbi években kezdődött. A film hőskorában nemigen gondoltak arra, hogy a régebbi filmeket fel lehet újítani, félre sem tették ezeket a tekercseket. Csak a harmincas évek táján kezdték a filmeket archívu­mokban gyűjteni. A filmmúzeumi tevékenység má­sik gyökere: a filmklub-mozgalom. A húszas évek derekán Franciaor­szágban, René Clair köré csoporto­sulva indult ez a mozgalom, s rész­ben a filmművészet avantgarde-fó­­ruma, bemutatkozó- és vitaterepe kívánt lenni, részben pedig a film­­történet értékeivel igyekezett meg­ismerkedni. Mindez azonban még kevés volt a napjainkban divatos „régi-film reneszánsz”-hoz. Még aránylag szűk rétegek érdeklődtek a régi filmek iránt, inkább csak a filmművészet barátai, a szakma legjobb ismerői. A szélesebb körű érdeklődés főleg üzleti felismerésből ered: mivel a filmkölcsönző vállalatok — érthető okból — gátolják, hogy a televízió bemutassa az újabb filmeket, a tv­­társaságok újabban a régi filmekre is kivetették hálóikat, így terelődött a figyelem erre a valódi kincses­­bányára, s ma már elég gyakoriak a régi filmekből készült összeállítá­sok, a felújítások. A külföldi filmmúzeumok, például a párizsi Cinémathéque mozik, kez­dettől fogva a filmművészet élvezői­nek élgárdáját gyűjtötték maguk köré, s a legújabb filmeket az igazi filmtörténeti értékeket vegyítve mu­tatják be. A párizsi filmmúzeumok közönsége éppúgy kedveli az új irányzatokat, a „nemzeti szemléket” (így nevezik Párizsban az egy-egy ország művészetét bemutató soroza­tokat, ilyen szemlén vetítették nem­régiben a magyar filmek egy csok­rát is), az élő rendezők eddigi élet­művét összefoglaló sorozatokat, vagy éppenséggel legújabb műveik bemu­tatását, mint a filmtörténet nagy művészeinek emlékműsorait. A mi Filmmúzeumunk közönsége ezzel szemben megoszlik. Vannak, akik hasonló műsorokat várnak, mint amilyenek a párizsi mozikban láthatók, mások viszont az ifjúkori emlékek idézgetését, az annak ide­jén élvezett, akitor nagy sikerű — de talán művészileg kevésbé értékes — filmek felújítását, nosztalgiájuk ki­elégítését várják a Filmmúzeumtól. (Hetek óta például Greta Garbo egy régebbi filmjét, a Krisztina király­nőt kíséri óriási érdeklődés.) A Filmmúzeum kezdettől­­ fogva a Magyar Filmtudományi Intézet és Archívum számára biztosított állami szubvenciót: az Intézet szerteágazó tudományos tevékenységének, az archívum fenntartásának és fejlesz­tésének költségeit a Filmmúzeum nyilvános műsorainak bevétele fe­dezi.­­Az állami támogatásnak ez az egy évtizede kialakított módszere egybevág a most kialakulóban levő új gazdasági mechanizmussal, vagyis az intézménynek saját gazdasági te­vékenységéből, hasznából kell fenn­tartania magát. De ennek a mód­szernek is vannak nehézségei. A filmtudomány művelése a filmszak­ma minden réteg­ének közös érdeke, mégis alkalmat ad a torzsalkodásra, egyrészt mert a Filmtudományi In­tézet magas díjért béreli a múzeum helyiségét, másrészt, mert olyan fil­meket is bemutat kizárólagos jog­gal, amelyek a mozihálózatban is sikerrel futhatnának.) Az utóbbi években a Filmmúzeum mind gyakrabban rendezett nemzeti filmbemutatókat, s mutatott be ak­tuális filmművészeti érdekességeket. Ez logikusan következik múzeumi jellegéből: a hagyományos értelem­ben vett, vagyis képzőművészeti és tudományos—történeti múzeumok sem elégszenek meg a múltbeli mű­vek kiállításával, hanem az általuk képviselt művészet, vagy tudomány új alkotásait is bemutatják. A múzeum megnyitásakor a ma­gyar filmarchívumnak mindössze néhány száz filmje volt. Az elmúlt tíz év alatt többféleképpen is bő­vítették az állományt: kaptak csere­anyagot a szovjet, a csehszlovák, a jugoszláv és a lengyel archívumtól, s megvásárolták számos film bemu­tatási vagy felújítási jogát. Mintegy 130 filmjogot vásárolt ez idő alatt a Hungarofilm a Filmmúzeumnak; ezeknek csak egyharmada régi film. A mozi műsorát ma már az Archí­vum mintegy 3000 játékfilmje, 4000 híradója és 5000 rövidfilmje közül válogathatják. (Magyarország 1965/ 35.) A múzeumi jellegből következik az is, hogy eben a moziban többször lehet és kell is felújítani a filmeket. Nem csupán a több évtizedes, hanem a néhány évvel ezelőtt bemutatott filmeket is — elsősorban a felnövek­vő új nemzedéknek. Érdekesen ta­núsítja ennek a munkának hasznát az a vizsgálat, amelyet a Filmtudo­mányi Intézet kutatói tavaly végez­tek. Igaz, ez alkalommal csupán a Filmmúzeum Baráti Körének tagjait kérdezték meg. Mintegy kétezer bérlettulajdonos válaszolt a kiosztott kérdőívekre. Megállapítható ezekből a válaszok­ból, hogy a Filmmúzeum bérletes közönségének egynegyede 22 éven aluli, 40 százaléka 23—35 esztendős, vagyis a fiatal korosztályokba tarto­zik a közönség kétharmada. (Éppen úgy, mint a fővárosi mozistatiszti­kában, csak ott éppen fordított Filmmúzeum 9 250 000 mozijegy Kettős kötöttség Nosztalgia, élmény arányban szerepel a két említett korcsoport: a 22 éves aluliak 44 szá­zalékot képviselnek, a 22—35 évesek pedig a fővárosi moziközönségnek mindössze 27 százalékát.) Az is ér­dekes, hogy a Filmmúzeum bérleti előadásaira az 50 éven felüli kor­osztályból kevesebben járnak, mint a fővárosi mozikba általában: a múzeumba 8,4 százalék, a mozikba 10,7 százalék. Azt is bebizonyította a vizsgálat, hogy a Filmmúzeum közönségének többsége állandó: a válaszadók 60 százaléka közölte, hogy évek óta fo­lyamatosan látogatja a bérleti elő­adásokat, de az is kiderült a köz­vélemény-kutatásból, hogy a Film­múzeum barátai gyakran látogatják a fővárosi mozikat: 86 százalékuk havonta négyszer nézi meg a mú­zeum bérleti előadásait, 25 százalék a múzeum más műsorát is. Ugyan­csak 25 százalékot képviselnek, akik havonta kétszer mennek más mozi­ba és ugyanennyit, akik figyelem­mel kísérik a televízió filmműsorait is. Érdekesség viszont, hogy a bér­leteseknek csaknem fele egyáltalán nem látogatja a múzeum nyilvános előadásait, 20 százalékuk pedig a tv-ben nem néz filmet. Évente csaknem egymillió néző fordul meg a Tanács körúti mozi­ban, sőt 1965-ben, amikor a látoga­tottság tetőzött, a látogatók száma 14 és fél ezerrel meghaladta az egy­milliót. A tíz év alatt 9 és egyne­gyed millió nézője volt a Filmmú­zeum előadásainak. ZAY LÁSZLÓ GRETA GARBO A születésnap ismeretlen MAGYARORSZÁG 1967/6­ iiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiimiiiiiiiiiiKÉP, SZOBOR, KÖNYV IV.iiiiiiiiiiiiiiiimimü Most szobrokról és szobrászokról lesz szó, bekül­­g­­eni a helyes számot vagy jelet (1, 2, x) kell. I. Melyik magyar város közterén áll Leonardo­­o da Vinci fehér márványszobra, Borsos Miklós al­­­kotása? Székesfehérvár (1) — Sopron (2) — g Pécs (x). II. Kinek az alkotása a híres Dávid-szobor (bronz,­­ az arcon öntudatos, könnyed mosoly), amelynek a modellje állítólag a fiatal Leonardo da Vinci volt? g Verrochio (1) — Donatello (2) — Michelangelo (x). III. Hol van Kolozsvári Márton és György mes-­­ terek Szent György-szobra? Kolozsvárott (1) — A­­ budai Várban (2) — Prágában (x). IV. „Egyetlen magányos alakba bele tudott zárni is egy egész osztályt” — írta Lyka Károly egy nagy - francia művész „Kikötőmunkás” című szobráról. — A művész neve? Rodin (1) — Despiau (2) — Meu­­g­nier (x). V. A Városligetben van Béla király jegyzőjének­­ szobra, a lehajtott fejű Anonymus. A bronzszobor­­ alkotója? Ligeti Miklós (1) — Fadrusz János (2) — g Stróbl Alajos (x). VI. Kisfaludi-Strobl Zsigmond 1918-ban alkotta a „Íjász” című szobrát. Egy francia szobrász hasonló g tárgyú, néhány évvel előbbi szobrát tekintette min­­g­­aképének. A francia művész neve? Despiau (1) — g Maillol (2) — Bourdele (x). VII. Hol van Párizsban F. Rude „Marseillaise” g című domborműve? A Louvreban (1) — Az Arc de la Triomphe falán (2) — A Városházán (x). VIII. A Nemzeti Galériában van egy 1938-ban­­ született gyönyörű férfiszobor. A „címe: „Magvető”. Jj Alkotójának neve? Kisfaludi-Strobl Zsigmond (1) — g Medgyessy Ferenc (2) — Pátzay Pál (x). IX. Ki az a magyar szobrászművész, akinek g „Munkás”, „ülő munkás”, „Bottyánszky Margit” cí­­gű mű és sok más szobrát őrzik a Nemzeti Galériában g — s aki a magyar kommunista mozgalom bátor il- 3 legális harcosa volt, a nácik Dachauban pusztítót- 3 ták el? Mészáros László (1) — Goldmann György g (2) — Sugár Andor (x). X. Hol van Laborcz Ferenc Fazola Henrik-szob­ra? Egerben (1) — Az Iparművészeti Múzeumban — (2) — Diósgyőrben (x). A „Kép, szobor, könyv II.” helyes megfejtése: 1, g 2, 1, x, x, x, 2, 2, x, 1. Könyvjutalmat nyertek: Ábrán László, Bp. XIII. , Bulcsu u. 18., Balkányi László, Bp. III. Fő u. 49., g Hankó László, Bp. VIII. Baross tér 4—5., Istvánffy­­ Éva, Bp. V. Beloiannisz u. 11., Mauthner Hedvig, Bp. V­II. Guyon köz 8., dr. Füredi Lajos, Végegyháza,­­ Béke u. 58., Gelencsér István, Vízvár, Lenin út 263., 3 Zotter Tibor, Győr, Bartók B. u. 31., özv. Barna Eri­s nőné, Vác, Sallai u. 3., Tabák Lajosné, Szolnok, Vö­­jö­rös Hadsereg útja 31. A könyveket postán, az Állami Könyvterjesztő­­ Vállalat 39-es boltja útján (Bp. VIII., József krt. 5.)­­ elküldöttük. 3 iiiiiiiiiuiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiimuimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiuiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiuiiiiiuiiiu?

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék