Magyarország, 1967. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1967-10-08 / 41. szám
13. szeptember 15-én délelőtt IM/ I 11 órakor a Bethlen-kor- tlrtomány külügyminisztériumában Zsindely és Sabljár urak felvették báró Forster Pál hágai magyar követ táviratát. A szöveg: „Jankovich, aki 14 532 sZ a. kiállított futárigazolvány birtokában van, itt hamisított kettő darab ezerfrankos felváltásánál le lett tartóztatva. Hivatkozik arra, hogy országos főkapitány által titkos misszióban küldetett ki, amiről Nuber követ is tud. Kérek távirati választ pénzváltás jóhiszeműsége tekintetében, és hivatalos kiküldetés fennáll-e. Forster,” Zsindely és Sabljár urak 12 óra 30 perckor látták a választ: „Pénzváltás kétségtelenül jóhiszemű, kiküldetés fennáll. Nuber s. k.” „Tartózkodjék.. Másnap délelőtt 10 órakor Budapest a következő táviratot kapta: „Itteni Külügyminisztérium közli, hogy Jankovich Arisztidnél Amszterdamban megtalált poggyászában egész koffer hamis bankjegy találtatott. Forster.” Késő délután 17 óra 15 perckor Budapest táviratozott Hágának: „Tartózkodjék Jankovich Arisztid érdekében minden intervenciótól. Ottani hatóságokkal kérem szükség esetén közölni, hogy Jankovich Arisztid tekintettel volt ezredesi minőségére, és futár ritkasága miatt, alkalmi futárként használtatott fel. Lehetőség szerint erről az ügyről szerezzen az ottani hatóságoktól további bizalmas információkat, s azokat jelentse táviratilag. Walko.” (A távirat fontos — most már a külügyminiszter személyesen írja alá!) Ezen a napon Budapesten még nem is sejtik, hogy két nap múlva felesleges lesz bizalmas információkat kérni. Tizennyolcadikán az amszterdami főügyész ugyanis átiratban közöli: Jankovich letartóztatása után azt vallotta, hogy a hamis bankjegyeket a Nemzeti Szövetség nevű magyar fasiszta egyesület nyomtatta. A cél az volt, hogy ezzel a frank kurzusát letörjék. Jankovich közölte a holland ügyészszel: az ügyet a budapesti országos főkapitánnyal, Nádosy Imrével megbeszélte, aki állítólag jóváhagyta a hamis ezer frankosok forgalomba hoztalát. Azt is elmondotta, hogy az útlevelet Hetényi Imrétől, a budapesti rendőrség útlevélosztályának vezetőjétől kapta. Három úr Hágában Hollandiában túl sokat tudnak, döbbennek rá Budapesten. Így hát a Magyar Távirati Iroda (elnöke Kozma Miklós, a szegedi maffia egyik vezetője, a rendszer egyik nagysága) gyorsan, szó szerint kiadja a Havas francia távirati iroda rövid hírét. A szöveg: „Hága, december 19. (Havas) Amszterdamban ,három magyarországi embert épp abban a pillanatban tartóztattak le, amikor hamis ezerfrankosokkal akartak fizetni. A letartóztatottak kijelentették, hogy előkelő magyar körökhöz tartoznak. A lakásukon végzett házkutatás során 10 millió frank értékű hamis bankjegyet találtak. A letartóztatott emberek a továbbiakban kijelentették, hogy egy fasiszta magyar egyesület tagjai, amely elhatározta, hogy a frank csökkenésére fog spekulálni. (MTI)” (A Havas-hír közlésének folytatása az lett, hogy a szociáldemokrata Népszava megtámadta a Magyar Távirati Irodát. „Az újságírás etikájába ütköző legtipikusabb tiltott közlés” — írta a Népszava és hozzátette: a hír közreadása arra volt jó, hogy a hamispénzgyártók tudják: gyorsan el kell tüntetni a bűnjeleket. A Magyar Távirati Iroda mindenesetre rágalmazás címén sajtópert indított a Népszava ellen.) A kurta kis közleményre érdemes figyelni. Most csak „három magyarországi ember” az a Jankovich Arisztid, aki mint vezérkari ezredes minden politikai társaságban központ, az a Marsovszky György, aki a szegedi maffia indulásának idején mint tüzérfőhadnagy, majd százados kezdi, hogy Gömbös Gyula titkáraként, a Fajvédő Párt titkáraként és a „Szózat” című szélső-fasiszta lap egyik vezetőjeként folytassa és az a Jankovich György, aki szintén a Fajvédő Párt (Gömbös pártja) egyik vezetője. Az amszterdami ügyész előtt Jankovich vezérkari ezredes egyszerűen a Nemzeti Szövetségre hárítja a pénzhamisítás ódiumát. Van is valami igaz a vallomásban — éppen csak nem a teljes igazság. (A Nemzeti Szövetség a nyilvánosság előtt működő ellenforradalmi szervezetek egyik legjelentősebbje volt, a fehérterror uralomrajutásának másnapján, 1919. szeptember 7-én szervezték meg a különböző titkos társaságok tagjaiból. A budapesti központ, mintegy 100 vidéki szervezetet irányított. Az ultrasoviniszta szövetség elnöke báró Perényi Zsigmond, a Friedrich-kormány belügyminisztere — előbb Tisza István belügyi államtitkára volt, aki számos titkos társaságnak is vezetőségi tagja lett, s amikor Bethlen a jobboldali egyesületek csúcsszervét, a TESZ-t, a Társadalmi Egyesületek Szövetségét létrehívta, Perényit az ügyvezető igazgatóság egyik tagjává választották.) A hamis frankok és a Nemzeti Szövetség kapcsolatáról nem a letartóztatott Jankovich beszélt először, hanem Kozma Miklós, a volt huszártiszt, a szegediek egyik főnöke — mégpedig gróf Bethlen István miniszterelnöknek. Bethlen: „Köszönöm” Kozmához Baross Gábor, a Postatakarékpénztár igazgatója elküldte cégvezetőjét, Horváth Lórándot és megüzente: a Nemzeti Szövetségben hamis frankok vannak ládákba csomagolva, és ezeket egy társaság értékesíteni akarja. Ám a frankok rosszak, a hamisítás nem elég ügyes. Kozma másnap a parlamentben kereste Bethlent és a folyosón halkan ennyit mondott: „Kegyelmes uram, egy olyan fantasztikus marhaságot jelentettek nekem tegnap, amit alig akarok neked elmondani, de egy úr... azt közölte velem, hogy a Nemzeti Szövetségben hamis frankok vannak, amelyek állítólag rossz hamisítványok, s ezek értékesítésére állítólag rövid időn belül sor kerül.” A suttogva közölt hír pontos szövege úgy maradt fenn, hogy később Kozma egy parlamenti vizsgálóbizottság előtt újra elmondta. S hozzáfűzte Bethlen reagálását is: „A miniszterelnök rám nézett csodálkozva, ő azt mondta nekem: köszönöm és továbbment.” Továbbment, aztán levelet diktált titkárának. A címzett báró Ferényi Zsigmond volt és Bethlen a néhány sorban közölte: felhívták a figyelmét a hamis frankokra és ő óva inti a szövetséget az ilyen manipulációktól. Perényi levélben válaszolt: tagadta a Nemzeti Szövetség szerepét. („ ... a Magyar Nemzeti Szövetségnek semmiféle hamisítványok nincsenek birtokában, ilyenek értékesítésével vagy hasonló manipulációkkal sohasem foglalkozott és ma sem foglalkozik.”) A Bethlen—Perényi levélváltás 1925 novemberének végén, Jankovich letartóztatása előtt alig három héttel történt. De Bethlen nem ekkor tárgyalt először a frankhamisításról, hanem két évvel előbb Hír Györggyel, a Lajtabánság-kaland egyik főszereplőjével (Magyarország 1967/35), aki egyébként különítményes tiszt volt, az Ébredő Magyarok Egyesületének egyik vezetője. A nyugat-magyarországi kaland egyik fő figurája (akit később, 1926-ban fasiszta barátai gyilkoltak meg, mert eljárt a szája) nem sokkal halála előtt Pallavicini György őrgrófnak és gróf Sigray Antalnak írásos nyilatkozatban felfedte, hogy a frankhamisításról Bethlen már 1923- ban tudott — sőt, azt ő finanszírozta. Hir György: „Irredenta tárgyú megbeszéléseink szerint 1923. augusztus elején hasonló régi kapcsolatomból folyóan, meghagyás szerint Bethlen István grófot a Miniszterelnökségen felkerestem, aki akkor kifejezte, hogy más alkalmat keres nyugodt megbeszélésre. Pár nap múlva küldte a Balatonfüred melletti, lókuti birtok megnézési útitervét, amely alkalommal részletesen megbeszéltük a frankkészítést, az erre szóló igazoló levél szövegét és Bethlen István tőlem azzal vált el, hogy gondolkodik rajta és pár nap múlva értesít. A szövegében megbeszélt, s minket a frankkészítésben fedező és igazoló levél Bethlentől hozzám pár nap múlva megérkezett.” (A „minket” itt a frankhamisításban részt vevő díszes társaságot jelenti. Windischgrätz Lajost, a krumpliherceget és Mészáros Gyulát, a cseh koronahamisítót már ismerjük (Magyarország 1967/40) — ők voltak a hamisító vezérkar tagjai.) Hir György: „Ezután az ügyet Windischgrätz Lajos herceg Szép utcai lakásán vacsora közben beszéltük meg a herceggel, Nádosy Imrével, és Mészáros Gyulával. Itt határoztuk el, hogy a frankkészítés anyagi részeinek rendezése végett a herceg keresse fel Bethlen grófot. A következő napok egyikén értesített a herceg, hogy ez ügyben holnap 11 órakor várja Bethlen. Másnap felkísértem a herceget a várba, amíg ő a Miniszterelnökségen volt, kint sétáltam. Jó félóra múlva jött ki Windischgrätz a Miniszterelnökségről, s közölte, hogy az átalunk a frankkészítéshez szükségesnek talált egymilliárd koronát Bethlen István megígérte, és Nádosy lett kijelölve érintkezésre, és aki mindenfélét el fog látni e körül.” Püspök és főkapitány Zadravecz István egykori tábori püspök titkos naplójában teljes fejezetet szentel a frankhamisítás ügyének és megkísérli másokra hárítani a felelősséget — hallgat a maga és Bethlen bűnrészességről. A naplóban már csak a kész hamisítványokról van szó, a hamisítás krimibe illő történetét nem Zadravecztől ismerjük. Zadravecz: „1925 szeptember hóban felkeres Windischgrätz herceg, Szegedi maffia Egy koffer hamispénz s megkér, hogy jöjjek el újból dolgozni az irredentába, annál is inkább, mert kilátásban van egy sikeres akció Felső-Magyarország felé. Ugyanakkor felkért, mint a magyar irredenta kincstárnokát, engedjem meg, hogy amint az már máskor is megtörtént, nálam helyeztessenek el az akciót szolgáló iratok, értékek. Érdeklődésemre hangoztatta a herceg, hogy teljes egyetértésben van a miniszterelnökkel, s eleven összekötője Nádosy Imre országos főkapitány. Felkerestem Nádosyt. Megerősítette a herceg híreit ama megjegyzéssel:na most már láthatod, hogy nem búslakodtunk meddőn, hanem igenis dolgoztunk a hazáért...« Ezek után megengedtem magamhoz hozni az irredenta értékeket. Szeptember 21-én egy nagy ládát hozatott a lakásomra Windischgrätz. Hamis frankok voltak benne.” 1925. szeptember 21-én a magyar tábori püspök lakásán tehát egy láda olyan hamis frankot raktároztak el, amelynek gyártásához az alaptőkét a magyar királyi miniszterelnök adta és amelynek előállításában, majd forgalombahozatalában vezető szerepe volt a magyar királyi államrendőrség országos főkapitányának, Nádosy Imrének. Ludendorff Valakinek persze irányítania, szerveznie kellett a frankhamisítás technikai részét , és a szegedi maffia urainak volt ilyen ügyekben szakember-hívük: a csehszlovák bankók hamisításában már meggazdagodott Mészáros Gyula. Hir György egy másik nyilatkozatában leleplezte, hogy Mészáros hogyan tárgyalta meg a hamisítás előkészületeit Windischgrätz herceggel. A történetben itt olyan név bukkan fel, Hir György 1926-os nyilatkozata idején, s még inkább a frankhamisítás kezdetén — még csak a közép-európai fasiszták szűk körében volt ismert, de viselőjének későbbi politikai pályájához méltóan már itt is közönséges bűncselekményekkel kapcsolatosan emlegetik. Hir György: „Mészáros... a herceg pénzével Németországba ment, és ott Ludendorff tábornokkal, Hoffke fő állami tisztviselővel, továbbá Hitlerékkel tárgyalta meg az ügyet. A németek örömmel fogadták ...” Gróf Bethlen magyar királyi miniszterelnök megbízottainak frankhamisítási ügyét tehát örömmel fogadják Hitlerék — íme az első kapcsolatok egyike a magyar jobboldal és a nácik között. (Folytatjuk) KOZMA MIKLÓS Fantasztikus marhaságot jelentettek ! Hitler örül Bethlen-levél MAGYARORSZÁG 1 9 6 7 /4 1 23