Magyarország, 1968. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-07 / 1. szám

" MAGYARORSZÁG olvasói közölnék sportoldalunk­kal kapcsolatos eddigi észrevé­teleiket, és javaslatokat tenné­nek egy-egy cikktémára. _____________________________ A MAGYARORSZÁG új köntösben való megjelenése óta a huszonnyolcadik oldalon olvasóink rendszeresen sport­té­­mákról írott cikkeket találnak. Úgy véljük, hogy sportoldal­­ánk indító cikke, Peterdi Pál: Világbajnok ex machine című írása megadta azt a hangot, amelyet ezen az oldalon hallatni szeretnénk. Tudjuk, hogy a sport Magyar­­országon szinte minden újság­olvasót érdekel. Tudjuk viszont azt is, hogy nekünk — lapunk jellegének megfelelően — olyan tájékoztató jellegű cikkeket kell közölnünk, amelyek kiegészítik és gyarapítják olvasóink sport­­ismereteit. Ezért nemcsak a sportágakat, hanem a színteret is igyekszünk váltogatni. Nem­zetközi témájú s a technika és a sport kapcsolatát érintő ököl­vívó cikkel kezdtük, sakk-cikkel folytattuk, majd a vidék labda­rúgásán át e sportág nemzet­közi botrányaiig, a magyar sportiskolák működésétől az amerikai dollár-fociig, a nemzet­közi arénák rendezvény-túltelí­tettségétől az edzőkérdésig ír­tunk eddig néhány témáról, s ezek kapcsán új ismeretanyagot igyekeztünk közölni olvasóinkkal. 1968 az olimpia éve: Gre­­noble-é és Mexikóé. Terveink szerint mind tematikában, mind helyszínben, mind az olimpiák általános problémáit illetően sport­oldalunk az ilyen kérdések legjobb szakértőit — esetleg ver­senyzőit — szólaltatja meg majd, miközben sportrejtvényünk is át­vált az olimpiai játékokkal szo­rosan összefüggő témákra. A sportnak tagadhatatlanul kultúrpolitikai jelentősége is van, amely nemcsak egy-egy orszá­gon belül, hanem nemzetközi síkon is észrevehető. Ha csak a két Németország szüntelenül fel­felbukkanó sportpolitikai prob­lémáját vagy például az ame­rikai néger sportolók legújabban felvetődött gondolatát, neveze­tesen azt idézzük, hogy ameny­­nyiben a fajüldözés nem szűnik vagy legalább nem csillapodik, bojkottálni fogják a mexikói olimpiát — úgy hisszük, bizonyí­tottuk igazunkat. Nos, ilyen jel­legű cikkekre is sort szeretnénk keríteni, írni szeretnénk a sportigazga­tás problémáiról, továbbá ar­ról, hogy miért és mennyiben lett ma már a sport világszerte állami ügy. Szeretnénk hangot adni a szabályváltoztatások in­dokainak, úgy véljük, hogy a sportpszichológia indokolatlanul elhanyagolt nálunk, pedig az egyre összetettebb edzésmódsze­rek, a mindinkább élesedő nem­zeti és nemzetközi sportvetélke­dés során a sportolók mindin­kább rászorulnak a pszicholó­giai előkészítésre is. Foglalkozni kívánunk a tehetségek elkalló­­dásának okaival és felkutatni azt a nagyszámú névtelent, aki­nek szorgalma és sportszeretete nem egy világbajnokot adott már az országnak. Hálásak lennénk, ha a Álláspont Felelősségünk Napjainkban minden ország szerepet játszik a világpolitika porondján. Hogy mekkora szerepet, azt bizonyos fokig természe­tesen befolyásolhatja az adott ország fejlettsége, lélekszáma, ki­terjedése, földrajzi fekvése is­­, de végső soron egyik országot sem lehet kizárni a nemzetközi helyzet formálóinak sorából. A sokrétű világpolitikai aktivitás mellett hatékonyan hozzájárul­hat a nemzetközi feszültség enyhítéséhez például az is, amit két ország egymás között a békés kapcsolatok érdekében tesz. S ez fordítva is igaz: súlyos nemzetközi problémák keletkezhetnek a világpolitika „perifériáján” elhelyezkedő országok összetűzései­ből is. A világhelyzet alakításában betölthető szerepek széles skálájából következik, hogy tulajdonképpen minden ország fele­lősséggel tartozik saját népe, barátai, szövetségesei és az egész emberiség előtt a földkerekség sorsáért. Ez a felelősség meghat­ványozódik azoknál az országoknál, amelyek tagjai az ENSZ leg­fontosabb szervének, a Biztonsági Tanácsnak. Az ENSZ tagálla­mai ugyanis az alapokmány értelmében a Tanácsra ruházták a fő felelősséget a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért. Hazánk 1968. január 1-től kezdve két évig részt vesz a Biz­tonsági Tanácsban, mint az egyik nem állandó tag. Magyarország érzi a reá háruló felelősséget, amelyet megsokszoroz az a tény, hogy a világszervezet e fontos testületében a nemzetek közössé­gén belül a szocialista világrendszert képviseli, a Biztonsági Ta­nács egyik állandó tagjával, a Szovjetunióval együtt. A magyar képviselők kötelességüknek tartják, hogy munkálkodjanak a közös elvekre és érdekekre épülő szocialista külpolitika sikerre vitelén, minden haladó, békeszerető,­ imperialistaellenes erővel összefogva elősegítsék a békét a világ minden részén. A Biztonsági Tanácsban kapott megtisztelő megbízatást úgy tekintjük, hogy hazánk nagyobb lehetőségeket, újabb eszközt ka­pott régi, bevált külpolitikai célkitűzéseinek megvalósításához. Magyarország eddig is a nemzetközi enyhülés érdekében tevé­kenykedett, s ezután is ez a cél vezérli. Lendületes belső fejlődé­sünk elismerése mellett ennek a következetes, elvi alapokon álló békepolitikának is köszönhetjük azt a bizalmat, amelyet a világ államainak túlnyomó többsége országunknak megszavazott. A magyar küldöttek azzal a megbízatással kezdik munkáju­kat a Biztonsági Tanácsban, hogy harcoljanak a népek igazságos ügyéért, a világ békéjéért, leplezzék le, ítéljék el és segítsenek megfékezni azokat, akik az ENSZ céljaival és alapokmányával ellentétben, mérgezik a nemzetközi légkört. Az ember jogaiért Az idén lesz húsz esztendeje, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetébe tömörült államok ünnepélyesen kinyilatkoztatták: „Minden személynek joga van az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.” Leszögezték, hogy „senkit sem lehet kín­vallatásnak, kegyetlen vagy lealacsonyító büntetésnek, bánás­módnak alávetni”. Ezek a kijelentések az alapvető emberi jogo­kat fogalmazzák meg. A tagállamok 1948-ban még további ha­sonló elveket vetettek papírra és ezzel megszületett az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata. Betűi élő valósággá válnak a szocialista rendszerben, amely az emberhez méltó békés, boldog világ bölcsője. De sajnos, a világon még nem mindenütt tartják tiszteletben az emberi méltóságot. Éppen ezért a nyilatkozat meg­jelenésének idei, 20. évfordulója alkalmából az ENSZ javasolta a világ népeinek, hogy 1968-at nyilvánítsák az emberi jogok évé­nek, fokozzák erőfeszítéseiket a nemes elvek valóra váltásáért. Lehet-e ennél szebb és időszerűbb feladat ma, amikor tanúi vagyunk az emberi jogokat megcsúfoló amerikai agressziónak Vietnamban, amikor Görögországban az állampolgárok ezreit tartóztatják le a demokráciát, a gondolatszabadságot, a nemzet javát szolgáló meggyőződésükért és tevékenységükért. Amikor Dél-Afrikában és Rhodesiában kíméletlenül fenntartják a faji megkülönböztetést, az Egyesült Államokban jogfosztottak a né­gerek. A gyarmati elnyomás sötét erői pedig továbbra is meg­próbálják hatalmukban tartani vagy igájukba kényszeríteni a népeket. Napjaink eseményei bizonyítják, hogy manapság az emberi jogok kivívásáért és megőrzéséért folyó harc elválaszthatatlanul összefügg a kizsákmányoló társadalmi rendszer elleni küzdelem­mel, mert az emberi jogok megcsúfolásában az imperializmus a bűnös. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy az emberi jogok csak a békés világban valósulhatnak meg; ilyen értelemben az emberi jogok élharcosa mindenki, aki a népek közötti béke érdekében tevékenykedik. Az idén remélhetőleg még nagyobb lendülettel folyó harc győztese az lesz, akinek érdekében az ENSZ nyilat­kozata csaknem két évtizeddel ezelőtt oly sokat ígérően szót emelt: az Ember.­ ­ li tit inifTii 'wi­r [TërniOTininT' -------------------------------------------------------A MAGYARORSZÁG politikai és társadalmi hetilap Szerkeszti: Dr. Pálfy József főszerkesztő, Gárdos Miklós h. főszerkesztő Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató Külföldi tudósítók: ACCRA: Éliás Béla BÉCS: Heltai András BELGRÁD: Kocsis Tamás BERLIN: Dr. Győrffy Tibor BONN: Polgár Dénes BUKAREST: Dr. Gombos László LONDON: Dr. Sugár András MOSZKVA: Hável József PÁRIZS: Lehel Miklós PRÁGA: Halasi György VARSÓ: Sebeszta Miklós WASHINGTON: Kis Csaba az MTI állandó külföldi tudósítói Szerkesztőség: Budapest, Vili., Gyulai Pál u. 14. Telefon: 137-660 Postafiók: Budapest 62. Pf. 634. Kiadóhivatal: Budapest, VIli., Blaha Lujza tér 3. Telefon: 343-100, 142-220 Terjeszti a Magyar Posta. Előfi­zethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőiknél, a Posta hírlap­üzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest, V., József nádor tér 1.) Előfizetési díj: 1 hónapra 12,— Ft, negyed évre 36,— Ft, fél évre 72,— R, egész évre 144,— Ft 67.05640/2 — Zrínyi Nyomda, Bp. Készült ofszet rotációs eljárással. F. v.: Bolgár Imre Index.: 25 606. Lapunk külföldre előfizethető közvetlenül a KULTÚRA Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vál­lalatnál. BUDAPEST 62. P. O. B. 149, vagy ANGLIA: Collet’s Hol­ding Ltd., Dennington Estate, Wellingborough, Northants. — Danubia Book Co., 78. Shaftes­bury Av. London, W. 1. AUSZT­RÁLIA; A. Keesing, Sydney, G. P. O. Box 4886. AUSZTRIA: Vertrieb Ausländischer Zeitungen, Höch­­städtplatz 3. WIEN 20. BRAZÍ­LIA: Livrario Brody Ltda., P. O. B. 6366. Säo Paolo. FRANCIAOR­SZÁG: Nouvehe Messagerie de la Presse Parisienne, 111 Rue Réaumur, Paris 20. — Société Ba­laton, 12 Rue de la Grange Ba­­teliére. Paris 9. KANADA: Pan­nónia Books, 2. Spadina Rue, Toronto 4., Ontario Délibáb film and Record Studio, 19, Prince Arthur Street, West Montreal, 18, Quebec. NÉMET SZÖVETSÉ­GI KÖZTÁRSASÁG: Kunst und Wissen, Erich Bieber, Wilhelm­strasse 4., Stuttgart N. — Griff Verlag. Sedan-strasse 14., Mün­chen, Kuban und Sagner. Mün­chen 34., Schliessfach 68. USA: Joseph Brownfield, 1484 Third Avenue, New York. N. Y. 10 028. - Farn Book Service, 69 Fifth Avenue, New York 3. N. Y. — Stechen and Hafner Inc. 13. East 10th Street, New York 3. N. Y. A MAGYARORSZÁG 1968/1. (206.) számának fény­képei. MTI Külföldi képszolgálat. MTI Fotó: Kovács Sándor, to­vábbá Ágoston István felvételei. Karikatúra: Kaján Tibor V____________________________________

Next