Magyarország, 1968. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-30 / 26. szám
A Tisza a magyar ember legkedvesebb folyója, népköltészetünk bőven buzgó forrása, költőink ihletője. Hogyne nőtt volna a magyar nép szívéhez ez a folyó, amikor csaknem 600 kilométer hoszan a magyar síkság legsajátosabb tájjellegét fejezi ki. Emellett népünk alkotó munkájának is hatalmas eredményei fűződnek a Tiszához, megfékezéséhez, szabályozásához a múltban, hasznosításához a jelenben. Európa legnagyobb vízi építkezése volt a múlt század második felében a Tisza szabályozása. Az Alföld kellős közepén végig kanyargó folyó áradásai a gátak közé szorítása előtt — százezer holdakon semmisítették meg az ember munkáját. Falvakat sodort el, termőföldeket pusztított a medréből kitört folyó, amelyet kordába kellett fogni a mezőgazdasági termelés biztonsága érdekében. 1846 nyarán indította el a Tisza-szabályozás nagyszerű munkáját Széchenyi István, s ötven esztendőn keresztül több tízezer kubikos dolgozott ásóval, csákánnyal, lapáttal, egykerekű taligával az ártereken, míg pusztán kézierővel megépítette a folyó védműveit. Az aszály ellen Roppant emberi mű a megszabályozott Tisza, méltó a természet eredeti alkotásához. Százhúsz kanyarulatát levágták, hogy esését fokozzák, futását meggyorsítsák, két oldalán pedig magas gátakat emeltek. Kereken 450 kilométerrel rövidült meg a Tisza, s 4,4 millió katasztrális hold termőföld mentesült árvize pusztításától a 3500 kilométer hosszú töltés megépülésével. Párhuzamos kígyózással követi a folyót a kettős gátsor, amelynek zöld teste úgy nő ki a tájból, mintha nem is az ember, hanem maga a természet ültette volna bele. A tiszai tájképnek ma épp oly elválaszthatatlan alkotóeleme a selymes füvű védtöltés, mint a partbiztosító kőfalak, terelő sarkantyúk, a száz kilométerekre nyúló belvízlevezető- és öntöző csatornák, a zsilipek, szivattyútelepek, vízkivételi művek, amelyeket mind a magyar mérnök és földmunkás alkotó ereje hozott létre. Már a Tisza-szabályozás munkájának megkezdésekor nyomatékkal hangoztatták a vízi mérnökök, hogy az ármentesítést nyomon kell követnie az öntözés megszervezésének. Anélkül nem tud a földművelési kultúra magasabb fokára emelkedni az Alföld parasztsága. Az öntözés feltételeinek megteremtése azonban csaknem száz évet késett, csak a mi nemzedékünk valósítja meg fokozatosan, egymást követő nagy létesítmények megalkotásával a legszárazabb országrész mesterséges csapadékkal való ellátását. Először a Tisza felsőbb szakaszán, Tiszalöknél épült meg a duzzasztógát és a vízierőmű — a „Tisza I.”, amely egyrészt elektromos áramot termel, másrészt öntözővizet ad nagy területeknek. A duzzasztómű előtt a folyóból kiágazó Keleti-főcsatorna a Tisza vizének egy részét az Alföld legszomjasabb földjei felé vezeti. Ez a száz kilométer hosszú mesterséges folyó a múlt században elvégzett ármentesítés munkáját betetőző új, nagy alkotások egyike. Nem földmunkások ásták, hanem hatalmas földgépek, kanalas kotrók, talajgyaluk, lánctalpas árokmélyítők, staligák ezrei helyett billenőszekrényes teherautók serege mozgatta a kitermelt földet. A Keleti-főcsatorna szerteágazó csápjai, az öntözőfürtök segítségével kétszázezer hold földet tud mesterséges csapadékkal ellátni. A folyószabályozás és az ármentesítés a kártékony, a pusztító vizet vezette le, a mi korunk alkotásai az éltető vizet viszik az Alföld aszályos területeire. A Tisza középső szakaszán, Kisköre mellett már a második duzzasztómű megteremtésének hatalmas munkálatai fogadnak. Az ország legnagyobb építkezése folyik itt: mintegy 20 milliárd forintos befektetéssel olyan hatalmas vízgazdálkodási létesítmény bontakozik ki Heves és Szolnok megye határán, amely megsokszorozza a mezőgazdaság lehetőségeit az Alföld középső részén. A kiskörei duzzasztómű — az úgynevezett Tisza II. — megteremtése a legfőbb feltétele annak, hogy nagyobb arányokban lehessen tovább fejleszteni az öntözésesgazdálkodást. 1966 ősze óta épül a mederelzáró duzzasztómű, amely 9 méterrel megemeli a folyó szintjét; készül az erőmű, amely a zsilipkapukon alázuhanó víztömeg helyzeti energiáját mechanikai energiává, majd villanyárammá alakítja, s folynak a gátak megemelésének, erősebbé építésének a munkálatai. A duzzasztómű fölött, a két árvízvédelmi töltés közti területen ugyanis hatalmas víztárolót alakítanak ki, azzal a feladattal, hogy az őszi és a téli csapadékból 300 millió köbmétert elraktározzon az öntözési idényre. A mintegy 40 kilométer hosszú s helyenkint 6 kilométer széles mesterséges tóból hat megyébe jut majd el a víz, s mintegy 520 000 hold öntözését teszi lehetővé. Ez a víztároló az ország második legnagyobb tava lesz 122 négyzetkilométernyi felületével. Valóságos alföldi tenger születik, amely nemcsak a középső Tisza-völgy vízhiányát szünteti meg, de a környező táj mikroklíma-viszonyait is előnyösen befolyásolja. A megáradt Tisza a múltban nemegyszer változtatta tengerré messzi környékét, pusztító hullámai országrésznyi területen semmisítették meg az ember alkotásait, a most kialakuló tiszai tenger csak hasznot hajt, döntő szerep vár rá a mezőgazdasági termelés fellendítésében a rendkívül szeszélyes időjárású, rossz csapadékeloszlású Alföldön. Tiszai tenger Ugyanakkor hatalmas új üdülőtérség jön létre a 22 000 hold felületű mesterséges tó körül. A tároló mélysége 2,5—3 méter körül mozog majd, így kiválóan alkalmas lesz vízisportokra. A töltések enyhe rézsűit strandokká alakítják ki, egyben nagyszerű lehetőségeket teremtenek a vitorlázóknak és a vízisielőknek éppúgy, mint a horgászoknak. A tó 35 kilométer hosszú partvonala mentén 13 új üdülőtelepet hoznak létre, mintegy 15 000 vendég befogadására. Az első ütemben a tiszafüredi üdülőközpont épül meg, a másodikban a kiskörei, végül a poroszlói és az abádszalóki, Szolnok, Karcag, Debrecen, Miskolc, Eger, Gyöngyös, Jászberény lakossága egyformán megtalálhatja könnyen megközelíthető hétvégi pihenőhelyét az „alföldi Balaton” mentén. Az üdülőtérség majd minden pontján feltárható hévíz az idegenforgalmi létesítmények egy részének téli-nyári kihasználását is lehetővé teszi. A mesterséges tóból kiszakadó jobbparti főcsatorna a Jászságot szeli majd át 102 kilométer hoszszan, a balparti pedig a Nagykunságon halad keresztül csaknem ugyanolyan távon. A Nagykunság szántóterületének máris igen jelentős részét öntözik a Tisza vizéből a termelőszövetkezeti gazdaságok. A folyó mentén sűrűn követik egymást a szivattyútelepek, villanymotorral emelik ki a vizet a közeli távoli szövetkezetek kukorica-, rizs- és takarmánynövénytábláinak öntözésére. A táj formálása a Tisza segítségével sehol sem olyan szembeszökő Magyarországon, mint a Nagykunságban, keresztül-kasul behálózzák máris az öntözőcsatornák. Hát még ha az új főcsatornán is megindul néhány év múlva a folyó vize, micsoda távlatú fellendülés vár e termékeny talajú, de állandó csapadékhiánynyal küzdő alföldi vidékre! Hol lesz a harmadik? A Tisza-menti új alkotások sora azonban ezzel nem ér véget: a folyó déli szakaszán, Csongrádnál épül majd meg a harmadik tiszai duzzasztómű. Ezen a szakaszon megint munkába fogják a szőke folyót, hogy termeljen még több villanyáramot s újabb tíz- és tízezer holdakra küldje el öntözővizét. A már megépült és épülőben levő tiszai vízi létesítmények nagymértékben növelik a mezőgazdaság jövedelmezőségét, de elősegítik nagy alföldi területek iparosodását is. Az öntözőrendszerek teljes kiépülése alapvetően megváltoztatja a Tisza völgyének gazdaságföldrajzi képét. ANTALFFY GYULA A DUZZASZTÓMŰ TERVVÁZLATA 13 új üdülőtelepet hoznak létre Tájalakítás Tisza II. Vízilépcső 20 milliárd forintért Az Alföld Balatonja I Kiskörénél MAGYARORSZÁG 1968/26