Magyarország, 1968. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1968-07-07 / 27. szám

Csehszlovákia A nemzetgyűlés öt napja Rehabilitáció és „K 231” A megújhodás akadályai­­ Közel fél évvel a megújhodási fo­lyamatot elindító januári plénum után most kerültek a csehszlovák nemzetgyűlés elé az első olyan tör­vényjavaslatok, amelyek a Cseh­szlovák Kommunista Párt akció­­programjának szellemében a szor­cialista demokrácia következetes érvényesítésének törvényes biztosí­tását szolgálják. A parlament ötna­pos ülésén több ilyen törvényt vi­tattak meg s fogadtak el. Az első az ötvenes években elkö­vetett törvénysértések és koncep­ciós perek áldozatainak rehabilitá­lásáról szól. Megteremti az alapját annak, hogy az ártatlanul elítélt, meghurcolt személyek a lehető leg­rövidebb időn belül teljes elégté­telt kapjanak. Mint Kucera igaz­ságügyminiszter beszédében kifej­tette, az 1956 után megindult reha­bilitálást nem hajtották végre kö­vetkezetesen s ezért az igazságta­lanságok jóvátétele a társadalom egyik legtöbbet hangoztatott köve­telésévé lett. Az igazságtalanságok orvoslása A rehabilitációs törvény kimond­ja, hogy a sérelmezett ítéleteket egyenként kell felülvizsgálni. Ezt a feladatot egy új alkotmánytör­vénnyel életre hívott különbírósági tanácsok látják el. A törvény azon­ban csak azokra a személyekre vo­natkozik, akik nem követtek el bűncselekményt. Nem lehet szó olyanok rehabilitálásáról, akik va­lóban vétettek a szocialista társa­dalom törvényei ellen vagy akiket a szocialista forradalom törvényei vagy intézkedései sújtottak. Az igazságtalanul elítélt szemé­lyek nemcsak jogi és társadalmi elégtételt, hanem anyagi kártérítést is kapnak. (A pénzügyminiszter szerint legalább 4,6 milliárd ko­ronára becsülhető az az összeg, amelyet az állam kénytelen lesz kártérítésként kifizetni a törvény­­sértések áldozatainak, illetve ezek hozzátartozóinak.) A rehabilitációs törvény az igazságtalanságok elkövetésében vétkes személyekre is kitér. Ezek egy része büntetőjogilag már nem vonható felelősségre, mert bűncse­lekményük elévült vagy amnesztia alá esik. A többiekre vonatkozóan azonban a nemzetgyűlés 1972-ig meghosszabbította az elévülés ha­táridejét. A bírósági felelősségre vonástól függetlenül mindazoknak, akik sú­lyosan vétettek a szocialista törvé­nyesség ellen, távozniuk kell a köz­életi és társadalmi tisztségekből. Josef Smrkovsky, a nemzetgyűlés elnöke — aki szintén hosszú éve­kig ült ártatlanul börtönben — a parlamentben leszögezte: követke­zetesen harcolni kell az igazságta­lanságok jóvátételéért, ám ugyan­olyan következetesen kell fellépni a „revans-hangulatok” ellen, ame­lyek újabb sérelmekhez, törvény­­sértésekhez vezethetnek. A rehabilitációs törvény, amelyet egyhangúan szavazott meg a parla­ment, kihúzta a talajt a „K 231”­­nek nevezett egyesület alól. Ez a szervezet hivatalosan az államelle­nes tevékenységről szóló 231-es szá­mú törvény alapján igazságtalanul elítélt személyek rehabilitálását tűzte ki céljául. Kiderült azonban, hogy tagjai és főleg vezetői között szép számmal vannak olyanok, aki­ket kémkedésért, sőt közönséges bűncselekményekért jogosan ítél­tek el, így semmiféle jóvátételre nem tarthatnak igényt. A „K 231” az utóbbi hónapokban politikai té­nyezőként lépett fel és egyes veze­tői, akik arra hivatkoztak, hogy 80 ezer rehabilitálandót képviselnek, nyilvános gyűléseken élesen tá­madták a Csehszlovák Kommunis­ta Pártot. Pavel belügyminiszter, (aki ugyancsak a koncepciós perek áldozatai közé tartozik) azzal az in­dokolással tagadta meg a „K 231” alapszabályainak jóváhagyását, hogy miután az igazságtalanul el­ítéltek rehabilitálását törvény biz­tosítja, nincs szükség arra, hogy külön egyesületben szervezkedje­nek. Egyenlő partnerek Míg a rehabilitációs törvényt egyhangúan fogadta el a parla­ment, a sajtótörvény módosítása élénk vitát váltott ki és végered­ményben 30 ellenszavazat és 17 képviselő tartózkodása mellett emelték csak törvényerőre. A módosítás lényegében arra vo­natkozik, hogy kimondja a sajtó­cenzúra eltörlését. Csehszlovákiá­ban ugyanis a CSKP januári plé­numát megelőző időkben a Köz­ponti Publikációs Igazgatóság nevű szerv előzetes cenzúrát gyakorolt a sajtó, a rádió, a tv és a könyvki­adás felett azon a címen, hogy megakadályozza katonai és állami titkok nyilvánosságra hozatalát. A valóságban politikai cenzúrát is gyakorolt ez a szerv. A januári plé­num óta azonban már nem műkö­dött. A sajtótörvény módosítása itt tehát csak a tényleges helyzet le­galizálását jelentette. A tartózkodó és a törvényjavas­lat ellen szavazó képviselők nem is a cenzúra megszüntetését kifogá­solták, hanem azt, hogy a sajtótör­vény új formájában sem mondja ki a szerkesztők felelősségét a kö­zölt cikkek, hírek valódiságáért, s nem nyújt megfelelő védelmet az alaptalan sajtótámadások ellen. Miroslav Galuska, tájékoztatás­ügyi miniszter azzal hárította el az ellenvetéseket, hogy a most készü­lő teljesen új sajtótörvény már ezeknek a követelményeknek is meg fog felelni, egyelőre azonban sürgős volt, hogy törvényileg is ki­mondják a cenzúra eltörlését. A csehek és szlovákok viszonyá­nak új államjogi rendezése ugyan­csak napirendre került a parlament ülésén. Arról, hogy milyen legyen az új föderatív elrendezés, meddig terjedjen a csehek és a szlovákok nemzeti önkormányzata, milyenek legyenek a közös és a párhuzamos szervek, intézmények — még nagy vita folyik. Csehországban és Szlo­vákiában is több bizottság foglal­kozik a javaslatok kidolgozásával. Annyi már bizonyos, hogy központi szerveken kívül a cseh országrész­nek és Szlovákiának is külön tör­vényhozó testülete, kormánya lesz, és hogy ez a párhuzamosság a kü­lönböző társadalmi szervezetek fel­­építésében is érvényre jut. Az ötvenedik évforduló A nemzetgyűlés most csak a fö­deratív elrendezés előkészítéséről fogadott el új alkotmánytörvényt­. Ebben arról van szó, hogy a Szlo­vák Nemzeti Tanácshoz hasonlóan a cseh országrészben is létre kell hozni a Cseh Nemzeti Tanácsot. Az eddigi aszimmetrikus rendszerben ugyanis a cseh nemzetnek nem volt reprezentatív szerve. Erre pedig szükség van ahhoz, hogy a két nemzet képviselői egyenlő partne­rekként tárgyalhassanak az új ál­lamjogi elrendezésről. Az új alkotmány törvény alapján július 11-én megalakuló első Cseh Nemzeti Tanács ideiglenes jellegű lesz. A csehszlovák parlament cseh tagjaiból, közéleti személyiségekből fog állani. A tervek szerint már ez év október 28-án, Csehszlovákia megalakulásának 50-ik évforduló­ján kívánják kikiáltani a csehek és szlovákok föderatív államát és ezért vált sürgőssé a Cseh Nemzeti Tanács létrehozása. A parlamenti vitában egyes kép­viselők azt indítványozták, hogy ne csak cseh és szlovák, hanem morva—sziléziai nemzeti tanács is alakuljon. Ezt a javaslatot azonban a nagy többség elvetette. A födera­tív elrendezés ugyanis nemzeti, nem pedig területi alapon történik. Morvaország és Szilézia a történe­lem során ugyan nem tartozott Csehországhoz, lakosai azonban csehek, s így nem lenne alapja az ország hármas tagoltságának. A csehek és szlovákok viszonyá­nak föderatív rendezésével függ össze az az alkotmánytörvény is, amellyel elhalasztották a nemzeti bizottsági választásokat. Mindad­dig, amíg a törvényhozó, a végre­hajtó, a nemzeti és állami szervek jövőbeni formájáról nem alakul ki végleges elképzelés, nem kerülhet sor a választásokra sem. A törvény ezért kimondja, hogy a választáso­kat — beleértve a csehszlovák nemzetgyűlés megválasztását is — legkésőbb a jövő év végéig kell megtartani. A jelenlegi választott szervek maguk dönthetik el, hogy lemondott tagjaik helyét pótválasz­tás útján betöltik-e vagy sem. „Kétezer szó” A nemzetgyűlésben interpelláció­ra adott okot a „Kétezer szó” című cikk, amely a parlamenti ülésszak idején látott napvilágot a Literární Listy-ben, az írószövetség hetilap­jában, valamint három napilap­ban. Samuel Kodár tábornok par­lamenti képviselő kijelentette, hogy az elmúlt húsz év eredményeit ta­gadó és a Csehszlovák Kommunis­ta Pártot támadó vitairat, amelyet szerzőjén, Ludvík Vaculík írón kí­vül mintegy 70 közéleti személyi­ség írt alá, (köztük Menzel és Ra­­dok rendezők, Trnka filmrendező, Jan Werioh színész, Oldrich Stary, a Károly Egyetem rektora, Emil Zátopek, Dana Zátopková, Vera Cáslavská, olimpiai bajnokok, Jiri Hanzelka író és utazó) lényegében ellenforradalomra szólít fel és az ország védelméről szóló törvénybe ütközik. Ezért kérte, hogy a parla­ment foglalkozzék az üggyel és foglaljon állást a kormány is. Smrkovsky, a parlament elnöke megállapította, hogy a cikk­cso­portok alakítására, sztrájkra, a párt- és állami funkcionáriusok bojkottálására szólít fel és ellent­mond a Nemzeti Front politikájá­nak. Miután a cikket a CSKP elnök­sége és a Nemzeti Front vezetősége külön nyilatkozatban elítélte, Cer­­nik miniszterelnök a parlamentben is kijelentette: a politikai életben fellépő szélsőséges erők jelentik a megújhodásért folytatott harc út­jában a legnagyobb akadályt. Ezek az erők a bonyolult politikai és gazdasági helyzetet saját céljaik érdekében próbálják kihasználni. A miniszterelnök kifejezte a kor­mány meggyőződését, hogy a la­kosság meg fogja akadályozni az ilyen bomlasztó tevékenységet. SMRKOVSKY Október 28-án kikiáltják? CERNIK Megakadályozza a bomlasztást MAGYARORSZÁG 1 968 27 4

Next