Magyarország, 1968. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-07 / 27. szám
Csehszlovákia A nemzetgyűlés öt napja Rehabilitáció és „K 231” A megújhodás akadályai Közel fél évvel a megújhodási folyamatot elindító januári plénum után most kerültek a csehszlovák nemzetgyűlés elé az első olyan törvényjavaslatok, amelyek a Csehszlovák Kommunista Párt akcióprogramjának szellemében a szorcialista demokrácia következetes érvényesítésének törvényes biztosítását szolgálják. A parlament ötnapos ülésén több ilyen törvényt vitattak meg s fogadtak el. Az első az ötvenes években elkövetett törvénysértések és koncepciós perek áldozatainak rehabilitálásáról szól. Megteremti az alapját annak, hogy az ártatlanul elítélt, meghurcolt személyek a lehető legrövidebb időn belül teljes elégtételt kapjanak. Mint Kucera igazságügyminiszter beszédében kifejtette, az 1956 után megindult rehabilitálást nem hajtották végre következetesen s ezért az igazságtalanságok jóvátétele a társadalom egyik legtöbbet hangoztatott követelésévé lett. Az igazságtalanságok orvoslása A rehabilitációs törvény kimondja, hogy a sérelmezett ítéleteket egyenként kell felülvizsgálni. Ezt a feladatot egy új alkotmánytörvénnyel életre hívott különbírósági tanácsok látják el. A törvény azonban csak azokra a személyekre vonatkozik, akik nem követtek el bűncselekményt. Nem lehet szó olyanok rehabilitálásáról, akik valóban vétettek a szocialista társadalom törvényei ellen vagy akiket a szocialista forradalom törvényei vagy intézkedései sújtottak. Az igazságtalanul elítélt személyek nemcsak jogi és társadalmi elégtételt, hanem anyagi kártérítést is kapnak. (A pénzügyminiszter szerint legalább 4,6 milliárd koronára becsülhető az az összeg, amelyet az állam kénytelen lesz kártérítésként kifizetni a törvénysértések áldozatainak, illetve ezek hozzátartozóinak.) A rehabilitációs törvény az igazságtalanságok elkövetésében vétkes személyekre is kitér. Ezek egy része büntetőjogilag már nem vonható felelősségre, mert bűncselekményük elévült vagy amnesztia alá esik. A többiekre vonatkozóan azonban a nemzetgyűlés 1972-ig meghosszabbította az elévülés határidejét. A bírósági felelősségre vonástól függetlenül mindazoknak, akik súlyosan vétettek a szocialista törvényesség ellen, távozniuk kell a közéleti és társadalmi tisztségekből. Josef Smrkovsky, a nemzetgyűlés elnöke — aki szintén hosszú évekig ült ártatlanul börtönben — a parlamentben leszögezte: következetesen harcolni kell az igazságtalanságok jóvátételéért, ám ugyanolyan következetesen kell fellépni a „revans-hangulatok” ellen, amelyek újabb sérelmekhez, törvénysértésekhez vezethetnek. A rehabilitációs törvény, amelyet egyhangúan szavazott meg a parlament, kihúzta a talajt a „K 231”nek nevezett egyesület alól. Ez a szervezet hivatalosan az államellenes tevékenységről szóló 231-es számú törvény alapján igazságtalanul elítélt személyek rehabilitálását tűzte ki céljául. Kiderült azonban, hogy tagjai és főleg vezetői között szép számmal vannak olyanok, akiket kémkedésért, sőt közönséges bűncselekményekért jogosan ítéltek el, így semmiféle jóvátételre nem tarthatnak igényt. A „K 231” az utóbbi hónapokban politikai tényezőként lépett fel és egyes vezetői, akik arra hivatkoztak, hogy 80 ezer rehabilitálandót képviselnek, nyilvános gyűléseken élesen támadták a Csehszlovák Kommunista Pártot. Pavel belügyminiszter, (aki ugyancsak a koncepciós perek áldozatai közé tartozik) azzal az indokolással tagadta meg a „K 231” alapszabályainak jóváhagyását, hogy miután az igazságtalanul elítéltek rehabilitálását törvény biztosítja, nincs szükség arra, hogy külön egyesületben szervezkedjenek. Egyenlő partnerek Míg a rehabilitációs törvényt egyhangúan fogadta el a parlament, a sajtótörvény módosítása élénk vitát váltott ki és végeredményben 30 ellenszavazat és 17 képviselő tartózkodása mellett emelték csak törvényerőre. A módosítás lényegében arra vonatkozik, hogy kimondja a sajtócenzúra eltörlését. Csehszlovákiában ugyanis a CSKP januári plénumát megelőző időkben a Központi Publikációs Igazgatóság nevű szerv előzetes cenzúrát gyakorolt a sajtó, a rádió, a tv és a könyvkiadás felett azon a címen, hogy megakadályozza katonai és állami titkok nyilvánosságra hozatalát. A valóságban politikai cenzúrát is gyakorolt ez a szerv. A januári plénum óta azonban már nem működött. A sajtótörvény módosítása itt tehát csak a tényleges helyzet legalizálását jelentette. A tartózkodó és a törvényjavaslat ellen szavazó képviselők nem is a cenzúra megszüntetését kifogásolták, hanem azt, hogy a sajtótörvény új formájában sem mondja ki a szerkesztők felelősségét a közölt cikkek, hírek valódiságáért, s nem nyújt megfelelő védelmet az alaptalan sajtótámadások ellen. Miroslav Galuska, tájékoztatásügyi miniszter azzal hárította el az ellenvetéseket, hogy a most készülő teljesen új sajtótörvény már ezeknek a követelményeknek is meg fog felelni, egyelőre azonban sürgős volt, hogy törvényileg is kimondják a cenzúra eltörlését. A csehek és szlovákok viszonyának új államjogi rendezése ugyancsak napirendre került a parlament ülésén. Arról, hogy milyen legyen az új föderatív elrendezés, meddig terjedjen a csehek és a szlovákok nemzeti önkormányzata, milyenek legyenek a közös és a párhuzamos szervek, intézmények — még nagy vita folyik. Csehországban és Szlovákiában is több bizottság foglalkozik a javaslatok kidolgozásával. Annyi már bizonyos, hogy központi szerveken kívül a cseh országrésznek és Szlovákiának is külön törvényhozó testülete, kormánya lesz, és hogy ez a párhuzamosság a különböző társadalmi szervezetek felépítésében is érvényre jut. Az ötvenedik évforduló A nemzetgyűlés most csak a föderatív elrendezés előkészítéséről fogadott el új alkotmánytörvényt. Ebben arról van szó, hogy a Szlovák Nemzeti Tanácshoz hasonlóan a cseh országrészben is létre kell hozni a Cseh Nemzeti Tanácsot. Az eddigi aszimmetrikus rendszerben ugyanis a cseh nemzetnek nem volt reprezentatív szerve. Erre pedig szükség van ahhoz, hogy a két nemzet képviselői egyenlő partnerekként tárgyalhassanak az új államjogi elrendezésről. Az új alkotmány törvény alapján július 11-én megalakuló első Cseh Nemzeti Tanács ideiglenes jellegű lesz. A csehszlovák parlament cseh tagjaiból, közéleti személyiségekből fog állani. A tervek szerint már ez év október 28-án, Csehszlovákia megalakulásának 50-ik évfordulóján kívánják kikiáltani a csehek és szlovákok föderatív államát és ezért vált sürgőssé a Cseh Nemzeti Tanács létrehozása. A parlamenti vitában egyes képviselők azt indítványozták, hogy ne csak cseh és szlovák, hanem morva—sziléziai nemzeti tanács is alakuljon. Ezt a javaslatot azonban a nagy többség elvetette. A föderatív elrendezés ugyanis nemzeti, nem pedig területi alapon történik. Morvaország és Szilézia a történelem során ugyan nem tartozott Csehországhoz, lakosai azonban csehek, s így nem lenne alapja az ország hármas tagoltságának. A csehek és szlovákok viszonyának föderatív rendezésével függ össze az az alkotmánytörvény is, amellyel elhalasztották a nemzeti bizottsági választásokat. Mindaddig, amíg a törvényhozó, a végrehajtó, a nemzeti és állami szervek jövőbeni formájáról nem alakul ki végleges elképzelés, nem kerülhet sor a választásokra sem. A törvény ezért kimondja, hogy a választásokat — beleértve a csehszlovák nemzetgyűlés megválasztását is — legkésőbb a jövő év végéig kell megtartani. A jelenlegi választott szervek maguk dönthetik el, hogy lemondott tagjaik helyét pótválasztás útján betöltik-e vagy sem. „Kétezer szó” A nemzetgyűlésben interpellációra adott okot a „Kétezer szó” című cikk, amely a parlamenti ülésszak idején látott napvilágot a Literární Listy-ben, az írószövetség hetilapjában, valamint három napilapban. Samuel Kodár tábornok parlamenti képviselő kijelentette, hogy az elmúlt húsz év eredményeit tagadó és a Csehszlovák Kommunista Pártot támadó vitairat, amelyet szerzőjén, Ludvík Vaculík írón kívül mintegy 70 közéleti személyiség írt alá, (köztük Menzel és Radok rendezők, Trnka filmrendező, Jan Werioh színész, Oldrich Stary, a Károly Egyetem rektora, Emil Zátopek, Dana Zátopková, Vera Cáslavská, olimpiai bajnokok, Jiri Hanzelka író és utazó) lényegében ellenforradalomra szólít fel és az ország védelméről szóló törvénybe ütközik. Ezért kérte, hogy a parlament foglalkozzék az üggyel és foglaljon állást a kormány is. Smrkovsky, a parlament elnöke megállapította, hogy a cikkcsoportok alakítására, sztrájkra, a párt- és állami funkcionáriusok bojkottálására szólít fel és ellentmond a Nemzeti Front politikájának. Miután a cikket a CSKP elnöksége és a Nemzeti Front vezetősége külön nyilatkozatban elítélte, Cernik miniszterelnök a parlamentben is kijelentette: a politikai életben fellépő szélsőséges erők jelentik a megújhodásért folytatott harc útjában a legnagyobb akadályt. Ezek az erők a bonyolult politikai és gazdasági helyzetet saját céljaik érdekében próbálják kihasználni. A miniszterelnök kifejezte a kormány meggyőződését, hogy a lakosság meg fogja akadályozni az ilyen bomlasztó tevékenységet. SMRKOVSKY Október 28-án kikiáltják? CERNIK Megakadályozza a bomlasztást MAGYARORSZÁG 1 968 27 4