Magyarország, 1968. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-15 / 37. szám
A műtéti technika — kivált az utóbbi évtizedekben — nagyot fejlődött. A legegyszerűbbnek látszó feladatra, a sebszélek, a bőr egyesítésére azonban még manapság sincs tökéletes eljárás. A legrutinosabban, ideális sterilitási körülmények között végzett műtétek után is előfordul fonálgennyedés, sipolyképződés, szövetelhalás. Gyakori kellemetlenség az is, hogy a félig már összeforrt seb felnyílik. Egyébként esztétikai szempontból sem közömbös, elsősorban fiatal nők, gyermekek esetében, hogy milyen nyom marad a testen, különösen arcon, nyakon, kézen. A mai „atraumatikus”, finom sebvarratű és fonál viszonylag kis nyomot hagy a gondosan öszszeillesztett sebszélek mentén. Mégis jelentős eredmény a varrat nélküli sebzárás bevezetése. Voltaképp nem új módszerről van szó. Ambroise Paré, Napóleon híres hadisebésze, akinek nevéhez fűződik a hibernáció kedvező hatásainak felismerése is, a császári udvar hölgyein végzett operációk során újította fel elsőként az ókori egyiptomi orvostudomány utóbb elfelejtett technikáját, a varrat nélküli sebzárást. T. Johnson: „The works of that Famous Chirurgian Ambroise Páré” című művében leírja a Páré által „száraz varratnak” nevezett eljárást. Arcsebek összeillesztésére például ragasztóanyaggal bekent, csipkefogszerűen kiképzett lencsíkokat használt; a seb két oldalán felragasztott csíkok öszszehúzásával egyesítette a sebszéleket. A korabeli durva sebvarróeszközök alkalmazásához képest ez a módszer kisebb fájdalommal járt (az érzéstelenítést még nem ismerték), eredménye pedig az lett, hogy könnyebben, szebben gyógyultak a sebek.Hosszú évtizedekig mégsem talált követőkre. Ennek oka nyilván abban keresendő, hogy más európai sebészek különböző olaj-, gyanta-, cinkoxid-ragasztókeverékekkel próbálkoztak, amelyek nem váltak be, mert a bőrt izgatták, gyulladásba hozták, a váladékképződés folytán fellazultak, gyakran fertőződtek, a sebek szétnyíltak.) Stern Strip, Leukoclip Az időközben többször feledésbe merült sebzárási módszert néhány éve újra felfedezték. Elterjedése a gyakorlatilag már tökéletes minőségű sebzáró ragtapaszcsíkok előállításának köszönhető. Nemrég a fővárosi Bajcsy Zsilinszky Kórház sebészeti osztályáról dr. Kós Rudolf és a pécsi MÁV rendelőintézetből és városi rendelőintézetből dr. Konkoly Thege Aladár elsőként számoltak be a magyar orvosi szakirodalomban (Orvosi Hetilap 1968 19.) a Minnesota Mining and Manufacturing Co. gyártmányával, a „3M Stern Strip”-pel, illetve a Beiersdorf-cég által előállított „Leukoclip”-pel szerzett tapasztalatokról. Persze,számos más kórházunkban is folyik az új eljárás kipróbálása. Az említett külföldi sebzáró tapaszok szintetikus akrulát ragasztóanyaggal bevont, cigarettapapír vékonyságú, laza rostozatú csíkok, ellenálló, porózus anyagból készülnek. Erősen tapadnak a száraz bőrfelületre, a bőrt nem izgatják, a sebváladékot átengedik anélkül, hogy maguk átnedvesednének és leválnának. A seb mérete szerint megválasztható, különböző hosszúságú és szélességű (0,3—1,3 milliméter) csíkok állnak rendelkezésre. Egymástól bizonyos távolságra, a seb vonalára merőlegesen ragaszják fel ezeket, miután a seb környékét jól leszárították, a sebszéleket pedig csipesszel vagy ujjal gondosan öszszeillesztették. Az így egyesített seb 5—7 nap alatt összeforr, s a csíkok 12—14 nap múlva levehetők. A hagyományos sebzárási módok minden esetben helyi érzéstelenítést igényelnek, hiszen másképp a tűszúrás, fonáláthúzás, csomózás fájdalmas lenne. A baleseti sebészetben, a „kis traumatológiában”, valamint a gyermekek sérüléseinek ellátásánál jelentős előny, ha az érzéstelenítés elkerülhető. Stern Strip alkalmazása esetében pedig elkerülhető. Felhelyezéséhez nem szükséges a sebszélek kifordítása, nincs varrás, kapocs, csupán a sebszélek pontos egymás mellé illesztésére kell ügyelni. Mivel ez speciális sebészi műszerek nélkül, egyszerűen a seb megtisztításával és alkoholos leszárításával is megoldható, a módszert szakrendeléseken, sőt az általános orvosi gyakorlatban is alkalmazni lehet. Elmarad a varrat- vagy kapocskiszedés sokszori tortúrája is. Mindennél lényegesebb előny azonban a sebgyógyulás zavartalansága. Mint említettük, a kifogástalan sterilitási feltételek között és a legjobb technikával készült sebvarratok esetén is kialakulhatnak olyan feltételek, amelyek komplikációkhoz vezetnek. Az úgynevezett „szúrcsatorna” például (a tű, illetve a fonal mentén képződött kis csatorna, amely a külvilágot a bőrön át a szervezet belsejével összeköti) behatolási „kapu” a kórokozók számára, amelyek a csomózott varrat feszülése következtében vérellátásában zavart nyálkahártyán könynyebben fejtik ki hatásukat. Ez a magyarázata a fonálgennyedésnek, sipolynak, természetesen a durva sterilitási hibákat nem számítva. Ilyen komplikációk lehetősége a varrat nélküli sebzárásnál a minimálisra csökken. „X. Y. szépen varr” Nem lebecsülendő probléma a sebgyógyulás esztétikai eredménye sem. Még manapság is hallani érvként a műtősebész megválasztásánál, különösen, ha a műtét kozmetikailag kényes helyen van: „X. Y. szépen varr”. Valóban sok múlik a gondosságon, a sebszélek pontos összeillesztésén és a technikai ügyességen. (De tegyük hozzá: vannak olyan típusú hegképződésre hajlamos — keloid — egyének, akiknél semmilyen technikai bravúr sem segít.) Egyforma gondossággal összeillesztett, varrt, illetve tapasszal összefogott sebek nyomait összehasonlítva, az esztétikai eredmény kétségtelenül a nem varrt sebzárás mellett szól. Ezt külföldön, az elmúlt évek során nagy beteganyagon bizonyították. Dr. Kós Rudolf idézett cikkében 200 varrat nélküli sebzárásos műtét eredményeiről számol be, köztük hasi műtétek, végtagamputációk, lágyrészsérülések, kozmetikai műtétek egyaránt szerepelnek. Sem gennyedés, sem más műtéti szövődmény, sem a ragtapaszcsíkokra visszavezethető bőrizgalom nem fordult elő. Dr. Konkoly Thege Aladár 78 olyan kissebészeti, baleseti műtétről ír, amelynél ragasztószalagos sebzárást alkalmazott. Tapasztalatai — mind a sebgyógyulást, mind a kozmetikai szempontokat tekintve — ugyancsak kitűnőek. Külön érdemes szólni az eljárásnak egy speciális alkalmazási területéről. A trombózisok után, sokszor évtizedekig fennálló, vérkeringési zavarra visszavezethető lábszárfekélyekre gondolunk (Magyarország 1967 45. szám). Olykor szükség lehet az elhalt, kifekélyesedett bőrfelület pótlására. Nagy segítséget jelenthet ebben a ragasztásos módszer. Varrni nem lehet, az eddigi rögzítési módszereknek pedig sok hátrányuk van. Stern Strip csíkokkal viszont megbízhatóan rögzíthető az átültetett bőrlebeny, nincs elcsúszási veszély, a Stern Strip kellő nyomást biztosít a megtapadáshoz, miközben a seb szellőzik és jól ellenőrizhető. Az eljárás alkalmazása elsősorban a baleseti sebészetben, gyermeksérülések, kozmetikai szempontból kényes sérülések, műtétek esetében indokolt, jelentősége a komplikációmentes sebgyógyuláson és kozmetikailag előnyösebb megképződésen kívül abban van, hogy egyszerűen, speciális sebészeti felszerelés nélkül, az általános orvosi gyakorlatban is alkalmazható. Huzal a sebben Miközben sebészeink várják, hogy megfelelő hazai gyártmányú sebzáró tapaszok kerüljenek forgalomba, más eljárásokkal is próbálkoznak a hagyományos szövetegyesítési módszerek tökéletesítésére. Az Újpesti Kórház II. sz. sebészeti osztályán dr. Faragó Péter Szelle István mérnökkel együttműködve, például fémhuzalos eljárást dolgozott ki a hasfali műtéti komplikációk kiküszöbölésére. Nem új módszer a fémhuzalok alkalmazása a sebzárási technikában, de eddig mindig a varratot próbálták fémhuzalokkal helyettesíteni. Dr. Faragóék a metszés hosszában a hasfali kötőszövetben helyezik el a 0,5 milliméter vastagságú molibdén huzalt. Fonalvezetéssel viszik végig, s végét kibuktatva a hasfali kötőszövetből, a sebszélek végétől 2—3 centiméterre kikötik. Ezután a hasfalat a huzal felett a szokásos bőrvarrattal zárják, 14—18 nap múlva pedig az egyik végénél kihúzzák a huzalt. Dr. Faragó és munkatársa előbb állatkísérletekben próbálták ki az eljárást. A huzal kivétele után a hasfali szöveteket szövettanilag megvizsgálták, gyulladásos folyamatra utaló jeleket nem találtak, s kitűnő hegképződést tapasztaltak, gennyedés nélkül. Ezek után 1967 folyamán 477 esetben alkalmazták módszerüket emberen is, műtéti szövődmények nélkül. Sebészet Varrat nélkül Páré lencsíkjai Szebben gyógyul SERZÁRAS STERI STRIPPEL Csak a sebszélek összeillesztésére kell ügyelni AMBROISE PARÉ „SZÁRAZ VARRATA” Elmarad a kapocskiszedés tortúrája