Magyarország, 1968. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1968-09-15 / 37. szám

A műtéti technika — kivált az utóbbi évtizedekben — nagyot fejlődött. A legegy­szerűbbnek látszó feladatra, a seb­szélek, a bőr egyesítésére azon­ban még manapság sincs tökéle­tes eljárás. A legrutinosabban, ideális sterilitási körülmények kö­zött végzett műtétek után is elő­fordul fonálgennyedés, sipolykép­ződés, szövetelhalás. Gyakori kel­lemetlenség az is, hogy a félig már összeforrt seb felnyílik. Egyébként esztétikai szempontból sem közömbös, elsősorban fiatal nők, gyermekek esetében, hogy milyen nyom marad a testen, kü­lönösen arcon, nyakon, kézen. A mai „atraumatikus”, finom sebvarratű és fonál viszonylag kis nyomot hagy a gondosan ösz­­szeillesztett sebszélek mentén. Mégis jelentős eredmény a varrat nélküli sebzárás bevezetése. Volta­képp nem új módszerről van szó. Ambroise Paré, Napóleon híres hadisebésze, akinek nevéhez fűző­dik a hibernáció kedvező hatá­sainak felismerése is, a császári udvar hölgyein végzett operációk során újította fel elsőként az ó­­kori egyiptomi orvostudomány utóbb elfelejtett technikáját, a varrat nélküli sebzárást. T. Johnson: „The works of that Famous Chirurgian Ambroise Páré” című művében leírja a Páré által „száraz varratnak” nevezett eljárást. Arcsebek összeillesztésé­re például ragasztóanyaggal be­kent, csipkefogszerűen kiképzett lencsíkokat használt; a seb két oldalán felragasztott csíkok ösz­­szehúzásával egyesítette a sebszé­leket. A korabeli durva sebvarró­eszközök alkalmazásához képest ez a módszer kisebb fájdalommal járt (az érzéstelenítést még nem ismerték), eredménye pedig az lett, hogy könnyebben, szebben gyógyultak a sebek.­­Hosszú évtizedekig mégsem ta­lált követőkre. Ennek oka nyilván abban keresendő, hogy más euró­pai sebészek különböző olaj-, gyanta-, cinkoxid-ragasztókeveré­­kekkel próbálkoztak, amelyek nem váltak be, mert a bőrt izgatták, gyulladásba hozták, a váladék­képződés folytán fellazultak, gyak­ran fertőződtek, a sebek szétnyíl­tak.) Stern Strip, Leukoclip Az időközben többször feledés­be merült sebzárási módszert né­hány éve újra felfedezték. Elter­jedése a gyakorlatilag már töké­letes minőségű sebzáró ragtapasz­csíkok előállításának köszönhető. Nemrég a fővárosi Bajcsy Zsi­linszky Kórház sebészeti osztályá­ról dr. Kós Rudolf és a pécsi MÁV rendelőintézetből és városi rendelőintézetből dr. Konkoly Thege Aladár elsőként számoltak be a magyar orvosi szakirodalom­ban (Orvosi Hetilap 1968 19.) a Minnesota Mining and Manufac­turing Co. gyártmányával, a „3M Stern Strip”-pel, illetve a Beiers­­dorf-cég által előállított „Leuko­­clip”-pel szerzett tapasztalatokról. Persze,számos más kórházunkban is folyik az új eljárás kipróbá­lása. Az említett külföldi sebzáró ta­paszok szintetikus akrulát ragasz­tóanyaggal bevont, cigarettapa­pír vékonyságú, laza rostozatú csíkok, ellenálló, porózus anyag­ból készülnek. Erősen tapadnak a száraz bőrfelületre, a bőrt nem izgatják, a sebváladékot átenge­dik anélkül, hogy maguk átned­vesednének és leválnának. A seb mérete szerint megválasztható, különböző hosszúságú és széles­ségű (0,3—1,3 milliméter) csíkok állnak rendelkezésre. Egymástól bizonyos távolságra, a seb vona­lára merőlegesen ragaszják fel ezeket, miután a seb környékét jól leszárították, a sebszéleket pedig csipesszel vagy ujjal gondosan ösz­­szeillesztették. Az így egyesített seb 5—7 nap alatt összeforr, s a csíkok 12—14 nap múlva levehe­tők. A hagyományos sebzárási mó­dok minden esetben helyi érzés­telenítést igényelnek, hiszen más­képp a tűszúrás, fonáláthúzás, cso­mózás fájdalmas lenne. A baleseti sebészetben, a „kis traumatológiá­ban”, valamint a gyermekek sé­rüléseinek ellátásánál jelentős előny, ha az érzéstelenítés elke­rülhető. Stern Strip alkalmazása esetében pedig elkerülhető. Felhe­lyezéséhez nem szükséges a seb­szélek kifordítása, nincs varrás, kapocs, csupán a sebszélek pontos egymás mellé illesztésére kell ügyelni. Mivel ez speciális sebé­szi műszerek nélkül, egyszerűen a seb megtisztításával és alkoholos leszárításával is megoldható, a módszert szakrendeléseken, sőt az általános orvosi gyakorlatban is alkalmazni lehet. Elmarad a varrat- vagy kapocskiszedés sok­szori tortúrája is. Mindennél lényegesebb előny azonban a sebgyógyulás zavarta­lansága. Mint említettük, a kifo­gástalan sterilitási feltételek kö­zött és a legjobb technikával ké­szült sebvarratok esetén is kiala­kulhatnak olyan feltételek, ame­lyek komplikációkhoz vezetnek. Az úgynevezett „szúrcsatorna” például (a tű, illetve a fonal men­tén képződött kis csatorna, amely a külvilágot a bőrön át a szerve­zet belsejével összeköti) behato­lási „kapu” a kórokozók számára, amelyek a csomózott varrat fe­szülése következtében vérellátásá­ban zavart nyálkahártyán köny­­nyebben fejtik ki hatásukat. Ez a magyarázata a fonálgennyedés­­nek, sipolynak, természetesen a durva sterilitási hibákat nem szá­mítva. Ilyen komplikációk lehető­sége a varrat nélküli sebzárásnál a minimálisra csökken. „X. Y. szépen varr” Nem lebecsülendő probléma a sebgyógyulás esztétikai eredménye sem. Még manapság is hallani érvként a műtősebész megválasz­tásánál, különösen, ha a műtét kozmetikailag kényes helyen van: „X. Y. szépen varr”. Valóban sok múlik a gondosságon, a sebszélek pontos összeillesztésén és a tech­nikai ügyességen. (De tegyük hoz­zá: vannak olyan típusú hegkép­ződésre hajlamos — keloid — egyének, akiknél semmilyen tech­nikai bravúr sem segít.) Egyfor­ma gondossággal összeillesztett, varrt, illetve tapasszal összefogott sebek nyomait összehasonlítva, az esztétikai eredmény kétségtelenül a nem varrt sebzárás mellett szól. Ezt külföldön, az elmúlt évek során nagy beteganyagon bizonyí­tották. Dr. Kós Rudolf idézett cikké­ben 200 varrat nélküli sebzárásos műtét eredményeiről számol be, köztük hasi műtétek, végtagam­­putációk, lágyrészsérülések, koz­metikai műtétek egyaránt szere­pelnek. Sem gennyedés, sem más műtéti szövődmény, sem a ragta­paszcsíkokra visszavezethető bőr­izgalom nem fordult elő. Dr. Kon­koly Thege Aladár 78 olyan kis­­sebészeti, baleseti műtétről ír, amelynél ragasztószalagos sebzá­rást alkalmazott. Tapasztalatai — mind a sebgyógyulást, mind a kozmetikai szempontokat tekintve — ugyancsak kitűnőek. Külön érdemes szólni az eljá­rásnak egy speciális alkalmazási területéről. A trombózisok után, sokszor évtizedekig fennálló, vér­keringési zavarra visszavezethető lábszárfekélyekre gondolunk (Ma­gyarország 1967 45. szám). Olykor szükség lehet az elhalt, kifekélye­­sedett bőrfelület pótlására. Nagy segítséget jelenthet ebben a ra­gasztásos módszer. Varrni nem lehet, az eddigi rögzítési módsze­reknek pedig sok hátrányuk van. Stern Strip csíkokkal viszont meg­bízhatóan rögzíthető az átültetett bőrlebeny, nincs elcsúszási ve­szély, a Stern Strip kellő nyomást biztosít a megtapadáshoz, miköz­ben a seb szellőzik és jól ellen­őrizhető. Az eljárás alkalmazása elsősor­ban a baleseti sebészetben, gyer­meksérülések, kozmetikai szem­pontból kényes sérülések, műtétek esetében indokolt, jelentősége a komplikációmentes sebgyógyuláson és kozmetikailag előnyösebb meg­képződésen kívül abban van, hogy egyszerűen, speciális sebészeti felszerelés nélkül, az általános orvosi gyakorlatban is alkalmaz­ható. Huzal a sebben Miközben sebészeink várják, hogy megfelelő hazai gyártmányú sebzáró tapaszok kerüljenek for­galomba, más eljárásokkal is pró­bálkoznak a hagyományos szövet­egyesítési módszerek tökéletesíté­sére. Az Újpesti Kórház II. sz. sebészeti osztályán dr. Faragó Péter Szelle István mérnökkel együttműködve, például fémhuza­los eljárást dolgozott ki a hasfali műtéti komplikációk kiküszöbö­lésére. Nem új módszer a fémhu­zalok alkalmazása a sebzárási technikában, de eddig mindig a varratot próbálták fémhuzalokkal helyettesíteni. Dr. Faragóék a metszés hosszában a hasfali kötő­szövetben helyezik el a 0,5 mil­liméter vastagságú molibdén hu­zalt. Fonalvezetéssel viszik végig, s végét kibuktatva a hasfali kö­tőszövetből, a sebszélek végétől 2—3 centiméterre kikötik. Ezután a hasfalat a huzal felett a szoká­sos bőrvarrattal zárják, 14—18 nap múlva pedig az egyik végé­nél kihúzzák a huzalt. Dr. Faragó és munkatársa előbb állatkísérletekben próbálták ki az eljárást. A huzal kivétele után a hasfali szöveteket szövettanilag megvizsgálták, gyulladásos folya­matra utaló jeleket nem találtak, s kitűnő hegképződést tapasztal­tak, gennyedés nélkül. Ezek után 1967 folyamán 477 esetben alkal­mazták módszerüket emberen is, műtéti szövődmények nélkül. Sebészet Varrat nélkül Páré lencsíkjai Szebben gyógyul SERZÁRAS STERI STRIPPEL Csak a sebszélek összeillesztésére kell ügyelni AMBROISE PARÉ „SZÁRAZ VARRATA” Elmarad a kapocskiszedés tortúrája

Next