Magyarország, 1968. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1968-11-10 / 45. szám

száz lapjából • Öt világrész száz lapjából . Új világ nyílt most meg Jacqueline Kennedy előtt SUNDAY TELEGRAPH „A legrosszabb dolog, ami egy embert érhet, az, ha hírességgé válik — mon­dotta a mintegy 500 millió dolláros vagyonnal rendel­kező Aristoteles Onassis. — „Olyan, mintha a nyilvá­nosság előtt meztelenül járkálna és bármilyen jó testi felépítésű is, nevetsé­gessé válik.” Onassis a jelenkori mi­tológia része; rövidlátó, fa­ragatlan, a föld alól előbújt teremtmény, aki egy fillér nélkül került ki az egyik szmirnai gettóból, hogy nagyobb kereskedelmi flot­tát építsen ki, mint ami­lyennel a legtöbb nemzet rendelkezik; aki megvásá­rolta a montecarlói kaszi­nót, és aki a görög „Olym­pic” Repülőtársaságnak — a néhány nem szubvencio­nált repülőgép-társaság egyikének — tulajdonosa. A szervezési emberek konzervatív üzleti világá­ban Onassis egyike az utol­só iparmágnásoknak. Arra figyelmezteti az őt felke­reső újságírókat, hogy ide­je napi 200 000 dollárt ér. Mintegy 3000 embert fog­lalkoztat hajóinak fedélze­tén és különböző irodái­ban, amelyekben ritkán je­lenik meg. Onassisnak még titkára sincs és kartotékokat sem vezet — bonyolult hajózási birodalma irányításában kizárólag emlékezőtehetsé­gére és saját megítélésére támaszkodik. Az egyetlen adat, amely nincs „Ari” kisujjában — saját vagyonának értéke, amely a becslések szerint 200—500 millió dollár kö­zött mozog. Van egy villája Monte- Carlóban, háza Párizsban (XVIIII.­ századbeli falbur­kolattal és XV. Lajos ko­rabeli bútorzattal­, birtoka Montevideóban, háza Athén egyik divatos villanegyedé­ben, jachtja, amely a Chris­tina nevet viseli és 600 acre kiterjedésű szigete (a Scorpios-sziget) a Jón-ten­­geren, ahol Knosszosz kré­tai palotájának másolatát építi fel. Valamennyi házában nagy létszámú személyzet és drága bútor, a szekré­nyek tele vannak öltö­nyökkel és más ruházati cikkekkel és így Onassis­nak ritkán kell bőrönddel utaznia. Azok, akik már élvezték Onassis vendéglátását, ki­jelentik, hogy „nagyon ked­ves ember” is, aki, ellen­tétben a nagyon gazdag emberekkel , odaadó fi­gyelemmel kíséri mások szavait. Üzleti riválisai nem osztják ezt a véle­ményt, és egyikük közülük kijelentette, hogy Onassis valamiféle szőrös pókra emlékezteti. Sok híres emberrel volt már kapcsolata. Vannak nála gazdagabb emberek is, akik sohasem tettek kör­utazást a görög szigeteken Jackie Kennedyvel, soha­sem karolták át Elizabeth Taylort a párizsi Lidóban, sohasem fogadták Greta Garbót rezesbandával Mon­­te-Carlóban, sohasem tör­ték össze a cserepeket egy athéni kiskocsmában Me­lina Mercourival, sohasem adtak több száz dolláros borravalót egy zenekar kar­mesterének, hogy Maria Callas szeszélyét kielégítve, órákon át tangókat játsz­­szék. (Egyébként Callasnak, aki az utóbbi kilenc évben a leghosszabb ideig volt Onassis partnernője, ugyan­abban a párizsi épületben van lakása, mint Onassis­nak.) Amikor Onassis híressé­gek után vadászik, csak a legnagyobb vadak érdek­lik. Csalétke a „Christina” tengerjáró hajó, amely va­lamilyen XVIII. századbeli francia kastélyra emlékez­tet. A hajón óriási, fabo­rítású vendégkabinok, cso­dálatos, márványlapokkal borított fürdőszobák, lazúr­­kőből készült kandallók vannak és a mozaik padlós táncterem úszómedencévé alakítható át. A hajónak 40 főnyi legénysége, fran­cia szakácsa és elsőrendű „borpincéje” van. Onassisra serkentően hat heves, szinte rögeszme­szerű versengése Stavros Niarchossal, a másik gö­rög hajómágnással. A ha­józási dinasztiák e két vezetője húsz éven keresz­tül szorgosan igyekezett el­vágni egymás nyakát. A furcsa a dologban az, hogy mindketten Stavros Livanos görög hajómágnás lányait vették feleségül. Görögországban a sógorok általában olyan közel áll­nak egymáshoz, mint a vér­testvérek. Ehelyett azonban e két ember között homé­roszi méreteket öltött el­lenségeskedés alakult ki. Ez a vetélkedés olyan ne­vetségesen szélsőségessé vált, hogy Livanos egy íz­ben megjegyezte: lányaim két gyermekhez mentek feleségül. Az egyetlen magyarázat arra, hogy Niarchos 106 000 tonnás tartályhajót építte­tett — az, hogy Onassis akkori legnagyobb tartály­hajója 105 000 tonnás volt. Amikor Niarchos megvá­sárolta a „Creole” nevű 700 tonnás, három árbocos ha­jót, Onassis rálicitált az 1600 tonnás „Christiná”­­val. Amikor Niarchos 8 mil­lió dollárt ruházott be Sa­lamis szigetén egy hajó­gyárba, Onassis 30 millió dollárt fektetett be a görög Olympic Repülőtársaságba. Amikor Onassis 16 éves lánya megkérdezte: „Apu, miért nincs neked olyan szigeted, mint Stavros bá­csinak?” — azonnal meg­vásárolta a Scorpios-szige­­tet. Onassis és Niarchos rit­kán találkozik egymással. Amikor megkértem Niar­­chost, beszéljen sógoráról, dühösen így kiáltott fel: „Onassis? Onassis? Isme­rem a nevet, de nem is­merem az embert és nem is akarom ismerni.” Akárcsak két ellenséges kormány államfői, ők ket­ten titkos aktákat vezet­nek egymásról, kezdve olyan kérdésektől, mint az üzleti tevékenység, egészen egymás egészségi állapo­táig. Onassis úgynevezett „Gó­­liát-komplexum­ban” szen­ved. Kényszert érez arra, hogy összeakaszkodjék azokkal, akik nagyobbak nála. Harcolt az amerikai kormánnyal, a világ olaj­érdekeltségeivel, a perui haditengerészettel, a mo­nacói hercegséggel, és min­den egyes csatából súlyos húzódásokkal került ki. A legnagyobb szerencse a júniusi arab—izraeli há­ború idején érte, amelynek következtében lezárták a Szuezi-csatornát. Onassis azt állította, hogy számí­tott erre és 300 000 tonna űrtartalmú ihajótérrel ren­delkezett. Az olajszállítás fuvardíja tonnánként 5 dollárról 18 dollára szökött fel. Elég előrelátó volt ah­hoz is, hogy hajóit külön­böző lobogók alatt futtas­sa, s ennek érdekében sze­mély szerint részt vett a görög tengerhajózási tör­vény megfogalmazásában. 1947-ben a hét végét ré­gi barátjával, Edward Stet­­tinius volt külügyminisz­terrel töltötte. „Stettinius szentimentális hangulatban volt — emlékszik vissza Onassis —, és kijelentette m­­a: a jaltai értekezlet­ről hazatérőben megszakí­totta útját Libériában és azt tapasztalta, hogy ő az első amerikai államférfi, aki valaha is ebbe az or­szágba látogatott. Megígér­te, hogy tesz valamit Libé­ria gazdasági életének ér­dekében.” „Ön igen vállalkozó szel­lemű — mondotta nekem —, miért nem gondolkodik el azon, hogy miként segít­hetnék a libériaiaknak ab­ban, hogy dollárhoz jussa­nak?” „Legközelebb, amikor ta­lálkoztam vele, kijelentet­tem: Figyeljen ide. Mi minden kártyánkat Pana­mára tesszük fel. Miért nem közöljük libériai ba­rátainkkal, rajtuk múlik, hogy rájuk is tegyünk né­hány kártyát?” „Nos, ezt is tettük. Némi módosítással lemásoltuk a panamai hajózási törvénye­ket. Ezután Stettinius el­küldte Bull Halsey admi­rálist a Standard Oil ten­gerészeti osztályának veze­tőjéhez, aki Halseyt félis­tennek tekintette. Futtas­son néhány átkozott hajót az átkozott libériai lobogó alatt, mondotta Halsey, s ezzel az ügy el volt in­tézve.” „Ari”, miután eladta mo­nacói érdekeltségeit és bál­navadász flottáját, most több időt szentelhet új ter­veinek, így például szige­tének. Felkérte az építésze­ket, hogy szigetén lejtőket és ne lépcsőket építsenek, arra a napra gondolva, amikor ő már csak tolóko­csiban tud majd közle­kedni. Úgy érzi, hogy a nagy vagyon súlyos terhet jelent. 13 éven keresztül propa­gandafőnöke, az új-zélandi Nigel Neilson segítségével azon fáradozott, hogy meg­javítsa a közvéleményben róla alkotott képet. Propa­gandafőnökének az az el­sődleges feladata, hogy megcáfolja a főnökéről ter­jesztett olyan híresztelése­ket, miszerint Onassis a görög junta mögött álló fő hatalom, hogy kereskedel­mi flottáját a Vatikán lo­bogója alá akarja helyez­ni, és hogy újjá akarja építeni a rhodoszi Kolosz­­szust. ONASSIS ÉS FELESÉGE Újjá akarja építeni a rhodoszi Kolosszust? öt világrész száz lapjából Az idézett lapok a közlés sorrendjében: U. S. NEWS AND WORLD REPORT, ame­rikai jobboldali hírmagazin NEWSWEEK, amerikai polgári liberális hírmagazin CHICAGO SUN-TIMES, amerikai polgári napilap DIE ZEIT, nyugatnémet konzervatív heti­lap SÜDDEUTSCHE ZEITUNG, nyugatnémet polgári liberális napilap DIE WELTWOCHE, svájci polgári liberális hetilap THE TIMES, angol konzervatív napilap OGGI, olasz polgári képes magazin THE SUNDAY TIMES, angol konzervatív vasárnapi lap EUROPEO, olasz polgári képes magazin ZA RUBEZSOM, szovjet külpolitikai heti­lap DIE PRESSE, osztrák pártonkívüli pol­gári napilap MAINICHI DAILY NEWS, japán napilap angol nyelvű kiadása ESPRESSO, olasz képes heti magazin LE MONDE, francia független polgári li­berális napilap THE SUNDAY TELEGRAPH, angol kon­zervatív vasárnapi lap

Next