Magyarország, 1969. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1969-02-16 / 7. szám

Vastag dosszié fekszik René Patard verseilles-i vizsgáló­­bíró asztalán. Benne egy bo­nyolult, sokszálú bűnügy irataival, mely hónapok óta izgalomban tart­ja a francia közvéleményt és még szenzációs fordulatokat sejtet. Amikor a dosszié első iratát — még múlt év október elején — fel­fektette Patard vizsgálóbíró, bi­zonyára nem gondolt arra, hogy milyen terjedelmesre dagad az ak­ta. Október elsején Verseilles kö­zelében egy szemétlerakodó helyen műanyagzsákba burkolt holttestet találtak. Az ismeretlen férfit táma­dói összekötötték, száját felpeckel­ték és fejét valamilyen tompa tárggyal össze-vissza verték. Az orvosi vizsgálat szerint a koponyát ért súlyos ütések okozták a halált. Október 4-én sikerült megállapí­tani az ismeretlen halott kilétét. Stevan Markovics 31 éves jugoszláv állampolgár, aki 1964 óta, mint „testőr” állt Alain Delon, az is­mert filmszínész szolgálatában. Levél Belgrádba A rejtélyes gyilkosság híre elju­tott Belgrádba is, ahol Alexander Markovics, Stevan fivére él. De még a hír előtt egy különös levél érkezett Belgrádba. A levelet Ste­van Markovics röviddel 1968. szep­tember 22-e előtt (e napon látták utoljára élve) azzal adta át egyik barátjának, hogy három nap múlva adja postára, ha addig nem ad életjelt magáról. A levél így hang­zott: „Ha valami történnék velem, ha valami bajom esnék, keresd meg Alain Delont, feleségét és tár­sát, Frangois Marcantonit, aki igazi korzikai gengszter és a Boulevard des Batignolles 42. szám alatt la­kik.” Az ügy ekkor kezdett igazán ér­dekessé válni. Október 26-án ki­­hantolták és újból megvizsgálták Markovics holttestét, s megállapí­tották, hogy halálát nagy kaliberű pisztoly golyója okozta! Felmerült a kérdés, hogyan lehet, hogy az első vizsgálatnál nem vették észre a golyót? Vajon miért ölték meg Alain De­lon testőrét? Mint a fivéréhez intézett levél bizonyítja, Markovicsnak volt oka az aggodalomra. A filmsztár test­őre — mint a nyomozás során ki­derült — nagyon vegyes társaság­ban forgott. Egyrészt bőven akad­tak ismerősei a párizsi alvilágban, másrészt pedig gyakran emlegette, hogy bejáratos „a legjobb körök­be”, és arra is célozgatott, hogy „ragyogó kapcsolatai” között magas állású politikai személyiségek is vannak. Néhány héttel halála előtt barátainak arról beszélt, hogy va­lami nagy vállalkozásra készül, és ha sikerül a „fogás”, rengeteg pénz üti majd a markát. Arra is célzott, hogy veszélyes vállalkozásról van szó. Markovics már korábban is bonyolított le hasonló „vállalkozá­sokat”. A párizsi alvilág köreiben most azt beszélik róla, hogy kábítószer­rel kereskedett és állítólag szódá­val kevert hintőport adott el he­roinként, titkos pókerbarlangot tartott fenn, s ismert személyisé­geket zsarolt olyan fényképekkel, amelyeket ő készített róluk, komp­romittáló, erotikus szituációkban. Rendőrségi diszkréció A rendőrség nagyon szűkszavúan tájékoztatta a sajtót a nyomozás fejleményeiről, s ez természetesen azzal a következménnyel járt, hogy Párizsban különféle mendemon­dák terjedtek. Annál is inkább, mert hiszen nem egy közönséges alvilági figuráról van szó, hanem egy ismert filmsztár testőréről, aki talán több is volt egyszerű alkal­mazottnál, s akit — ha hinni lehet annak, ahogy a francia sajtó egy része az ügyet tálalja — nagyon is meghitt kapcsolatok fűztek a De­lon házaspárhoz. A sajtó ugyanak­kor nem fukarkodik olyan célzá­sokkal sem, hogy a nyomozás azért halad olyan csigalassúsággal előre, mert az ügybe előkelő személyisé­gek is bele vannak keverve és a kártyák kiteregetése példátlan bot­rányt okozna. De a feltételezések birodalmából térjünk vissza a tényekhez. Két­ségbevonhatatlan tény elsősorban az a levél, amelyben Markovics úgyszólván posztumusz útmutatást adott a vizsgálóbírónak, s megne­vezett három személyt, akik felvi­lágosítással szolgálhatnak: Alain Delont, Delon feleségét és Marcan­tonit, „az igazi korzikai gengsztert”. Az első rendőrségi kihallgatáskor mindhárman azt hangoztatták: nem értik, mire célozhatott Mar­kovics, fogalmuk sincs a gyilkos­ság hátteréről. További tény: egy tanúként je­lentkezett jugoszláv, bizonyos Uros Milicsevics kijelentette: Markovi­­csot és Marcantonit együtt látta szeptember 22-én este. Milicsevics később hirtelen eltűnt Párizsból, majd Belgrádban bukkant fel, ahol azt mondotta: azért hagy­ta el Franciaországot, mert Marc­­antoni megfenyegette. A francia rendőrség egy Miha Szlovenac nevű másik jugoszlávot is keres, aki a nyomozás megin­dulása óta nyomtalanul eltűnt, s aki állítólag kijelentette: „Stevan azt kapta, amit megérdemelt. Visz­­szaélt egy barátja feleségével. So­hasem fogják megtalálni gyilko­sait, mert annak befolyásos bará­tai vannak, akik úgyis el fogják temetni az ügyet.” Bár a gyilkosság szeptember vé­gén történt, az első letartóztatásra csak január közepén került sor. Gyilkosságban való bűnrészesség vádjával letartóztatták Marcanto­nit, aki azonban továbbra is ár­tatlanságát hangoztatja. Ugyanakkor a rendőrségen két napon át folyt Alain Delon rész­letes kihallgatása, majd a filmszí­nészt 35 órás faggatás után szabad­lábra helyezték. A rendőrség szó­vivője csak annyit közölt, hogy De­lon kihallgatása „hasznos volt, mert új nyomokat tárt fel a ha­tóság előtt”. Delon maga méltatlan­kodva kijelentette: nem érti, miért volt szükség erre a faggatásra, hi­szen a vele kapcsolatos rendőrségi aktában csak Markovics egyes le­velei szerepelnek, amelyek már hó­napok óta ismeretesek a rendőrség előtt. A filmsztár azt hangoztatta, hogy Markovics őt sohasem pró­bálta megzsarolni, majd tiltakozott az ellen, hogy a francia és külföl­di sajtó egy része alaptalanul gya­­núsítgatja és rágalomkampányt folytat ellene. Delon Indokínában Tény, hogy például a Stern cí­mű hamburgi képes hetilap nagy riportjában nem éppen hízelgő hangon ír Delon­ múltjáról és fel­hívja a figyelmet arra is, hogy De­lon első testőre ugyancsak titokza­tos körülmények között halt meg. A Stern azt írja, hogy Delon ti­zenhét éves korában katonának je­lentkezett Indokínába, de ott több időt töltött a börtönben, mint szol­gálatban. Majd végül — mert ál­lítólag ellopott egy jeepet,­­ hat hónapra lecsukták és elbocsátották a hadseregből. Párizsban sokáig kétes környezetben forgott, míg 1957-ben Yves Allegret filmrende­ző felfedezte és villámgyorsan nagy karriert csinált. A fiatal sztárnak azonban kellemetlen volt, amikor múltbeli, kétes foglalkozá­sú ismerősei jelentkeztek nála és ezért 1961-ben testőrt szerződte­tett­ egy Milos Milosevics nevű belgrádi fiatalembert. Delon házassága után (feleségét, Nathaliet is állítólag Milosevics ré­vén ismerte meg) útjaik szétvál­tak. Delon a testőrt ajánlólevéllel Hollywoodba küldte, aki ott fele­ségül vett egy gazdag özvegyet. Csakhamar azonban viszonyt kez­dett Mickey Rooney amerikai filmszínész ötödik feleségével. 1966 januárjában egy cocktail party után (amelyen a Stern szerint a Delon házaspár is részt vett) haj­nalban a fürdőszobában holtan ta­lálták Milosevicset és szeretőjét, Barbara Rooney-t. Mellettük egy revolver, Barbara ujjlenyomatával, öngyilkosság vagy gyilkosság? E kérdésre mindmáig adós a kielégí­tő válasszal az amerikai rendőrség! Milosevics után második testőré­nek Markovicsot szerződtette De­lon. Akárcsak elődje, Markovics is elválaszthatatlan kísérője volt gaz­dájának. Ám úgy látszik, viszo­nyuk nem volt teljesen zavartalan. Markovicsnak barátnőjéhez írt le­veleiből a következőket idézi a Stern: „Alain és neje nagyon sok gondot okoz nekem. Amit az egyik akar, azt nem akarja a másik ... Szívesen elmennék, de Alain visz­­szatart engem, bár tud róla, hogy mit tervezek. Úgy élek itt, mint­ha egy arénában két bika ellen kel­lene küzdenem, néha én vagyok a győztes, néha alulmaradok, de a halálos ítéletet még nem mondták ki.” A „bűnbak” tiltakozik A legújabb fejlemények: Delon január végén közölte a sajtóval, hogy december 19-én felesége ellen „ördögi merényletet kíséreltek meg”, gépkocsija egyik kerekéről három anyacsavart eltávolítottak. Szerencsére egy közlekedési rend­őr megállította a kocsit, mert gya­nús zörejre lett figyelmes. Ha nem veszik idejében észre a dolgot, vég­zetes katasztrófa következhetett volna be. Patard vizsgálóbíró névtelen le­velet kapott: „Meg fogjuk ölni azt a nyolc embert, akiknek szerepük van a Delon-ügyben. Senki sem fogja tudni megmenteni Alain De­lont, Nathaliet és gyermeküket.” Ezt megelőzően kiszivárgott, hogy a jugoszláv rendőrség értesítette a párizsi Suretét: olyan információt kapott, hogy Markovics egyik ba­rátja elindult Belgrádból Francia­­országba, azzal a feltett szándék­kal, hogy megöli Delont, mert meg van győződve, hogy a filmsztár fe­lelős Markovics haláláért. A francia rendőrség közben foly­tatja Marcantoni kihallgatását és a tanúkkal való szembesítését. A korzikai gengszter, még letartózta­tása előtt így nyilatkozott egy francia lapnak: „Bűnbaknak akar­nak megtenni, mert a rendőrség védelmez valakit. De én, uraim, nem fogom ezt a szerepet vállal­ni. Vagyok olyan fiú, hogy helyt­­álljak bárkivel szemben.” 13 MAGYARORSZÁG 1969/7 Bűnüldözés A „legjobb körökben” A Delon-testőrök sorsa A vizsgálóbíró gondjai Különös gengszterkapcsolatok ALAIN DELON „ ... egy arénában, két bika ellen" l­épjen MAGYARORSZÁG népes előfizetői táborába Előfizethető minden postahivatalban és a kézbesítőknél

Next