Magyarország, 1970. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-22 / 8. szám

Öt világrész száz lapjából • Öt világrész MAGYARORSZÁG 1970/8_____ T*T A Val-d’Isere-i tragédia LE FIGARO Derűre — tragikusan — ború... Val-d’Isére feb­ruár 4-e óta el volt vágva a külvilágtól, hat nap el­teltével aztán végre meg­tisztították az ide vezető utakat a hótorlaszoktól. A sípályákat is rendbe hoz­ták. Itt és az alantabb fekvő Super-Tignes-ben több ezer téli üdülő készü­lődött pihenőjének befeje­zésére és a hazautazásra. Kihasználva, hogy a Bourg-Saint-Maurice-szal összekötő országot megtisz­tult, négyszáz ember haza is indult. S aztán kedden, február 10-én este finom porba kezdett hullani. Ti­zenkét óra leforgása alatt 60 centiméteres vastagságot ért el. Észak-keleti irány­ból heves szél süvöltött. Val-d’Isére fölött nagy épület áll, faragott kőből építették. Háromemeletes, öt éve fogadja be a fiata­lokat. „Makalu” a neve. Az UCPA, a Szabad Levegő Központok Szövetségének üdülője. Nagy, korszerű ebédlők, hálótermek, elő­adótermek benne. Biztos pontnak számít, akárcsak a közelben levő templom, a lavinák elől, amelyek a Solaire-csúcs felől szoktak erre legördülni. A temp­lom közelében húzódtak meg évszázadok óta embe­rek és állatok. Reggel 8 órakor 250 ifjú reggelizett az üdülőben. Főképp franciák, néhány belga és nyugatnémet. Az átlagéletkor alig éri el a 20 esztendőt. Találomra idézünk a csoportok nevei közül: „Hó és hegycsú­csok”, „Postás Szabadidő Mozgalom”. Lyoni és tou­­louse-i fiatalok. Akik Bel­giumból jöttek, a belga sí­szövetség edzőtáborán vet­tek részt. Az ifjak jóked­­vűek. Az erős falak között, a nagy üvegablakok mö­gött nincs miért félni a hó­vihartól. Tíz perccel később itt a dráma. Halkan, lassan és könyörtelenül mindent el­borít a hó, amely behatol az ajtókon, ablakokon ... Kétféle lavina van: a vizes hóból képződött és a porhóból való. Ez az utób­bi a veszélyesebb és ez pusztított most Val-d’Isére­­ben is. 17 fokos lejtő kell hozzá csupán, hogy a hó megcsússzék. A hókristá­lyok egymáshoz tapadnak, kiszorítják a közöttük volt levegőt. A levegő a hótö­meg aljára kerül, valóságos légpárnát alkot, ezen sik­lik tova a lavina. Úgy fel­gyorsul, hogy a 100 kilo­méteres óránkénti sebes­ség többszörösét is elérheti. A mostani lavina több száz méter széles volt. A Döme (a Kupola-csúcs) déli lejtőjéről indult el és a „Makalu” ebédlőjében fejezte be pusztító útját. 53 esztendő óta nem lát­tak ilyen lavinát a hely­beliek. 1917-ben a falun söpört végig, akkor sze­rencsére nem volt áldozat. Igaz, a lakók száma az idő tájt a százat is alig érte el. A tragédia pillanatában Val-d’Isére-ben megállt az élet. A megdöbbenésből ocsúdva még nem látni a katasztrófa méreteit. A hó­vihar miatt senki sem tud­ja, hol és kiket sújtott a lavina. Megszerveződik a mentési munka. Roham­rendőrök és hegyi vadászok indulnak el a 80 kilomé­teres sebességű szélben, amely felkavarja és hord­ja a havat. Nem lehet szó helikopterek bevetéséről. 11 óra tájban ássák ki az első holttesteket a „Maka­­lu”-nál. Savoie prefektusa kiadja a parancsot az ORSEC-terv végrehajtásá­ra: ez a terv a nagy elemi csapások és­­ a háború polgári védelmi terve. Pá­rizsba csak töredék-infor­mációk jutnak el. A tele­fonvonalak megszakadtak. Rádió útján közük az első adatot: három halott, hat sebesült. Másfél óra múl­va: tíz halott és tizenöt se­besült. Újabb egy óra telik el: 38 holttestet találtak. Ez már nem szerencsétlen­ség, ez már tragédia. Az áldozatok közül mint­egy 30 az UCPA tagja. Tíz személyt a szabadban so­dort magával és temetett el a lavina. Az üdülőhely alkalmazottai, tisztviselői voltak, akik munkahelyük­re igyekeztek. 50 kilométeres sugarú körzetben minden mozdul­ni képes embert a mentési munkákra toboroznak. Újabb üzenet Párizsba: „Pillanatnyilag csak a ha­lottakat számláljuk. Már nincs időnk a sebesültek számbavételére.” Minden mentőautót szol­gálatba állítanak, minden orvost mozgósítanak. Az orvosok közül azonban so­kan éppen szabadságon vannak. Sürgős feladat a Val­­d’Isére-be vezető út meg­tisztítása. A lavina az üdü­lőhely alatt vágta el az or­szágutat. A hótömegből kiásnak egy autót. Vezető­je lélegzik, utasa halott. A mentőosztagok kisza­badítanak a hóból egy kis szállodát. A „Lessiéres” te­teje beomlott. Szerencsére itt nincs áldozat. Két vil­la­épületet a szó szoros ér­telmében elvitt a lavina. Tulajdonosaik nem tartóz­kodtak bennük, a villák lakatlanok voltak a tragé­dia pillanatában. Jelentés a sebesültekről: állapotuk igen változatos. Egyesek csak idegroham­ban szenvednek, mások agonizálnak. Az első kommentárok azoktól, akik szakértői a hegyi életnek, a lavinák­nak: „Val-d’Isére elméle­tileg állandóan ki van té­ve a lavina­veszélynek. Ennek ellenére az építés­ügyi hatóságok könnyű szívvel adták ki az építé­si engedélyeket.” 13 órakor újabb veszte­ségjelentés: „42 halott”. Az 1840 méter magasság­ban fekvő Val-d’Isére a világ első téli üdülő- és sporthelye. Savoie megye e kis faluja 1935-től kezd­ve, méginkább pedig a második világháború befe­jezése óta indult rohamos fejlődésnek. Állandó lako­sainak száma a tizenötszö­rösére nőtt. Ez Jean-Claude Killy és a Goitschel-nővérek, a sí olimpiai bajnokainak ha­zája. Kötélpályák és sílif­tek sűrű hálózata köti ösz­­sze Val-d’Isére-t a környe­ző hegyek pályáival. Egy óra alatt 20 160 síelő juthat fel a magasba. 32 jelzett sípálya van a hegyoldala­kon. A lavina, ez az elemi csapás, éppoly kivédhetet­len, mint a földrengés? Nincs más teendő, mint kutyákat idomítani, hogy apró konyakos hordóval a nyakörvükön elinduljanak a hóban megkeresni a be­temetett embereket? Hármas a teendő: lokali­zálni, előrelátni és meg­előzni a lavina­veszélyt. Az első feladat viszonylag a legkönnyebb. Már nagy­­ban-egészben ismerik, hol jelentkezik lavina-veszély. Előrelátni és megjósolni a meteorológia egy különle­ges szakágának kellene. Két ilyen állomás már mű­ködik az Alpokban, négy jövőre épül meg: ezek mé­rik a „hóköpeny” vastag­ságát, víztartalmát, hőfo­kát stb. Egyelőre heten­ként adnak előrejelzést, de ez nyilvánvalóan kevés. A megelőzés dolgában kényes kérdések vetődnek fel. Vannak megelőző in­tézkedések, de­­ költsége­sek. Fákat kell ültetni, er­dőket kell telepíteni, hogy megállítsák a hótömeg út­ját. (A legelők füve való­ságos ,,csúzda” a lavina számára.) Teraszokat lehet kiépíteni, ehhez bulldóze­rek kellenek. Fémből ké­szült lavina-elhárító háló­kat is feltaláltak már, sőt — legújabban — olyan műanyag-hálókat, amelyek érzéketlenek a hegységek­­ben érezhető magas ibo­lyántúli sugárzásra. Fala­kat is lehet építeni a la­vina feltartóztatására. Mindez azonban költséges dolog. Kialakult már a lavina megtámadásának techniká­ja is. Mesterségesen elő le­het idézni kisebb hógörge­tegeket, hogy megelőzzék a nagyobbak kialakulását. Dinamittal, aknavető-löve­dékkel lehet szétrobbanta­ni vagy szétlőni a kelet­kező lavinát. A legutóbbi időben műanyag burkola­tú gránátot szerkesztettek. Darabja csak 35 frankba kerül. Courchevelben a múlt héten öt-hat ilyen gránáttal akadályozták meg egy lavina elindulá­sát. A technika már ismere­tes, csak emberek hiá­nyoznak, akik ezt a tech­nikát alkalmazni tudnák. 1966-ban Savoie megye ha­tóságai megnyitották azt a központot, ahol a lavina­elhárítás szakembereit ké­pezték ki. Aztán a központ működéséhez szükséges költségvetési összeget ki­húzták a megye büdzséjé­ből — a központot bezár­ták ... A Val-d’Isére-i tragédia figyelmeztet: a hatóságok­nak foglalkozniok kell a lavina elleni védekezéssel, különben a hó újra meg újra gyilkolni fog! Íme az utolsó két évti­zed legpusztítóbb lavinái: 1954. január 22-én a Ba­jor-Alpokban a hógörgeteg mintegy 200 bajor, tiroli és svájci síelő halálát okozza. 1954. március 4-én Brian- Son közelében egy 23 síelő­ből álló karavánt sodor el a lavina. 1961. február 11-én a Grisons-hegyekben 19 svájci diák és vezetőjük pusztul el a hóban. 1964. július 7-én Cha­monix mellett a Zöld Tű­sok oldalában 14 alpinista veszti életét. Közöttük volt Charles Bozon francia sí­bajnok. 1965. május 15-én az NSZK-ban Garmisch egy szállodája omlik be lavi­na következtében, mintegy száz a halottak száma. 1965. augusztus 30-án egy svájci gleccser omlik rá a Mattmark-duzzasztó építésénél dolgozó munká­sok szállására. A halottak száma 88. 1970. január 29-én Irán­ban több lavina mintegy száz ember halálát okoz­za. A VATIKÁN MÁR DÖNTÖTT... ... a cölibátus, azaz a papi nőtlenség kérdésében (Süddeutsche Zeitung)

Next