Magyarország, 1970. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-22 / 8. szám
Öt világrész száz lapjából • Öt világrész MAGYARORSZÁG 1970/8_____ T*T A Val-d’Isere-i tragédia LE FIGARO Derűre — tragikusan — ború... Val-d’Isére február 4-e óta el volt vágva a külvilágtól, hat nap elteltével aztán végre megtisztították az ide vezető utakat a hótorlaszoktól. A sípályákat is rendbe hozták. Itt és az alantabb fekvő Super-Tignes-ben több ezer téli üdülő készülődött pihenőjének befejezésére és a hazautazásra. Kihasználva, hogy a Bourg-Saint-Maurice-szal összekötő országot megtisztult, négyszáz ember haza is indult. S aztán kedden, február 10-én este finom porba kezdett hullani. Tizenkét óra leforgása alatt 60 centiméteres vastagságot ért el. Észak-keleti irányból heves szél süvöltött. Val-d’Isére fölött nagy épület áll, faragott kőből építették. Háromemeletes, öt éve fogadja be a fiatalokat. „Makalu” a neve. Az UCPA, a Szabad Levegő Központok Szövetségének üdülője. Nagy, korszerű ebédlők, hálótermek, előadótermek benne. Biztos pontnak számít, akárcsak a közelben levő templom, a lavinák elől, amelyek a Solaire-csúcs felől szoktak erre legördülni. A templom közelében húzódtak meg évszázadok óta emberek és állatok. Reggel 8 órakor 250 ifjú reggelizett az üdülőben. Főképp franciák, néhány belga és nyugatnémet. Az átlagéletkor alig éri el a 20 esztendőt. Találomra idézünk a csoportok nevei közül: „Hó és hegycsúcsok”, „Postás Szabadidő Mozgalom”. Lyoni és toulouse-i fiatalok. Akik Belgiumból jöttek, a belga síszövetség edzőtáborán vettek részt. Az ifjak jókedvűek. Az erős falak között, a nagy üvegablakok mögött nincs miért félni a hóvihartól. Tíz perccel később itt a dráma. Halkan, lassan és könyörtelenül mindent elborít a hó, amely behatol az ajtókon, ablakokon ... Kétféle lavina van: a vizes hóból képződött és a porhóból való. Ez az utóbbi a veszélyesebb és ez pusztított most Val-d’Iséreben is. 17 fokos lejtő kell hozzá csupán, hogy a hó megcsússzék. A hókristályok egymáshoz tapadnak, kiszorítják a közöttük volt levegőt. A levegő a hótömeg aljára kerül, valóságos légpárnát alkot, ezen siklik tova a lavina. Úgy felgyorsul, hogy a 100 kilométeres óránkénti sebesség többszörösét is elérheti. A mostani lavina több száz méter széles volt. A Döme (a Kupola-csúcs) déli lejtőjéről indult el és a „Makalu” ebédlőjében fejezte be pusztító útját. 53 esztendő óta nem láttak ilyen lavinát a helybeliek. 1917-ben a falun söpört végig, akkor szerencsére nem volt áldozat. Igaz, a lakók száma az idő tájt a százat is alig érte el. A tragédia pillanatában Val-d’Isére-ben megállt az élet. A megdöbbenésből ocsúdva még nem látni a katasztrófa méreteit. A hóvihar miatt senki sem tudja, hol és kiket sújtott a lavina. Megszerveződik a mentési munka. Rohamrendőrök és hegyi vadászok indulnak el a 80 kilométeres sebességű szélben, amely felkavarja és hordja a havat. Nem lehet szó helikopterek bevetéséről. 11 óra tájban ássák ki az első holttesteket a „Makalu”-nál. Savoie prefektusa kiadja a parancsot az ORSEC-terv végrehajtására: ez a terv a nagy elemi csapások és a háború polgári védelmi terve. Párizsba csak töredék-információk jutnak el. A telefonvonalak megszakadtak. Rádió útján közük az első adatot: három halott, hat sebesült. Másfél óra múlva: tíz halott és tizenöt sebesült. Újabb egy óra telik el: 38 holttestet találtak. Ez már nem szerencsétlenség, ez már tragédia. Az áldozatok közül mintegy 30 az UCPA tagja. Tíz személyt a szabadban sodort magával és temetett el a lavina. Az üdülőhely alkalmazottai, tisztviselői voltak, akik munkahelyükre igyekeztek. 50 kilométeres sugarú körzetben minden mozdulni képes embert a mentési munkákra toboroznak. Újabb üzenet Párizsba: „Pillanatnyilag csak a halottakat számláljuk. Már nincs időnk a sebesültek számbavételére.” Minden mentőautót szolgálatba állítanak, minden orvost mozgósítanak. Az orvosok közül azonban sokan éppen szabadságon vannak. Sürgős feladat a Vald’Isére-be vezető út megtisztítása. A lavina az üdülőhely alatt vágta el az országutat. A hótömegből kiásnak egy autót. Vezetője lélegzik, utasa halott. A mentőosztagok kiszabadítanak a hóból egy kis szállodát. A „Lessiéres” teteje beomlott. Szerencsére itt nincs áldozat. Két villaépületet a szó szoros értelmében elvitt a lavina. Tulajdonosaik nem tartózkodtak bennük, a villák lakatlanok voltak a tragédia pillanatában. Jelentés a sebesültekről: állapotuk igen változatos. Egyesek csak idegrohamban szenvednek, mások agonizálnak. Az első kommentárok azoktól, akik szakértői a hegyi életnek, a lavináknak: „Val-d’Isére elméletileg állandóan ki van téve a lavinaveszélynek. Ennek ellenére az építésügyi hatóságok könnyű szívvel adták ki az építési engedélyeket.” 13 órakor újabb veszteségjelentés: „42 halott”. Az 1840 méter magasságban fekvő Val-d’Isére a világ első téli üdülő- és sporthelye. Savoie megye e kis faluja 1935-től kezdve, méginkább pedig a második világháború befejezése óta indult rohamos fejlődésnek. Állandó lakosainak száma a tizenötszörösére nőtt. Ez Jean-Claude Killy és a Goitschel-nővérek, a sí olimpiai bajnokainak hazája. Kötélpályák és síliftek sűrű hálózata köti öszsze Val-d’Isére-t a környező hegyek pályáival. Egy óra alatt 20 160 síelő juthat fel a magasba. 32 jelzett sípálya van a hegyoldalakon. A lavina, ez az elemi csapás, éppoly kivédhetetlen, mint a földrengés? Nincs más teendő, mint kutyákat idomítani, hogy apró konyakos hordóval a nyakörvükön elinduljanak a hóban megkeresni a betemetett embereket? Hármas a teendő: lokalizálni, előrelátni és megelőzni a lavinaveszélyt. Az első feladat viszonylag a legkönnyebb. Már nagyban-egészben ismerik, hol jelentkezik lavina-veszély. Előrelátni és megjósolni a meteorológia egy különleges szakágának kellene. Két ilyen állomás már működik az Alpokban, négy jövőre épül meg: ezek mérik a „hóköpeny” vastagságát, víztartalmát, hőfokát stb. Egyelőre hetenként adnak előrejelzést, de ez nyilvánvalóan kevés. A megelőzés dolgában kényes kérdések vetődnek fel. Vannak megelőző intézkedések, de költségesek. Fákat kell ültetni, erdőket kell telepíteni, hogy megállítsák a hótömeg útját. (A legelők füve valóságos ,,csúzda” a lavina számára.) Teraszokat lehet kiépíteni, ehhez bulldózerek kellenek. Fémből készült lavina-elhárító hálókat is feltaláltak már, sőt — legújabban — olyan műanyag-hálókat, amelyek érzéketlenek a hegységekben érezhető magas ibolyántúli sugárzásra. Falakat is lehet építeni a lavina feltartóztatására. Mindez azonban költséges dolog. Kialakult már a lavina megtámadásának technikája is. Mesterségesen elő lehet idézni kisebb hógörgetegeket, hogy megelőzzék a nagyobbak kialakulását. Dinamittal, aknavető-lövedékkel lehet szétrobbantani vagy szétlőni a keletkező lavinát. A legutóbbi időben műanyag burkolatú gránátot szerkesztettek. Darabja csak 35 frankba kerül. Courchevelben a múlt héten öt-hat ilyen gránáttal akadályozták meg egy lavina elindulását. A technika már ismeretes, csak emberek hiányoznak, akik ezt a technikát alkalmazni tudnák. 1966-ban Savoie megye hatóságai megnyitották azt a központot, ahol a lavinaelhárítás szakembereit képezték ki. Aztán a központ működéséhez szükséges költségvetési összeget kihúzták a megye büdzséjéből — a központot bezárták ... A Val-d’Isére-i tragédia figyelmeztet: a hatóságoknak foglalkozniok kell a lavina elleni védekezéssel, különben a hó újra meg újra gyilkolni fog! Íme az utolsó két évtized legpusztítóbb lavinái: 1954. január 22-én a Bajor-Alpokban a hógörgeteg mintegy 200 bajor, tiroli és svájci síelő halálát okozza. 1954. március 4-én Brian- Son közelében egy 23 síelőből álló karavánt sodor el a lavina. 1961. február 11-én a Grisons-hegyekben 19 svájci diák és vezetőjük pusztul el a hóban. 1964. július 7-én Chamonix mellett a Zöld Tűsok oldalában 14 alpinista veszti életét. Közöttük volt Charles Bozon francia síbajnok. 1965. május 15-én az NSZK-ban Garmisch egy szállodája omlik be lavina következtében, mintegy száz a halottak száma. 1965. augusztus 30-án egy svájci gleccser omlik rá a Mattmark-duzzasztó építésénél dolgozó munkások szállására. A halottak száma 88. 1970. január 29-én Iránban több lavina mintegy száz ember halálát okozza. A VATIKÁN MÁR DÖNTÖTT... ... a cölibátus, azaz a papi nőtlenség kérdésében (Süddeutsche Zeitung)