Magyarország, 1970. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-29 / 13. szám
Olyan hatalmas katasztrófa, mint amilyenről a biblia tudósít, az egész földet elárasztó vízözön feltehetően az elkövetkező évezredekben nem fenyeget. Az ember már azokban a történelem előtti időkben is védekezett az árvizek ellen. Noé bárkát épített, amikor „égi előrejelzést” kapott a hatalmas esőzéseket követő áradásról. Az árvédelemben manapság is fontos szerepe van azelőrejelzésnek, amely nemcsak földi meteorológiai és vízállás jelző állomásokról, de mennyei magasságokból is érkezik: az időjárás alakulását figyelő mesterséges holdak keringenek a földgömb körül. Épülő töltések A hazai és külföldi meteorológiai, valamint vízállás-előrejelzések mindenfelől az Országos Vízügyi Hivatalkutatóintézetébe futnak be, ahol mindennap új térkép készül. Valamennyi folyó aznapi áradását vagy apadását belerajzolják és egyben előre jelzik a másnapra várható vízállást. A Duna vízállása Budapestnél például március 11-én 290 centiméter volt, 12-én viszont az apadás folytán az előre jelzett 280 centiméternél egy centiméterrel több volt. Ugyanakkor az áradó Tisza vízállása Szolnoknál 582 centiméterre emelkedett, másnap azonban az előre jelzett 600 centiméternél nyolccal magasabbra nőtt az ár. A szabályozás óta a Tisza eddig előfordult legmagasabb vízállása Szolnoknál 890 centiméter volt. A Duna Esztergomtól Budapest határáig terjedő szakaszának jobb partját ott, ahol nincsenek árvízvédelmi művek, 1965-ben több helyen is elöntötte a víz. Komáromnál a vasútállomásnál folyt a védekezés, Budakalásznál pedig lakóházakat is romba döntött az áradat. Komáromnál azóta a védműveket megerősítve újjáépítették, Budakalásznál pedig az idén készül el az árvízvédelmi töltés. Évente 300 millió forint áll a vízügyi szervek rendelkezésére a töltések karbantartására és korszerűsítésére. Ebből minden esztendőben mintegy 100 kilométer védművet tudnak felújítani. Az összesen 3900 kilométer hosszúságú töltésekből ez év tavaszáig már 1800 kilométer hosszú töltést korszerűsítettek. A negyedik ötéves terv kezdetétől meggyorsul az ütem, évi 400 millió forintot költhetnek a meglevő töltésekre és ebből évente mintegy 120 kilométer korszerűsíthető. Néhol a régi folyószabályozást is ki kell egészíteni. Jelenleg a Dunán Rajka és Gönyü vidékén, valamint a Sió torkolatánál és Bajától az országhatárig folynak ilyen munkák. Az Ipoly szabályozását és partjain töltések emelését közös tervek alapján, egyesült erővel végzik Csehszlovákia és Magyarország vízügyi hatóságai. Jégártól már nemigen kell tartanunk, amióta akkora jégtörő flottillánk van, hogy még Jugoszláviában is a mi hajóink vágnak utat a víznek. Amennyiben a hajók se tudnák megtörni a jeget, készen áll a katonaság is a torlaszok megszüntetésére. A kisebb folyók és patakok mentén viszont gyakran több gonddal és munkával jár az árvízvédelem. Az idei tél vége táján kiléptek medrükből a Mecsek olvadó havától felduzzadt kis patakok. Szakemberek szerint ismétlődő árhullámok gyakran jönnek a Kaposon, a Répcén, a Ronyván, a Tarnán és más kis folyókon is. Ezeken a folyókon mederrendezési munkák folynak. Most fejezték be Vas megyében a Gyöngyös patak szabályozását, és az idén kezdik el Pest megyében a Galgáét. Ez a patak a mellette fekvő községeknek nemcsak a határát, de belterületét is veszélyeztette már. Amikor egy folyó áradni kezd és a víz már a töltések lábát mossa, a Vízügyi Hivatal, illetve az alárendelt illetékes területi vízügyi igazgatóságok elrendelik az elsőfokú készenlétet, ami abból áll, hogy az állandó gátőrök segítséget kapnak, megerősítik a rendszeres figyelőszolgálatot. Megjelennek a helyszínen az árvízvédelmet irányító mérnökök is, ellenőrzik az egész védővonal állagát és megteszik a szükséges intézkedéseket. A másodfokú árvédelmi készültség akkor kezdődik, amikor a víz már a töltés derekáig ér. Munkáscsapatok vonulnak fel és ahol a töltést a hullámzás kikezdi, vagy a gát átnedvesedik, kijavítják a hibát. Ha a víz a töltés koronáját egy-másfél méterre megközelíti, hatályba lép a harmadfokú készenlét. Még több munkáscsapatot irányítanak a veszélyeztetett helyre, sőt mozgósítják a környék lakosságát is. Ilyenkor már nemcsak javítással foglalkoznak, hanem a töltés magasságát is emelik. Nagy árvízveszély esetén segítségre mindig kész a néphadsereg is. Az előre megszervezett védelem tehát felkészül minden eshetőségre. Aligha ismétlődhet meg olyan baj, mint amilyet az áradás 1965-ben a Duna mentén több helyen is okozott. Szervezett védelem A gemenci vadgazdaságban sem fenyeget már akkora veszély. Dombokat és hozzájuk vezető magas utakat emeltek, hogy az állatok védett helyen — táplálékkal ellátva — vészelhessék át az árvizet. Gemencénél azonban töltéssel nem lehet védekezni, mert az akadályozná a megáradt Duna vizének szabad lefolyását. A Dunán, Tiszán, Dráván és mellékfolyóikon az idén már több árhullám vonult le, eddig azonban nagyobb gondot még nem okoztak. Annál többet viszont a belvizek, az ország déli felében. Március 10-én 320 000 katasztrális holdnyi területet borított belvíz, főleg a Duna—Tisza közén, de Csongrád megyében is elég sok föld áll víz alatt, legnagyobb részben rét és legelő. Mintegy 54 000 hold gabonavetés is belvíz alá került. A vízkár elleni szervezett védelem elkezdődött, a gazdaságok pedig igyekeznek a maguk területén hevenyészett levezető árkok készítésével védekezni. Ahol a vetés nem marad túl hosszú ideig víz alatt, nem feltétlenül esik kár a termésben. Ezért még korai lenne a belvíz okozta károk becslése. Az idén belvíz által borított területek nagysága közel sem jár ahhoz, ami 1941-ben volt. Akkor kerek másfél millió holdat árasztott el a belvíz. Azóta 33 000 kilométer hosszú lett a vízlevezető csatornahálózat. A csatornaépítés folytatódik. Tíz éven belül eléri a 40 000 kilométert — az Egyenlítő hosszát. Fontos a csatornák tisztán tartása is, amire sajnos, a lakosság nem mindenütt fordít kellő gondot. Építkezések hulladékanyagait és mindenféle szemetet beleszórnak egyesek, másutt engedély nélkül szűkre építik az átereszeket és ezzel gátolják a víz szabad lefolyását. Ez történt például az idén Kecelen, a Bogárzó csatornánál. Ki is öntött a vize. Árvíz idején, amikor a befogadó folyók szintje magas, a csatornák vizét szivattyúkkal emelik át. Jelenleg 265 beépített szivattyútelep szolgálja a védelmet. Ezek másodpercenként összesen 617 köbméter vizet emelnek át, ha egyszerre működik valamenynyi. Ezenkívül közel ezer hordozható szivattyú áll készenlétben, összesen másodpercenként 200 köbméteres kapacitással. Pillanatnyilag csak 202 stabil és 343 hordozható szivattyú beállítására volt szükség, ezek másodpercenként 452 köbméter vizet emelnek át. (A Dunában nagyon alacsony vízállás mellett is 600 köbméter víz folyik le.) A mezőgazdasági üzemek az idén minden eddiginél többet törődnek a belvízzel. Sok helyen az öntöző szivattyúkat is beállították a belvízmentesítésbe. A belvíz, de még inkább a feltörő talajvíz eddig egyedül Bács- Kiskun megyében mintegy 360 házat rongált meg, némelyik lakhatatlanná vált, sőt össze is omlott. A Mátra hava Fenyeget-e még több belvíz? Ez elsősorban attól függ, hogy mennyi lesz a közeljövőben a csapadék. Az is az időjárástól függ, hogyan viselkednek a folyók, ha majd egyszer valóban és nemcsak a naptárban érkezik meg a tavasz. Ha lassú lesz az olvadás üteme és nem lesznek ugyanakkor nagy esőzések a Duna és a Tisza vízgyűjtő területén, az áradás veszélytelenül lezajlik. Ha azonban hirtelen beáll az olvadás, akár az Alpokban, akár a keleti Kárpátokban és még sűrű eső is növeli a folyókba kerülő vízmennyiséget, akkor... A vízállás és időjárás előrejelzés különben is tele van sok havas és deves. Az eddigi jelekből következtetve a Duna június közepére várható zöldárja Budapestnél hét és fél méteres vízállás körül tetőzik, és ez még veszélytelen. A Tisza vízgyűjtőjében 70—85 százalékos tetőző vízállással lehet számolni, ami Szolnoknál 780—800 centimétert jelent. Ez sem veszedelmes. Mindez azonban ma még csak feltételezés. Némi aggodalomra pillanatnyilag a Mátra és a Bükk szokatlanul vastag hótakarója ad okot. Máskor a Mátrát 600 méter magasságban legfeljebb 50, 800 méter felett pedig 65 centiméteres hó borítja, az idén viszont 80 centiméteres, illetve egyméteres a hó. A hirtelen beálló olvadás tehát maximális vízállást idézhet elő a Tarnán és a Zagyván, amitől nemcsak ez a két folyó, de a Tisza is erősen megduzzadhat, s még sok gondot okozhat a vízügyi hatóságok árvízvédelmi szolgálatának. SZOKOLY ENDRE Gazdaság Vizek és védők Árvíz, belvíz, talajvíz Optimista távprognózis NYÚLGATéPÍTéS A DUNÁN Gemencen dombokat és magas utakat emeltek MAGYARORSZÁG 1970/13