Magyarország, 1970. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1970-03-29 / 13. szám

Olyan hatalmas katasztrófa, mint amilyenről a biblia tu­dósít, az egész földet el­árasztó vízözön feltehetően az elkövetkező évezredekben nem fenyeget. Az ember már azokban a történelem előtti időkben is vé­dekezett az árvizek ellen. Noé bárkát épített, amikor „égi előre­jelzést” kapott a hatalmas esőzé­seket követő áradásról. Az árvé­delemben manapság is fontos sze­repe van az­­előrejelzésnek, amely nemcsak földi meteorológiai és vízállás jelző állomásokról, de mennyei magasságokból is érkezik: az időjárás alakulását figyelő mesterséges holdak keringenek a földgömb körül. Épülő töltések A hazai és külföldi meteoroló­giai, valamint vízállás-előrejelzé­sek mindenfelől az Országos Víz­ügyi Hivatal­­kutatóintézetébe futnak be, ahol mindennap új térkép készül. Valamennyi folyó aznapi áradását vagy apadását belerajzolják és egyben előre jel­zik a másnapra várható vízállást. A Duna vízállása Budapestnél például március 11-én 290 centi­méter volt, 12-én viszont az apa­dás folytán az előre jelzett 280 cen­timéternél egy centiméterrel több volt. Ugyanakkor az áradó Tisza víz­állása Szolnoknál 582 centimé­terre emelkedett, másnap azonban az előre jelzett 600 centimé­ternél nyolccal magasabbra nőtt az ár. A szabályozás óta a Tisza eddig előfordult legmagasabb víz­állása Szolnoknál 890 centiméter volt. A Duna Esztergomtól Budapest határáig terjedő szakaszának jobb partját ott, ahol nincsenek árvíz­­védelmi művek, 1965-ben több helyen is elöntötte a víz. Komá­romnál a vasútállomásnál folyt a védekezés, Budakalásznál pedig lakóházakat is romba döntött az áradat. Komáromnál azóta a véd­­műveket megerősítve újjáépítet­ték, Budakalásznál pedig az idén készül el az árvízvédelmi töltés. Évente 300 millió forint áll a vízügyi szervek rendelkezésére a töltések karbantartására és kor­szerűsítésére. Ebből minden esz­tendőben mintegy 100 kilométer védművet tudnak felújítani. Az összesen 3900 kilométer hosszú­ságú töltésekből ez év tavaszáig már 1800 kilométer hosszú töltést korszerűsítettek. A negyedik öt­éves terv kezdetétől meggyorsul az ütem, évi 400 millió forintot költhetnek a meglevő töltésekre és ebből évente mintegy 120 kilo­méter korszerűsíthető. Néhol a régi folyószabályozást is ki kell egészíteni. Jelenleg a Dunán Rajka és Gönyü vidékén, valamint a Sió torkolatánál és Bajától az országhatárig folynak ilyen munkák. Az Ipoly szabá­lyozását és partjain töltések eme­lését közös tervek alapján, egye­sült erővel végzik Csehszlovákia és Magyarország vízügyi hatósá­gai. Jégártól már nemigen kell tar­tanunk, amióta akkora jégtörő flottillánk van, hogy még Jugosz­láviában is a mi hajóink vágnak utat a víznek. Amennyiben a ha­jók se tudnák megtörni a jeget, készen áll a katonaság is a tor­laszok megszüntetésére. A kisebb folyók és patakok men­tén viszont gyakran több gonddal és munkával jár az árvízvédelem. Az idei tél vége táján kiléptek medrükből a Mecsek olvadó ha­vától felduzzadt kis patakok. Szakemberek szerint ismétlődő árhullámok gyakran jönnek a Ka­poson, a Répcén, a Ronyván, a Tarnán és más kis folyókon is. Ezeken a folyókon mederrendezési munkák folynak. Most fejezték be Vas megyében a Gyöngyös pa­tak szabályozását, és az idén kez­dik el Pest megyében a Galgáét. Ez a patak a mellette fekvő köz­ségeknek nemcsak a határát, de belterületét is veszélyeztette már. Amikor egy folyó áradni kezd és a víz már a töltések lábát mossa, a Vízügyi Hivatal, illetve az alárendelt illetékes területi víz­ügyi igazgatóságok elrendelik az elsőfokú készenlétet, ami abból áll, hogy az állandó gátőrök se­gítséget kapnak, megerősítik a rendszeres figyelőszolgálatot. Meg­jelennek a helyszínen az árvíz­­védelmet irányító mérnökök is, ellenőrzik az egész védővonal ál­lagát és megteszik a szükséges intézkedéseket. A másodfokú árvédelmi készült­ség akkor kezdődik, amikor a víz már a töltés derekáig ér. Mun­káscsapatok vonulnak fel és ahol a töltést a hullámzás kikezdi, vagy a gát átnedvesedik, kijavít­ják a hibát. Ha a víz a töltés koronáját egy-másfél méterre megközelíti, hatályba lép a harmadfokú ké­szenlét. Még több munkáscsapa­tot irányítanak a veszélyeztetett helyre, sőt mozgósítják a környék lakosságát is. Ilyenkor már nem­csak javítással foglalkoznak, ha­nem a töltés magasságát is eme­lik. Nagy árvízveszély esetén se­gítségre mindig kész a néphad­sereg is. Az előre megszervezett védelem tehát felkészül minden eshetőségre. Aligha ismétlődhet meg olyan baj, mint amilyet az áradás 1965-ben a Duna mentén több helyen is okozott. Szervezett védelem A gemenci vadgazdaságban sem fenyeget már akkora veszély. Dombokat és hozzájuk vezető ma­gas utakat emeltek, hogy az álla­tok védett helyen — táplálékkal ellátva — vészelhessék át az ár­vizet. Gemencénél azonban töltés­sel nem lehet védekezni, mert az akadályozná a megáradt Duna vizének szabad lefolyását. A Dunán, Tiszán, Dráván és mellékfolyóikon az idén már több árhullám vonult le, eddig azon­ban nagyobb gondot még nem okoztak. Annál többet viszont a belvizek, az ország déli felében. Március 10-én 320 000 kataszt­­rális holdnyi területet borított belvíz, főleg a Duna—Tisza közén, de Csongrád megyében is elég sok föld áll víz alatt, legnagyobb részben rét és legelő. Mintegy 54 000 hold gabonavetés is belvíz alá került. A vízkár elleni szer­vezett védelem elkezdődött, a gaz­daságok pedig igyekeznek a ma­guk területén hevenyészett leve­zető árkok készítésével védekez­ni. Ahol a vetés nem marad túl hosszú ideig víz alatt, nem fel­tétlenül esik kár a termésben. Ezért még korai lenne a belvíz okozta károk becslése. Az idén belvíz által borított te­rületek nagysága közel sem jár ahhoz, ami 1941-ben volt. Akkor kerek másfél millió holdat árasz­tott el a belvíz. Azóta 33 000 ki­lométer hosszú lett a vízlevezető csatornahálózat. A csatornaépítés folytatódik. Tíz éven belül eléri a 40 000 kilométert — az Egyen­lítő hosszát. Fontos a csatornák tisztán tar­tása is, amire sajnos, a lakosság nem mindenütt fordít kellő gon­dot. Építkezések hulladékanyagait és mindenféle szemetet beleszór­nak egyesek, másutt engedély nél­kül szűkre építik az átereszeket és ezzel gátolják a víz szabad le­folyását. Ez történt például az idén Kecelen, a Bogárzó csator­nánál. Ki is öntött a vize. Árvíz idején, amikor a befo­gadó folyók szintje magas, a csa­tornák vizét szivattyúkkal emelik át. Jelenleg 265 beépített szi­vattyútelep szolgálja a védelmet. Ezek másodpercenként összesen 617 köbméter vizet emelnek át, ha egyszerre működik valameny­­nyi. Ezenkívül közel ezer hordoz­ható szivattyú áll készenlétben, összesen másodpercenként 200 köbméteres kapacitással. Pillanatnyilag csak 202 stabil és 343 hordozható szivattyú be­állítására volt szükség, ezek má­sodpercenként 452 köbméter vizet emelnek át. (A Dunában nagyon alacsony vízállás mellett is 600 köbméter víz folyik le.) A mezőgazdasági üzemek az idén minden eddiginél többet tö­rődnek a belvízzel. Sok helyen az öntöző szivattyúkat is beállí­tották a belvízmentesítésbe. A belvíz, de még inkább a fel­törő talajvíz eddig egyedül Bács- Kiskun megyében mintegy 360 házat rongált meg, némelyik lak­hatatlanná vált, sőt össze is om­lott. A Mátra hava Fenyeget-e még több belvíz? Ez elsősorban attól függ, hogy mennyi lesz a közeljövőben a csapadék. Az is az időjárástól függ, hogyan viselkednek a fo­lyók, ha majd egyszer valóban és nemcsak a naptárban érkezik meg a tavasz. Ha lassú lesz az olvadás üteme és nem lesznek ugyanakkor nagy esőzések a Duna és a Tisza vízgyűjtő területén, az áradás veszélytelenül lezajlik. Ha azonban hirtelen beáll az olva­dás, akár az Alpokban, akár a keleti Kárpátokban és még sűrű eső is növeli a folyókba kerülő vízmennyiséget, akkor... A vízállás és időjárás előrejel­zés különben is tele van sok ha­vas és de­ves. Az eddigi jelekből következtetve a Duna június kö­zepére várható zöldárja Buda­pestnél hét és fél méteres vízállás körül tetőzik, és ez még veszély­telen. A Tisza vízgyűjtőjében 70—85 százalékos tetőző vízállás­sal lehet számolni, ami Szolnok­nál 780—800 centimétert jelent. Ez sem veszedelmes. Mindez azon­ban ma még csak feltételezés. Némi aggodalomra pillanatnyi­lag a Mátra és a Bükk szokatla­nul vastag hótakarója ad okot. Máskor a Mátrát 600 méter ma­gasságban legfeljebb 50, 800 mé­ter felett pedig 65 centiméteres hó borítja, az idén viszont 80 centiméteres, illetve egyméteres a hó. A hirtelen beálló olvadás tehát maximális vízállást idézhet elő a Tarnán és a Zagyván, amitől nemcsak ez a két folyó, de a Tisza is erősen megduzzadhat, s még sok gondot okozhat a víz­ügyi hatóságok árvízvédelmi szol­gálatának. SZOKOLY ENDRE Gazdaság Vizek és védők Árvíz, belvíz, talajvíz Optimista távprognózis NYÚLGATéPÍTéS A DUNÁN Gemencen dombokat és magas utakat emeltek MAGYARORSZÁG 1970/13

Next