Magyarország, 1970. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1970-10-04 / 40. szám

12 i—m n------r— Kambodzsa Féléves mérleg Háromféle övezet Hárommillió feszabadult ! A „kis Pentagon”, az amerikai haderők saigoni főparancsnoksága fél éve indította meg előbb az álcá­zott, majd a nyílt agressziót Kam­bodzsa hazafias erői ellen. A két­hónapos „Teljes Győzelem” fedő­nevű villámháború megindulása­kor, április végén, Saigonban Ab­rams tábornok és Washingtonban Nixon elnök is azt állította: az amerikai csapatok részvételével in­dított kambodzsai hadművelet a dél-vietnami háború vietnamizálá­­sának, az amerikai csapatok kivo­násának meggyorsítását szolgálja. A „Teljes Győzelem” A „Teljes Győzelem” hadműve­let megindítása óta öt hónap telt el. Június végén az amerikai ala­kulatokat ugyan kivonták Kam­bodzsából, de a Washingtonban olyannyira áhított teljes győzelem most reménytelenebbnek tűnik, mint a hadművelet megindításakor. Spiro Agnew alelnök augusztus vé­gi távol-keleti utazásakor a Lon Nol-triumvirátus kritikus helyzeté­re utalva többször megjegyezte: a kambodzsai katonai helyzet alaku­lása miatt nemcsak a Dél-Viet­­namban harcoló amerikai csapatok további kivonásának elhalasztásá­ra, hanem azok újabb, kambodzsai bevetésére is sor kerülhet. Nixon elnök egyébként már amúgy sem teljesíti a múlt év no­vemberében, a háború vietnamizá­­lásána­k nyilvános meghirdetésekor tett ígéretét. Dél Vietnamban 1969 novemberében 490 ezer amerikai katona állomásozott. Ezt a létszá­mot 1970 végére, Nixon ígérete szerint 280 ezer főre csökkentet­ték volna. De 1970 szeptemberében még mindig 400 ezer amerikai ka­tona tartózkodik Dél-Vietnamban. A kambodzsai hadművelet megin­dításakor, április végén, gyakorla­tilag megszakadt a korábbi lassú ütemű amerikai csapatkivonás is. A Lon Nol-hármas helyzete Ag­new Phnom Penh-i látogatása óta csak rosszabbodott. A Kambodzsai Nemzeti Egység Front (KNEF) hírügynöksége szeptember 23-án ismertette a kambodzsai hazafias erők féléves katonai és politikai eredményeit. A KNEF ugyan csak 1970. május 4-én, tehát öt hónapja alakult meg, de a hazafias erők egymástól elszigetelt csoportjai nem sokkal a Lon Nol-triumvirá­tus március 18-iki puccsa után megkezdték a küzdelmet. A KNEF jelentése szerint Kam­bodzsa területének kétharmada szabadult fel. Kambodzsában je­lenleg háromféle — teljesen fel­szabadított, a KNEF és a lon­­nolista erők által egyaránt ellen­őrzött, továbbá csak a lonnolista ellenőrzés alatt levő — zóna van. A teljesen felszabadított területhez Kambodzsa északkeleti, Dél-Viet­nammal és Laosszal határos tar­tományai: Szung Treng, Rattana­­kiri, Mondulkiri, Kratlé, Prey Veng tartoznak. Ezekben a tarto­mányokban csaknem 3 millió em­ber él. (Kambodzsa lakóinak szá­ma: 7 millió.) A teljesen felsza­badított övezetben­ új hatalmi szer­veket alakítottak, amelyek a harc és a közigazgatás irányítását szol­gálják. Iskolapélda A Nemzeti Felszabadító Hadse­reg alakulatai az elmúlt hat hó­napban csaknem 110 ezer ellen­séges katonát tettek harcképtelen­né, köztük az amerikai és saigoni haderő 38 ezer katonáját. A beszá­moló tanúsága szerint a legna­gyobb veszteséget a lojnolista hadsereg szenvedte. Az 1967-ből származó kimutatások szerint a kambodzsai fegyveres erők létszá­ma a tartományi és az önkéntes milicistákkal együtt is csak 50— 60 ezerre volt tehető. Ebből azon­ban helytelen lenne arra követ­keztetni, hogy a KNEF hadijelen­tése szépített. Lón Nol miniszter­­elnök ugyanis augusztus 18-án, rendszere öthónapos mérlegének ismertetésekor közölte, hogy­ had­seregének létszáma márciustól 36 ezerről 120 ezerre növekedett. Ek­kor egyébként Lón Nol is elismer­te, hogy a Nemzeti Felszabadító Hadsereg különösen az ország északkeleti részében jelentős te­rületeket tart ellenőrzése alatt. Ugyanakkor abban reménykedett, hogy ezeknek a területeknek a visszafoglalása az amerikai és a saigoni segítséggel nem lesz túl­ságosan nehéz. E reményt azon­ban szertefoszlatta a Kompong Thom visszafoglalásáért szeptem­ber elején kezdődött támadás, amelyet Phnom Penh-ben a kam­bodzsai háború eddigi legnagyobb hadműveletének minősítenek. A Kompong Thom-i csata szinte iskolapéldája a felszabadító erők taktikájának. Ezt augusztusban is­mertette a vietnami néphadsereg lapja, a Quan Dói Nhan Dán. Eszerint a felszabadító erők egy­­egy ellenséges állás vagy alaku­lat körülzárásakor, a gyűrűjükbe került ellenséges egységek leköté­sére törekednek, hogy aztán meg­semmisíthessék a felmentésükre küldött csapatokat is. E taktiká­val a felszabadító erők ott bocsát­kozhatnak harcba, ahol az a leg­kedvezőbb a számukra. Phnom Pennh-ben most már kiábrándultan azt mondják, hogy még egy hóna­pig is elhúzódhat, amíg csapataik elérik Kompong Thom városát. A KNEF hadijelentése szerint a felszabadító erők a Phnom Penh­­be vezető, csaknem valamennyi stratégiai fontosságú útvonalat el­vágták és a fővárost teljesen kö­rülzárták. A lomnolista egységek — olvasható a hadijelentésben — az ellenőrzésük alatt álló városok tér­ségében sáncolták el magukat. A saigoni rezsim Kambodzsában állo­másozó csapatai Phnom Penh-ből Saigonba vezető 1-es számú és a Kraitéból Saigonba vezető 7-es számú főútvonal mentén levő tá­maszpontokra vonultak vissza. A Nemzeti Felszabadító Hadse­reg sikeres jelentőségének csökken­tésére az amerikai propagandagé­pezet azt terjeszti, hogy Kambod­zsában döntően nem is a nemzeti erők, hanem a vietnami felszaba­dító erők harcolnak. E rágalom­­hadjáratuk szolgálatában üzembe helyeztek egy kalóz-rádióállomást, amelyet a Nemzeti Egység Front adójaként működtetnek. Ennek műsorában olvastak fel egy levelet, amelyet szerintük Norodom Szilta­nuk írt, felkérve az ország lakos­ságát hogy támogassa a vietnami néphadseregnek Kambodzsában harcoló alakulatait. E levelet Szilta­nuk maga koholmánynak minősí­tette. Az ilyen állításokat a Kam­bodzsában járt vagy jelenleg is ott tartózkodó tárgyilagos nyugati tu­dósítók is megcáfolják. A kambod­zsai hazafias erők hathetes fogsá­gából nemrégen tért haza Lydie Nicaise, fiatal francia újságírónő, aki a Jeune Afrique szeptember 29-i számában „A kambodzsai par­tizánoktól érkeztem” című útijegy­zetében bizonyítja, hogy Kambod­zsában maguk a kambodzsaiak harcolnak. „Hathetes fogságom alatt — írja a francia rádió és televízió ripor­ternője — szemtanúja voltam a partizánhálózat szervezésének és működésének. Június elején, a KNEF megalakításának idején Siempreap tartományban a parti­zánhálózat fokozatosan épült fel és terjedt ki. A partizánok nagyon fiatal emberek. Többségük 20—26 év közötti, paraszti származású és csak akkor csatlakoznak a parti­zán-alakulatokhoz, amikor a hábo­rú eléri falujukat. Inkább érzelmi, mint ideológiai indítékból kapcso­lódnak be a harcba. Szihanukért küzdenek s nem azért, hogy majd szocialista államot építsenek. Sem­miféle politikai műveltségük nincs, és a „marxizmus­“ szó semmit sem jelent számukra. Vietnami kikép­zőik hatékonyan felkészítik őket a háborúra. Nem bújnak el, amikor süvít a golyó, mint a barikád másik oldalán levő honfitársaik. A nap nyugalmas, csendes szakaszai­ban a legkisebb tréfán is jót ne­vetnek, és a tranzisztoros rádió ze­néjére táncra perdülnek.” „A polgári lakosság és Szihanuk partizánjainak kapcsolata kiváló. A lakosság táplálja őket és fedezi őket, ha új harci állásba vonulnak. A parasztok maguk gondoskodnak területük biztonságáról. Nagyon gyorsan tájékoztatják a katonákat az ellenfél mozgásáról és állásáról. Így — állapítja meg a francia új­ságírónő — a partizánok kisebb tűzerővel is súlyosabb csapásokat mérhetnek az ellenfélre.” A Kambodzsai Nemzeti Egység Front katonai és politikai helyze­tének megszilárdulását tükrözi az is, hogy szeptember közepén át­alakították a Nemzeti Egység Front kormányát, növelték a fel­szabadító harcot irányító szemé­lyiségek szerepét. Az átalakított kormányban hét miniszterhelyette­si tárcát olyanoknak adtak, akik még az államcsíny előtti jobbra­­tolódás idején, 1967-ben és 1968- ban vonultak a partizánok közé. Harriman vádja A kambodzsai kaland az Egye­sült Államok lakossága körében is növelte a kételyt a Nixon-kormány békés szándékairól szóló propagan­dával szemben. A demokrata párt tanácsának nemzetközi bizottsága nemrégiben dokumentumot készí­tett a Fehér Ház külpolitikájáról. E dokumentumot Avarell Harri­man ismertette szeptember 24-i sajtóértekezletén. Harriman, a pá­rizsi vietnami konferencia egykori amerikai vezetője a sajtóértekez­leten megállapította: „A Nixon­­féle kezdeményezések következté­ben a vietnami háború kambodzsai háborúvá terebélyesedett. Vajon béketerv-e a háborúnak ez a kiter­jesztése? A kormány azt kéri, hogy ne szavai, hanem tettei alapján ítéljék meg. A kormány békéről beszél és háborút csinál. A kormány semmi olyan javaslatot nem terjesztett elő, amely az el­lenségeskedések befejezését szol­gálná és még csak meg sem pró­bálkozott a tárgyalásokkal.” Az indokínai térség eseményei azt mutatják, hogy a Nixon-kor­mány még a tárgyalási kísérlete­ket sem tűri meg. Laoszban Szu­­fanuvong herceg, a Laoszi Haza­fias Front elnöke a konfliktus ren­dezése végett kapcsolatot teremtett Souvanna Phouma miniszterelnök­kel. A kapcsolatfelvételnél több még nem történt, de Washington máris közbelépett. Alsó-Laoszban amerikai tanácsadók irányításával és az amerikai légierő támogatásá­val augusztus végén „Sárkány” fe­dőnéven indítottak hadműveletet a laoszi hazafias erők ellen. A Pen­tagon további lépésekre is készül. A Washington Daily News hiva­talos személyiségekre hivatkozva azt közölte, hogy a legújabb tervek szerint a kambodzsai agresszióhoz hasonlóan Laoszba is betörnek a saigoni rezsim csapatai. Harriman joggal állapította meg: a Nixon­­kormány békéről beszél és hábo­rút csinál. BŐGŐS LÁSZLÓ SAIGONI ÉS LOM­OLISTA TÁBORNOKOK KOMPONG THOM ELŐTT „A tranzisztoros rádió zenéjére táncra perdülnek"

Next