Magyarország, 1970. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-04 / 40. szám
12 i—m n------r— Kambodzsa Féléves mérleg Háromféle övezet Hárommillió feszabadult ! A „kis Pentagon”, az amerikai haderők saigoni főparancsnoksága fél éve indította meg előbb az álcázott, majd a nyílt agressziót Kambodzsa hazafias erői ellen. A kéthónapos „Teljes Győzelem” fedőnevű villámháború megindulásakor, április végén, Saigonban Abrams tábornok és Washingtonban Nixon elnök is azt állította: az amerikai csapatok részvételével indított kambodzsai hadművelet a dél-vietnami háború vietnamizálásának, az amerikai csapatok kivonásának meggyorsítását szolgálja. A „Teljes Győzelem” A „Teljes Győzelem” hadművelet megindítása óta öt hónap telt el. Június végén az amerikai alakulatokat ugyan kivonták Kambodzsából, de a Washingtonban olyannyira áhított teljes győzelem most reménytelenebbnek tűnik, mint a hadművelet megindításakor. Spiro Agnew alelnök augusztus végi távol-keleti utazásakor a Lon Nol-triumvirátus kritikus helyzetére utalva többször megjegyezte: a kambodzsai katonai helyzet alakulása miatt nemcsak a Dél-Vietnamban harcoló amerikai csapatok további kivonásának elhalasztására, hanem azok újabb, kambodzsai bevetésére is sor kerülhet. Nixon elnök egyébként már amúgy sem teljesíti a múlt év novemberében, a háború vietnamizálásának nyilvános meghirdetésekor tett ígéretét. Dél Vietnamban 1969 novemberében 490 ezer amerikai katona állomásozott. Ezt a létszámot 1970 végére, Nixon ígérete szerint 280 ezer főre csökkentették volna. De 1970 szeptemberében még mindig 400 ezer amerikai katona tartózkodik Dél-Vietnamban. A kambodzsai hadművelet megindításakor, április végén, gyakorlatilag megszakadt a korábbi lassú ütemű amerikai csapatkivonás is. A Lon Nol-hármas helyzete Agnew Phnom Penh-i látogatása óta csak rosszabbodott. A Kambodzsai Nemzeti Egység Front (KNEF) hírügynöksége szeptember 23-án ismertette a kambodzsai hazafias erők féléves katonai és politikai eredményeit. A KNEF ugyan csak 1970. május 4-én, tehát öt hónapja alakult meg, de a hazafias erők egymástól elszigetelt csoportjai nem sokkal a Lon Nol-triumvirátus március 18-iki puccsa után megkezdték a küzdelmet. A KNEF jelentése szerint Kambodzsa területének kétharmada szabadult fel. Kambodzsában jelenleg háromféle — teljesen felszabadított, a KNEF és a lonnolista erők által egyaránt ellenőrzött, továbbá csak a lonnolista ellenőrzés alatt levő — zóna van. A teljesen felszabadított területhez Kambodzsa északkeleti, Dél-Vietnammal és Laosszal határos tartományai: Szung Treng, Rattanakiri, Mondulkiri, Kratlé, Prey Veng tartoznak. Ezekben a tartományokban csaknem 3 millió ember él. (Kambodzsa lakóinak száma: 7 millió.) A teljesen felszabadított övezetben új hatalmi szerveket alakítottak, amelyek a harc és a közigazgatás irányítását szolgálják. Iskolapélda A Nemzeti Felszabadító Hadsereg alakulatai az elmúlt hat hónapban csaknem 110 ezer ellenséges katonát tettek harcképtelenné, köztük az amerikai és saigoni haderő 38 ezer katonáját. A beszámoló tanúsága szerint a legnagyobb veszteséget a lojnolista hadsereg szenvedte. Az 1967-ből származó kimutatások szerint a kambodzsai fegyveres erők létszáma a tartományi és az önkéntes milicistákkal együtt is csak 50— 60 ezerre volt tehető. Ebből azonban helytelen lenne arra következtetni, hogy a KNEF hadijelentése szépített. Lón Nol miniszterelnök ugyanis augusztus 18-án, rendszere öthónapos mérlegének ismertetésekor közölte, hogy hadseregének létszáma márciustól 36 ezerről 120 ezerre növekedett. Ekkor egyébként Lón Nol is elismerte, hogy a Nemzeti Felszabadító Hadsereg különösen az ország északkeleti részében jelentős területeket tart ellenőrzése alatt. Ugyanakkor abban reménykedett, hogy ezeknek a területeknek a visszafoglalása az amerikai és a saigoni segítséggel nem lesz túlságosan nehéz. E reményt azonban szertefoszlatta a Kompong Thom visszafoglalásáért szeptember elején kezdődött támadás, amelyet Phnom Penh-ben a kambodzsai háború eddigi legnagyobb hadműveletének minősítenek. A Kompong Thom-i csata szinte iskolapéldája a felszabadító erők taktikájának. Ezt augusztusban ismertette a vietnami néphadsereg lapja, a Quan Dói Nhan Dán. Eszerint a felszabadító erők egyegy ellenséges állás vagy alakulat körülzárásakor, a gyűrűjükbe került ellenséges egységek lekötésére törekednek, hogy aztán megsemmisíthessék a felmentésükre küldött csapatokat is. E taktikával a felszabadító erők ott bocsátkozhatnak harcba, ahol az a legkedvezőbb a számukra. Phnom Pennh-ben most már kiábrándultan azt mondják, hogy még egy hónapig is elhúzódhat, amíg csapataik elérik Kompong Thom városát. A KNEF hadijelentése szerint a felszabadító erők a Phnom Penhbe vezető, csaknem valamennyi stratégiai fontosságú útvonalat elvágták és a fővárost teljesen körülzárták. A lomnolista egységek — olvasható a hadijelentésben — az ellenőrzésük alatt álló városok térségében sáncolták el magukat. A saigoni rezsim Kambodzsában állomásozó csapatai Phnom Penh-ből Saigonba vezető 1-es számú és a Kraitéból Saigonba vezető 7-es számú főútvonal mentén levő támaszpontokra vonultak vissza. A Nemzeti Felszabadító Hadsereg sikeres jelentőségének csökkentésére az amerikai propagandagépezet azt terjeszti, hogy Kambodzsában döntően nem is a nemzeti erők, hanem a vietnami felszabadító erők harcolnak. E rágalomhadjáratuk szolgálatában üzembe helyeztek egy kalóz-rádióállomást, amelyet a Nemzeti Egység Front adójaként működtetnek. Ennek műsorában olvastak fel egy levelet, amelyet szerintük Norodom Sziltanuk írt, felkérve az ország lakosságát hogy támogassa a vietnami néphadseregnek Kambodzsában harcoló alakulatait. E levelet Sziltanuk maga koholmánynak minősítette. Az ilyen állításokat a Kambodzsában járt vagy jelenleg is ott tartózkodó tárgyilagos nyugati tudósítók is megcáfolják. A kambodzsai hazafias erők hathetes fogságából nemrégen tért haza Lydie Nicaise, fiatal francia újságírónő, aki a Jeune Afrique szeptember 29-i számában „A kambodzsai partizánoktól érkeztem” című útijegyzetében bizonyítja, hogy Kambodzsában maguk a kambodzsaiak harcolnak. „Hathetes fogságom alatt — írja a francia rádió és televízió riporternője — szemtanúja voltam a partizánhálózat szervezésének és működésének. Június elején, a KNEF megalakításának idején Siempreap tartományban a partizánhálózat fokozatosan épült fel és terjedt ki. A partizánok nagyon fiatal emberek. Többségük 20—26 év közötti, paraszti származású és csak akkor csatlakoznak a partizán-alakulatokhoz, amikor a háború eléri falujukat. Inkább érzelmi, mint ideológiai indítékból kapcsolódnak be a harcba. Szihanukért küzdenek s nem azért, hogy majd szocialista államot építsenek. Semmiféle politikai műveltségük nincs, és a „marxizmus“ szó semmit sem jelent számukra. Vietnami kiképzőik hatékonyan felkészítik őket a háborúra. Nem bújnak el, amikor süvít a golyó, mint a barikád másik oldalán levő honfitársaik. A nap nyugalmas, csendes szakaszaiban a legkisebb tréfán is jót nevetnek, és a tranzisztoros rádió zenéjére táncra perdülnek.” „A polgári lakosság és Szihanuk partizánjainak kapcsolata kiváló. A lakosság táplálja őket és fedezi őket, ha új harci állásba vonulnak. A parasztok maguk gondoskodnak területük biztonságáról. Nagyon gyorsan tájékoztatják a katonákat az ellenfél mozgásáról és állásáról. Így — állapítja meg a francia újságírónő — a partizánok kisebb tűzerővel is súlyosabb csapásokat mérhetnek az ellenfélre.” A Kambodzsai Nemzeti Egység Front katonai és politikai helyzetének megszilárdulását tükrözi az is, hogy szeptember közepén átalakították a Nemzeti Egység Front kormányát, növelték a felszabadító harcot irányító személyiségek szerepét. Az átalakított kormányban hét miniszterhelyettesi tárcát olyanoknak adtak, akik még az államcsíny előtti jobbratolódás idején, 1967-ben és 1968- ban vonultak a partizánok közé. Harriman vádja A kambodzsai kaland az Egyesült Államok lakossága körében is növelte a kételyt a Nixon-kormány békés szándékairól szóló propagandával szemben. A demokrata párt tanácsának nemzetközi bizottsága nemrégiben dokumentumot készített a Fehér Ház külpolitikájáról. E dokumentumot Avarell Harriman ismertette szeptember 24-i sajtóértekezletén. Harriman, a párizsi vietnami konferencia egykori amerikai vezetője a sajtóértekezleten megállapította: „A Nixonféle kezdeményezések következtében a vietnami háború kambodzsai háborúvá terebélyesedett. Vajon béketerv-e a háborúnak ez a kiterjesztése? A kormány azt kéri, hogy ne szavai, hanem tettei alapján ítéljék meg. A kormány békéről beszél és háborút csinál. A kormány semmi olyan javaslatot nem terjesztett elő, amely az ellenségeskedések befejezését szolgálná és még csak meg sem próbálkozott a tárgyalásokkal.” Az indokínai térség eseményei azt mutatják, hogy a Nixon-kormány még a tárgyalási kísérleteket sem tűri meg. Laoszban Szufanuvong herceg, a Laoszi Hazafias Front elnöke a konfliktus rendezése végett kapcsolatot teremtett Souvanna Phouma miniszterelnökkel. A kapcsolatfelvételnél több még nem történt, de Washington máris közbelépett. Alsó-Laoszban amerikai tanácsadók irányításával és az amerikai légierő támogatásával augusztus végén „Sárkány” fedőnéven indítottak hadműveletet a laoszi hazafias erők ellen. A Pentagon további lépésekre is készül. A Washington Daily News hivatalos személyiségekre hivatkozva azt közölte, hogy a legújabb tervek szerint a kambodzsai agresszióhoz hasonlóan Laoszba is betörnek a saigoni rezsim csapatai. Harriman joggal állapította meg: a Nixonkormány békéről beszél és háborút csinál. BŐGŐS LÁSZLÓ SAIGONI ÉS LOMOLISTA TÁBORNOKOK KOMPONG THOM ELŐTT „A tranzisztoros rádió zenéjére táncra perdülnek"