Magyarország, 1971. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1971-04-18 / 16. szám
száz lapjából • Öt világrész száz lapjából . A „pirula” lassan elavul? Frankfurter Rundschau A „pirula” mindennapi szedése hamarosan éppolyan feleslegessé válik, mint az „utó-pirula” fogyasztása. Számos országban ez idő szerint két anyaggal kísérleteznek a tudósok. Az anyagok a titokzatos PGE2 és PGF2— Alpha nevet viselik. Ezek a prosztaglandinok (hormonszerű anyagok, amelyek az emberi spermában is megtalálhatók) sok kutató véleménye szerint a születésszabályozás ideális eszközévé válhatnak. Legfőbb előnyük volna, hogy az egyébként védtelen nő csak akkor lenne kénytelen őket használni, ha akaratlanul teherbe esne. A tudósok eddig már több mint tíz különböző prosztaglandint fedeztek fel, amelyeket az emlősök termelnek heréjükben. Sikerült őket kiválasztani, és vegyi szerkezetüket tisztázni. Közben kiderült, hogy a prosztaglandinok befolyást gyakorolnak a központi idegrendszerre, a vérnyomásra és főképpen az anyaméhizomzat feszültségi állapotára. Ezáltal válik a prosztaglandin különösen érdekessé a nőgyógyászok számára. Dr. Sultan M. M. Karim, a kampalai Makerere egyetem fiziológusa volt az első, aki a prosztaglandinnal kísérletezni kezdett. A nőknek, akik nem akartak gyereket, a menstruáció után vagy 20 milligramm E2 prosztaglandint, vagy 50 milligramm F2—Alpha prosztaglandint tartalmazó hüvelykúpot adott. Minden esetben 2—7 óra múlva megindult a szokásos havi vérzés, a nem kívánatos terhesség veszélye elhárult. A prosztaglandinok — feltéve, hogy a további kísérletek igazolják ártalmatlanságukat— igen fontos szerepet tölthetnek be. Ez vonatkozik mind az egészségügyi, mind a szocális okokból szükségessé váló terhességmegszakításra. Ha azonban ezeket az anyagokat csupán az általános születésszabályozás céljaira fejlesztik ki, úgy ez sok országban etikai és jogi ellenállásba ütközhet. A prosztaglandinok ugyanis lényegesen eltérnek az eddig alkalmazott fogamzásgátló hormonális szerektől. Aki a „pirulát” fogyasztja, megakadályozza az érett peték képződését, illetőleg a megtermékenyülést. E szereknek nagy hátránya, hogy hosszú időre megbontják a szervezet biológiai egyensúlyát. Az úgynevezett „utó-pirula” (ennek leginkább a skandináv országokban van sok híve) sem a peteérést, sem a megtermékenyülést nem befolyásolja, de a nemi érintkezés után való beszedése megakadályozza, hogy az anyaméh nyákhártyái közé érett pete fészkelhesse be magát és fejlődhessen ki. A prosztaglandinok egyelőre a kísérletezés stádiumában vannak, különböző országokban klinikailag próbálják ki őket. Főleg azt kell tisztázni, hogy használatuk nem gátolja-e meg a későbbi kívánatos megtermékenyülést. A jelek szerint a prosztaglandin alkalmazása nagy tumányos felfedezés, amelynek az orvostudomány számos területére várható kihatását ma megközelítőleg sem lehet felmérni. A Vatikán és konkrét A korábbi évszázadok titkos diplomáciájának stílusában szólított harcba a Szentatya a pirula ellen. A pápai nunciusok és állandó ENSZ-megfigyelők VI. Pálnak egy bizalmas körlevélben nyilvánított akarata szerint kötelesek közbelépni a harmadik világ országaiban a születésszabályozás ellen. A pápai tilalom ellenére a fejlődő országokban egyre több katolikus folyamodik fogamzásgátló eszközökhöz. A Fülöp-szigetek katolikus elnöke, Ferdinand Marcos kormányprogram rangjára emelte a családtervezést. Először 80 000 terhességi hőmérőt rendelt az Egyesült Nemzetek népességi alapjánál. Ezek hivatottak segíteni a nőknek, hogy legalább ciklusukat és ezzel termékeny napjaikat meghatározhassák. A katolikus Latin-Amerikában Kolumbia volt elnöke, Lleras Restrepo, a nyomornegyedekben tett látogatás után mozdította elő a születésszabályozást. Kolumbiában azóta tanítók és orvosok adnak tanácsokat a boldog kiscsalád kialakítására. India kormánya évente 320 millió márkának megfelelő összeget költ a születésszabályozásra. Fejenként 20 márkányi jutalomért vagy egy tranzisztoros rádióért 6 millió indiai sterilizáltatta magát. Orvosok, szanitécek és bábák kereken 15 ezer felvilágosító központban 3 millió indiai nőnek helyeztek szalagot és spirált a méhébe vagy zárták el pesszáriummal, ötvenmillió óvszert ajándékoztak el. Az indiaipüspöki konferencia hiába kérte a pápát, enyhítse tilalmát a fejlődő országok vonatkozásában. A gyermekáldás gazdasági következményei súlyosak, és lelkiismereti válságba sodorna sok katolikust. Az indiai lakosság számára „kevéssé érthető és nem megbízható a ciklusos módszer”. A nunciusokhoz intézett titkos körlevélben a Vatikán visszautasította a püspökök kérését. A Knaus— Ogino-féle ciklikus születésszabályozási módszer bizonytalannak nyilvánítását — az 1968-as „Humanae vitae” enciklika szerint az egyetlen megengedett születésszabályozás — a pápa a tablettabarát orvosoknak tulajdonítja. Mauritius, az indiai-óceánbeli mini-szigetállam példáját méltatta —, de elfelejtette, hogy Mauritius az ENSZ-nek a pápa által megvetett népességi alapjánál rendelt fogamzásgátlókat. Noha a szegény országok egyre szegényebbek lesznek, mert a lakosságszaporulat tönkreteszi gazdasági eredményeiket, a Vatikán „nyugtalansággal állapítja meg, hogy könnyebben folynak be pénzek a családtervezési programokra, mint egyéb vállalkozásokra, pl. a sivatagok öntözését szolgáló létesítményekre”. Róma pápája nem áll egyedül a tabletta elleni küzdelmében. A fejlődő országokban máshitű szövetségesek segítenek neki. Pakisztánban pl. az ortodox muzulmánok első támadásai Ajub Khan bukása után az állami családtervezők irodáit érték. a fogamzásgátlás Milyen lesz Garbo a Proust-filmben? Júfími Harmincévi önkéntes visszavonultság után Greta Garbo visszatér a filmvászonra. Több mint egyhónapi gondolkodás után igent mondott a felkérésre: eljátssza a nápolyi Mária Zsófia királynő szerepét Az eltűnt idő nyomában című filmben, amelyet Proust regényéből Luchino Visconti készít. Visconti régen dolgozik a híres Proust-regény filmváltozatának megalkotásán. A forgatókönyvet Suso Cecchi d’Amico írta. A szerepek már javarészt gazdára találtak. Szó van arról, hogy Brigitte Bardot is szerepet vállal a filmben: Odette de Crécy szerepét. Bizonytalan még a főszereplő, vagyis maga Marcel Proust megszemélyesítője, Alain Delon és Dustin Hoffman került szóba. Ugyancsak kérdéses még, hogy ki játssza Charlus szerepét; Laurence Olivier és Marion Brando a jelöltek. A nemzetközi filmkörökben nagy meglepetést keltett, hogy Greta Garbo elvállalta a filmszerepet. Az „isteni Garbo” pontosan harminc éve nem játszott filmen, 1941 óta, amikor Melwyn Douglasszal együtt, George Cukor rendezésében, a Ne csalj meg velem című filmet forgatta. E film érthetetlen kudarca késztette a teljes visszavonulásra, legalábbis így magyarázták a nagy művésznő döntését. De minden idők legnagyobb filmszínésznőjének ez az önkéntes visszavonulása akkor is és azóta is érthetetlennek és indokolatlannak tűnt, annál is inkább, mivel akkor Greta Garbo még csak 37 éves volt és általános vélekedés szerint pályája csúcsán állt. Szárnyra téptak a hírek, hogy nem művészi vagy szakmai szempontok késztették Garbót a viszszavonulásra. Szó esett szerelmi csalódásról, depressziós válságról. De senkinek sem sikerült megoldania a rejtélyt. Most azonban Greta Garbo visszatér a nápolyi Mária Zsófia királynő szerepében. A rossz nyelvek máris megszólaltak: azt mondják, hogy Visconti a nagy színésznő számára a film legrövidebb szerepét választotta — egyetlen jelenete van. De képtelen gondolat, hogy az olaszrendező ilyen kevéssé akarná kihasználni Gando visszatérését, amely kétségkívül már önmagában is filmművészeti esemény. Greta Garbót karrierje kezdetétől fogva mindig afféle „szent szörnyetegnek”, „a végzet asszonyának” tekintették, akinek a gazdagság, szerelem és siker magától értetődő. GRETA GARBO Visszavonulása érthetetlen (— öt világrész száz lapjából Az idézett lapok a közlés sorrendjében: THE WASHINGTON POST, amerikai polgári liberális napilap THE LOS ANGELES TIMES, amerikai polgári napilap L’EXPRESS, francia polgári liberális hírmagazin SÜDDEUTSCHE ZEITUNG, nyugatnémet polgári liberális napilap SUNDAY MIRROR, angol, a munkáspárthoz közel álló vasárnapi lap ARBEITER-ZEITUNG, az osztrák szociáldemokraták napilapja INTERNATIONAL HERALD TRIBUNE, Párizsban megjelenő amerikai polgári napilap NEW STATESMAN, angol, a munkáspárti baloldalhoz közel álló hetilap STERN, nyugatnémet polgári liberális képes magazin LE SOIR, belga polgári napilap THE LISTENER, az angol rádió és televízió (BBC) hetilapja DPA-BRIEF, a nyugatnémet távirati iroda cikkszolgálata ZEIT MAGAZIN, a Die Zeit című nyugatnémet konzervatív politikai hetilap hétvégi melléklete KIELER NACHRICHTEN, nyugatnémet polgári napilap FRANKFURTER RUNDSCHAU, nyugatnémet, a szociáldemokratákhoz közel álló napilap PARIS MATCH, francia polgári képes magazin KONKRET, nyugatnémet polgári radikális folyóirat