Magyarország, 1971. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1971-04-18 / 16. szám

száz lapjából • Öt világrész száz lapjából . A „pirula” lassan elavul? Frankfurter Rundschau A „pirula” mindennapi szedése hamarosan épp­olyan feleslegessé válik, mint az „utó-pirula” fo­gyasztása. Számos ország­ban ez idő szerint két anyaggal kísérleteznek a tudósok. Az anyagok a ti­tokzatos PGE2 és PGF2— Alpha nevet viselik. Ezek a prosztaglandinok (hor­monszerű anyagok, ame­lyek az emberi spermában is megtalálhatók) sok ku­tató véleménye szerint a születésszabályozás ideális eszközévé válhatnak. Leg­főbb előnyük volna, hogy az egyébként védtelen nő csak akkor lenne kényte­len őket használni, ha aka­ratlanul teherbe esne. A tudósok eddig már több mint tíz különböző prosztaglandint fedeztek fel, amelyeket az emlősök termelnek heréjükben. Si­került őket kiválasztani, és vegyi szerkezetüket tisz­tázni. Közben kiderült, hogy a prosztaglandinok befolyást gyakorolnak a központi idegrendszerre, a vérnyomásra és főképpen az anyaméhizomzat fe­szültségi állapotára. Ezál­tal válik a prosztaglandin különösen érdekessé a nő­gyógyászok számára. Dr. Sultan M. M. Karim, a kampalai Makerere egye­tem fiziológusa volt az első, aki a prosztaglandin­­nal kísérletezni kezdett. A nőknek, akik nem akartak gyereket, a menstruáció után vagy 20 milligramm E2 prosztaglandint, vagy 50 milligramm F2—Alpha prosztaglandint tartalmazó hüvelykúpot adott. Minden esetben 2—7 óra múlva megindult a szokásos havi vérzés, a nem kívánatos terhesség veszélye elhárult. A prosztaglandinok — feltéve, hogy a további kí­sérletek igazolják ártalmat­lanságukat­­— igen fontos szerepet tölthetnek be. Ez vonatkozik mind az egész­ségügyi, mind a szocális okokból szükségessé váló terhességmegszakításra. Ha azonban ezeket az anya­gokat csupán az általános születésszabályozás céljaira fejlesztik ki, úgy ez sok országban etikai és jogi ellenállásba ütközhet. A prosztaglandinok ugyanis lényegesen eltérnek az ed­dig alkalmazott fogamzás­gátló hormonális szerek­től. Aki a „pirulát” fogyaszt­ja, megakadályozza az érett peték képződését, il­letőleg a megtermékenyü­­lést. E szereknek nagy hát­ránya, hogy hosszú időre megbontják a szervezet biológiai egyensúlyát. Az úgynevezett „utó-pirula” (ennek leginkább a skandi­náv országokban van sok híve) sem a peteérést, sem a megtermékenyülést nem befolyásolja, de a nemi érintkezés után való besze­dése megakadályozza, hogy az anyaméh nyákhártyái közé érett pete fészkelhes­se be magát és fejlődhes­sen ki. A prosztaglandinok egye­lőre a kísérletezés stádiu­mában vannak, különböző országokban klinikailag próbálják ki őket. Főleg azt kell tisztázni, hogy használatuk nem gátolja-e meg a későbbi kívánatos megtermékenyülést. A je­lek szerint a prosztaglan­din alkalmazása nagy tu­­mányos felfedezés, amely­nek az orvostudomány számos területére várható kihatását ma megközelítő­leg sem lehet felmérni. A Vatikán és konkrét A korábbi évszázadok titkos diplomáciájának stí­lusában szólított harcba a Szentatya a pirula el­len. A pápai n­unciusok és állandó ENSZ-megfigyelők VI. Pálnak egy bizalmas körlevélben nyilvánított akarata szerint kötelesek közbelépni a harmadik vi­lág országaiban a születés­­szabályozás ellen. A pápai tilalom ellenére a fejlődő országokban egyre több katolikus folya­modik fogamzásgátló esz­közökhöz. A Fülöp-szige­­tek katolikus elnöke, Fer­dinand Marcos kormány­­program rangjára emelte a családtervezést. Először 80 000 terhességi hőmérőt rendelt az Egyesült Nem­zetek népességi alapjánál. Ezek hivatottak segíteni a nőknek, hogy legalább cik­lusukat és ezzel termé­keny napjaikat meghatá­rozhassák. A katolikus Latin-Ame­­rikában Kolumbia volt el­nöke, Lleras Restrepo, a nyomornegyedekben tett látogatás után mozdította elő a születésszabályozást. Kolumbiában azóta taní­tók és orvosok adnak ta­nácsokat a boldog kiscsa­­lád kialakítására. India kormánya évente 320 millió márkának meg­felelő összeget költ a szü­letésszabályozásra. Fejen­ként 20 márkányi juta­lomért vagy egy tranzisz­toros rádióért 6 millió in­diai sterilizáltatta magát. Orvosok, szanitécek és bá­bák kereken 15 ezer fel­­világosító központban 3 millió indiai nőnek helyez­tek szalagot és spirált a méhébe vagy zárták el pesszáriummal, ötvenmil­lió óvszert ajándékoztak el. Az indiai­­püspöki kon­ferencia hiába kérte a pá­pát, enyhítse tilalmát a fejlődő országok vonatko­zásában. A gyermekáldás gazdasági következményei súlyosak, és lelkiismereti válságba sodorna sok ka­tolikust. Az indiai lakos­ság számára „kevéssé ért­hető és nem megbízható a ciklusos módszer”. A nunciusokhoz intézett titkos körlevélben a Vati­kán visszautasította a püs­pökök kérését. A Knaus— Ogino-féle ciklikus szüle­tésszabályozási módszer bizonytalannak nyilvání­tását — az 1968-as „Hu­­manae vitae” enciklika sze­rint az egyetlen megenge­dett szü­letésszabályozás — a pápa a tablettabarát orvosoknak tulajdonítja. Mauritius, az indiai-óceán­­beli mini-szigetállam pél­dáját méltatta —, de elfe­lejtette, hogy Mauritius az ENSZ-nek a pápa által megvetett népességi alap­jánál rendelt fogamzás­­gátlókat. Noha a szegény országok egyre szegényebbek lesz­nek, mert a lakosságszapo­rulat tönkreteszi gazdasági eredményeiket, a Vatikán „nyugtalansággal állapítja meg, hogy könnyebben folynak be pénzek a csa­ládtervezési programokra, mint egyéb vállalkozások­ra, pl. a sivatagok öntö­zését szolgáló létesítmé­nyekre”. Róma pápája nem áll egyedül a tabletta elleni küzdelmében. A fejlődő országokban máshitű szö­vetségesek segítenek neki. Pakisztánban pl. az orto­dox muzulmánok első tá­madásai Ajub Khan bu­kása után az állami csa­ládtervezők irodáit érték. a fogamzásgátlás Milyen lesz Garbo a Proust-filmben? Júfím­i Harmincévi önkéntes visszavonultság után Gre­ta Garbo visszatér a film­vászonra. Több mint egy­hónapi gondolkodás után igent mondott a felkérés­re: eljátssza a nápolyi Má­ria Zsófia királynő sze­repét Az eltűnt idő nyo­mában című filmben, ame­lyet Proust regényéből Lu­chino Visconti készít. Visconti régen dolgozik a híres Proust-regény film­változatának megalkotásán. A forgatókönyvet Suso Cecchi d’Amico írta. A szerepek már javarészt gazdára találtak. Szó van arról, hogy Bri­gitte Bardot is szerepet vállal a filmben: Odette de Crécy szerepét. Bizony­talan még a főszereplő, vagyis maga Marcel Proust megszemélyesítője, Alain Delon és Dustin Hoffman került szóba. Ugyancsak kérdéses még, hogy ki játssza Charlus szerepét; Laurence Olivier és Mar­ion Brando a jelöltek. A nemzetközi filmkö­rökben nagy meglepetést keltett, hogy Greta Garbo elvállalta a filmszerepet. Az „isteni Garbo” ponto­san harminc éve nem ját­szott filmen, 1941 óta, amikor Melwyn Douglas­­szal együtt, George Cukor rendezésében, a Ne csalj meg velem című filmet forgatta. E film érthetetlen kudarca késztette a teljes visszavonulásra, legalábbis így magyarázták a nagy művésznő döntését. De minden idők legna­gyobb filmszínésznőjének ez az önkéntes visszavo­nulása akkor is és azóta is érthetetlennek és indoko­latlannak tűnt, annál is inkább, mivel akkor Greta Garbo még csak 37 éves volt és általános vélekedés szerint pályája csúcsán állt. Szárnyra téptak a hí­rek, hogy nem művészi vagy szakmai szempontok késztették Garbót a visz­­szavonulásra. Szó esett szerelmi csalódásról, dep­ressziós válságról. De sen­kinek sem sikerült megol­dania a rejtélyt. Most azonban Greta Garbo visszatér a nápolyi Mária Zsófia királynő szerepében. A rossz nyel­vek máris megszólaltak: azt mondják, hogy Viscon­ti a nagy színésznő szá­mára a film legrövidebb szerepét választotta — egyetlen jelenete van. De képtelen gondolat, hogy az olasz­­rendező ilyen kevéssé akarná kihasználni Gando visszatérését, amely két­ségkívül már önmagában is filmművészeti esemény. Greta Garbót karrierje kezdetétől fogva mindig afféle „szent szörnyeteg­nek”, „a végzet asszonyá­nak” tekintették, akinek a gazdagság, szerelem és si­ker magától értetődő. GRETA GARBO Visszavonulása érthetetlen (— öt világrész száz lapjából­­ Az idézett lapok a közlés sorrendjében: THE WASHINGTON POST, amerikai polgári liberális napilap THE LOS ANGELES TIMES, amerikai polgári napilap L’EXPRESS, francia polgári liberális hír­magazin SÜDDEUTSCHE ZEITUNG, nyugatnémet polgári liberális napilap SUNDAY MIRROR, angol, a munkás­párthoz közel álló vasárnapi lap ARBEITER-ZEITUNG, az osztrák szociál­demokraták napilapja INTERNATIONAL HERALD TRIBUNE, Párizsban megjelenő amerikai polgári napilap NEW STATESMAN, angol, a munkás­párti baloldalhoz közel álló hetilap STERN, nyugatnémet polgári liberális képes magazin LE SOIR, belga polgári napilap THE LISTENER, az angol rádió és te­levízió (BBC) hetilapja DPA-BRIEF, a nyugatnémet távirati iroda cikkszolgálata ZEIT MAGAZIN, a Die Zeit című nyu­gatnémet konzervatív politikai hetilap hétvégi melléklete KIELER NACHRICHTEN, nyugatnémet polgári napilap FRANKFURTER RUNDSCHAU, nyugat­német, a szociáldemokratákhoz közel álló napilap PARIS MATCH, francia polgári képes magazin KONKRET, nyugatnémet polgári radiká­lis folyóirat

Next