Magyarország, 1971. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-17 / 3. szám

Közmorál Harácsolok a hálóban Az ajándéktól a megvesztegetésig Az áldozatból bűnös lesz Kötelességszegés anyagi érdekből Napjainkban gyakran esik szó a harácsolásról. Az ilyen jellegű bűncselekmények egyik súlyos faj­tája a korrupció, amely leegysze­rűsítve köztisztviselők vagy válla­lati ügyintézők megvesztegetését jelenti. Társadalmilag főleg azért veszélyes, mert részesei közbiza­lommal felruházott emberek, akik így a közéletet szennyezik be. Ká­ros cselekményük pedig — a vesz­tegetők és a korrumpáltak érdek­összefonódásai miatt — sokáig rejtve maradhat. A korrupció egyébként „történel­mi múltú” bűncselekmény-fajta, amelyet a magántulajdonon nyug­vó osztálytársadalmak termeltek ki. Legnagyobb mértékben ma is a tőkésországokban burjánzik, bár több tetszetős törvényt hoztak elle­ne. Ám ezeket hol álcázottan (pél­dául az amerikai tőkés érdekeltsé­gek kijárói, a közismert parlamen­ti lobbyk révén), hol a legagyafúr­tabb módon játsszák ki. Bűnök nevek nélkül Korrupció szocialista országok­ban, a kapitalizmus és a szocializ­mus közti átmeneti társadalomban is létezik. Nálunk például gazda­sági fejlődésünk egyenetlenségei és a lassan haladó régi „hagyomá­nyok” is a korrupció táptalajául szolgálnak. (Az úri Magyarországot oly mélyen átjárta ez a közéleti rákfene, hogy már Mikszáth így jellemezte saját kora közállapotait: „Nem török—tatár pusztít..., ha­nem a korrupció.” A Horthy-rend­­szer pedig még ezt is túlszárnyal­ta.) Vegyük hát szemügyre a mai korrupció különböző típusait. Még­hozzá a hatóságok vagy a népi el­lenőrzés által már feltárt és is­mertté vált bűntettek alapján. A konkrét neveknél lényegesebbnek tartjuk sokféle megnyilvánulásá­nak bemutatását, hogy közvélemé­nyünk az eddigieknél jobban köz­reműködjék a még rejtett ügyek leleplezésében. A hivatali korrupció első jelleg­zetes csoportjába az olyan esetek tartoznak, amelyekben köztisztvi­selők kötelességük megszegéséért jogtalan előnyt követelnek vagy fogadnak el ügyfeleiktől. Budapest egyik kerületi tanácsá­nak ipari osztályvezetője például hivatali ténykedése során külön­böző kedvezményeket adott maszek kisiparosoknak. Ezek előzménye vagy folytatása mindig valamilyen „figyelmesség­e volt — ahogyan az a Madách Színház (1962). A címsze­repben Márkus László, osztályvezető a kisiparosok általa is ösztönzött megvesztegető gesztu­sait „szerényen” átkeresztelte. Pe­dig ezek lényege az volt, hogy amikor egy órajavító iparengedé­lyét soron kívül kiterjesztette gáz­gyújtók töltésére — akkor a ma­szek az ezt követő vacsora és italo­zás közben 1500 forinttal honorál­ta „fáradozását”. Más alkalommal pedig egy cipésztől ingyenes cipő­­sarkalást, egy szobafestőtől pedig lakásfestést fogadott el — csupán „figyelmességből Pénz a kiutalásért Legfeljebb kevésbé szembetűnő a hivatali korrupció ama típusa, amelynél a köztisztviselő köteles­sége teljesítéséért követel vagy fo­gad el anyagi vagy más előnyöket. Az egyik dunántúli város lakás­ügyi főelőadója általában olyan jogos igénylőket szemelt ki kor­rupciós manipulációihoz, akik ré­szére a lakásügyi bizottság már meg is szavazta az új otthont. A testület a kiutalások sorrendjébe nem szólt bele és a főelőadó ezt használta ki. A gyorsabb kiutalá­sért például két rászorult családtól tízezer forintot „hajtott be”. És — mint a bírósági tárgyaláson kide­rült — újabb 33 ezer forintot ké­szült „inkasszálni” azoktól a csa­ládoktól, akiknek szintén „ígért” lakást, holott azok kiutalásán már rajta volt a pecsét. Hasonló helyze­tű hat fiatalasszonytól, családanyá­tól pedig szerelmi ellenszolgáltatást próbált zsarolni... A BTK kötelességszegésre irá­nyuló hivatali vesztegetésnek mi­nősíti azokat az eseteket, amelyek gyakran az előbbiekkel is összefo­nódnak. Itt azonban főleg a kez­deményezőkről, vagyis az aktív korrumpálókról van szó, akik pénzzel vagy más módon bizonyos törvénysértésre akarnak rábírni egy-egy állami tisztviselőt, hogy ezáltal jogtalan haszonhoz, előny­höz jussanak. Az ilyen típusú korrupcióban közismert a lakásért, adómanipulá­cióért vagy hasonló célokért meg­kísérelt lekenyerezés. De az már ritka, furcsa história, hogy az egyik kisváros vezetői hasonló módon próbáltak új autóbuszhoz jutni. Az ügyben döntő illetékeseket vendé­gül láttá­k és a tanács pénzén több napon át etették, itatták a „közér­dekből” ... Ismét más eset: hivatalos sze­mélyt vesztegetéssel próbálnak a közérdek kárára befolyásolni. Az erről szóló példa nagyon szö­vevényes. A többszálú korrupció — amelyet egy közérdekű bejelen­tés leplezett le — az egyik megye­­székhelyen szövődött. A két fősze­replő már régóta ismerte egymást. Egyikük a megyei tanács építővál­lalatának igazgatója volt, a másik a megyei tanács építési osztályának vezetője. Ügyük leegyszerűsített lé­nyege, hogy az osztályvezető az igazgató újításaként elfogadott egy újfajta zsaluzási eljárást, amelyet elődje nem volt hajlandó újítás­ként elismerni. Az igazgató válla­lata ugyanis ezt a módszert már hosszú évek óta alkalmazta. A jobb, korszerűbb termelési eljárá­sok érvényesítése egyébként is az igazgató munkaköri feladatai közé tartozott. — Régi újítás Az igazgató egy másik megye vá­rosi építővállalatnál tervezési mű­vezetőként másodállást is vállalt. Ehhez megyei felettese visszamenő hatállyal szintén hozzájárult. Mindebből kétes különjövedelmek­­hez jutott. Többek közt annak árán is, hogy saját vállalata rovására zsalutáblákat szállított az „újítá­sát” alkalmazó másik vállalatnak. Mindezt azért fedezte a megyei ta­nács osztályvezetője, mert az igaz­gató „ingyen” megtervezte új há­zát. Sőt, vállalata fel is építette — méghozzá 32 ezer forintos ráfize­téssel. A deficit magyarázata: az osztályvezető házához felhasznált I. osztályú blokktéglákat például II. osztályúnak számolták el... A hivatali korrupciós bűntettek ötödik fajtájának a befolyással való üzérkedést tekintik. Ilyesmit követett el például az a tisztviselő, aki befolyására hivatkozva azt az ajánlatot tette ismerőseinek, hogy pár ezer forintért mestervizsga nélkül is szerez nekik iparenge­délyt. Külön kategóriát képviselnek a vállalatoknál és más termelő vagy kereskedelmi szervezeteknél elkö­vetett gazdasági korrupciók. Ezek a hivatali vesztegetéseknél sokkal változatosabbak, de céljuk, követ­kezményük ugyanaz. Közismert, hogy sok magánépít­kező gyakran hallja: az általa ke­resett ilyen-olyan anyag hiány­cikk. Ha azonban néhány százast az eladók zsebébe csúsztat , ha­marosan lesz anyag. Mi tagadás, időnként még közületek is kény­szerülnek ilyen „kenésre”. Egy tsz építőrészlegének sürgős betonacél­rendelését például anyaghiány miatt többször elutasították. A szerződésben vállalt határidő és a kötbér nyomására puhatolózni kezdtek a „másfajta” elintézés le­hetősége felől. Akadt is egy tiszt­viselő, aki 3000 forintért soron kí­vül gondoskodott 3 vagon beton­acélról ... Visszaélés kényszerhelyzettel Nem kevésbé felháborító az egyéb kényszerhelyzetekkel való korrupciós visszaélés. Tavaly pél­dául egy vidéki vállalat munka­ügyi osztályvezetője kihasználta, hogy a környéken nincs más nagy­üzem, ahol szakképzetlen asszo­­­nyok munkához juthatnának. Így aztán csak „bélelt borítékkal” ajánlkozókat volt hajlandó betaní­tott munkásként alkalmazni. Némely mérnök csak úgy látja biztosítva újítása vagy találmánya érvényesülését, ha abból kiindulva, hogy „minden szentnek maga fele hajlik a keze”, elfogadja valame­lyik gyári befolyásos személy be­­társulási ajánlatát, így jelentős, de néha jelentéktelen újításokból is­­ érdemtelen személyek húznak hasznot. Kilógott a lóláb annál az ügy­nél is, amelynek főszereplője egy dunántúli bőripari ktsz elnöke, sa­játos figyelmességet tanúsított a szövetkezet termékeit exportáló külkereskedelmi vállalat osztályve­zetője iránt. A szövetkezet tagsá­gának tudta nélkül ingyen építő­anyagot, fuvart és munkást is kül­dött az osztályvezető Duna-parti nyaralójának felépítéséhez. Amikor a népi ellenőrzés vizsgálni kezdte a dolgot, arra akarta rábírni a ktsz négy dolgozóját, hogy ne tegyen ellene terhelő vallomást. A gazdasági korrupció viszony­lag legújabb és legjobb álcázási módjaként a másodállások és a szerződéses megbízatások terjedtek el. Ezek leleplezését az is nehezíti, hogy egy részük ,"teljesen törvé­nyes és társadalmi szükségletet elégít ki. Mégis, a búzát el kell választani a konkolytól. Erre a fon­tos feladatra vállalkozott a népi ellenőrzés fővárosi és nyolc megyei bizottsága, amikor 500 gazdálkodó egységnél felmérte a főálláson kí­vüli munkaviszonyok és a szerző­déses megbízatások helyzetét. A visszás helyzetre mutat a tény, hogy a népi ellenőrök a meg­vizsgált munkakapcsolatok mintegy 80 százalékában tettek jegyzőköny­vi észrevételt a jogszabályok, a bi­zonylati fegyelem vagy a szocia­lista munkaerkölcs sérelme miatt. Igen sokat mond az, hogy a má­sod- és mellékfoglalkozások mint­egy 20 százaléka a dolgozó fő mun- A MEGVESZTEGETÉS KLASSZIKUSA: A REVIZOR* Saját vállalata rovására zsalutáblákat szállított . MAGYARORSZÁG 1971/3

Next