Magyarország, 1971. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-17 / 3. szám
Közmorál Harácsolok a hálóban Az ajándéktól a megvesztegetésig Az áldozatból bűnös lesz Kötelességszegés anyagi érdekből Napjainkban gyakran esik szó a harácsolásról. Az ilyen jellegű bűncselekmények egyik súlyos fajtája a korrupció, amely leegyszerűsítve köztisztviselők vagy vállalati ügyintézők megvesztegetését jelenti. Társadalmilag főleg azért veszélyes, mert részesei közbizalommal felruházott emberek, akik így a közéletet szennyezik be. Káros cselekményük pedig — a vesztegetők és a korrumpáltak érdekösszefonódásai miatt — sokáig rejtve maradhat. A korrupció egyébként „történelmi múltú” bűncselekmény-fajta, amelyet a magántulajdonon nyugvó osztálytársadalmak termeltek ki. Legnagyobb mértékben ma is a tőkésországokban burjánzik, bár több tetszetős törvényt hoztak ellene. Ám ezeket hol álcázottan (például az amerikai tőkés érdekeltségek kijárói, a közismert parlamenti lobbyk révén), hol a legagyafúrtabb módon játsszák ki. Bűnök nevek nélkül Korrupció szocialista országokban, a kapitalizmus és a szocializmus közti átmeneti társadalomban is létezik. Nálunk például gazdasági fejlődésünk egyenetlenségei és a lassan haladó régi „hagyományok” is a korrupció táptalajául szolgálnak. (Az úri Magyarországot oly mélyen átjárta ez a közéleti rákfene, hogy már Mikszáth így jellemezte saját kora közállapotait: „Nem török—tatár pusztít..., hanem a korrupció.” A Horthy-rendszer pedig még ezt is túlszárnyalta.) Vegyük hát szemügyre a mai korrupció különböző típusait. Méghozzá a hatóságok vagy a népi ellenőrzés által már feltárt és ismertté vált bűntettek alapján. A konkrét neveknél lényegesebbnek tartjuk sokféle megnyilvánulásának bemutatását, hogy közvéleményünk az eddigieknél jobban közreműködjék a még rejtett ügyek leleplezésében. A hivatali korrupció első jellegzetes csoportjába az olyan esetek tartoznak, amelyekben köztisztviselők kötelességük megszegéséért jogtalan előnyt követelnek vagy fogadnak el ügyfeleiktől. Budapest egyik kerületi tanácsának ipari osztályvezetője például hivatali ténykedése során különböző kedvezményeket adott maszek kisiparosoknak. Ezek előzménye vagy folytatása mindig valamilyen „figyelmessége volt — ahogyan az a Madách Színház (1962). A címszerepben Márkus László, osztályvezető a kisiparosok általa is ösztönzött megvesztegető gesztusait „szerényen” átkeresztelte. Pedig ezek lényege az volt, hogy amikor egy órajavító iparengedélyét soron kívül kiterjesztette gázgyújtók töltésére — akkor a maszek az ezt követő vacsora és italozás közben 1500 forinttal honorálta „fáradozását”. Más alkalommal pedig egy cipésztől ingyenes cipősarkalást, egy szobafestőtől pedig lakásfestést fogadott el — csupán „figyelmességből Pénz a kiutalásért Legfeljebb kevésbé szembetűnő a hivatali korrupció ama típusa, amelynél a köztisztviselő kötelessége teljesítéséért követel vagy fogad el anyagi vagy más előnyöket. Az egyik dunántúli város lakásügyi főelőadója általában olyan jogos igénylőket szemelt ki korrupciós manipulációihoz, akik részére a lakásügyi bizottság már meg is szavazta az új otthont. A testület a kiutalások sorrendjébe nem szólt bele és a főelőadó ezt használta ki. A gyorsabb kiutalásért például két rászorult családtól tízezer forintot „hajtott be”. És — mint a bírósági tárgyaláson kiderült — újabb 33 ezer forintot készült „inkasszálni” azoktól a családoktól, akiknek szintén „ígért” lakást, holott azok kiutalásán már rajta volt a pecsét. Hasonló helyzetű hat fiatalasszonytól, családanyától pedig szerelmi ellenszolgáltatást próbált zsarolni... A BTK kötelességszegésre irányuló hivatali vesztegetésnek minősíti azokat az eseteket, amelyek gyakran az előbbiekkel is összefonódnak. Itt azonban főleg a kezdeményezőkről, vagyis az aktív korrumpálókról van szó, akik pénzzel vagy más módon bizonyos törvénysértésre akarnak rábírni egy-egy állami tisztviselőt, hogy ezáltal jogtalan haszonhoz, előnyhöz jussanak. Az ilyen típusú korrupcióban közismert a lakásért, adómanipulációért vagy hasonló célokért megkísérelt lekenyerezés. De az már ritka, furcsa história, hogy az egyik kisváros vezetői hasonló módon próbáltak új autóbuszhoz jutni. Az ügyben döntő illetékeseket vendégül látták és a tanács pénzén több napon át etették, itatták a „közérdekből” ... Ismét más eset: hivatalos személyt vesztegetéssel próbálnak a közérdek kárára befolyásolni. Az erről szóló példa nagyon szövevényes. A többszálú korrupció — amelyet egy közérdekű bejelentés leplezett le — az egyik megyeszékhelyen szövődött. A két főszereplő már régóta ismerte egymást. Egyikük a megyei tanács építővállalatának igazgatója volt, a másik a megyei tanács építési osztályának vezetője. Ügyük leegyszerűsített lényege, hogy az osztályvezető az igazgató újításaként elfogadott egy újfajta zsaluzási eljárást, amelyet elődje nem volt hajlandó újításként elismerni. Az igazgató vállalata ugyanis ezt a módszert már hosszú évek óta alkalmazta. A jobb, korszerűbb termelési eljárások érvényesítése egyébként is az igazgató munkaköri feladatai közé tartozott. — Régi újítás Az igazgató egy másik megye városi építővállalatnál tervezési művezetőként másodállást is vállalt. Ehhez megyei felettese visszamenő hatállyal szintén hozzájárult. Mindebből kétes különjövedelmekhez jutott. Többek közt annak árán is, hogy saját vállalata rovására zsalutáblákat szállított az „újítását” alkalmazó másik vállalatnak. Mindezt azért fedezte a megyei tanács osztályvezetője, mert az igazgató „ingyen” megtervezte új házát. Sőt, vállalata fel is építette — méghozzá 32 ezer forintos ráfizetéssel. A deficit magyarázata: az osztályvezető házához felhasznált I. osztályú blokktéglákat például II. osztályúnak számolták el... A hivatali korrupciós bűntettek ötödik fajtájának a befolyással való üzérkedést tekintik. Ilyesmit követett el például az a tisztviselő, aki befolyására hivatkozva azt az ajánlatot tette ismerőseinek, hogy pár ezer forintért mestervizsga nélkül is szerez nekik iparengedélyt. Külön kategóriát képviselnek a vállalatoknál és más termelő vagy kereskedelmi szervezeteknél elkövetett gazdasági korrupciók. Ezek a hivatali vesztegetéseknél sokkal változatosabbak, de céljuk, következményük ugyanaz. Közismert, hogy sok magánépítkező gyakran hallja: az általa keresett ilyen-olyan anyag hiánycikk. Ha azonban néhány százast az eladók zsebébe csúsztat , hamarosan lesz anyag. Mi tagadás, időnként még közületek is kényszerülnek ilyen „kenésre”. Egy tsz építőrészlegének sürgős betonacélrendelését például anyaghiány miatt többször elutasították. A szerződésben vállalt határidő és a kötbér nyomására puhatolózni kezdtek a „másfajta” elintézés lehetősége felől. Akadt is egy tisztviselő, aki 3000 forintért soron kívül gondoskodott 3 vagon betonacélról ... Visszaélés kényszerhelyzettel Nem kevésbé felháborító az egyéb kényszerhelyzetekkel való korrupciós visszaélés. Tavaly például egy vidéki vállalat munkaügyi osztályvezetője kihasználta, hogy a környéken nincs más nagyüzem, ahol szakképzetlen asszonyok munkához juthatnának. Így aztán csak „bélelt borítékkal” ajánlkozókat volt hajlandó betanított munkásként alkalmazni. Némely mérnök csak úgy látja biztosítva újítása vagy találmánya érvényesülését, ha abból kiindulva, hogy „minden szentnek maga fele hajlik a keze”, elfogadja valamelyik gyári befolyásos személy betársulási ajánlatát, így jelentős, de néha jelentéktelen újításokból is érdemtelen személyek húznak hasznot. Kilógott a lóláb annál az ügynél is, amelynek főszereplője egy dunántúli bőripari ktsz elnöke, sajátos figyelmességet tanúsított a szövetkezet termékeit exportáló külkereskedelmi vállalat osztályvezetője iránt. A szövetkezet tagságának tudta nélkül ingyen építőanyagot, fuvart és munkást is küldött az osztályvezető Duna-parti nyaralójának felépítéséhez. Amikor a népi ellenőrzés vizsgálni kezdte a dolgot, arra akarta rábírni a ktsz négy dolgozóját, hogy ne tegyen ellene terhelő vallomást. A gazdasági korrupció viszonylag legújabb és legjobb álcázási módjaként a másodállások és a szerződéses megbízatások terjedtek el. Ezek leleplezését az is nehezíti, hogy egy részük ,"teljesen törvényes és társadalmi szükségletet elégít ki. Mégis, a búzát el kell választani a konkolytól. Erre a fontos feladatra vállalkozott a népi ellenőrzés fővárosi és nyolc megyei bizottsága, amikor 500 gazdálkodó egységnél felmérte a főálláson kívüli munkaviszonyok és a szerződéses megbízatások helyzetét. A visszás helyzetre mutat a tény, hogy a népi ellenőrök a megvizsgált munkakapcsolatok mintegy 80 százalékában tettek jegyzőkönyvi észrevételt a jogszabályok, a bizonylati fegyelem vagy a szocialista munkaerkölcs sérelme miatt. Igen sokat mond az, hogy a másod- és mellékfoglalkozások mintegy 20 százaléka a dolgozó fő mun- A MEGVESZTEGETÉS KLASSZIKUSA: A REVIZOR* Saját vállalata rovására zsalutáblákat szállított . MAGYARORSZÁG 1971/3