Magyarország, 1971. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-17 / 3. szám
21 MAGYARORSZÁG 1971/3 VIII.A Dreherek három nemzedéke Kőbánya vizéből lett milliomos. (Minden hektó sörhöz 7 köbméter víz kell.) A család több mint 80 esztendeig élt Magyarországon. Tagjai mégis Bécsbe mentek szülni, halni. Osztrák állampolgárok maradtak, külföldön jártak iskolába, magyarul nem beszéltek, személyi szolgálatra csak németül tudókat szerződtettek, akár igazgató kellett, akár cseléd. A 22 éves Dreher Antal, már 1863-ban nekifogott álma megvalósításának, a kőbányai (ma Halom utca 42. alatti 1-es) telep kiépítésének. A kutak sörhöz kitűnő vizéből volt elég. A malátához szükséges árpa a legolcsóbb gabonaféle volt. Így Dreher minél többet fektetett a gyár föld feletti és föld alatti területének növelésébe, az árpaáztatók, erjesztőművek, malátaszérűk, csőhálózatok és gépi berendezések teljesítőképességének gyarapításába, annál nagyobb mértékben nőtt a sör magas vízarányából származó haszna. A serfőző-dinasztia nemzedékről nemzedékre szálló, két évszázados tapasztalatát ugyancsak jól kamatoztatta Dreher Antal. Gyárának terméke nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is uralni kezdte a piacot. (1873-ban, amikor a gazdasági válság következtében a sörfogyasztás erősen visszaesett — a kisüzemek tucatjával belebuktak a pangásba —, Dreher a többieknél olcsóbban adta a jobb sört, hogy a beszűkült piacról kiszorítsa versenytársait, a Részvényserfőzdét és Haggenmacheréket. Kibuktatásuk azonban nem sikerült, mert Haggenmacher Henrik és Oszkár jól kapaszkodott a malom-vagyonba, ez pedig tömör és megbízható tőketalapzatnak bizonyult.) Dreher 1869-ben már megszerezte magának a török piacot, sört exportált féltucatnyi európai országba, díjakat, kitüntetéseket nyert Bécsben, Párizsban, Londonban, Amszterdamban, Sydney-ben. Az áruit saját léghűtéses vasúti kocsijain szállította már a századforduló előtt, vagyis mindent elért, amit akart, csak egyet nem, hogy magyarországi versenytársait felfalja. Actio Kapital Ami nem ment üzleti erőszakkal, sikerült házasodás révén. A századforduló után Dreher Antal fia, Jenő, feleségül veszi Haggenmacher Margitot. És ha a cégek még nem is egyesülnek, az érdekeik már közösek. Jókor támasztja egymásnak a hátát a két dinasztia; a világháború teljesen visszaveti a sörgyártást, nincs nyersanyag, az árpa is kenyérnek kell. Annál jobban megy a malmoknak. A „Gizella” már Haggenmacher-kézen van, s ugyanebben a kézben jó néhány részvénypakettnyi érdekeltség: a Flóra stearingyertya- és szappangyárban, az Első Magyar Gazdasági Gépgyárban, a Dreherekkel közösen a MOKTÁR-ban — ez a legnagyobb takarékpénztár —, hat családtaggal a Hungária Nagyszálló Rt.-ben. (Mégis csak hasznát vették a szállodás múltnak.) Persze azért a Drehereket sem kellett félteni. A házasság nélkül sem juttatta volna őket koldusbotra a háború. Emellett nemcsak Jenő nősül „alkotóan”, a család érdekében, hanem testvére, Kitty sem adja kezét egy „szegény, ám tisztaszívű” — ahogy azt a limonádé-regényekben írják — fiatalembernek, hanem Wünschek úrnak, az akkori Csehország egyik leggazdagabb iparmágnásának. Az „Actio Kapital” jegyében a továbbiak során Dreher Jenő egyik lánya, Lily, dr. Hardy Bélához, a Kereskedelmi Bank igazgatójához ment feleségül. Hardy felveszi a Dreher nevet és mint Hardy-Dreher Béla, az Egyesült Dreher-Haggenmacher Első Magyar Részvényserfőzde Rt., mellette, a Magyar Kereskedelmi Bank igazgatóságában dolgozik. Lily nővére nőül megy báró Szalay-Berzeviczy Lászlóhoz, akiapja, Berzeviczy Titusz révén — a Pesti Hengermalom Rt.-nek volt az egyik alapítója — malomipari részvényes. Az eddigiekkel még nem zárult le az érdek-hymenláncok köre. A későbbiek során Haggenmacher Henrik lánya, Marietta, a likőr és szeszgyáros Gschwindt-fiúhoz ment feleségül, ami által már a Gschwindt-cég sem marakodó versenytárs többé, hanem szelíd partner a „rövidital” piacon, aminthogy ifjabb Gschwindt Ernő pedig részvényese lesz a Részvényserfőzde Rt.-nek. Gitanó — lovagolta Gutai Dreher Jenőt, Kőbánya teljhatalmú urát, a „sörkirályt”, az időközben megvásárolt 3000 holdas martonvásári mintagazdaság tulajdonosát — oda költözött ki, ott is lakott, onnan járt be Budapestre — már nem érdekelte igazán a gyár. A morózus főnök — soha senki nem látta fekete keménykalap nélkül, állítólag a szobában is a fején tartotta —, csak péntekenként jelent meg a kőbányai, várkastélyszerű igazgatósági épületben. Akkor is csak egyetlen emberrel, Dános Marcell ügyvezető igazgatóval állt szóba. (Dreher Jenő mindössze egyetlen egyszer nézett szét a gyártelepen, amikor a 30-as években a malátagyár három napig égett. Ilyen nagy tüzet még nem látott, arra volt kíváncsi. A kár sem érdekelte, azt a Fonciére és Hermes biztosítók teljes egészében megtérítették.) Dreher a lovakért élt-halt, a versenyistálló volt a mindene, s miközben a gyár vezetőivel csak akkor állt szóba, ha azokat ő rendelte magához, a lovászok, zsokék, akármikor rárúghatták az ajtót. (Évtizedeken át tevékenyen részt vett a Magyar Lovaregylet vezetésében, s ezerszer jobban ismerte a telivérek egész családfáját, mint akár leghűségesebb cégvezetőit.) Lovai közül 1932-ben a Gutái lovagolta Gitanó Király-díjat, a Little Party pedig nagydíjat nyert. Az egyébként rendkívül zsugori Dreher, kabinetirodai sugalmazásra az összeget a „Kormányzóné Öfőméltósága Nyomorenyhítő Akciójának” adományozta. Két hét múlva — persze a „magyar ipar fejlesztése terén eredményeiért és személyes érdemeiért” — Dreher Jenő urat, a „Kormányzó úr őfőméltósága, m. kir. titkos tanácsossá”, kegyelmes úrrá nevezte ki. Dreher pedig ezen az egyetlen eseten kívül, soha egy lyukas petákot nem adott többé jótékony célra. A munkásfizetéseket is kordában tartotta. Az átlag a heti 22 pengő volt, pontosan annyi, mint egy hektó sör önköltsége. Egy hordó világosnak viszont 52 pengő volt a gyári ára. A kőbányai kegyelmes emberkerülő volt. Egyszer valamelyik Festetichtemetésére volt hivatalos Keszthelyre. Meghívását kitüntetésnek szánták. Dreher azonban, nehogy öt perccel korábban érkezzen a szertartásra és kezelnie kelljen az egybegyűlt főrangúakkal, inkább megállította az autóját a balatoni elágazásnál és ott vesztegelte el az időt. 16 milliós alaptőke A Haggenmacherek 1912-ben Budafokról Kőbányára költöztették a sörgyárukat, mert a régi helyen már nem tudtak továbbterjeszkedni. De a Dreher—Haggenmacher ,,aranykorszak” nem a Jenő—Margit házassággal, nem is a két gyár szomszédságával, hanem a két cég 1933-as fúziója nyomán köszöntött be. November 30-án jegyezték be a cégbíróságon a Dreher—Haggenmacher Első Magyar Részvénysörfőzde Rt.-t 16 millió pengő alaptőkével. (Ugyanakkor a Magyar Acélnak 2, a Láng Gépgyárnak 1,5 millió volt az alaptőkéje, csupán a Romamurányi 19, és az Egyesült Izzó 21 milliója szárnyalta túl alaptőkésben a mammut sör-részvénytársaságot.) Az 1937-es adóhivatali vagyon- és jövedelem-kimutatások szerint, Dreher Jenőnek évi 720 000, a Haggenmachereknek: — Henrik, Henriké, Oszkár, Oszkárné „csak” évi 550 000 pengő a jövedelme. A Haggenmacher család személyi, az ipari objektumoktól elkülönített vagyona mintegy 5 millió pengő. Mellesleg: az egymásra következő Haggenmacher-generációk is svájci állampolgárok maradtak, de ők legalább annyit megtettek a Magyarországon megkeresett milliók fejében, hogy a 4—5 megtanulandó nyelv közé a magyart is felvették. Drehernél némileg „emberségesebb” viszonyba keveredtek a gyáriakkal, a régebbi művezetőkkel még kezet is fogtak. A két cég fúzióját követően a csokoládé és egyéb iparágakat külön részvénytársaságként alakította meg a család. A kereskedelmi törvény értelmében ugyanis a tőzsdei forgalomba került részvényeket az eredeti részvénytársaság nem vásárolhatta meg. Így azonban a Dreher—Haggenmacher kettősnek módjában állt megakadályozni, hogy sem az egyik, sem a másik részvénytársaság papírjai ne kerülhessenek ellentétes érdekűek kezébe. No de nem ez volt az egyetlen óvintézkedésük arra, hogy az immár 70 százalékban uralt piacot a kezükben tartsák. Kartellel a teljhatalom Kartellbe léptek a Tószeghyek tulajdonában levő Polgári Serfőzővel. Maguk között szépen elosztották az eladási területeket, felfalták a kis vidéki serfőzőket, például a pécsi gyárat, ők diktálták az árakat. Amikor pedig a Fővárosi Sörfőző megpróbált kartellen kívül maradva piacot teremteni, szabadon úszni, a Hazai Bankon keresztül rátenyereltek és a Dreherek ebbe a gyárba is betelepedtek. Most aztán már nem volt pardon a viszonteladók számára: vagy megadták az 52 pengőt a sör hektójáért vagy áru nélkül maradtak. Hová lett, mivé lett a háború alatt és utána az óriási vagyon? Haggenmacher Henrik, aki 1940- től a belga főkonzuli szerepet is betöltötte Budapesten, miután 1944- ben nem parírozott a németeknek, nem tárgyalt velük egy repülőgépgyár betelepítéséről a kőbányai pincékbe, még mielőtt internálták volna, lelépett Belgiumba. A család többi tagja hazaköltözött Svájcba. Vagyonuk nagyját nem tudták kivinni. (Mondani sem kell, hogy a németek — tiltakozás ide, tiltakozás oda — a repülőgépgyártást betelepítették a kőbányai söröspincékbe.) A már korábban elözvegyült Dreher Jenő a budapesti Károlyi utcai palotában várta a háború végét. Cselédsége magára hagyta, s hogy ne éhezzen, kigyalogolt Martonvásárra, majd néhány hét múlva visszajött. Látva, hogy számára már nem nő fű, öngyilkos lett egy Károlyi kerti padon. S hogy a kőbányai gyárat a németek nem tudták leszerelni és elvinni, az egyedül a gyár illegális kommunistáinak köszönhető. De ez már más történet. (Folytatjuk) NYERGES ÁGNES Vagyonok históriája Sörös malmos család A kartell aranyat ér Kegyelmes úr a Király-díjért ! CSOKOLÁDÉREKLÁM öngyilkos lett egy padon