Magyarország, 1971. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1971-11-21 / 47. szám
száz lapjából • Öt világrész száz lapjából , fiatalok brutális támadásait. Fontosabbnak tartják a küzdelmet a bűnözők ellen, mint a szociális tűzfészkek kiküszöbölését és a törekvést a társadalmi igazságosságra. És bővében megtalálható „Middle America”-ban (középréteg) a hazafias, becsületes, derék, „tisztáknak” az a veszélyes rétege, amely Németországban egykor a nácikat választotta, mert azok rendet teremteni ígértek a meggyötört hazában. 1968-ban a „Law and Order” (törvény és rend) vágya tízmillió választót kergetett Alabama volt kormányzója, George Wallace táborába. Joseph Alsop, a kiváló Újságíró, az időközben ismét kormányzóvá választott Wallacet az Egyesült Államok „első sikeres fasiszta mozgalma” vezérének tartja. Értnek a mozgalomnak, legalábbis légkör szempontjából, kedvez azoknak az amerikaiaknak mélységes tanácstalansága, akik sem a szellemileg kevéssé igényes kispolgársághoz, sem az örökké kritikus, intellektuelekhez nem tartoznak. A háborút követően még sokáig hitték, hogy Amerika zöldágra vergődik önmagával. Ennek a rétegnek egykor biztosított önbizalma megrendült és csüggedni kezd. Mert Johnson elnök elnöklésének utolsó éveiben, Amerika robbanó gettókat, a vietnami háború elleni tömegmeneteléseket, főiskolai lázadásokat élt meg. Az elbizonytalanodott államapparátus csak fokozódó elnyomással tudott védekezni a radikális ellenzékkel szemben. Amerika zavarba ejtett polgárai a vádlottak merőben új típusát látták törvény elé állítani. Ezek a vádlottak nem annyira védekezni akartak, mint inkább nevetségessé tenni, az igazságszolgáltatást, vádolni a társadalmat. A törvényszékeket, a rendőrséget és börtönöket — érveltek akkor a vádlottak és állítják rrja az Angela Davis-szolidaritási bizottságok — arra használták, hogy levezessék, vagy elnyomják a társadalmi feszültségeket. Amerika politikai zendülőit így, a politikai büntető normák hiányában alkalmasint bűncselekmény vádjával ítélik el. 1968 óta, de főleg Nixon elnök 1969-ben történt hivatalba lépése óta, a kopók többnyire kíméletlenül lépnek föl a harcos feketebőrűek ellen. Washington (néhány más államhoz hasonlóan) kiterjesztette a rendőrség hatáskörét, finomította az ellenőrzési gépezeteket. Mitchell igazságügy-miniszter emberei törvényes engedély nélkül hallgatják le a feltételezett lázadók telefonbeszélgetéseit. A fővárosban, Washingtonban, a rendőrök kopogtatás nélkül hatolhatnak be magánlakásokba. Nyugat-Virginia állam törvényt szavazott meg, amely eleve fölmenti a rendőrtiszteket, ha zavargások során polgári személyeket ölnek meg. Elnézően az egyenruhásokkal szemben, keményen az ellenzék iránt, közönyösen a faji kisebbségek nyomorúsága iránt — így menetel az Egyesült Államok jobbra. Herbert Marcuse „a jogállam kiszáradását” látja. Ez elsősorban a színeseket sújtja. A rendszer százezreket kényszerít a szegénység és elidegenedés kilátástalan körforgásába. Egy felmérés szerint 1968 óta a nagyvárosi gettókban romlott a helyzet. Hivatkozással a Johnson által életre hívott bizottság beszámolójára, amely 1968-ban az országot két egyenlőtlen és egymástól különálló társadalomra, egy fehérre és egy feketére vélte széthullani, az új jelentés megalapítja: „Ez a fejlődés folytatódik.” A négerek társadalmi háttérbe szorítása megtorlássá fajul, mihelyt az igazságügyi gépezet kerekei közé kerülnek. Formai szempontból elsősorban az óvadékrendszer teszi osztály-igazságszolgáltatássá az amerikai joggyakorlatot. „Emberek százezreit, akiket soha sem ítéltek el bűncselekmények miatt, éveken át fosztottunk meg szabadságuktól, mert szegények voltak.” — írta Ramsey Clark volt igazságügyminiszter. A vizsgálati fogságban a néger foglyok sokszor hónapokig nem látnak ügyvédet. Ehhez még felőrlő gyötrődések járulnak. A határidő-naptár nyomása tovább fokozza a megkülönböztetést. Villámperekben — nem ritkák a kétperces főtárgyalások — gyakran külsőségek döntenek a büntetés mértékéről. Detroitban 800 ítélet elemzése mutatta meg, hogy feketebőrű, vagy munkásruhát viselő vádlottak szigorúbb büntetéseket kaptak azoknál, akik ingben és nyakkendőben jelentek meg a bíró előtt. Különösképpen pártosan ítélnek a déli államok fajvédő bírái. Az esküdtek között ritkán akadnak négerek. Az esküdtszék tagjainak megválasztása a mindenkori tárgyalás színhelyén, elég lehetőséget nyújt a fekete vádlottak rovására való manipuláláshoz. A politikai befolyás az igazságszolgáltatásra nem téveszthető szem elől. Sok amerikai bírót politikusok neveznek ki és tisztségükért gyakran készpénzben fizetnek a mindenkor uralkodó pártnak. Texasban a szokásos díj 4000 dollár ... A politikai befolyás később a fogvatartás hosszát is meghatározhatja. Brutalitás, elembertelenítés és fajgyűlölet jellemzik a börtön-hétköznapokat. Majdnem minden felügyelő fehér. „Az „oszd meg és uralkodj” mottójával szadista börtönőrök fehér foglyokat játszanak ki a feketék ellen. Majden minden őr fél a foglyoktól és félelme gyakran gyűlöletbe csap át — elsősorban a feketék ellen. Amerika fekete lázadói a fegyintézeteket a hitleri Németország koncentrációs táboraihoz hasonlítják. ... Angela Davis belépett a Che-Lumumba klubba, a Kommunista Párthoz tartozó néger kollektívába. Mert ellentétben a Párducokkal, úgy hitte, „az öngyilkosságba megyünk, mi négerek, ha egyedül akarjuk megdönteni a kapitalista rendszert”. Szövetségeseknek a fehér munkásokat tartotta. Néhány hónappal, miután belépett a pártba, Angela Davis a Los Angeles-i egyetemen lett docens. Már első előadása után visszavonták megbízatását, miután az FBI tájékoztatta fölötteseit a KP-hez tartozásáról. Angela a diákoktól támogatva állt a bíróság elé , vissza kellett helyezni, mert a bírák szerint, az elbocsátás politikai meggyőződés miatt, alkotmányellenes. Előadásait ezután mindig zsúfolt termekben tartotta. Minden szavát hangszalagra rögzítették, fölöttesei ellenőrizték — de kommunista indoktrináció nem volt bizonyítható. A néger rabszolgákról tartott előadásaiban mondotta: „Azt hiszem, tanulhatunk a rabszolgák tapasztalatából.” Mialatt az egyetem hatalmasai leszavazták szerződésének meghosszabbítását, ő a Los Angeles-i tanácsháza lépcsőjén követelte annak a kaliforniai Soledad börtönben fogva tartott három néger fogolynak a szabadonbocsátását, akik állítólag megöltek egy fehér felügyelőt. A Soledad Brothers egyike, a 29 éves George Jackson volt. George 17 éves öccse, Jonathan, „Jon” egyfajta testőre lett Angélának. Mert fenyegető leveleket és telefonhívásokat kapott. Nem tudni, adott-e neki lőfegyvert is. 1970. augusztus 7-én Jón fegyveresen besurrant a San Rafael börtön épületébe, elrabolt öt túszt, közöttük Harold Haley bírót. „Forradalmárok vagyunk!”, kiáltotta. „Bocsássátok szabadon 12.30-ig a Soledadtestvéreket.” Percekkel utána a rendőrök tüzet nyitottak. Jón, két társa és Haley bíró meghaltak a golyózáporban. Jón halála után Angela Davis eltűnt. Az amerikai rendőrség legnagyszabásúbb hajtóvadászatát indította utána. Két hónappal később tartóztatták le egy New York-i motelben. Az FBI szerint Jón négy lőfegyverét Angela Davis vásárolta s ebből egyet mindössze két nappal a támadást megelőzően. Angela Davis azt állítja, Jón az ő tudta nélkül cselekedett. Albert Harris államügyész azonban „elegendő okot lát annak feltételezésére, hogy Miss Davis összeesküvést szőtt Jonathan Jacksonnal”. Bár Angela nem volt a tetthelyen, a kaliforniai jog értelmében, aki egy bűncselekményt előkészít, abban segítséget nyújt, ugyanolyan bűnös, mint az, aki végrehajtotta. Angela Davist a San Rafael-i börtönben szigorú egyesben őrzik. Hetenként csak 30 percet tölthet a szabad levegőn. Ablaktalan cellája 3x3 méteres. A vádlott reggelenként egy munkaszobába megy, ahol hozzátartozóival beszél. Ott készül fel ügyvédeivel a védelemre. Moore ügyvéd gyanítja, hogy ott folytatott beszélgetéseiket állandóan lehallgatják. Sőt, Michael Tigar ügyvéd úgy véli: „Angela Davis a legnagyobb életveszélyben forog, ameddig a börtönben ül. Számolnunk kell vele, hogy ... meggyilkolják.” A „Spiegel” munkatársai felkeresték Angela Davis professzorát és pártfogóját, Herbert Marcuse-t és néhány kérdést tettek fel neki. — Professzor úr röviddel ezelőtt meglátogatta növendékét, Angela Davis-t a San Rafael-i börtönben, összehasonlítva ma a bebörtönzött lányt azzal a diáklánnyal, akit ön megismert, mennyit változott? — A furcsa az, hogy tulajdonképpen semmit sem változott. — Fasisztának tartja a Nixon-kormányt? — Ha a fasizmus szónak történelmi értelme van és annak kellene lennie, semmiképpen sem mondhatjuk, hogy fasiszta kormányunk van. Egyike ez azoknak a dolgoknak, melyeket manapság állandóan prédikálunk. Ha már ezt fasiszta kormánynak nevezitek, csodálkozni fogtok, hogy festenek a dolgok egy igazi fasiszta kormány alatt. Másrészt, és ezt nyomban hozzá szeretném fűzni, nagyon erőteljesek a tendencái egy pro-fasiszta fejlődésnek. — És az ön véleménye szerint ezek fokozódtak? — Fokozódtak és még tovább erősödnek. — Ön fokozódó fasiszta tendenciákat lát az Amerikai Egyesült Államokban, egy globális megelőző ellenforradalmat. Hol csapódik ez le konkrétan Angela Davis esetében? — Tudják, nagyon nehéz ezt Angela Davis esetében látni, a kezdettől fogva nemzetközi ügy volt. Az egyedi esetet az egész öszszefüggéseiben kell nézni, a társadalom fokozódó brutalizálásában. Gondoljanak csak Atticára, San Quentinre, Soledadra! MAGYARORSZÁG 1971/47 TILTAKOZÓ TÜNTETÉS INDIÁBAN... ...ÉS FRANCIAORSZÁGBAN „Angela Davist a legnagyobb életveszély fenyegeti a börtönben”