Magyarország, 1971. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1971-11-21 / 47. szám

MAGYARORSZAG Fasizmus Amerikában? DER SPIEGEL A kaliforniai San Rafael börtönben vár a 27 eszten­dős kommunista filozófus­nő, Angela Davis perének lefolytatására , amely ha­lálbüntetéssel is végződhet. Gyilkossággal és fogoly­­szöktetéssel vádoltan, ő maga vádolja az amerikai rendszert. Vádja: az igaz­ságszolgáltatást használja föl a politikailag másként gondolkodók elhallgattatá­sára, továbbá, hogy kon­centrációs táborokban tart­ja fogva a színesbőrűeket. Barátai széles e világon azt állítják, Amerikából az állami terror és a társa­­dalmi megtorlás folytán fasizálódott, vagy máris fa­siszta ország lett. Amerika bűnüldözőinek jó okuk volt biztonsági rendszabályok közepette őrizniük ember­zsákmá­nyukat, mintha csak For Knox aranya lenne, mér­hetetlenül drága, mert mérhetetlenül veszélyes. Mert Angela Davis ese­te ma már, mielőtt a per még megkezdődött volna, vagy kezdete az amerikai perrendtartás sűrűjében akár előrelátható lenne — az évszázad híres ügye, de nem a hagyományos bün­tetőjog értelmében és nem­csak az Egyesült Államok arányaiban. „Mentsétek meg Angélát a meggyilkoltatástól!” — e felszólítás keltett az utób­bi hónapokban világméretű szolidaritást. Amerikában több mint 200 „Bizottság Angela Davis kiszabadítá­sára” alakult. A bokszbaj­nok Cassius Clay éppúgy küzd a letartóztatott lá­nyért, mint Ralph Aber­nathy, a polgárjogi prédi­kátor és a mozivászon Barbarellája, Jane Fonda. Nyugat-Németországban több mint 20 000 tudós, diák, újságíró és politikus száll síkra érte, az NDK- ból az emberek tízezrei küldtek buzdító leveleket neki. A Szovjetunióban plaká­tok intenek: „Mentsétek meg Angela Davist!” Párizsban 20 000 fiatal vonult végig a munkásne­gyedek utcáin Davis­­transzparensekkel. És még Ceylonban is 2500 nő tilta­kozott ülősztrájkkal az amerikai követség előtt a Davis-per ellen. Mert Angela Yvonne Davis, az Amerikai Kom­munista Párt tagja jelké­pes alak, radikális és hoz­zá még szép is. A forradal­mi elméletet a gyakorlat­ba ültette át, a kapitaliz­mus fellegvárában vívta viadalát a kapitalizmus el­len. A szokatlan szolidari­tás egy szokatlan fiatal 1971/47 nővel, akit egy kérlelhetet­len rendszer gázkamrára látszik szánni — csak sze­mélyes, szubjektív oldala az Angela Davis-ügynek. Hallatlan dolog társul hozzá: egy feketebőrű, kommunista filozófusnő, egy ország polgára, amely­­ben­ feketék, kommunisták és filozófusok nem éppen sokat számítanak, új ará­nyú lelkiismeret-vizsgálat­­ra készteti Amerika Ame­­rika-bírálóit. Komoly vitára érdemes: vajon a nagy Amerika, az emberi jogok, a független­ségi nyilatkozatok, és sza­badság­eskük hazája más­fajú és másképpen gondol­kodó polgárait oly sziszte­matikusan nyomja-e el, ahogyan eddig csak fasisz­ta rendszerek tették; a „Made in USA”-büntetőjog annyit jelent-e, hogy kiolt­ják egy ember életét, ha az vitába száll a politikai rendszerrel. • egyszóval va­jon a fasizmus felé törek­szik-e Amerika? Az Angela Davis-ügynek így három aspektusa van: a vádlott Angela Davis élete, a vádlott Angela Davis vádja az Egyesült Államok ellen és az Egyesült Álla­mok vádja Angela Davis ellen. Angela Davisra nem il­lik rá egyetlen klisé sem. Ezt mondják róla: radiká­lis és óvatos, szenvedélyes és mérlegelő, intellektuális és mélyérzésű. És mindez mindenkor teljes egészé­ben. Barátai csak szuperlatí­­vuszokban beszélnek róla. Diákok emlékeznek arra a hűvös tárgyilagosságra, mellyel az elmúlt években óvott a veszélyes és visz­­szahatást kiváltó kilengé­sektől, de a makacsságra is, amellyel ésszerű köve­telésekhez ragaszkodott. A kulcs­ intelligenciája. Hogy végül az FBI kö­rözési jegyzékén kötött ki, hogy ma vizsgálati fogság­ban ül, nem az elnyomás, a gyűlölet, a lázadás ama szinte kikerülhetetlen auto­matizmusának következ­ménye amely sok, gettók­ban felnövekedett intelli­gens feketét sújtott. Ange­la Davis szabad elhatáro­zásából állt elébe. Azért tartozik hozzájuk, mert így akarta. Angela Davis az Egyesült Államok déli részéből, az alabamai Birminghamből származik és úgy véli „a Dél élettapasztalatából fa­kadt politikai elkötelezett­ségem”. Léttapasztalatai amellett kezdetben egészen mások voltak, mint a legtöbb szí­nesbőrű amerikaié. Az 1944. január 26-án szüle­tett leány polgári védett­ségben nőtt fel. Apja, B. Frank Davis benzinkút­­tulajdonos, eredetileg taní­tó volt, anyja tudományos fokozatot szerzett a New York-i egyetemen és egy birminghami iskolában ta­nított. Tizenötéves korában, Angela New Yorkba uta­zott — az Elisabeth Irwin főiskola ösztöndíjasaként. New Yorkban került a né­ger polgár leány először — ha csak közvetve is — kapcsolatba a kommuniz­mussal. 1962-ben is megkísérelte átélni és megérteni a tár­sadalmat, melyben élt, amikor egy évre a párizsi Sorbonnera került. Az ak­kor végső szakaszába lé­pett algériai háború ellen tüntetőkkel vonult föl. A párizsi rendőrség vízágyúi és gumibotjai tanították meg, amint később mon­dotta, „hogy az elnyomás egyetemes jelenség, amely mindig felbukkan, amikor egy nép a szabadságért és igazságosságért küzd”. Visszatérése után az Egyesült Államokban, sze­mélyes tapasztalati világá­ban Angela Davis a koráb­binál keményebbnek érezte az erőszakot és megtorlást: fehér fanatikusok egy bombatámadása alkalmá­val egy birminghami néger templom ellen, négy barát­nője vesztette életét. „Annak oka, hogy erő­szakkal kényszerítenek bennünket az amerikai társadalom legalsóbb lép­csőfokán tengődni”, követ­keztette Angela Davis, „a kapitalizmus lényegéből fa­kad”. És: „Az amerikai kapitalizmus eredete köz­vetlenül összefügg a rab­szolgamunka kizsákmányo­lásával.” A feketebőrű amerikaiak felszabadításához elenged­hetetlen az amerikai rend­szer szétrombolása, azé a rendszeré, amely újabban a „fasiszta” címkét is meg­kapta. Első pillantásra abszurd­nak, vagy legalábbis ter­­minológiailag megengedhe­tetlennek tűnik az Egye­sült Államokat a Hit­ler- és Mussolini-korszak tekintélyuralmi mozgal­maihoz hasonlítani. És az amerikai balolda­liak a „fascism” bizonyíté­kának nem is annyira a szó szoros értelmében vett neonácikat tekintik. (Az „American Nazi Party” — ellentétben az MSI olasz neofasiszta párttal, vagy a nyugatnémet NPD-vel — jelentéktelen, mindössze 200 politikai tévelygőből álló szekta.) Martin Walser német író ugyan nehezen tudta elkép­zelni, hogy egy ország, mint az Egyesült Államok, amely a világháborúban a fasiszta rendszer ellen harcolt „most maga is fa­siszta kezd lenni”. Mégis fölfedezett Amerikában fa­siszta vonásokat. Október­ben egy Angela Davis mel­lett, Münchenben mondott beszédében jelentette ki Walser: „Ez már nem az a fasiz­mus, amely tetteit zászlók alatt és harsonaszóval vi­szi végbe, hanem sóhajtoz­va, nyögve. Úgyszólván be­rendezkedve alkalmazza az erőszakot. Hiszen úgy fáj­lalja, hogy brutálisnak kell lennie... az új fasizmus az Egyesült Államokban nem követel sokkal többet az emberektől, mint azt, hogy figyeljenek oda és néhány évenként bólintsanak egyet. A többit már egy­maga elvégzi, fejbólintás­­sal törvényesített erősza­kossága segítségével.” Marcuse szerint az Egye­sült Államokban nincs is szükség a számos fasiz­musra jelemző, kiemelkedő vezérre. A választások megszüntetésétől, vagy a pártok betiltásától Ameri­ka uralkodó körei eltekint­hetnek: az amerikai fasiz­musnak jók az esélyei, hogy „demokratikus fede­zettel” kerüljön hatalom­ra. A baloldaliak „fasiz­mus”-on nyilvánvalóan az Egyesült Államokban meg­lévő minden antidemokra­tikus, antiliberális és faj­védő vonást sommáznak. A „Diákbizottság az erőszak­­mentességért” intett arra, hogy az amerikai fasizmus­nak „nem lesznek roham­osztagai, horogkeresztjei és barna ingei. A fasizmus az Egyesült Államokban a­­törvény és rend’ követelé­sében fog realizálódni”. Egy fasizált, vagy már fasiszta állam, melynek brutalitását csak álszentsé­ge múlja felül — így festik le a radikális baloldaliak Amerikát. Hogy Amerikának külö­nösen jók az esélyei, hogy fasiszta, tekintélyuralmi ál­lammá, diktatúrává le­gyen, azt tagadnunk kell, de, hogy Amerikában hat­nak fasizoid tendenciák, hogy gyakran alkalmazzák az elnyomást ott, ahol a „szabadság eszméje” ural­kodik — vitathatatlan. Maga Angela Davis dif­ferenciál: „A fasiszta mód­szereket soha sem szabad összetéveszteni a fasizmus­sal ... A tiszta, megérlelő­dött fasizmus ellen defen­zív harcot folytatnak ... Idáig azonban itt még nem jutottunk ... Ezért a szá­munkra nyitott, legális csa­tornákat kell fölhasznál­nunk.” Az Egyesült Államokban ma nem csupán a színes­bőrűeket továbbra is al­sóbbrendű embereknek te­kintő fehér fejvédők ma­gatartása fasiszta ízű. Fa­sizoid vonások nyilvánul­nak meg államhatalmi berkekben is: az amerikai kormány, a „törvény és rend” képviselők és jobb­oldali bírák befeketítik a másként gondolkodókat, el­sősorban a baloldali tünte­tőket és ezzel a harcias tü­relmetlenség légkörét te­remtik meg. Kiszélesítik a rendőri hatáskört, megin­dokolják a fegyveres állam- ANGELA DAVIS A TÁRGYALÓTEREMBEN Barátai csak szuperlatívuszokban beszélnek róla . öt világrész száz lapjából • Öt világrész

Next