Magyarország, 1971. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1971-11-21 / 47. szám
MAGYARORSZAG Fasizmus Amerikában? DER SPIEGEL A kaliforniai San Rafael börtönben vár a 27 esztendős kommunista filozófusnő, Angela Davis perének lefolytatására , amely halálbüntetéssel is végződhet. Gyilkossággal és fogolyszöktetéssel vádoltan, ő maga vádolja az amerikai rendszert. Vádja: az igazságszolgáltatást használja föl a politikailag másként gondolkodók elhallgattatására, továbbá, hogy koncentrációs táborokban tartja fogva a színesbőrűeket. Barátai széles e világon azt állítják, Amerikából az állami terror és a társadalmi megtorlás folytán fasizálódott, vagy máris fasiszta ország lett. Amerika bűnüldözőinek jó okuk volt biztonsági rendszabályok közepette őrizniük emberzsákmányukat, mintha csak For Knox aranya lenne, mérhetetlenül drága, mert mérhetetlenül veszélyes. Mert Angela Davis esete ma már, mielőtt a per még megkezdődött volna, vagy kezdete az amerikai perrendtartás sűrűjében akár előrelátható lenne — az évszázad híres ügye, de nem a hagyományos büntetőjog értelmében és nemcsak az Egyesült Államok arányaiban. „Mentsétek meg Angélát a meggyilkoltatástól!” — e felszólítás keltett az utóbbi hónapokban világméretű szolidaritást. Amerikában több mint 200 „Bizottság Angela Davis kiszabadítására” alakult. A bokszbajnok Cassius Clay éppúgy küzd a letartóztatott lányért, mint Ralph Abernathy, a polgárjogi prédikátor és a mozivászon Barbarellája, Jane Fonda. Nyugat-Németországban több mint 20 000 tudós, diák, újságíró és politikus száll síkra érte, az NDK- ból az emberek tízezrei küldtek buzdító leveleket neki. A Szovjetunióban plakátok intenek: „Mentsétek meg Angela Davist!” Párizsban 20 000 fiatal vonult végig a munkásnegyedek utcáin Davistranszparensekkel. És még Ceylonban is 2500 nő tiltakozott ülősztrájkkal az amerikai követség előtt a Davis-per ellen. Mert Angela Yvonne Davis, az Amerikai Kommunista Párt tagja jelképes alak, radikális és hozzá még szép is. A forradalmi elméletet a gyakorlatba ültette át, a kapitalizmus fellegvárában vívta viadalát a kapitalizmus ellen. A szokatlan szolidaritás egy szokatlan fiatal 1971/47 nővel, akit egy kérlelhetetlen rendszer gázkamrára látszik szánni — csak személyes, szubjektív oldala az Angela Davis-ügynek. Hallatlan dolog társul hozzá: egy feketebőrű, kommunista filozófusnő, egy ország polgára, amelyben feketék, kommunisták és filozófusok nem éppen sokat számítanak, új arányú lelkiismeret-vizsgálatra készteti Amerika Amerika-bírálóit. Komoly vitára érdemes: vajon a nagy Amerika, az emberi jogok, a függetlenségi nyilatkozatok, és szabadságeskük hazája másfajú és másképpen gondolkodó polgárait oly szisztematikusan nyomja-e el, ahogyan eddig csak fasiszta rendszerek tették; a „Made in USA”-büntetőjog annyit jelent-e, hogy kioltják egy ember életét, ha az vitába száll a politikai rendszerrel. • egyszóval vajon a fasizmus felé törekszik-e Amerika? Az Angela Davis-ügynek így három aspektusa van: a vádlott Angela Davis élete, a vádlott Angela Davis vádja az Egyesült Államok ellen és az Egyesült Államok vádja Angela Davis ellen. Angela Davisra nem illik rá egyetlen klisé sem. Ezt mondják róla: radikális és óvatos, szenvedélyes és mérlegelő, intellektuális és mélyérzésű. És mindez mindenkor teljes egészében. Barátai csak szuperlatívuszokban beszélnek róla. Diákok emlékeznek arra a hűvös tárgyilagosságra, mellyel az elmúlt években óvott a veszélyes és viszszahatást kiváltó kilengésektől, de a makacsságra is, amellyel ésszerű követelésekhez ragaszkodott. A kulcs intelligenciája. Hogy végül az FBI körözési jegyzékén kötött ki, hogy ma vizsgálati fogságban ül, nem az elnyomás, a gyűlölet, a lázadás ama szinte kikerülhetetlen automatizmusának következménye amely sok, gettókban felnövekedett intelligens feketét sújtott. Angela Davis szabad elhatározásából állt elébe. Azért tartozik hozzájuk, mert így akarta. Angela Davis az Egyesült Államok déli részéből, az alabamai Birminghamből származik és úgy véli „a Dél élettapasztalatából fakadt politikai elkötelezettségem”. Léttapasztalatai amellett kezdetben egészen mások voltak, mint a legtöbb színesbőrű amerikaié. Az 1944. január 26-án született leány polgári védettségben nőtt fel. Apja, B. Frank Davis benzinkúttulajdonos, eredetileg tanító volt, anyja tudományos fokozatot szerzett a New York-i egyetemen és egy birminghami iskolában tanított. Tizenötéves korában, Angela New Yorkba utazott — az Elisabeth Irwin főiskola ösztöndíjasaként. New Yorkban került a néger polgár leány először — ha csak közvetve is — kapcsolatba a kommunizmussal. 1962-ben is megkísérelte átélni és megérteni a társadalmat, melyben élt, amikor egy évre a párizsi Sorbonnera került. Az akkor végső szakaszába lépett algériai háború ellen tüntetőkkel vonult föl. A párizsi rendőrség vízágyúi és gumibotjai tanították meg, amint később mondotta, „hogy az elnyomás egyetemes jelenség, amely mindig felbukkan, amikor egy nép a szabadságért és igazságosságért küzd”. Visszatérése után az Egyesült Államokban, személyes tapasztalati világában Angela Davis a korábbinál keményebbnek érezte az erőszakot és megtorlást: fehér fanatikusok egy bombatámadása alkalmával egy birminghami néger templom ellen, négy barátnője vesztette életét. „Annak oka, hogy erőszakkal kényszerítenek bennünket az amerikai társadalom legalsóbb lépcsőfokán tengődni”, következtette Angela Davis, „a kapitalizmus lényegéből fakad”. És: „Az amerikai kapitalizmus eredete közvetlenül összefügg a rabszolgamunka kizsákmányolásával.” A feketebőrű amerikaiak felszabadításához elengedhetetlen az amerikai rendszer szétrombolása, azé a rendszeré, amely újabban a „fasiszta” címkét is megkapta. Első pillantásra abszurdnak, vagy legalábbis terminológiailag megengedhetetlennek tűnik az Egyesült Államokat a Hitler- és Mussolini-korszak tekintélyuralmi mozgalmaihoz hasonlítani. És az amerikai baloldaliak a „fascism” bizonyítékának nem is annyira a szó szoros értelmében vett neonácikat tekintik. (Az „American Nazi Party” — ellentétben az MSI olasz neofasiszta párttal, vagy a nyugatnémet NPD-vel — jelentéktelen, mindössze 200 politikai tévelygőből álló szekta.) Martin Walser német író ugyan nehezen tudta elképzelni, hogy egy ország, mint az Egyesült Államok, amely a világháborúban a fasiszta rendszer ellen harcolt „most maga is fasiszta kezd lenni”. Mégis fölfedezett Amerikában fasiszta vonásokat. Októberben egy Angela Davis mellett, Münchenben mondott beszédében jelentette ki Walser: „Ez már nem az a fasizmus, amely tetteit zászlók alatt és harsonaszóval viszi végbe, hanem sóhajtozva, nyögve. Úgyszólván berendezkedve alkalmazza az erőszakot. Hiszen úgy fájlalja, hogy brutálisnak kell lennie... az új fasizmus az Egyesült Államokban nem követel sokkal többet az emberektől, mint azt, hogy figyeljenek oda és néhány évenként bólintsanak egyet. A többit már egymaga elvégzi, fejbólintással törvényesített erőszakossága segítségével.” Marcuse szerint az Egyesült Államokban nincs is szükség a számos fasizmusra jelemző, kiemelkedő vezérre. A választások megszüntetésétől, vagy a pártok betiltásától Amerika uralkodó körei eltekinthetnek: az amerikai fasizmusnak jók az esélyei, hogy „demokratikus fedezettel” kerüljön hatalomra. A baloldaliak „fasizmus”-on nyilvánvalóan az Egyesült Államokban meglévő minden antidemokratikus, antiliberális és fajvédő vonást sommáznak. A „Diákbizottság az erőszakmentességért” intett arra, hogy az amerikai fasizmusnak „nem lesznek rohamosztagai, horogkeresztjei és barna ingei. A fasizmus az Egyesült Államokban atörvény és rend’ követelésében fog realizálódni”. Egy fasizált, vagy már fasiszta állam, melynek brutalitását csak álszentsége múlja felül — így festik le a radikális baloldaliak Amerikát. Hogy Amerikának különösen jók az esélyei, hogy fasiszta, tekintélyuralmi állammá, diktatúrává legyen, azt tagadnunk kell, de, hogy Amerikában hatnak fasizoid tendenciák, hogy gyakran alkalmazzák az elnyomást ott, ahol a „szabadság eszméje” uralkodik — vitathatatlan. Maga Angela Davis differenciál: „A fasiszta módszereket soha sem szabad összetéveszteni a fasizmussal ... A tiszta, megérlelődött fasizmus ellen defenzív harcot folytatnak ... Idáig azonban itt még nem jutottunk ... Ezért a számunkra nyitott, legális csatornákat kell fölhasználnunk.” Az Egyesült Államokban ma nem csupán a színesbőrűeket továbbra is alsóbbrendű embereknek tekintő fehér fejvédők magatartása fasiszta ízű. Fasizoid vonások nyilvánulnak meg államhatalmi berkekben is: az amerikai kormány, a „törvény és rend” képviselők és jobboldali bírák befeketítik a másként gondolkodókat, elsősorban a baloldali tüntetőket és ezzel a harcias türelmetlenség légkörét teremtik meg. Kiszélesítik a rendőri hatáskört, megindokolják a fegyveres állam- ANGELA DAVIS A TÁRGYALÓTEREMBEN Barátai csak szuperlatívuszokban beszélnek róla . öt világrész száz lapjából • Öt világrész