Magyarország, 1972. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-23 / 4. szám
A Science-fiction klasszikusa, Verne Gyula nagyszabású fantasztikus regényeiben egész sor tudományos találmány eljövetelét sejtette meg. De zseniálisan, kitűnő érzékkel „ráhibázott” a technikai fejlődés egyes mozzanataira is, így például az alumínium hihetetlenül gyors karrierjének bekövetkeztére. Az alumíniumot ma, a XXI. század közeledtével gyakran nevezzük „a jövő század fémjé”-nek. Verne már száz évvel ezelőtt megsejtette, milyen nagy szerepet kap az alumínium az űrkutatásban. „Utazás a Holdba” című regényének egyik érdekes részében arról vitatkoznak az Ágyú Klub tagjai, hogy miből készüljön a Holdra embert szállító ágyúlövedék. Vasöntvényből? Bronzból? Rézből? „Nem, mindez túl nehéz. Ennél sokkal jobbat javasolok. Alumíniumot! — mondotta az Ágyú Klub elnöke. Alumíniumot? De hát az megfizethetetlenül drága — aggodalmaskodtak többen is.” A jövő század fémje Csakugyan, nagyon drága volt az alumínium még abban az időben, amikor Verne megírta regényét, alig néhány évvel későbben, hogy Henri Saint-Claire-Devillenek, a híres francia vegyésznek sikerült 1854-ben tömör állapotban alumíniumot előállítania. III. Napóleon császár idejében az alumíniumot még rendkívül magas ára és különleges tulajdonságai miatt ékszerek készítésére használták. Ez az értékes fém olyan fehér, mint az ezüst, éppúgy nem oxidálódik, mint az arany, olyan ellenállóképes, mint a vas, könynyen olvad, mint a réz, és olyan könnyű, mint az üveg. Az alumínium felfedezése utáni időkben egy font alumínium 280 dollárba került, majd 27 dollárra esett, még később már csak 18 dollár volt az ára. Persze hogy egyhangúan az alumínium mellett döntöttek, hiszen úgy is „ömleni fog hozzánk a pénz”. A világ alumíniumtermelése csak a múlt század utolsó éveiben közelítette meg az ezer tonnát, 1904-ben meghaladta a tízezer tonnát, 1916-ban a százezer és 1941-ben az egymillió tonnás mennyiséget. Ma már a világ alumíniumössztermelése megközelíti a tízmillió tonnát, de az alumíniumszükséglet még ma is lényegesen gyorsabban nő, mint amilyen ütemben az ipar termelése átlagosan emelkedik. Ez a megállapítás vonatkozik hazai alumíniumiparunk fejlődésére is. Amikor a tragikus sorsú Balás Jenő bányamérnök fáradhatatlan kutatómunkája során a húszas évek elején a Vértes hegységben felfedezte a „vörös agyag” hazai előfordulását, majd 1925- ben a Fejér megyei Gánt község határában külszíni fejtéssel megkezdődött a bauxitbányászat, a legmerészebb álmodozók sem remélték volna, hogy a bauxit hatalmas ipari fejlődés alapját teremti meg az országban. Nincs tehát még ötven éve sem, hogy megkezdődött a hazai bauxitbányászat, amely az első években csak külföldi feldolgozásra termelt, mert meglehetősen megkésve, csupán 1934-ben indult meg a hazai timföldgyártás Magyaróvárott. Ma pedig három timföldgyárban — a magyaróvári, az almásfüzitői és az ajkai üzemben — termelnek timföldet, s a tervek szerint 1972-ben üzembe helyezik az évi 240 000 tonna kapacitású új ajkai timföldgyárat. Nem egészen négy évtizedes múltra tekint tehát vissza a magyar timföldgyártás és alumíniumipar, amelynek alapanyagát bauxitbányászatunk termeli ki. Magyar föld mélyén A hazai bauxitbányászat fejlődését — természetesen a timföldgyártásét és az alumíniumiparét is — meghatározza az 1962-ben megkötött magyar—szovjet timföldalumínium egyezmény műszaki és gazdasági hatása. A hazai timföldgyártás nagyarányú növelése — az almásfüzitői és az ajkai timföldgyár jelentős bővítésével, valamint az új ajkai timföldgyár megépítésével — szükségessé teszi a bauxitbányászat erőteljes fejlesztését Mint dr. Dobos György, a Magyar Alumíniumipari Tröszt vezérigazgatója mondja: mind a hazai, mind a külföldi igények indokolják az iparág intenzív fejlesztését, amelynek alapja továbbra is a magyar—szovjet timföldalumínium egyezmény. A timföldtermelés a következő öt évben további 300 000 tonnával emelkedik. E fejlesztés alapja a bauxittermelés növelése. A tervek szerint a negyedik ötéves terv időszakában két új bánya feltárását kezdik meg a Bakonyban és összesen egymillió tonnával nő a kibányászott érc mennyisége a negyedik ötéves terv folyamán. A bauxit nagyobb részét ma már mélyműveléssel bányásszák, 200— 300 méter mélységű aknákban. (Dr. Barnabás Kálmán, a Magyar Alumíniumipari Tröszt főgeológusa: „Magyarországon a bauxitlelőhelyek többnyire a felszín alatt vannak. Hogy milyen mélyen keressük a bauxitot, annak határt szab a mélység. A 600 méternél mélyebben fekvő bauxit kitermelése nem gazdaságos.” Ahhoz, hogy a kutatómunka eredményes legyen, gondos földtani térképezésre van szükség. A fúrások helyének kijelölését alapos geológiai és geofizikai vizsgálatok előzik meg. Ez utóbbi munkálatokat a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet végzi. A vállalat évente mintegy 60 000 folyóméter kutatófúrást végez, vagyis 500—600 fúrólyukat telepít. Ez meglehetősen nagy szám. Sajnos, a mi bauxitlelőhelyeink túlnyomó része eléggé mélyen van, s ezekből csak mélyműveléssel lehet termelni, ami lényegesen költségesebb és munkaigényesebb, mint a külszíni fejtés. Másik nagy hátránya: a karsztvíz. Nyírád vezet Ma hazánkban a bauxit 15 százalékát külszíni fejtéssel termelik ki, a másik 85 százalékot mélyműveléssel. A legtöbb kutatófúrást a Bakonyban végzi a Bauxitkutató Vállalat, vannak bauxitelőfordulások a Vértesben és a Gerecsében, valamint Mány, Pilisszántó és Nagyharsány környékén is. A Bauxitkutató Vállalat ma mintegy 700 dolgozót foglalkoztat. A néhány éve Balatonalmádiban épült telepen korszerű laboratóriumokban folyik a kőzetek ásványtani és vegyi vizsgálata. A legkedvezőbb alumíniumtartalma a nyírádi bauxitnak van. A Fejér megyei Bauxitbányák területén jelenleg a Kincses II. bányában és a József III. bányában folyik termelés. Most van feltárás alatt a Rákhegy II. bánya, ahol mintegy 270 méter mélységben bányásznak majd. A másik nagy bauxittermelő a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat, amelynek bányái Halimbán, Nyírádon, Szőcön és Kislődön vannak. A Halimba II. bánya több mint 15 éve termel. A Halimba III. bánya feltárás alatt van, ez lesz az ország legnagyobb, korszerűen gépesített bauxitbányája, amelynek évi termelése 1973-ban 600 000 tonnára emelkedik. Az Ajkán megépülő új timföldgyár főleg a Halimba III. bánya bauxitját dolgozza fel. Nyírádon üzemben van az Izamajor II. bánya és a Dühnyíresbánya, feltárás alatt van az Izamajor I. és a Darvastó II. bánya, előkészítés alatt pedig a Deáki-bánya. Ehhez a vállalathoz tartozik a kislődi bánya is, évi 150 000 tonna termeléssel. Szovjet kohókban A Bakony új bauxitbányája a Pápa közelében levő Fenyőfőn nyílik majd. Itt több millió tonnányi bauxitvagyon létezését állapították meg. Egyelőre Fenyőfő a bauxitbányászat nagy tartalékföldje, úgy tervezik, hogy 1975— 76-ban kezdődik meg a bánya feltárása. Bakonyszentlászló község rendezési tervében már figyelembe vették a feltárás előtt álló bányára vonatkozó igényeket. A bauxitbányászat és timföldtermelés nagyarányú növelése ellenére sem indokolt — mint dr. Dobos György, a tröszt vezérigazgatója kijelentette — a hazai alumíniumkohászat jelentősebb bővítése, csupán a meglevő üzemek intenzitását fokozzák. A magyar—szovjet timföld-alumínium egyezmény értelmében ugyanis a kitermelt timföldből a Szovjetunióban olcsó villamos energiával való kohósítás útján kapott alumíniumot hazánkban félkész- és készárunak dolgozhatjuk fel. Ezt szolgálja már a múlt év végén üzembe helyezett Székesfehérvári Könnyűfémmű szélesszalag hengerműve is. A magyar—szovjet timföld-alumínium egyezményben lefektetett együttműködés, amely lehetővé tette a magyar alumíniumipar dinamikus fejlődését az utóbbi évtizedben, jó alapot adott a KGST-tagállamok szocialista gazdasági integrációjának fejlesztését szolgáló komplex programhoz, amelyet a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 25. ülésszaka fogadott el. KÖRNYEI ELEK MAGYARORSZÁG 1972/42 Ásványi kincs Bakony, bánya, bauxit Vita az Agyú Klubban Tartalékban Fenyőfő KÜLSZÍNI BAUXITBÁNYA a BAKONYBAN Ékszerek készítésére használták /I 10%0S. N ARímEomwi AO A2<1ifStííít> fBKEK’FEHER AMATöRMUtiKA Kiootmásám MARCIUS31IG OFOTÉRT