Magyarország, 1972. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-23 / 17. szám
Sport Múzeum 1 50 éve Egy kard 1923-ban, majd ötven éve. Varjú Elemér, a Magyar Nemzeti Múzeum akkori igazgatója felhívással fordult a sportolókhoz és szurkolókhoz, hogy a birtokukban levő sportérmeket és plaketteket helyezzék el örök letétképpen a múzeum éremtárában. A felhívás kezdetben nem érte el a kívánt hatást. Csak két évvel később, amikor a Magyar Nemzeti Múzeum akkori főigazgatója személyes tárgyalásokat kezdett az Országos Testnevelési Tanács vezetőivel, akkor bíztak meg egy szőkebb körű bizottságot a kiállítás szervező munkájának előkészítésével. A szépen indult tervezgetések azonban megfelelő helyiségek hiányában újra holtpontra jutottak. 1926-ban a múzeum főépületében átmenetileg megürült kilenc terem, s végre mód nyílt a kiállítás megrendezésére. Mintegy kétszáz kiállítótól megközelítőleg hatezer tárgyat vettek át, felkutatták az Országos Széchényi Könyvtár nyomtatványait és összeszedték a régiségtár sporttárgyú emlékeit. Május 8-án, ezer négyzetméter területen megnyílt az első magyar sporttörténeti kiállítás. A négyhónapos nyitvatartási idő alatt 80 ezer látogatója volt. Hajós Alfréd lakásában Sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az első magyar sporttörténeti kiállítás megnyissa kapuit. Ezután pedig újabb két és fél évtized telt el addig, amíg a Testnevelési és Sportmúzeum létrehozatalának gondolata fölvetődött. A megvalósítás még odébb volt... Az örökölt emlékek felügyeletével az 1954-ben életre hívott Testnevelési Tudományos Tanácsot bízták meg, amely egyesítette és fejlesztette a gyűjteményt. A nagyobb méretű kibontakozás 1969-ben kezdődött. 1955-ben meghalt első olimpiai bajnokunk, Hajós Alfréd. Felesége 1968-ban távozott el az élők sorából. Az üresen maradt (az V. Báthori utca 5. számú házban levő) lakást az MTI megvette a Fővárosi Tanácstól és Testnevelési és Sportmúzeummá nyilvánította. 1969 januárjában kinevezték a múzeum igazgatóját is dr. Bakonyi Károly személyében. Megindult tehát a történeti kutató- és gyűjtőmunka, létrejöttek a sportágak szerinti szakbizottságok (Magyarországon 36 sportági szakszövetség működik), amelyek már határozott elképzelésekkel láttak munkához. A hagyományos tagozódás mellett egy-egy különleges alkalom vagy téma is kutatási alapul szolgált, így például az Atlétikai Szövetség megalakulásának 75. évfordulója vagy a Munkás Testedző Egyesület történetének anyaga. Újabb és újabb szakbizottságok alakultak. Mivel a sportmúzeum az országos gyűjtőkörű szakmúzeumok kategóriájába tartozik, a tennivalókat sem lehetett Budapestre korlátozni. Éppen ezért megyénként úgynevezett területi csoportokat szerveztek, hogy a sport valamennyi területén végezzenek helytörténeti kutatásokat. Jelenleg 13 megye tart szorosabb kapcsolatot a sportmúzeummal. Az első önálló vidéki sporttörténeti kiállítást Szolnok város rendezte a helyi Damjanich múzeummal közösen. A kettős feladatot a Múzeumi Tanács koordinálja dr. Kutassi Lászlónak, a Testnevelési Főiskola Kutató Intézete igazgatóhelyettesének vezetésével. Ereklyekülönlegességek A Testnevelési és Sportmúzeum eddig 14 kiállítást rendezett itthon és külföldön. Most indult útnak a Központi Múzeumi Igazgatóság támogatásával egy vándorkiállítás, amely az ország legkisebb falvaiba is el kívánja juttatni a felszabadult magyar sport néhány értékes relikviáját. Külföldön először Indonéziában mutatták be a magyar sportdokumentumokat. Ezt követte az iráni, a kubai és az indiai kiállítás. 1970-ben Dortmundban és Bécsben (a Collegium Hungaricumban), az elmúlt évben pedig a ghanai Accrában és Kumasiban állított ki a Testnevelési és Sportmúzeum. Csak az utóbbi két helyen 20 ezren látogatták meg a kiállítást. A Testnevelési és Sportmúzeum gyűjteményében több ezer serleg, szobor, érem, plakett, zászló, sporteszköz, plakát, könyv és dísztárgy sorakozik. A fotóanyag 130 ezer felvételből áll. A múzeumnak különösen értékes darabjai Hajós Alfréd aranyérmei, amelyeket, mint a 100 és az 1200 méteres gyorsúszás győztese, az 1896-os athéni olimpián szerzett. Az érmek sorát a nemrégiben autóbaleset következtében elhunyt olimpiai birkózóbajnokunk, Kozma István 1968-as mexikói aranyérme zárja be. Az éremgyűjteményben láthatók Kabos Endre olimpiai bajnok és háromszoros EB-győztes kardvívó érmei, szám szerint 496. (Kabos 1944-ben, a Margit-hídfelrobbanásánál lelte halálát.) A múzeum féltve őrzött kincse dr. Fuchs Jenő többszörös olimpiai bajnokunk kardja. Az egyedi darabok között tartanak nyilván egy 1913-ból való szentpétervári kupát, amelyet valamelyik magyar labdarúgó klub nyert Oroszországban. Szintén kuriózumnak számít az 1905-ben alapított Corinthian-kupa, amely egy angol—osztrák—magyar hármas labdarúgó-viadal végén jutott a magyarok birtokába. (Érdekességképpen: a kupa súlya 3160 gramm.) Többször szerepelt már kiállításokon Lukácsi Lajos 1895-ben alkotott szobra, amelyet első műkorcsolyázó Európa-bajnokunkról, Földváry Tiborról mintázott. A múlt század sporteszközeinek legértékesebb darabjai a favázas korcsolyák és a kerékpár őseként emlegetett velocipédek. Történelmi tévedés A Testnevelési és Sportmúzeumnak az a feladata, hogy a testnevelés és a sport történetének tárgyi emlékeit összegyűjtse, őrizze s a tömegek és a tudományos kutatás számára hozzáférhetővé tegye. Ezt a feladatot azonban a múzeum megfelelő helyiségek hiányában ma még nem tudja betölteni. Hiányoznak az állandó kiállítások, a sportágak és a testnevelés történetét, a magyar olimpiai mozgalom kialakulását, a diáksport fejlődését, a munkássport és a természetjáró mozgalom eredményeit illusztráló tárlatok. Adminisztratív központ van, de nincsenek műhelyek, laboratóriumok, restaurációs raktárok. A sportvonatkozású levéltári adatok ma még több helyen, az országos és a budapesti levéltárban, a Testnevelési Főiskola dokumentumtárában, a Széchényi Könyvtárban és a megyei levéltárakban találhatók. Ez a decentralizált állapot nehezíti a kutatók munkáját. A sportélet a múlt század végén kezdett kibontakozni. Néhányan azok közül, akik tanúi voltak ennek az időszaknak, ma még itt élnek közöttünk. Másoknak leszármazottai őrzik a sportmúzeum, a sporttársadalom számára felbecsülhetetlen értékű dokumentumokat. A sportmúzeumnak az is feladata, hogy feltérképezze és nyilvántartásba vegye, kiknél található még eredeti sportdokumentum. Ehhez a munkához elengedhetetlen a társadalmi segítség. Néhány hónappal ezelőtt egy lelkes teniszrajongó hosszas kutatások után dokumentumokkal igazolta, hogy a magyar teniszsport első bajnoknője nem az 1894. évi győztes, Pálffy Paulina volt, hanem Széchenyi István unokája, Széchenyi Alice, aki az 1890-ben megrendezett, első teniszbajnokságot nyerte meg Balatonfüreden. A „kérdőjeles” bajnoknőről mintázta egyébként Stróbl Alajos a Nemzeti Múzeum kertjében lévő Arany János szobor egyik mellékfiguráját, Piroskát. Az MTI vezetősége, felismerve a Sportmúzeum jelentőségét, a múlt év végén bejelentette igényét önálló múzeumépületre a Fővárosi Tanácsnak. A Testnevelési és Sportmúzeum jövője tehát most a Fővárosi Tanács kezében van. KŐ ANDRÁS KORCSOLYÁZÓ SZOBRA Nem Pálffy Paulina volt MAGYARORSZÁG 1972/17 Modern formájú csengő — lakosokba Kellemes, zenei hangú, tartós, szerelése egyszerű. Bármely háztartási csengő helyére felszerelhető. A régi csengő riasztó hangja helyett muzsikáló hang jelzi az érkezőt. Egyéni vásárlók beszerezhetik a RAVILL ALKATRÉSZÁRUHÁZBAN, Budapest VI., Bajcsy-Zsilinszky út 45. Telefon: 120-827, 121-991. Kiskereskedelmi és közületi vevők részére árusítja a RAVILL KERESKEDELMI VÁLLALAT Villamostömegcikk Osztálya, Budapest IX., Üllői út 51. Telefon: 340-176.