Magyarország, 1972. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1972-04-23 / 17. szám

Sport Múzeum 1 50 éve Egy kard 1923-ban, majd ötven éve. Varjú Elemér, a Magyar Nemzeti Mú­zeum akkori igazgatója felhívással fordult a sportolókhoz és szurko­lókhoz, hogy a birtokukban levő sportérmeket és plaketteket he­lyezzék el örök letétképpen a mú­zeum éremtárában. A felhívás kez­detben nem érte el a kívánt ha­tást. Csak két évvel később, ami­kor a Magyar Nemzeti Múzeum akkori főigazgatója személyes tár­gyalásokat kezdett az Országos Testnevelési Tanács vezetőivel, ak­kor bíztak meg egy szőkebb körű bizottságot a kiállítás szervező munkájának előkészítésével. A szé­pen indult tervezgetések azonban megfelelő helyiségek hiányában új­ra holtpontra jutottak. 1926-ban a múzeum főépületében átmenetileg megürült kilenc terem, s végre mód nyílt a kiállítás megrendezé­sére. Mintegy kétszáz kiállítótól megközelítőleg hatezer tárgyat vet­tek át, felkutatták az Országos Széchényi Könyvtár nyomtatvá­nyait és összeszedték a régiségtár sporttárgyú emlékeit. Május 8-án, ezer négyzetméter területen meg­nyílt az első magyar sporttörténe­ti kiállítás. A négyhónapos nyit­vatartási idő alatt 80 ezer látoga­tója volt. Hajós Alfréd lakásában Sok időnek kellett eltelnie ah­hoz, hogy az első magyar sport­történeti kiállítás megnyissa ka­puit. Ezután pedig újabb két és fél évtized telt el addig, amíg a Testnevelési és Sportmúzeum lét­rehozatalának gondolata fölvető­dött. A megvalósítás még odébb volt... Az örökölt emlékek fel­ügyeletével az 1954-ben életre hí­vott Testnevelési Tudományos Ta­nácsot bízták meg, amely egyesí­tette és fejlesztette a gyűjteményt. A nagyobb méretű kibontakozás 1969-ben kezdődött. 1955-ben meghalt első olimpiai bajnokunk, Hajós Alfréd. Felesége 1968-ban távozott el az élők sorá­ból. Az üresen maradt (az V. Bá­­thori utca 5. számú házban levő) lakást az MTI megvette a Fővá­rosi Tanácstól és Testnevelési és Sportmúzeummá nyilvánította. 1969 januárjában kinevezték a múzeum igazgatóját is dr. Bakonyi Károly személyében. Megindult tehát a történeti ku­tató- és gyűjtőmunka, létrejöttek a sportágak szerinti szakbizottsá­gok (Magyarországon 36 sportági szakszövetség működik), amelyek már határozott elképzelésekkel lát­tak munkához. A hagyományos ta­gozódás mellett egy-egy különle­ges alkalom vagy téma is kutatási alapul szolgált, így például az At­létikai Szövetség megalakulásának 75. évfordulója vagy a Munkás Testedző Egyesület történetének anyaga. Újabb és újabb szakbi­zottságok alakultak. Mivel a sport­­múzeum az országos gyűjtő­körű szakmúzeumok kategóriájába tar­tozik, a tennivalókat sem lehetett Budapestre korlátozni. Éppen ezért megyénként úgynevezett területi csoportokat szerveztek, hogy a sport valamennyi területén végez­zenek helytörténeti kutatásokat. Jelenleg 13 megye tart szorosabb kapcsolatot a sportmúzeummal. Az első önálló vidéki sporttörténeti kiállítást Szolnok város rendezte a helyi Damjanich múzeummal kö­zösen. A kettős feladatot a Múzeumi Tanács koordinálja dr. Kutassi Lászlónak, a Testnevelési Főisko­la Kutató Intézete igazgatóhelyet­tesének vezetésével. Ereklyekülönlegességek A Testnevelési és Sportmúzeum eddig 14 kiállítást rendezett itthon és külföldön. Most indult útnak a Központi Múzeumi Igazgatóság tá­mogatásával egy vándorkiállítás, amely az ország legkisebb falvai­ba is el kívánja juttatni a felsza­badult magyar sport néhány érté­kes relikviáját. Külföldön először Indonéziában mutatták be a ma­gyar sportdokumentumokat. Ezt követte az iráni, a kubai és az in­diai kiállítás. 1970-ben Dortmund­­ban és Bécsben (a Collegium Hun­­garicumban), az elmúlt évben pe­dig a ghanai Accrában és Kumasi­­ban állított ki a Testnevelési és Sportmúzeum. Csak az utóbbi két helyen 20 ezren látogatták meg a kiállítást. A Testnevelési és Sportmúzeum gyűjteményében több ezer serleg, szobor, érem, plakett, zászló, sport­eszköz, plakát, könyv és dísztárgy sorakozik. A fotóanyag 130 ezer felvételből áll. A múzeumnak kü­lönösen értékes darabjai Hajós Alfréd aranyérmei, amelyeket, mint a 100 és az 1200 méteres gyorsúszás győztese, az 1896-os athéni olimpián szerzett. Az érmek sorát a nemrégiben autóbaleset kö­vetkeztében elhunyt olimpiai bir­kózóbajnokunk, Kozma István 1968-as mexikói aranyérme zárja be. Az éremgyűjteményben látha­tók Kabos Endre olimpiai bajnok és háromszoros EB-győztes kard­vívó érmei, szám szerint 496. (Ka­bos 1944-ben, a Margit-híd­­felrob­banásánál lelte halálát.) A múzeum féltve őrzött kincse dr. Fuchs Jenő többszörös olimpiai bajnokunk kardja. Az egyedi da­rabok között tartanak nyilván egy 1913-ból való szentpétervári kupát, amelyet valamelyik magyar labda­rúgó klub nyert Oroszországban. Szintén kuriózumnak számít az 1905-ben alapított Corinthian-ku­­pa, amely egy angol—osztrák—ma­gyar hármas labdarúgó-viadal vé­gén jutott a magyarok birtokába. (Érdekességképpen: a kupa súlya 3160 gramm.) Többször szerepelt már kiállításokon Lukácsi Lajos 1895-ben alkotott szobra, amelyet első műkorcsolyázó Európa-bajno­­kunkról, Földváry Tiborról mintá­zott. A múlt század sporteszközei­nek legértékesebb darabjai a fa­vázas korcsolyák és a kerékpár őseként emlegetett velocipédek. Történelmi tévedés A Testnevelési és Sportmúzeum­nak az a feladata, hogy a testne­velés és a sport történetének tár­gyi emlékeit összegyűjtse, őrizze s a tömegek és a tudományos kuta­tás­ számára hozzáférhetővé tegye. Ezt a feladatot azonban a múzeum megfelelő helyiségek hiányában ma még nem tudja betölteni. Hiá­nyoznak az állandó kiállítások, a sportágak és a testnevelés törté­netét, a magyar olimpiai moz­galom kialakulását, a diáksport fejlődését, a munkássport és a ter­mészetjáró mozgalom eredményeit illusztráló tárlatok. Adminisztratív központ van, de nincsenek műhe­lyek, laboratóriumok, restaurációs raktárok. A sportvonatkozású le­véltári adatok ma még több he­lyen, az országos és a budapesti levéltárban, a Testnevelési Főisko­la dokumentumtárában, a Széché­nyi Könyvtárban és a megyei le­véltárakban találhatók. Ez a de­centralizált állapot nehezíti a ku­tatók munkáját. A sportélet a múlt század végén kezdett kibontakozni. Néhányan azok közül, akik tanúi voltak en­nek az időszaknak, ma még itt él­nek közöttünk. Másoknak leszár­mazottai őrzik a sportmúzeum, a sporttársadalom számára felbecsül­hetetlen értékű dokumentumokat. A sportmúzeumnak az is felada­ta, hogy feltérképezze és nyilván­tartásba vegye, kiknél található még eredeti sportdokumentum. Ehhez a munkához elengedhetet­len a társadalmi segítség. Néhány hónappal ezelőtt egy lelkes tenisz­­rajongó hosszas kutatások után dokumentumokkal igazolta, hogy a magyar teniszsport első bajnoknő­je nem az 1894. évi győztes, Pálffy Paulina volt, hanem Széchenyi Ist­ván unokája, Széchenyi Alice, aki az 1890-ben megrendezett, első te­niszbajnokságot nyerte meg Ba­­latonfüreden. A „kérdőjeles” baj­noknőről mintázta egyébként Stróbl Alajos a Nemzeti Múzeum kertjében lévő Arany János szobor egyik mellékfiguráját, Piroskát. Az MTI vezetősége, felismerve a Sportmúzeum jelentőségét, a múlt év végén bejelentette igényét ön­álló múzeumépületre a Fővárosi Tanácsnak. A Testnevelési és Sportmúzeum jövője tehát most a Fővárosi Tanács kezében van. KŐ ANDRÁS KORCSOLYÁZÓ SZOBRA Nem Pálffy Paulina volt MAGYARORSZÁG 1972/17 Modern formájú csengő — lakosokba Kellemes, zenei hangú, tartós, szerelése egyszerű. Bármely háztartási csengő he­lyére felszerelhető. A régi csengő riasztó hangja helyett muzsikáló hang jelzi az érkezőt. Egyéni vásárlók beszerezhetik a RAVILL ALKATRÉSZÁRUHÁZBAN, Budapest VI., Bajcsy-Zsilinszky út 45. Telefon: 120-827, 121-991. Kiskereskedelmi és közületi vevők részére árusítja a RAVILL KERESKEDELMI VÁLLALAT Villamostömegcikk Osztálya, Budapest IX., Üllői út 51. Telefon: 340-176.

Next