Magyarország, 1973. január-június (10. évfolyam, 1-25. szám)
1973-06-10 / 23. szám
érfiak és nők, dohányosok és nemdohányzók, új üdülőhely és elhanyagolt régi — vagyis csupa egymással ellentétes szemszögből írott levél szerepel postaládánk e heti válogatásában. Idézünk a levelekből: „Furcsa dolog lett nálunk a női egyenjogúság! A nő egyenjogú, tehát tanulhat, dolgozhat, mint a férfi, de a háztartást is ő vezesse, mert az »női munka« és a gyereket is ő gondozza, mert ez »az ő dolga«. Viszont, ha már egyenjogú, akkor az alapvető udvariasságot sem kell neki megadni, hiszen akár ő is megtehetné ezt. Így a férfiak áttértek egy roppant kényelmes álláspontra: sem udvariasság, sem segítség. Ugyanezek a férfiak vérig sértődnek az olyan statisztikák láttán, amelyek azt mutatják, hogy hány lány köt házasságot külföldivel. Pedig hát mi tagadás: szinte minden ország férfiképviselője minden minőségben (tárgyalófélként is) udvariasabb és tisztelettudóbb, mint hazánk erősebb nemhez tartozó állampolgárai. A 21. számban megjelent levél írójával ellentétben nekem az a véleményem, hogy férfit megerőszakolni akaratán kívül nem lehet. Tehát a férfi nem mentesülhet cselekedetének következményeitől, amikor »csak megkívánva« egy lányt, a kapcsolatból gyerek lesz. Persze, feleségül venni nem akarja a lányt. Nálunk egyelőre még nincs lehetőség arra, hogy minden házasságon kívül született, vagy rossz családi körülmények között élő gyermeket állami gondozásba tudjanak venni. De az állam nem akarja, hogy a két nem — tehát mind a férfi, mind a nő! — felelőtlensége folytán megszületett gyermek hátrányos helyzetbe kerüljön a szülei miatt, s azt sem, hogy csak a nő viselje a terhet. Az anyaság védelme azonban nem a nő védelme. A nő megszüli azt a gyereket, és neveli, akár kap tartásdíjat, akár nem. A cél a gyermek védelme. Nem fogadom el a »Vasárnapi apuka« gondolatát sem. Az anya nevelje a picit, gondozza, ápolja, kínlódjon vele, vigyázzon rá és dolgozzon érte — az apja meg vasárnap hozzon neki ajándékokat, és engedjen meg neki mindent, amit józan szülő nem engedne meg! Hát azt nem! De a férfi arra sem gondol, hogy ha ő nem akarja a gyereket, az a nőnek abortuszt jelent. Szerencsétlen esetben soha többé nem lehet gyereke. A férfi pedig, ha »be is húzták a csőbe«, a szexuális örömöket ugyancsak kiélvezte. Egyáltalán nem megszokott eset, hogy valakire csak ráfogják az apaságot, és azt meg is ítélik. Levelemet nem saját tapasztalataim alapján írom, hiszen csak húszéves vagyok és nincs gyermekem. De véleményem van: mind a két félnek felelősséget kell éreznie a másik és a leendő harmadik iránt. Hiszek az emberben, aki képes az életét felelősséggel kormányozni, függetlenül a nemétől. A gyermek nemzése szerintem sokkal több, mint szexuális öröm. Sajnálok minden nőt, aki olyan férfival találkozik, aki ezt nem érzi.” LOVASS ESZTER, BUDAPEST „Ez évi 20. számukban Hegyi István olvasójuk kelt a nemdohányzók védelmére. Ez késztetett arra, hogy én is tollat ragadjak. Ideje lenne, hogy már tényleges lépések is történjenek a nemdohányzók érdekében. Munkatársaim közül sokan egyetértenek azzal a véleményemmel, hogy a dohányosok a legagresszívebb emberek. Csupán saját káros (esetleg kóros) szenvedélyükre hallgatnak, amikor egymás után gyújtanak rá a cigarettákra. Az orvosi vizsgálatok is bizonyítják, hogy ezzel a környezetükben levők egészségét is veszélyeztetik. Miért kötelesek ezt eltűrni a nemdohányzók? Mennyire ártalmas, főleg ősszel és télen a csukott helyiségekben megtartott értekezleteken az összegyűlő cigarettafüst! Miért nem lehet megtenni azt, amit a moziban, színházban, hogy egykét óráig ne dohányozzon senki? A dohányosok kijelentik, hogy az ő munkakedvüket,intenzitásukat növeli, ha munka közben rágyújtanak, de a nemdohányzók tiltakozására senki sem figyel fel. Pedig a füst az ő munkakedvüket csökenti, nem szólva arról, hogy egészségüknek is árt. Ha többkevesebb sikerrel lehet harcolni az alkoholizmus ellen, miért nincs szervezett formája a dohányzás elleni küzdelemnek?” HORVÁTH ISTVÁN GYÖNGYÖS „A dohányzás kétségkívül ártalmas, de jelentőségét eltúlozzák. A dohányosok intézményes és hisztérikus üldözését Amerikában kezdték el. Tíz perc szmog hatása messze felülmúlja egy doboz Kossuth cigarettáét, nem is szólva más ártalmakról, mint például a kipufogó gázok, a gyógyszerszedési mánia, a túltápláltság, a mozgás hiánya stb. A tankönyvek szerint a pipások betegsége az ajakrák, mégis egy 17 éves falusi lányon láttam az első ajakrákot. Linus Pauling egyszer kiszámította, hogy minden cigaretta átlag 8 perccel rövidíti meg az életet. A dohányzás öröme megéri, hogy ne érjük meg azt a kort, amely már semmi örömet nem tartogat. Ami az úgynevezett passzív dohányosokat illeti: moziban, színházban, járműveken stb. tilos a dohányzás, a nemdohányzókat csak az értekezletek füstje fenyegeti, de ennek káros hatása messze elmarad ama pszichés stressz mögött, amit az értekezleteken elhangzó sok fölösleges fecsegés okoz. A dohányzásellenesek dühének lecsillapítására Erich Kästner egy sorát ajánlom: »Élni mindig életveszélyes volt.«” HORVÁTH JÁNOS, BUDAPEST „Ez évi 16 számukban foglalkoztak a tolmácsok ügyeivel, ehhez szeretnék néhány gondolatot fűzni, mégpedig a munkaügyi helyzetükkel kapcsolatban. Különböző vállalatok, intézmények, főhatóságok fogadnak külföldieket tapasztalatcserére, tárgyalásra, tanácskozásra stb. Tolmácsi státus azonban általában nincs, csak a külföldiek magyarországi tartózkodása idejére alkalmazzák őket megbízás, vagy meghatározott időre kötött munkaszerződés alapján. Az előbbi eset arra a tolmácsra vonatkozik, aki valahol állásban van, az utóbbi arra, ha sehol nincs állományban. Egyes munkáltatók azonban nem kötnek munkaszerződést a főfoglalkozású tolmáccsal, így az SZTK-nál sem jelentik be. Ez kényelmes megoldás a munkáltató számára, hiszen nem kell SZTK-járulékot fizetnie. Így fordulhat elő az, hogy míg a tolmács például évi 200 napot dolgozik napi 14—16 órákkal, az SZTK-ban kevesebb időre és kevesebb idővel jelentik be, vagyis a nyugdíjhoz szükséges 25 évi munkaviszonyt körülbelül 70 éves korára szerzi meg. Előfordult már olyan eset is, hogy a tolmács munka közben megsérült, baleset érte, de a táppénzt csak hosszas vita után kapta meg, s ez a munkáltatónak sokkal többe került, mintha a tolmácsot idejében bejelentette volna az SZTK-ba. Ha egy tolmácsot tíz napra alkalmaznak, figyelmen kívül hagyják, hogy abban a tíz napban munkaszüneti nap is van és hogy a napi munkaidő nyolc óra. Azt akarják, hogy a külföldi minél többet lásson, ezért a tolmács tíz nap alatt 140 órán át dolgozik és a legszerencsésebb esetben sem kap többet, mint 80 óra munkadíjat. Munkakönyvében pedig 10 napi munkaviszony szerepel, holott ő 10 nap alatt 17 és fél napot dolgozott. A tolmácsnak egy két-három napos konferenciára két-három hétig kell készülnie, hiszen munkájával jár, hogy a nyelvet gyakorolni kell, folyamatosan kell képeznie magát. A hivatásos tolmács feladata, hogy a külföldi minden mondatot torzítatlanul kapjon. Ezért megérdemel annyit, mint minden más dolgozó, vagyis azt, hogy a Munka Törvénykönyvének rendelkezéseit munkájával kapcsolatban minden munkáltató alkalmazza.” SUER NÓRA, BUDAPEST „Lapjuk ez évi 15. számában írtak a hazai fürdőkről, önkéntelenül összehasonlítást kell tennem a lapban említett fürdők és a mi Sóstónk között. Gyönyörű fekvésű, de pusztuló tó ez. Partvédő borítása bomlófélben. A tó vizének biológiai egyensúlya felborult, évek óta nem volt tisztítás. A víz zavaros, szennyezett. A tóparti gyep felújítására emberemlékezet óta nem gondolnak, a sportszerekből csak néhány maradvány látható, a téli jégszállítás keréknyomai és mindenféle piszok között. Valamikor műugróemelvény tartozott a tóhoz, voltak itt napozókosarak, asztalok, ernyők, most összesen egy roskatag napozóstégből áll a felszerelés. Friss víz legfeljebb a gyermekmedencében akad néha. Ebben az elhanyagolt környezetben szinte elvesznek az újabb beruházások: a kabinsor és a helyreállított zuhanyozó, (amely hol működik, hol nem). Ha volna Sóstónak gazdája, megszerveznénk a társadalmi munkát is. Ha nádtorzsát kell irtani, sok hasonló gondolkodású emberrel együtt én is kézbe venném az ásót. Csak legyen már valaki, aki kimondja, hogy tenni kell valamit Sóstóért. Elgondolkodtató és szomorú: minden nagyváros igyekszik megteremteni a maga zöldövezetét, mi készen kaptuk és nem tudjuk megőrizni!” POZNER ERZSÉBET, NYÍREGYHÁZA „Új üdülőhelyre hívom a Magyarország szerkesztőségét és olvasóit. Ez pedig Tés, a Bakony legmagasabban fekvő községe (467 m). A község széléig húzódó bakonyi erdőség vadregényes szurdokaival, csörgedező forrásaival, erdei csendjével pihentető és idegnyugtató hatású a városi ember számára. A község határában van a Csiklingvár, Pusztapalota, Kőpajta, a Római-fürdő nevű vízesés, mint turisztikai nevezetesség. A romantika mellett a komfort sem hiányzik, a községben vízvezeték van és egyre több a hidegmeleg folyóvizes, fürdőszobás lakás. Nyolc éve élek itt, előtte a fővárosban töltöttem majd másfél évtizedet, ezért tudom, hogy a nagyvárosi ember mennyire értékeli a még zavartalan természetet.” DR. PÖRÖNTÖ FERENC, TÉL 1396 Budapest, Pf. 634. „Vasárnapi apuka” Még egyszer a tolmácsokról Heves vita dohányügyben A SÓSTÓI FÜRDŐ - NÉHÁNY ÉVVEL EZELŐTT Tíz nap alatt 140 órán át dolgozik MAGYARORSZÁG 19 73 123