Magyarország, 1973. január-június (10. évfolyam, 1-25. szám)

1973-06-10 / 23. szám

érfiak és nők, dohányosok és nemdohányzók, új üdülő­hely és elhanyagolt régi — vagyis csupa egymással ellentétes szemszögből írott levél szerepel postaládánk e heti válogatásában. Idézünk a levelekből: „Furcsa dolog lett nálunk a női egyenjogúság! A nő egyenjogú, tehát tanulhat, dolgozhat, mint a férfi, de a háztartást is ő vezesse, mert az »női munka« és a gyere­ket is ő gondozza, mert ez »az ő dolga«. Viszont, ha már egyen­jogú, akkor az alapvető udvarias­ságot sem kell neki megadni, hi­szen akár ő is megtehetné ezt. Így a férfiak áttértek egy roppant kényelmes álláspontra: sem udva­riasság, sem segítség. Ugyanezek a férfiak vérig sértődnek az olyan statisztikák láttán, amelyek azt mutatják, hogy hány lány köt házasságot külföldivel. Pedig hát mi tagadás: szinte minden ország férfiképviselője minden minőség­ben (tárgyalófélként is) udvaria­sabb és tisztelettudóbb, mint ha­zánk erősebb nemhez tartozó ál­lampolgárai. A 21. számban meg­jelent levél írójával ellentétben nekem az a véleményem, hogy férfit megerőszakolni akaratán kí­vül nem lehet. Tehát a férfi nem mentesülhet cselekedetének kö­vetkezményeitől, amikor »csak megkívánva« egy lányt, a kapcso­latból gyerek lesz. Persze, felesé­gül venni nem akarja a lányt. Nálunk egyelőre még nincs lehe­tőség arra, hogy minden házas­ságon kívül született, vagy rossz családi körülmények között élő gyermeket állami gondozásba tud­janak venni. De az állam nem akarja, hogy a két nem — tehát mind a férfi, mind a nő! — fele­lőtlensége folytán megszületett gyermek hátrányos helyzetbe ke­rüljön a szülei miatt, s azt sem, hogy csak a nő viselje a terhet. Az anyaság védelme azonban nem a nő védelme. A nő megszüli azt a gyereket, és neveli, akár kap tartásdíjat, akár nem. A cél a gyermek védelme. Nem fogadom el a »Vasárnapi apuka« gondola­tát sem. Az anya nevelje a picit, gondozza, ápolja, kínlódjon vele, vigyázzon rá és dolgozzon érte — az apja meg vasárnap hozzon ne­ki ajándékokat, és engedjen meg neki mindent, amit józan szülő nem engedne meg! Hát azt nem! De a férfi arra sem gondol, hogy ha ő nem akarja a gyereket, az a nőnek abortuszt jelent. Szerencsét­len esetben soha többé nem le­het gyereke. A férfi pedig, ha »be is húzták a csőbe«, a szexuális örömöket ugyancsak kiélvezte. Egyáltalán nem megszokott eset, hogy valakire csak ráfogják az apaságot, és azt meg is ítélik. Levelemet nem saját tapasztala­taim alapján írom, hiszen csak húszéves vagyok és nincs gyer­mekem. De véleményem van: mind a két félnek felelősséget kell éreznie a másik és a leendő harmadik iránt. Hiszek az ember­ben, aki képes az életét felelősség­gel kormányozni, függetlenül a nemétől. A gyermek nemzése sze­rintem sokkal több, mint szexuá­lis öröm. Sajnálok minden nőt, aki olyan férfival találkozik, aki ezt nem érzi.” LOVASS ESZTER, BUDAPEST „Ez évi 20. számukban Hegyi István olvasójuk kelt a nemdo­hányzók védelmére. Ez késztetett arra, hogy én is tollat ragadjak. Ideje lenne, hogy már tényleges lépések is történjenek a nemdo­hányzók érdekében. Munkatár­saim közül sokan egyetértenek azzal a véleményemmel, hogy a dohányosok a legagresszívebb em­berek. Csupán saját káros (eset­leg kóros) szenvedélyükre hallgat­nak, amikor egymás után gyújta­nak rá a cigarettákra. Az orvosi vizsgálatok is bizonyítják, hogy ezzel a környezetükben levők egészségét is veszélyeztetik. Miért kötelesek ezt eltűrni a nemdo­hányzók? Mennyire ártalmas, fő­leg ősszel és télen a csukott helyi­ségekben megtartott értekezleteken az összegyűlő cigarettafüst! Miért nem lehet megtenni azt, amit a moziban, színházban, hogy egy­két óráig ne dohányozzon senki? A dohányosok kijelentik, hogy az ő munkakedvüket,­­intenzitásukat növeli, ha munka közben rágyúj­tanak, de a nemdohányzók tilta­kozására senki sem figyel fel. Pe­dig a füst az ő munkakedvüket csökenti, nem szólva arról, hogy egészségüknek is árt. Ha több­kevesebb sikerrel lehet harcolni az alkoholizmus ellen, miért nincs szervezett formája a dohányzás elleni küzdelemnek?” HORVÁTH ISTVÁN GYÖNGYÖS „A dohányzás kétségkívül ártal­mas, de jelentőségét eltúlozzák. A dohányosok intézményes és hisz­térikus üldözését Amerikában kezdték el. Tíz perc szmog hatása messze felülmúlja egy doboz Kos­suth cigarettáét, nem is szólva más ártalmakról, mint például a kipufogó gázok, a gyógyszerszedési mánia, a túltápláltság, a mozgás hiánya stb. A tankönyvek szerint a pipások betegsége az ajakrák, mégis egy 17 éves falusi lányon láttam az első ajakrákot. Linus Pauling egyszer kiszámította, hogy minden cigaretta átlag 8 perccel rövidíti meg az életet. A dohány­zás öröme megéri, hogy ne érjük meg azt a kort, amely már semmi örömet nem tartogat. Ami az úgy­nevezett passzív dohányosokat il­leti: moziban, színházban, jármű­veken stb. tilos a dohányzás, a nemdohányzókat csak az értekez­letek füstje fenyegeti, de ennek káros hatása messze elmarad ama pszichés stressz mögött, amit az értekezleteken elhangzó sok fölös­leges fecsegés okoz. A dohányzás­­ellenesek dühének lecsillapítására Erich Kästner egy sorát aján­lom: »Élni mindig életveszélyes volt.«” HORVÁTH JÁNOS, BUDAPEST „Ez évi 16 számukban foglal­koztak a tolmácsok ügyeivel, eh­hez szeretnék néhány gondolatot fűzni, mégpedig a munkaügyi helyzetükkel kapcsolatban. Külön­böző vállalatok, intézmények, fő­hatóságok fogadnak külföldieket tapasztalatcserére, tárgyalásra, ta­nácskozásra stb. Tolmácsi státus azonban általában nincs, csak a külföldiek magyarországi tartóz­kodása idejére alkalmazzák őket megbízás, vagy meghatározott idő­re kötött munkaszerződés alapján. Az előbbi eset arra a tolmácsra vonatkozik, aki valahol állásban van, az utóbbi arra, ha sehol nincs állományban. Egyes munkál­tatók azonban nem kötnek mun­kaszerződést a főfoglalkozású tol­máccsal, így az SZTK-nál sem je­lentik be. Ez kényelmes megoldás a munkáltató számára, hiszen nem kell SZTK-járulékot fizetnie. Így fordulhat elő az, hogy míg a tol­mács például évi 200 napot dol­gozik napi 14—16 órákkal, az SZTK-ban kevesebb időre és ke­vesebb idővel jelentik be, vagyis a nyugdíjhoz szükséges 25 évi munkaviszonyt körülbelül 70 éves korára szerzi meg. Előfordult már olyan eset is, hogy a tolmács munka közben megsérült, baleset érte, de a táppénzt csak hosszas vita után kapta meg, s ez a mun­káltatónak sokkal többe került, mintha a tolmácsot idejében be­jelentette volna az SZTK-ba. Ha egy tolmácsot tíz napra alkalmaz­nak, figyelmen kívül hagyják, hogy abban a tíz napban munka­szüneti nap is van és hogy a napi munkaidő nyolc óra. Azt akarják, hogy a külföldi minél többet lás­son, ezért a tolmács tíz nap alatt 140 órán át dolgozik és a legsze­rencsésebb esetben sem kap töb­bet, mint 80 óra munkadíjat. Munkakönyvében pedig 10 napi munkaviszony szerepel, holott ő 10 nap alatt 17 és fél napot dol­gozott. A tolmácsnak egy két-há­­rom napos konferenciára két-há­­rom hétig kell készülnie, hiszen munkájával jár, hogy a nyelvet gyakorolni kell, folyamatosan kell képeznie magát. A hivatásos tol­mács feladata, hogy a külföldi minden mondatot torzítatlanul kapjon. Ezért megérdemel annyit, mint minden más dolgozó, vagyis azt, hogy a Munka Törvényköny­vének rendelkezéseit munkájával kapcsolatban minden munkáltató alkalmazza.” SUER NÓRA, BUDAPEST „Lapjuk ez évi 15. számában írtak a hazai fürdőkről, önkénte­lenül összehasonlítást kell tennem a lapban említett fürdők és a mi Sóstónk között. Gyönyörű fekvé­sű, de pusztuló tó ez. Partvédő borítása bomlófélben. A tó vizé­nek biológiai egyensúlya felborult, évek óta nem volt tisztítás. A víz zavaros, szennyezett. A tóparti gyep felújítására emberemlékezet óta nem gondolnak, a sportsze­rekből csak néhány maradvány látható, a téli jégszállítás kerék­nyomai és mindenféle piszok kö­zött. Valamikor műugróemelvény tartozott a tóhoz, voltak itt napo­zókosarak, asztalok, ernyők, most összesen egy roskatag napozóstég­ből áll a felszerelés. Friss víz leg­feljebb a gyermekmedencében akad néha. Ebben az elhanyagolt környezetben szinte elvesznek az újabb beruházások: a kabinsor és a helyreállított zuhanyozó, (amely hol működik, hol nem). Ha volna Sóstónak gazdája, megszerveznénk a társadalmi munkát is. Ha nád­torzsát kell irtani, sok hasonló gondolkodású emberrel együtt én is kézbe venném az ásót. Csak legyen már valaki, aki kimondja, hogy tenni kell valamit Sóstóért. Elgondolkodtató és szomorú: min­den nagyváros igyekszik megte­remteni a maga zöldövezetét, mi készen kaptuk és nem tudjuk megőrizni!” POZNER ERZSÉBET, NYÍREGYHÁZA „Új üdülőhelyre hívom a Ma­gyarország szerkesztőségét és ol­vasóit. Ez pedig Tés, a Ba­kony legmagasabban fekvő közsé­ge (467 m). A község széléig hú­zódó bakonyi erdőség vadregényes szurdokaival, csörgedező forrásai­val, erdei csendjével pihentető és idegnyugtató hatású a városi em­ber számára. A község határában van a Csikling­vár, Pusztapalota, Kőpajta, a Római-fürdő nevű víz­esés, mint turisztikai nevezetesség. A romantika mellett a komfort sem hiányzik, a községben vízve­zeték van és egyre több a hideg­meleg folyóvizes, fürdőszobás la­kás. Nyolc éve élek itt, előtte a fővárosban töltöttem majd másfél évtizedet, ezért tudom, hogy a nagyvárosi ember mennyire érté­keli a még zavartalan természe­tet.” DR. PÖRÖNTÖ FERENC, TÉL 1396 Budapest, Pf. 634. „Vasárnapi apuka” Még egyszer a tolmácsokról Heves vita dohányügyben A SÓSTÓI FÜRDŐ - NÉHÁNY ÉVVEL EZELŐTT Tíz nap alatt 140 órán át dolgozik MAGYARORSZÁG 19 7­3 123

Next