Magyarország, 1973. július-december (10. évfolyam, 26-52. szám)
1973-09-30 / 39. szám
Idegenforgalom Utazik a vidék Szakmai utak szövetkezeti alapon • Társas üdülők devizahaszna Az 1966-os közületi telefonkönyvben még nem volt olyan gyűjtőcím, hogy „idegenforgalom”. Az egyetlen vállalatot, a patinás múltú IBUSZ-t, az „Idegenforgalmi, Beszerzési, Utazási és Szállítási Rt-t”, nem volt milyen céggel egy kalap alá venni, mivelhogy a szakmát egyes-egyedül képviselte. Azóta nagyot lendült a hazai és nemzetközi turizmus kereke. Ha semmi más nem mutatná, akkor önmagában az is egyik csalhatatlan jele volna az utaztatás nekilódulásának, hogy az 1971-ben közreadott távbeszélő névsorban már két hasábnyi helyet foglalnak el az idegenforgalomban érdekelt intézmények és vállalatok. Az utazási irodák száma egyről négyre gyarapodott, betűrendben így következnek egymás után: Cooptourist, a magyar szövetkezetek utazási irodája kft., Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda, aztán az IBUSZ jön, végül a sort a Volántourist idegenforgalmi iroda zárja. (Az 1965-ös és az 1972-es idegenforgalmi statisztikai adatok összehasonlítása alapján törvényszerűnek látszik az idegenforgalmi ügyintézési hálózat kibővülése. Vagy éppen az ellenkező folyamatot igazolják az adatok? Attól duzzadt volna fel az utazóforgalom, hogy az újabban létesült irodák addig nem volt kapcsolatokat teremtettek és olyan utazóközönséget nyertek meg maguknak, amelyek korábban számításon kívül maradtak? Alighanem az „is-is” áll legközelebb az igazsághoz. Tény, hogy amíg 1965-ben 1 318 869 külföldinek volt Magyarország az úticélja, 1972-ben már 3 416 655 volt a más országokból ideutazók száma. A külföldre látogató magyar állampolgárok pedig 1965-ben 892 898-an voltak, 1972-ben pedig 1 366 277-en turistáskodtak a határokon kívül. A számok csak a magánjellegű utakat tartalmazzák.) A mozgalom gyümölcsei Az ifjúság és diákság utaztatásának önállósítása — ha úgy tetszik: elkülönítése — az idegenforgalmi üzletágon belül olyannyira indokolt és kívánatos volt, hogy az Express-iroda létjogosultságát egyetlen szóval sem kell magyarázni vagy bizonyítani; már elnevezése is önmagáért beszél. Az 1969 őszén megalakult Cooptourist, a „magyar szövetkezetek utazási irodája kft.” cégjelzése első látásra kérdést támaszt. Mi tesziindokolttá és szükségessé a szövetkezetekre specializált utaztatást? A válasz tulajdonképpen roppant egyszerű, de mégsem jut rögtön eszébe annak, aki nem járatos a szövetkezeti mozgalom nemzetközi világában. Az öt kontinensen évtizedek óta létező és boldoguló legkülönfélébb tevékenységet folytató szövetkezetek közül jó néhány — a turizmus konjunktúrája óta, azt előmozdítva és egyben kihasználva — az utaztatást is szövetkezeti ággá fejlesztette és egymás közötti nemzetközi kapcsolatait, együttműködését e téren is remekül gyümölcsözteti. Egyik utazási szövetkezet a másikkal kooperálva, az amúgy is meglevő szervezeti keretekre építve, a saját berkein belül teremt gazdasági-üzleti és egyben kulturális összeköttetést, kölcsönös hasznot hajtva egymásnak. Magyar részről — furcsa módon — sokáig felismeretlen maradt, mekkora gazdasági és politikai erő rejlik a szövetkezeti utaztatásban, mígnem a felismerés nyomán életre hívták a Cooptouristot. Jobb későn, mint soha, Magyarországon mintegy 3 millió embernek van valamilyen köze a különféle termelési és fogyasztási szövetkezetekhez. A nemzetközi szövetkezeti utasforgalomba az osztrák STAFA-val kötött megállapodással léptek be. Ma a Cooptourist már 70— 80 szövetkezeti utazási irodával van állandó kapcsolatban, javarészt a baráti szocialista országok utazási szövetkezeteivel nemkülönben a tőkésországbeliekkel. (Ilyen kollegiális kapcsolatokból egyéb haszon is számazik, például az, hogy a Cooptourist a Jugoszlávián át vezető görögországi társasutazásához jugoszláv szövetkezeti autóbuszt bérel és mert ezt az egyébként szokásos díjnál olcsóbban bocsátják rendelkezésére, szolidabb árakkal tudja lebonyolítani a görögországi útjait.) Tetőfedő-tap cser. A szövetkezeti jellegű utaztatásokból bontakozott ki a Cooptourist specialitása, a szakmai turizmus. Ennek — mint az elnevezés is elárulja — az a lényege, hogy egy-egy út szervezése nemcsak tájak, nevezetességek, műemlékek, úgynevezett látnivalók megmutatására, hanem szakmai tapasztalatcserékre is irányul. Ilyen céllal jártak már Magyarországon osztrák tetőfedők, olasz fogyasztási szövetkezeti tagok, finn feldolgozó szövetkezetek. Nagy az érdeklődés a magyar mezőgazdasági szövetkezetek iránt. Rendszeresen járnak ide Hamburgból, a Szovjetunióból, jönnek borászati, háziipari, népművészeti, lakásépítő szakszövetkezeti tagok Európa minden részéből és utaznak a kontinens különböző országaiba a magyar szövetkezeti élet legkülönbözőbb területeiről. Csak néhány kiragadott program a Cooptourist 1973-as prospektusából a szakmai utakat kínáló oldalakról: „Nők a szövetkezetben”. Takarék- és hitelszövetkezetek Dél-Lengyelországban. Kereskedelmi és szövetkezeti élet Svédországban. A nálunk most olyannyira időszerű állattenyésztési tapasztalatcseréhez négy különböző szocialista országba is lehet utazni. (A szakmai utaztatás egyik legfogasabb kérdése és a legmegoldatlanabb oldala a magyar falvak népének bevonása a szervezett nemzetközi turizmusba. Nem a pénz hiányzik hozzá. Hovatovább már a tavaszi, nyári, őszi munkából való kiszakadás sem gátol. A nehézségek ott kezdődnek, hogy az a parasztember, akit esetleg csak a katonáskodása vitt messzibbre a falu határától és az a parasztaszszony, aki csak hetivásárra vagy rokonlátogatásra megy távolabbi útra, de a fővárosban is alig-alig járt, elbizonytalanodik, tétova lesz, kiszolgáltatottnak érzi magát, ha arról van szó, hogy az ország határán kívülre merészkedjék el. Igaz, a televízió mindenkinek kitágítja a látóhatárát és kíváncsiságot ébreszt más népek, tájak iránt, de a veleszületett tartózkodást nem tudja lebírni. Ezt a görcsösséget csak egyetlen dolog oldja, az, hogy a falusi fiatalabb nemzedékben fel-feltámad a vállalkozó kedv és ha jó tapasztalatokról számolnak be, ha élményeiket, néhány napos jó sorukat nem győzik mesélni, ezzel nekibátorítják a bizonytalankodókat is. Mindezek tudatában nagyon vigyáznak rá a szövetkezeti utazási irodánál, hogy a vidékiek utaztatása figyelmes, gondos, sikeres legyen.) Beruházás nélkül A szövetkezeti utazási iroda másik specialitása a balatoni társas üdülők, szövetkezetileg épített üdülőlakások idegenforgalmi hasznonosítása. Állami beruházás nélkül gondoskodtak az elmúlt évek során két közepes szállodányi férőhelyről olyan külföldiek, jobbára családok számára, akik otthonias körülmények között akarnak üdülni. Az egyéni befektetésekből csiholtak devizát, méghozzá úgy, hogy a befektetőnek is kifizetődjék üdülője részleges átengedése. A szövetkezeti utazási irodának nemcsak az útiprogramjai és utaztatási módszerei sajátosak, hanem a helyzete is az; olyan mint az ipari szövetkezeteké, a nagyüzem és a magánszektor közötti űrt kell betöltenie, így például utazási kínálatainál többnyire nem ő jelöli meg az időpontot, hanem a „megrendelő” kívánságaihoz igazítja azt. A nagy utazási irodáknál egyénibb elbánást, kiszolgálást igyekszik meghonosítani. Igyekszik, de még sokszor utoléri az idegenforgalom közismert gyermekbetegsége, a lélektelenség, figyelmetlenség, ami nemegyszer gyakorlatlanságból fakad. Meg abból, hogy a szövetkezeti utazási irodában dolgozó programkészítőnek, idegenvezetőnek, útimarsallnak, a szövetkezeti kérdésekben is járatosnak kell lennie. Ma már száz olyan munkatársa van az irodának, akinek az idegenvezető szakmai képzettségen kívül vannak általános és szakszövetkezeti ismeretei is, értik a dolgukat. Az iroda ügyfelei kétharmad részben vidékiek. A hét vidéki iroda közül a legnagyobb forgalmat sorrendben a Fejér, Békés, Somogy, Csongrád, Baranya és Hajdú megyei bonyolítja le. Az, hogy a sorrend így alakul, jórészt a helyiek képességein múlik; szívügyük-e, hogy megmozgassák a falvak, kisvárosok lakóit, van-e elég türelmük és jó szavuk az elhatározásra segítésben. Mert gyakorlott utazót kiszolgálni, nagyvárosi embert divatos utazásokhoz listára venni, bennük jó benyomásokat kelteni főként a jó modoron és a rutinon múlik. Ám először kitárni a világba vezető kaput olyanok előtt, akik még városban sem igen jártak és azokat kézenfogva bevezetni az utazási élmények birodalmába úgy, hogy onnan csalódások nélkül térjenek vissza, az nehezebb munka. A Cooptourist erre a feladatra vállalkozott. NYERGES ÁGNES TURISTÁK MŰEMLÉKNÉZŐBEN JUGOSZLÁVIÁBAN Alighanem az „is-is” áll legközelebb az igazsághoz MAGYARORSZÁG 1973. SZEPTEMBER 30.