Magyarország, 1973. július-december (10. évfolyam, 26-52. szám)

1973-07-01 / 26. szám

Világpolitika Napról napra Cs­úcs­talál­kozó-dossz­ié Az út Moszkvától Moszkváig ! Moszkva, vnukovói repülőtér. Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára útnak indul első hivatalos látoga­tására az Egyesült Államokba. Ez­zel viszonozza Richard Nixon amerikai elnök 1972-es májusi moszkvai látogatását, amelyen a két vezető hatalom viszonyát nagy fontosságú megállapodásokkal új alapokra helyezték. Brezsnyevet tekintélyes küldöttség kísérte el amerikai útjára. Június 16., szombat Az IL—62-es sugárhajtású gépbe beszállt. Andrej Gromiko külügy­miniszter, Nyikolaj Patolicsev kül­kereskedelmi miniszter, Borisz Bugajev polgári légi közlekedési miniszter, Georgij Cukanov és Andrej Alekszandrov, az SZKP főtitkárának személyes tanácsadói (ez a funkció és viselőinek neve első ízben került nyilvánosságra), valamint Zamjatyin, a TASZSZ vezérigazgatója, rendkívül fontos eseményeiknél a szovjet kormány hivatalos szóvivője. (A búcsúztatá­son Nyikolaj Podgornir államfő és Alekszej Koszigin miniszterelnök vezetésével megjelentek a párt Po­litikai Bizottságának tagjai, a kor­mány legfontosabb tagjai, kima­gasló közéleti személyiségek.) Már az elutazás előtt a Pravdát háromtagú tudósítói brigád képvi­selte Washingtonban. Köztük van Zsukov, a nagy szovjet lap legis­mertebb nemzetközi kommentáto­ra, az elvi jelentőségű külpolitikai cikkek szerzője. Kurgyumoval és Nyekraszoval együtt azt jelentet­te a Pravdának: „A látogatás alapvetően munkajellegű lesz, a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok kapcsolatainak megerősítését és továbbfejlesztését szolgálja.” Brezsnyev moszkvai búcsúztatá­sának napján jelent meg az amerikai könyvkereskedések kira­kataiban az SZKP főtitkárának könyve: „A Szovjetunió külpoliti­kája és a nemzetközi helyzet”. Nixon elnök eközben a floridai Key Biscayne-ban tartózkodott, a tárgyalások előkészítő dokumentu­mait tanulmányozta: hat összefű­zött köteg, mindegyikük átlagosan száz oldal. Az IL—62-es különgép szomba­ton az esti órákban szállt le az Andrews katonai támaszpontra, az ünnepélyes hivatalos fogadtatás hétfőn lesz a washingtoni Fehér Ház előtt. Brezsnyevet és kíséretét helikopter vitte Camp Davidbe, hogy az államférfiaknak elég ide­jük legyen az időszámításbéli át­állásra és fölkészülhessenek a tár­gyalásokra. Június 17., vasárnap A Key Biscayne-ban tartózkodó Nixon elnök telefonon fölhívta Brezsnyevet Camp Davidben, hogy köszöntse megérkezése al­kalmából. A szovjet küldöttség „akklimatizálódási szálláshelyén” megjelent Henry Kissinger, az el­nök nemzetbiztonsági főtanács­adója, ugyancsak a vendégek üd­vözlésére. Eredetileg igen rövid, udvariassági látogatásról volt szó, de Brezsnyev és Kissinger több mint két órát töltött együtt. A Kreml és a párizsi Elysée­­palota egyidejűen jelentette be közleményben, hogy Washington­ból hazafelé menet, az SZKP fő­titkára két napot Párizsban tölt, Pompidou elnökkel tanácskozik. Illetékes amerikai forrás üdvözölte a szovjet—francia csúcstalálkozót, mint annak bizonyítékát, hogy „Nyugat-Európának nem kell tar­tania egy esetleges szovjet—ame­rikai összejátszástól”. Június 18., hétfő Washington, helyi idő szerint 10 óra 50 perc. A Fehér Háztól né­hány száz méterre ellipszis alakú térség. Ide szállt le az amerikai haditengerészet 1-es számú elnöki helikoptere, Leonyid Brezsnyevvel a fedélzetén. A parkban sarló­­kalapácsos vörös zászlók és csil­lagos-sávos lobogók. Sokezres kö­zönség, élén Nixon elnök és fele­sége, a kormány tagjai, a kong­resszusi pártok vezetői, nagyköve­tek, Harsonaszó, majd Brezsnyev kiszállt a helikopterből. Meleg kéz­szorítás, amelyre kitörő tapsvihar válaszolt. A két vezető államférfi összekulcsolt kezét a magasba emelte, így üdvözölte a tömeget. Az NBC tv-tudósítója a kamera előtt: „Derűsen kezdődik és még derűsebbnek ígérkezik a találko­zó.” Elhangzottak a himnuszok, közben 21 ágyú díszlövése dör­­gött. Nixon elnök a mikrofon elé lépett: „A haladás, amely az egy évvel ezelőtti moszkvai amerikai— szovjet tárgyalásokat követte, tel­jes joggal tekinthető határkőnek korunk történelmében.” Brezs­­nyev válasza: „A Moszkvában ren­dezett első szovjet—amerikai csúcstalálkozó eredményei megbíz­ható, jó alapokat teremtettek or­szágaink békés kapcsolatai szá­mára.” A Le Monde washingtoni tudó­sítója a két üdvözlő beszédről: „Sajátosan egybecsengett és ha­sonlított egymásra a megfogalma­zás.” A parkból Brezsnyev és Nixon belépett a Fehér Házba. Nyomban a híres „ovális elnöki dolgozószo­bába” mentek, amelyet kart kar­ba öltve körüljártak. Utána becsu­kódtak az ajtók. Megkezdődött az első hivatalos tárgyalás. Két és ne­gyed óra hosszat ültek az asztal­nál. Este nyolc óra. Díszvacsora a Fehér Házban. Pohárköszöntők. Nixon szavai: „A nukleáris kor­szakban a békepolitikának nincs alternatívája. A múltban sok nagy amerikai elnök és kimagasló kül­földi politikus vacsorázott együtt e falak között, de azt hiszem, hogy egyikük sem viselt súlyosabb felelősséget és találkozott ugyan­akkor nagyszerűbb lehetőséggel, mint mi. A világ két legerősebb nemzete együtt fog munkálkodni valamennyi nép barátságának és békéjének ügyéért, tekintet nélkül a világnézeti különbségekre.” Brezsnyev válasza: „Az elmúlt év eredményei sugalmazzák a to­vábbhaladás irányát. Mi azzal a szilárd kívánsággal jöttünk, hogy az Egyesült Államok vezetőivel együtt, új, nagy ösztönzést adjunk a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlesztésének. Ez teljes összhang­ban van azzal a békeprogramm­al, amelyet pártunk XXIV. kongresz­­szusa fogadott el. De a szovjet— amerikai kapcsolatok javulása semmiképpen sem károsíthatja bármely harmadik ország érde­keit. Amikor a békés kapcsolatok új épületét emeljük, nincs szándé­kunkban azt a külvilágtól elzárt, teljesen bekerített urasági kastély­­lyá tenni. Mi azt akarjuk, hogy zárva legyen mindenki számára, aki szívén viseli a béke ügyét.” Június 19., kedd Az első hivatalos tárgyalási nap kommentárjai a vezető lapokban. New York Times: „Tárgyszerű, jó kezdet.” Moszkva, Izvesztyija: „Már nem egyszerűen a remények jellemzik a hivatalos körök és az amerikai közvélemény széles réte­geinek hangulatát, hanem a meg­győződés, hogy új távlati eredmé­nyek érhetők el a szovjet—ameri­kai viszonyban. Egyes amerikai szemleírók hajlamosak a jó irányú fordulat egész jelentőségét a gaz­dasági kapcsolatok megteremtésére korlátozni. Nem lehet tagadni ezek fontosságát, de e tekintetben lehe­tetlen lenne előrelépni politikai megegyezés nélkül.” Washington, a déli órák. A State Department Benjamin Franklin terme. A vezető államférfiak je­lenlétében Gromiko és Butz ame­rikai földművelésügyi miniszter ül az íróasztalhoz. Előttük a me­zőgazdasági együttműködési egyez­mény, öt évre információcserét ír elő a mezőgazdasági tudományos kutatásban. Aláírják, majd Butz föláll. Székére Rogers ül le, a szovjet partner Gromiko marad. További három egyezmény a tudo­mányos, technológiai, közoktatási és kulturális együttműködésről, majd két másik megállapodás a mélytengeri kutatásokról és a közlekedési-szállítási kooperáció­ról. Brezsnyev és Nixon az alá­írás után fölemeli pezsgőspoharát, koccint. Ismét a Fehér Ház, Nixon elnök szovjet újságírókat fogad. „Külö­nösen fontos, hogy az Egyesült Államok elnöke és az SZKP fő­titkára már ismeri egymást és érti is. Az idén sokkal gyorsabban tértünk rá az érdemi munkára. A vietnami háború? Elégedett va­gyok, hogy véget ért, mert tavaly megmérgezte a szovjet—amerikai kapcsolatokat. Most, hogy lezár­tuk, kedvezőbb a légkör az idei szovjet—amerikai tárgyalásokra.” Blair House, Brezsnyev szállás­helye. Az SZKP főtitkárának fon­tos vendégei vannak. Húsz szená­tor, köztük a külügyi bizottság tagjai. Ebéd, közben beszélgetés. A főtitkár kifejti, hogy milyen elvi­politikai megfontolásokra épül a szovjet kormány irányvonala. Né­hány érdekesebb kérdés. Az euró­pai csapatcsökkentések ügye: „Ezeket a tárgyalásokat nyugodt légkörben, tárgyszerűen és vala­mennyi ország biztonságának fi­gyelembevételével kell megtarta­ni.” Kulturális együttműködés. „Ez igen fontos a népek kölcsönös megértése és a bizalom megszilár­dítása szempontjából. Ugyanez vo­natkozik a kölcsönös tájékoztatás- 3 MAGYARORSZÁG 1973/26 WASHINGTON, FEHÉR HÁZ: A PLENÁRIS TÁRGYALÁSOK KEZDETÉN „Új távlati eredmények érhetők el a szovjet—amerikai viszonyban”

Next