Magyarország, 1973. július-december (10. évfolyam, 26-52. szám)
1973-12-02 / 48. szám
Közlekedés Perdöntő fénykép A cáfolhatatlan Traffipax Csak a száguldók ellen Tavaly június óta autóból fényképezik a száguldó járműveket, a megengedett sebességet túllépő gépkocsivezetőket A leleplező fénykép nem örvend valami nagy népszerűségnek autós körökben, egyikért-másikért 1000—3000 forintot is elkérnek, s mellékesen még a jogosítvány is „ugrik”. Augusztus 31-ig több mint húszezer ilyen felvételt készített a rendőrség, a legtöbbet Budapesten, Pest megyében és Veszprém megyében. A gyorshajtás miatt 13 039 járművezető ellen indítottak szabálysértési eljárást, 2190-en pedig helyszíni bírságot fizettek, a többieket figyelmeztették, szóban vagy írásban. 462 esetben került sor rövidebb-hosszabb ideig tartó jogosítványbevonásra. Például Pest megyében 205, Budapesten 60, Győr Sopronban 23, Baranyában pedig 11 vétkes gépkocsivezető és motorkerékpáros volt kénytelen átadni jogosítványát. 1377 azoknak a száma, akiktől az ellenőrző lapot vette el a rendőrség. A radar gyengéi A balesetek csaknem egynegyed részének (az elmúlt évben 4152) a gyorshajtás az oka, s a karambolok, valamint a gázolások a legtöbb esetben sajnos tragikusan végződnek, a nagy erejű összeütközések következtében emberek tízezrei válnak áldozatokká. Hogy melyik gépkocsi, teherautó vagy motorkerékpár vezetője lépi túl a megengedett sebességet, annak megállapítására nem kell feltétlenül autóban ülve a kilométerórát lesni, szabad szemmel is érzékelni lehet. Szinte mindenkibe — gyerekekbe és felnőttekbe egyaránt — beidegződött már az az érzés, hogy melyik jármű halad túl gyorsan. Ám hiába látni és tudni, hogy kik száguldoznak a közutakon, bizonyíték is kell. Mégpedig cáfolhatatlan bizonyíték. A radar volt az első ellenőrző műszer, amelyet a világ közlekedési rendőrségei bevetettek a gyorshajtók ellen. Nemrégen még Magyarországon is ezzel a műszerrel (lengyel gyártmányú volt) mérték, ellenőrizték a sebességet. A műszer az úgynevezett Dopplereffektus elven alapult: a radar feltűnő nagy ernyője elektromosmágneses hullámokat bocsátott ki, s ha ez valamilyen tárgyba ütközött (ami mozgott), a műszer mutatója kilengett. A kibocsátott és a visszaverődő hullámok frekvenciájából, a különbségből számította ki a műszer a közelgő gépjármű sebességét. Mi volt ennek a műszernek a legnagyobb hibája? Elsősorban az, hogy rádióláncot kellett hozzá létesíteni, ugyanis csak úgy lehetett feltartóztatni a gyorshajtókat, hogy a radart kezelő rendőrök URH-n tájékoztatták társaikat akik jóval távolabb helyezkedtek el. A vezetők túlnyomó többsége nem szállt vitába a radarral, illetve a rendőrökkel, sokan azonban hamarosan rájöttek arra, hogy a műszer nem elég pontos, gyakran elromlik (nemegyszer 3—4 hónapig javították), tehát mégis csak érdemes fellebbezni, hátha rosszul mértek. Volt még egy másik nagy hibája is ennek az ellenőrzési módszernek, nevezetesen az, hogy a radart nem lehetett feltűnés nélkül elhelyezni az utakon, a nagy doboz és a rajta levő ernyő mindenkinek szemet szúrt. Ennek köszönhető, hogy a járművezetők pillanatok alatt „leadták egymásnak a drótot”, ha észrevették a radart. Nemzetközi jelzéssel, „körözéssel” adták tudtára a szemben jövő forgalomnak: „Vigyázz! Radaroznak!” Persze, a szakemberek, a mérnökök sem tétlenkedtek, világszerte folytak a kísérletek a tökéletes műszer feltalálására. A hatvanas évek derekán aztán — előbb az USA-ban, majd Nyugat-Európában — megjelentek a radarral kombinált fényképezőgépek, s többé nem volt pardon, a fénykép tökéletes bizonyítékkal szolgált. A Belügyminisztérium Közlekedési Csoportfőnöksége az elmúlt év tavaszán határozta el, hogy korszerűsíti a sebességellenőrzést, különböző külkereskedelmi vállalatokat kértek fel: szerezzék be a legjobb és legbiztosabb készüléket. Nem kellett sokáig várni, egy nyugatnémet cég elküldte Magyarországra a Ford gépkocsiba szerelt Traffipax-készüléket. Mindössze három napig rótta a budapesti utcákat a külföldi rendszámú gépkocsi, s fényképezte a gyorshajtókat. A szakembereknek ez a néhány nap is elegendő volt ahhoz, hogy döntsenek: megrendelik a Traffipaxot. A készülék hamarosan megérkezett, a fővárosban kezdte meg a munkát. A premier fényesen sikerült, a Traffipax tökéletesen bevált. Egy autó a sok közül Mit is tud ez a készülék? Elöljáróban csak annyit: álló helyzetben és mozgásban egyaránt kifogástalan fényképeket készít. Maga a készülék két egységből áll, egy sebességmérő radar és egy fényképező egységből. A tranzisztorizált radarhoz egy kiíró készülék tartozik, amelyet a gépkocsi műszerfalába építettek be. Ennek a skáláján különböző sebesség-értékhatárok láthatók, 60 kilométertől 110-ig. Városban, ahol a legtöbb jármű számára 60 kilométer a megengedett sebesség, erre a pontra állítják be a műszert, kizárólag azokról a járművekről készítenek fényképet, amelyek ezt túllépik. A kiíró készüléken azonban azt is látni lehet, ha például egy biciklis 20 kilométeres sebességgel elhalad a radar előtt, a különbség csak annyi, hogy ezt a sebességet nem fényképezi. A radarhoz és a kiíró készülékhez egy speciális robot-fényképezőgép tartozik még. Ennek két optikája van, a nagyobbik rögzíti a szóban forgó gépkocsit (annak hátsó rendszámtábláját), a kisebb pedig rávetíti a fényképre a sebesség értékét, az évet, hónapot, napot és percet. Ellentétben a korábbi radarokkal, a Traffipax radarja kizárólag a mellette elhaladó járműveket méri, a szemben jövő forgalom nem zavarja. Így a gépkocsiba szerelt készüléket nem lehet észrevenni, s ha a lefényképezett autós rá is jött arra, hogy mi történt, hiába tapossa már a féket, elkésett. A radar azonban csak álló helyzetben működik, a gépkocsi orrára szerelve. Mozgásban a fényképezőgéphez csatlakozó kilométer óra helyettesíti, ilyenkor az exponálás nem automatikusan, hanem manuálisan történik. A Traffipax egyik „mellékes” tulajdonsága, hogy két különböző számlálószerkezete révén azt is feltünteti a kiíró készüléken: hány jármű haladt el az úton, s pontosan hány jármű lépte túl a megengedett sebességet. (Tehát még forgalomszámlálásra is felhasználható.) Ugyanakkor olyan közlekedési szabálysértésekről is cáfolhatatlan bizonyítékkal szolgál, mint a szabálytalan előzés, a záróvonalátlépés, vagy a tilosban történő parkírozás. Egyszóval: univerzális műszer. Legnagyobb hibája, hogy rendkívül drága: 810 ezer forintba kerül! Amikor az első készülék megkezdte tevékenységét, a szakemberek jól tudták: egy fecske nem csinál nyarat, vagyis több kell belőle. A Minisztertanács éppen abban az időben tárgyalta a közlekedési biztonság helyzetét, s ennek megszilárdítása érdekében több millió forintot szavaztak meg. A Belügyminisztérium összesen 11 készüléket vásárolt, ezeket úgy osztotta szét a különböző megyék között, hogy elsősorban azokba jusson, ahol a legnagyobb a forgalom. Nem volt vitás, hogy Budapestnek, Pest, Somogy, Veszprém, Győr-Sopron, Borsod és Baranya megyének van a legnagyobb szüksége ilyen készülékre. Egyik napról a másikra azonban nem lehetett munkába állítani a Traffipaxokat; a készülékek kezelésére meg is kellett tanítani a közlekedési rendőröket. Különböző tanfolyamokat indítottak, ahol aztán annyi rendőrrel ismertették meg a készülék kezelését, hogy szabadság vagy betegség esetén is elegendő ember álljon rendelkezésre. Szerencsére a készülékek kifogástalanul működnek, s előzetes becslések szerint legalább 10—15 évig lesznek üzemképesek A Traffipax hatása rendkívül üdvös: a lakott területet jelző táblák előtt a legtöbb gépkocsivezető lassítja a sebességet, a városokban is szűnőben az esztelen száguldozás. A közlekedési rendőrök is magabiztosabbak lettek. A készülék kizárja a felesleges vitatkozásokat. Nem mindegy, hol És az sem titok, hogy a rendőrség nem öncélúan vadászik a gyorshajtókra, jobban mondva: nem mindenkit büntet meg, aki túllépi a megengedett sebességet. Általában az a gyakorlat, hogy csak azok ellen indul szabálysértési eljárás, akik rendkívül durván megszegik a KRESZ előírásait, vagy olyan forgalmas úton lépik túl a sebességet, ahol az nagyon veszélyes. Nem lehet egyenlőségjelet tenni például a között, ha valaki a Budaörsi úton robog 70 kilométerrel, vagy a Népköztársaság útján. A büntetések tehát differenciáltak, bizonyos mértékig még mindig enyhék, bár az elmúlt évek gyakorlatához képest kétségtelenül emelkedett az összeg. PETHES SÁNDOR TRAFFIPAX-FELVÉTEL Hiába tapossa a féket, már elkésett 1973. DECEMBER