Magyarország, 1973. július-december (10. évfolyam, 26-52. szám)

1973-11-18 / 46. szám

Hogyan működik a forró drót? flirttr fjork­stimen JRajaim­e Tíz éve már, hogy a wa­shingtoni Fehér Ház és a moszkvai Kreml között lét­rejött a forró drótnak ne­vezett közvetlen telexvonal. Hivatalosan a forró drót eszméjét 1962. április 18- án terjesztette elő a genfi leszerelési értekezleten az Egyesült Államok küldött­sége. 1962 vége felé, a ku­bai válság után a Szovjet­unió elfogadta a javaslatot. Az emberek többsége úgy képzeli el a forró dró­tot, hogy az elnök íróaszta­lán egy vörös színű tele­fon áll, s ez egy hasonló készülékkel van közvetlen kapcsolatban. A valóságban a forró drót vége egy-egy közönséges telexgép. A washingtoni „végállomás”, a „Terminal”, amelyet ke­zelői a Moscow Link rövi­­dítéseként Molinknak be­céznek, a Pentagon máso­dik emeletén található, az országos katonai parancs­nokság szigorúan őrzött központjában. Mindjárt mellette áll a „lehallgatás­biztos” telefon, amelyen bármely pillanatban föl le­het hívni az elnököt, akár­hol is tartózkodik. Sokáig azt hitték, hogy a moszkvai „végállomás” a Kremlben van, de június­ban, amerikai utazása előtt Leonyid Brezsnyev az amerikai tudósítóknak el­mondta, hogy a forró drót telexgépe a Vörös tér má­sik oldalán, a párt közpon­ti bizottságának székházá­ban van. A washingtoni „végállo­más” vezetője egy nő, June Crutchfield ezredes. Négyéves szolgálata ezen a poszton 1974 júniusában ér véget. June Crutchfield kitű­nően beszél oroszul, és tá­jékozott a Szovjetunióval kapcsolatos kérdésekben. Mint „elnöki főtolmács”, naponta felügyel a Molvik ellenőrzésére, és ő a fe­lelős minden szöveg azon­nali lefordításáért és to­vábbításáért az elnökhöz. Crutchfield asszony a chicagói egyetemen szerzett doktorátust, azután törté­nelmet tanított, majd né­­hány évig apja arkansasi gépkocsiügynökségénél dol­gozott. Aztán belépett az amerikai hadsereg női had­testébe, s 1958-ban érte el a hadnagyi rendfokoza­tot. A forró drót mellett nem unalmas a munka. Már az is nagyszerű érzés, hogy az ott dolgozók tudják: mun­kájuk az emberiség atom­pusztulásának elhárítását szolgálja. A forró drót ke­zelői akkor sem ülnek tét­lenül, amikor nem válsá­gos a helyzet. Az egész gé­pezet működését éjjel-nap­pal óránként ellenőrzik. Naponta huszonnégyszer működtetik a készüléket. Mindegyik fél naponta ti­zenkétszer küld üzenetet a másiknak. A greenwichi idő szerint „páros” órák­ban Washingtonból Moszk­vában továbbítanak angol nyelvű szöveget. A „pá­ratlan” órákban Moszkvá­ból Washingtonba érkezik orosz nyelvű szöveg. Az NDK-ban készült cirill be­tűs washingtoni telexgé­pet a Szovjetunió szállítot­ta. A Moszkvában működő latin betűs gépet az Egye­sült Államok küldte. Az amerikai fél a Mo­­linket eleinte a régi, jól bevált próbaszöveggel el­lenőrizte : The quick brown fox jumps over the lazy dog. (A gyors barna róka átugorja a lusta ku­tyát.) Azért jó próbaszö­veg ez, mert noha csak 35 betűs, az angol ábécé mind a 26 betűje szerepel benne. A moszkvaiak vi­szont hűvös próbaszöveg helyett mindjárt kezdetnek orosz versrészletet, küldtek, amely a moszkvai napföl­kelte szépségéről szólt. Az­tán Turgenyev-szövegek­­kel, az Egy vadász fel­jegyzései részleteivel lep­ték meg amerikai kollé­gáikat, majd Csehov-elbe­­szélések részleteit „üzen­ték”. A washingtoni kollégák örömmel fogadták a kez­deményezést.­­ „A gyors barna róka” már régen lekerült a műsorról. — Valósággal verseny­ben állunk a moszkvai kollégákkal, hogy ki tud jobb „műsort” összeállíta­ni — mondja az ezredes­nő. — Olyan szövegeket igyekszünk kiválasztani, amelyek megörvendeztetik, esetleg megnevettetik az „odaát” ülőket, olykor pe­dig egy kis fejtörést okoz­nak a tolmácsoknak. Aznap például a követ­kező viccet „üzenték”: Az egérmama és fia nagyon fél a macskától. A mama összeszedi bátorságát és így szól a macskához: vau, vau! A macska ijedten el­szalad, az egérmama pedig büszkén szól gyermeké­hez: Látod, fiam, milyen hasznos dolog idegen nyel­ven beszélni! A forrró drótnak két fő „útvonala” van. Az első a vezetékes kapcsolat. Ennek útja Washington—Lon­don—Koppenhága—Stock­holm—Helsinki—Moszkva. A másik út a rádiókap­csolat Washington és Moszkva között, Tangeren keresztül. Ha a „vezetékes útvonalon” megszakad az egyik kábel, rögtön másik vezetékre kapcsolnak át, és ha ez is megszakad, akkor a rádiókapcsolatra kerül sor. A berendezés létesítése az Egyesült Államoknak 159 849 dollárba került. Az első években a vezetékek és rádióberendezések bér­leti költségéért évente 154 828 dollárt kellett fi­zetni. Időközben ez az összeg 113 358 dollárra csökkent, így a műszaki karbantartással és a keze­lőszemélyzet fizetésével együtt a forró drót évi költsége az Egyesült Álla­mok számára nem éri el a 200 000 dollárt. Bár a jelenlegi műsza­ki rendszer kifogástalan, mégis megváltoztatják. A jövőben áttérnek a műhol­das kapcsolatra. Erről 1971. szeptember 30-án írtak alá egyezményt a SALT-tár­­gyalások során. A szakér­tők szerint a műholdas kapcsolat még tökéletesebb lesz, mert lehetővé teszi a közvetlen érintkezést, és kizárja a „bekapcsolódás" lehetőségét a Washington és Moszkva közötti ponto­kon. Addig sincs ok aggo­dalomra : technikailag megvan ugyan a lehetősé­ge, hogy egy harmadik fél „kihallgassa” a forró dróton váltott szövegeket, de a rejtjelet nem tudja megfejteni, hacsak meg nem szerzi a Washington és Moszkva között meg­állapított titkos kódot. Az új rendszer működé­sének alapja az amerikai Intelsat 4. és a szovjet Molnyija 1. műhold lesz; mindkettőt már pályájára küldték. Az Intelsat 4. az Atlanti-óceán fölött „par­kol”. Keringését úgy sza­bályozzák, hogy állandóan a Föld ugyanazon pontja fölött legyen. A Molnyija I. rendszere kissé bonyo­lultabb. Mivel a Szovjet­unió északabbra fekszik, több műholdra van szük­ség, és a földi adóállo­mások mindig a Szovjet­unió területe fölött elha­ladó műholdra irányulnak. A Szovjetunióban és az Egyesült Államokban most épülnek a földi állomások, amelyek a partner mű­holdjával tartják majd a kapcsolatot. Az állomások valószínűleg a jövő év vé­gére készülnek el, s ekkor lép működésbe az új, ket­tős műholdas rendszer. Érdemes volt-e létrehoz­ni a forró drótot? Ha csak egyetlen egyszer teljesítet­te, vagy fogja teljesíteni feladatát, a válasz nyil­vánvaló. S már eddig is több ilyen eset fordult elő. A MAI LAOKOÓN Magnó-szobor egy washingtoni közgyűjteményben (Süddeutsche Zeitung) Souvanna Phouma: Laosz különleges eset HER SPIEGEL Sokéves polgárháború után, szeptember közepén Laoszban békeegyezmény jött létre a semlegesség hí­veként ismert Souvanna Phouma herceg kormánya és a kommunista Patet Lao között. Egyelőre koalí­ciós kormány intézi az ügyeket, a herceggel az élén. A fővárost, Vien­­tianét és Luang Prabang császári várost semlegesí­tik. A Patet Lao már hozzá is kezdett, hogy csa­patokat helyezzen át mindkét városba. — „Fenség, elégedett a Vientiane­ kormány és a Patet Lao közötti szerző­désekkel?” — kérdezzük. — Igen — válaszolja. — A szerződések segítségével akarjuk megóvni Laosz egységét és semlegességét. — A megállapodások ér­telmében, mindkét fél csa­patai megmaradnak állá­saikban. Nem fenyeget ez az ország tartós megosztá­sának a veszélyével? — Nem hiszem. A Pa­tet Lao is az egységet akarja. Ellenkező esetben már régen saját kormányt alakított volna. Laosz kü­lönleges eset. Mi vagyunk Indokína egyetlen olyan országa, amelynek mindig csak egy kormánya volt. Kambodzsában kettő van, Vietnamban pedig három: a hanoi, a saigoni és a Vietcongé. — Gondolja, hogy az idegen csapatokat kivonják az országból, ahogyan azt a szerződések előírják? — Bízom minden érin­tett fél jóhiszeműségében. Az amerikaiak máris hoz­zákezdtek létesítményeik felszámolásához, minde­nekelőtt az Air America kivonásához. A külföldi csapatok kérdésének ren­dezéséhez valószínűleg elegendő lesz a párizsi Vietnamról szóló megálla­podás alkalmazása. — Annyi polgárháborús év után valóban hisz jobboldali erők és balolda­li forradalmárok békés egymás mellett élésének lehetőségében? — Ma már csak két párt van, a nacionalistáké és a baloldaliaké. Én azonban biztos vagyok benne, hogy mindkét párt az újjáépítést akarja. — Az újjáépítés külön­bözőképpen is értelmezhe­tő. — Istenem, csak sikerül megegyeznünk. Nekünk nincsenek szociális prob­lémáink Laoszban. — Ön tehát nem lát el­lentmondást saját politi­kai nézetei és a Pater Lao szocialista céljai kö­zött? — Nem. Minket is szo­cialista eszményképek ve­zérelnek. Mint buddhisták, szocialisták is vagyunk. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a másik olda­lon álló laosziak is budd­histák, tisztelik a királyt és nemzeti egységet akar­nak. — Gondolja, hogy az ön oldalán álló jobboldali tá­bornokok is meggyőzhe­tek erről ? — Bizonyára lesznek ne­hézségek egyes szélsősé­gekkel, de ezek elenyésző kisebbségben vannak. Min­denki rájön majd, hogy Laosznak a szocializmus egyik formájára van szük­sége. MAGYARORSZÁG 1973/46

Next