Magyarország, 1973. július-december (10. évfolyam, 26-52. szám)
1973-11-18 / 46. szám
Hogyan működik a forró drót? flirttr fjorkstimen JRajaime Tíz éve már, hogy a washingtoni Fehér Ház és a moszkvai Kreml között létrejött a forró drótnak nevezett közvetlen telexvonal. Hivatalosan a forró drót eszméjét 1962. április 18- án terjesztette elő a genfi leszerelési értekezleten az Egyesült Államok küldöttsége. 1962 vége felé, a kubai válság után a Szovjetunió elfogadta a javaslatot. Az emberek többsége úgy képzeli el a forró drótot, hogy az elnök íróasztalán egy vörös színű telefon áll, s ez egy hasonló készülékkel van közvetlen kapcsolatban. A valóságban a forró drót vége egy-egy közönséges telexgép. A washingtoni „végállomás”, a „Terminal”, amelyet kezelői a Moscow Link rövidítéseként Molinknak becéznek, a Pentagon második emeletén található, az országos katonai parancsnokság szigorúan őrzött központjában. Mindjárt mellette áll a „lehallgatásbiztos” telefon, amelyen bármely pillanatban föl lehet hívni az elnököt, akárhol is tartózkodik. Sokáig azt hitték, hogy a moszkvai „végállomás” a Kremlben van, de júniusban, amerikai utazása előtt Leonyid Brezsnyev az amerikai tudósítóknak elmondta, hogy a forró drót telexgépe a Vörös tér másik oldalán, a párt központi bizottságának székházában van. A washingtoni „végállomás” vezetője egy nő, June Crutchfield ezredes. Négyéves szolgálata ezen a poszton 1974 júniusában ér véget. June Crutchfield kitűnően beszél oroszul, és tájékozott a Szovjetunióval kapcsolatos kérdésekben. Mint „elnöki főtolmács”, naponta felügyel a Molvik ellenőrzésére, és ő a felelős minden szöveg azonnali lefordításáért és továbbításáért az elnökhöz. Crutchfield asszony a chicagói egyetemen szerzett doktorátust, azután történelmet tanított, majd néhány évig apja arkansasi gépkocsiügynökségénél dolgozott. Aztán belépett az amerikai hadsereg női hadtestébe, s 1958-ban érte el a hadnagyi rendfokozatot. A forró drót mellett nem unalmas a munka. Már az is nagyszerű érzés, hogy az ott dolgozók tudják: munkájuk az emberiség atompusztulásának elhárítását szolgálja. A forró drót kezelői akkor sem ülnek tétlenül, amikor nem válságos a helyzet. Az egész gépezet működését éjjel-nappal óránként ellenőrzik. Naponta huszonnégyszer működtetik a készüléket. Mindegyik fél naponta tizenkétszer küld üzenetet a másiknak. A greenwichi idő szerint „páros” órákban Washingtonból Moszkvában továbbítanak angol nyelvű szöveget. A „páratlan” órákban Moszkvából Washingtonba érkezik orosz nyelvű szöveg. Az NDK-ban készült cirill betűs washingtoni telexgépet a Szovjetunió szállította. A Moszkvában működő latin betűs gépet az Egyesült Államok küldte. Az amerikai fél a Molinket eleinte a régi, jól bevált próbaszöveggel ellenőrizte : The quick brown fox jumps over the lazy dog. (A gyors barna róka átugorja a lusta kutyát.) Azért jó próbaszöveg ez, mert noha csak 35 betűs, az angol ábécé mind a 26 betűje szerepel benne. A moszkvaiak viszont hűvös próbaszöveg helyett mindjárt kezdetnek orosz versrészletet, küldtek, amely a moszkvai napfölkelte szépségéről szólt. Aztán Turgenyev-szövegekkel, az Egy vadász feljegyzései részleteivel lepték meg amerikai kollégáikat, majd Csehov-elbeszélések részleteit „üzenték”. A washingtoni kollégák örömmel fogadták a kezdeményezést. „A gyors barna róka” már régen lekerült a műsorról. — Valósággal versenyben állunk a moszkvai kollégákkal, hogy ki tud jobb „műsort” összeállítani — mondja az ezredesnő. — Olyan szövegeket igyekszünk kiválasztani, amelyek megörvendeztetik, esetleg megnevettetik az „odaát” ülőket, olykor pedig egy kis fejtörést okoznak a tolmácsoknak. Aznap például a következő viccet „üzenték”: Az egérmama és fia nagyon fél a macskától. A mama összeszedi bátorságát és így szól a macskához: vau, vau! A macska ijedten elszalad, az egérmama pedig büszkén szól gyermekéhez: Látod, fiam, milyen hasznos dolog idegen nyelven beszélni! A forrró drótnak két fő „útvonala” van. Az első a vezetékes kapcsolat. Ennek útja Washington—London—Koppenhága—Stockholm—Helsinki—Moszkva. A másik út a rádiókapcsolat Washington és Moszkva között, Tangeren keresztül. Ha a „vezetékes útvonalon” megszakad az egyik kábel, rögtön másik vezetékre kapcsolnak át, és ha ez is megszakad, akkor a rádiókapcsolatra kerül sor. A berendezés létesítése az Egyesült Államoknak 159 849 dollárba került. Az első években a vezetékek és rádióberendezések bérleti költségéért évente 154 828 dollárt kellett fizetni. Időközben ez az összeg 113 358 dollárra csökkent, így a műszaki karbantartással és a kezelőszemélyzet fizetésével együtt a forró drót évi költsége az Egyesült Államok számára nem éri el a 200 000 dollárt. Bár a jelenlegi műszaki rendszer kifogástalan, mégis megváltoztatják. A jövőben áttérnek a műholdas kapcsolatra. Erről 1971. szeptember 30-án írtak alá egyezményt a SALT-tárgyalások során. A szakértők szerint a műholdas kapcsolat még tökéletesebb lesz, mert lehetővé teszi a közvetlen érintkezést, és kizárja a „bekapcsolódás" lehetőségét a Washington és Moszkva közötti pontokon. Addig sincs ok aggodalomra : technikailag megvan ugyan a lehetősége, hogy egy harmadik fél „kihallgassa” a forró dróton váltott szövegeket, de a rejtjelet nem tudja megfejteni, hacsak meg nem szerzi a Washington és Moszkva között megállapított titkos kódot. Az új rendszer működésének alapja az amerikai Intelsat 4. és a szovjet Molnyija 1. műhold lesz; mindkettőt már pályájára küldték. Az Intelsat 4. az Atlanti-óceán fölött „parkol”. Keringését úgy szabályozzák, hogy állandóan a Föld ugyanazon pontja fölött legyen. A Molnyija I. rendszere kissé bonyolultabb. Mivel a Szovjetunió északabbra fekszik, több műholdra van szükség, és a földi adóállomások mindig a Szovjetunió területe fölött elhaladó műholdra irányulnak. A Szovjetunióban és az Egyesült Államokban most épülnek a földi állomások, amelyek a partner műholdjával tartják majd a kapcsolatot. Az állomások valószínűleg a jövő év végére készülnek el, s ekkor lép működésbe az új, kettős műholdas rendszer. Érdemes volt-e létrehozni a forró drótot? Ha csak egyetlen egyszer teljesítette, vagy fogja teljesíteni feladatát, a válasz nyilvánvaló. S már eddig is több ilyen eset fordult elő. A MAI LAOKOÓN Magnó-szobor egy washingtoni közgyűjteményben (Süddeutsche Zeitung) Souvanna Phouma: Laosz különleges eset HER SPIEGEL Sokéves polgárháború után, szeptember közepén Laoszban békeegyezmény jött létre a semlegesség híveként ismert Souvanna Phouma herceg kormánya és a kommunista Patet Lao között. Egyelőre koalíciós kormány intézi az ügyeket, a herceggel az élén. A fővárost, Vientianét és Luang Prabang császári várost semlegesítik. A Patet Lao már hozzá is kezdett, hogy csapatokat helyezzen át mindkét városba. — „Fenség, elégedett a Vientiane kormány és a Patet Lao közötti szerződésekkel?” — kérdezzük. — Igen — válaszolja. — A szerződések segítségével akarjuk megóvni Laosz egységét és semlegességét. — A megállapodások értelmében, mindkét fél csapatai megmaradnak állásaikban. Nem fenyeget ez az ország tartós megosztásának a veszélyével? — Nem hiszem. A Patet Lao is az egységet akarja. Ellenkező esetben már régen saját kormányt alakított volna. Laosz különleges eset. Mi vagyunk Indokína egyetlen olyan országa, amelynek mindig csak egy kormánya volt. Kambodzsában kettő van, Vietnamban pedig három: a hanoi, a saigoni és a Vietcongé. — Gondolja, hogy az idegen csapatokat kivonják az országból, ahogyan azt a szerződések előírják? — Bízom minden érintett fél jóhiszeműségében. Az amerikaiak máris hozzákezdtek létesítményeik felszámolásához, mindenekelőtt az Air America kivonásához. A külföldi csapatok kérdésének rendezéséhez valószínűleg elegendő lesz a párizsi Vietnamról szóló megállapodás alkalmazása. — Annyi polgárháborús év után valóban hisz jobboldali erők és baloldali forradalmárok békés egymás mellett élésének lehetőségében? — Ma már csak két párt van, a nacionalistáké és a baloldaliaké. Én azonban biztos vagyok benne, hogy mindkét párt az újjáépítést akarja. — Az újjáépítés különbözőképpen is értelmezhető. — Istenem, csak sikerül megegyeznünk. Nekünk nincsenek szociális problémáink Laoszban. — Ön tehát nem lát ellentmondást saját politikai nézetei és a Pater Lao szocialista céljai között? — Nem. Minket is szocialista eszményképek vezérelnek. Mint buddhisták, szocialisták is vagyunk. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a másik oldalon álló laosziak is buddhisták, tisztelik a királyt és nemzeti egységet akarnak. — Gondolja, hogy az ön oldalán álló jobboldali tábornokok is meggyőzhetek erről ? — Bizonyára lesznek nehézségek egyes szélsőségekkel, de ezek elenyésző kisebbségben vannak. Mindenki rájön majd, hogy Laosznak a szocializmus egyik formájára van szüksége. MAGYARORSZÁG 1973/46