Magyarország, 1974. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-10 / 6. szám
A Playgirl és társai — „a modern világ stílusa”? Li’Espresso New Yorkban immár nem azt a megszokott képet látjuk, hogy az elegáns házaspár vasárnap délelőtt, mielőtt hazamegy ebédelni, megvásárolja a Playboyt a férj és a Vogue-ot a feleség számára. Ma az asszony már a Playgirlt olvassa, a férj szemrebbenés nélkül veszi meg mind a két képeslapot. A szociológusok szerint, ezt az úgynevezett Women’s Lib, vagyis a feminista mozgalom terjedése magyarázza. Míg ugyanis a hatvanas években a feminista tábor két részre szakadt, egy konzervatív és egy progresszista táborra, hiányzott az a kiadvány, amely valamelyes egyensúlyt teremtene. A harcias tábor kiadta a maga bősz újságait, ezekben a „férfi” szó szentségtörésnek számított, és a legkomolyabban tárgyalták a nők hatalomátvételére irányuló, rövid távú terveket. De a hagyományos női sajtó továbbra is tárgynak, babának, vagy szexuális jelképnek tekintette a nőt, és állhatatosan védelmezte a házasság szentségét. Ekkor lépett közbe a Cosmopolitan, amely részint, hogy „haladjon a korral”, merész egészoldalas fényképet közölt. Ezen Burt Reynolds színész meztelenül volt látható. A Cosmopolitane számának lelkes fogadtatása mind Amerikában, mind Nyugat-Európában sokakat meggyőzött, hogy a feminizmus két ideológiai áramlata között tágas tere nyílik az olyan képeslapoknak, amelyek a konfliktust kellemesebb, „a modern világ stílusához közelebb álló” vágányokra kívánják terelni. Megszületett tehát az ötlet: az immár világhatalomnak számító Playboy mellé kiadják a Playgirlt. A Playboy Chicagóban született azon a napon, amikor Hugh Heffner bosszút esküdött az Esquire folyóirat ellen, mert a lap vezetői megtagadtak tőle egy szerény fizetésemelést. A Playgirl viszont nem is születhetett volna másutt, mint Kaliforniában, pontosabban Los Angelesben, ebben az óriási metropolisban, „ahol mindenki színész, talán 1 százaléknyi kivétellel munka nélkül”. Könnyű volt témát választani : a modern lakás kultusza, a teljes szexuális szabadság, a siker állandó sóvárgása, és főleg sok szép férfi és nő. Egyszóval egy kis kozmosz, amely immár messze van a hagyományos képeslapok langyos otthoni légkörétől, a „kiscserkész” Amerika képét ismételgető stílustól, de azért még nem jut el San Francisco és New York felszabadultságának szélsőségéig. A jelszó: a nők forradalma, de csak mértékkel. A Playgirl alapötlete: a tárgynak tekintett nő helyére állítják a nők a tárgynak tekintett férfi kultuszát. A Playboy a komoly és félkomoly cikkek között remek női aktokat közöl, a Playgirl férfiak képét közli ádámkosztümben, de azért nem a pornográf lapok stílusában. Mivel a Cosmopolitan egy filmsztár pucér képével kezdte, a Playgirl sem akar lemaradni. Mark Spitz és a legújabb Tarzan látható benne meztelenül. Szerepelnek a képeken nők is, de majdnem mindig félig felöltözve. A meztelen férfiak társaságában viszont gyakran vadállatok láthatók, tigrisek és oroszlánok. . A Playgirl kitépett aktfotói immár ott díszelegnek a Playboy fényképei mellett a fürdőszobában, a konyhák falán, a lakókocsik ablakában. A Playgirl szerkesztési elve hasonló, mint a Playboyé: komoly, borsos és látszólag vakmerő cikkek az abortuszról, a divatról, a szokott orvosi tanácsok, tornagyakorlatok, diéta, asztrológia, horoszkóp. (Az utóbbit minden hónapban meztelen férfiak díszítik.) Az elbeszélések cifra álneveken jelennek meg, amelyek mögött híres írók rejtőznek, akik kedvelik a pénzt. Foglalkozik a lap az iskolában folyó szexuális oktatással, a nemzetközi turisztikával. A lap nem csinál titkot abból, hogy a nők szívesen lapozgatják át a sok-sok oldalt, amelyek java részén férfiaktok láthatók. Míg a feleség ezzel szórakozik, férje a másik fotelben a Playboyt nézegeti. Egyelőre senki sem tudja megmondani, mindez mennyire ártatlan dolog, mennyire spontán jelenség, mennyire fakad abból a törekvésből, hogy „a családi helyzetet aprólékos egyenlőséggel hozzák egyensúlyba”. KÉP A PLAYGIRLBŐL Mark Spitz és a legújabb Tarzan látható benne meztelenül Ki Safia? jemne afrique A líbiai elnök magánéletéről még környezete is keveset tud. Az érdeklődő újságírók gyakran ezt kapják válaszul: „Miért kérdi?” Rosy Rouleau-nak sikerült kétszer találkoznia Kadhafi feleségével: 1971- ben a líbiai forradalom második évfordulójának ünnepségein, majd 1973 végén, az elnök jugoszláviai és franciaországi hivatalos látogatásai során. Kadhafi felesége 25 éves. Egyszerű családból származik, négy fiút és négy lányt neveltek fel szülei. Safia a neve. Kadhafi ezredesnek ő már a második felesége. 1971- ben egy kórházban találkoztak. Safia ápolónő volt, Kadhafinak ott vették ki a vakbelét. Safia Kadhafi magas termetű, szép asszony, öntudatos és értelmes, nyílt — ezek a tulajdonságok már abban is megmutatkozhattak, hogy a hazájában korábban uralkodott előítéletek ellenére dolgozni akart és szakmát választott magának. Nem viselt fátylat, vállalta, hogy közvetlen és mindennapi kapcsolatba kerül az emberekkel. Első gyermeke hathónapos, Saif Al Islam a neve. Most várja második gyermekét. Börtön vár a „ku-kan”-játékosra LE SOIR A görög belügyminiszter betiltotta a „ku-kan” elnevezésű, igen népszerű kártyajátékot. A kormány véleménye szerint „elvesztegetik idejüket”, akik ezt a játékot játsszák, ezenkívül anyagi gondok forrása is ez, hiszen mindenki pénzben játssza... 1948 júliusában egyszer már tilosnak nyilvánították a „ku-kan”-t, de nem sok sikerrel. Most, akit otthonában rajtakapnak a tiltott játékon, két évig terjedhető szabadságvesztésnek teszi ki magát. Ha nyilvános helyen követ el valaki ilyen „bűncselekményt”, a játékosokon kívül a helyiség felelős vezetőjét is bíróság elé állítják, az utóbbi ötévi szabadságvesztésnek nézhet elébe. öt világrész száz lapjából Az Idézett lapok: NEUE ZÜRCHER ZEITUNG, svájci konzervatív napilap WESTDEUTSCHE ALLGEMEINE, nyugatnémet polgári lap FRANKFURTER RUNDSCHAU, nyugatnémet, a szociáldemokratákhoz közelálló napilap DIE ZEIT, nyugatnémet polgári politikai hetilap DIE WELT, nyugatnémet jobboldali, a Springer tröszthöz tartozó napilap CANADIEN TRIBUNE, a Kanadai Kommunista Párt hetilapja LE SOIR, belga polgári napilap U. S. NEWS AND WORLD REPORT, amerikai jobboldali hírmagazin DER TAGELSPIEGEL, nyugatnémet polgári napilap THE TIMES, angol konzervatív napilap SWEDEN NOW, Stockholmban megjelenő angol nyelvű képes magazin SÜDDEUTSCHE ZEITUNG, nyugatnémet polgári liberális napilap FRANKFURTER ALLGEMEINE ZEITUNG, nyugatnémet polgári liberális napilap THE ECONOMIST, angol konzervatív gazdaságpolitikai hetilap BILLED BLADET, Koppenhágában megjelenő képes hetilap L’ESPRESSO, olasz polgári képes hetilap JEUNE AFRIQUE, Tuniszban és Párizsban megjelenő polgári hetilap