Magyarország, 1974. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1974-02-10 / 6. szám

A Playgirl és társai — „a modern világ stílusa”? Li’Espresso New Yorkban immár nem azt a megszokott ké­pet látjuk, hogy az elegáns házaspár vasárnap délelőtt, mielőtt hazamegy ebédel­ni, megvásárolja a Play­boyt a férj és a Vogue-ot a feleség számára. Ma az asszony már a Playgirlt olvassa, a férj szemrebbe­nés nélkül veszi meg mind a két képeslapot. A szociológusok szerint, ezt az úgynevezett Wo­men’s Lib, vagyis a femi­nista mozgalom terjedése magyarázza. Míg ugyanis a hatvanas években a femi­nista tábor két részre sza­kadt, egy konzervatív és egy progresszista táborra, hiányzott az a kiadvány, amely valamelyes egyen­súlyt teremtene. A harcias tábor kiadta a maga bősz újságait, ezekben a „férfi” szó szentségtörésnek szá­mított, és a legkomolyab­ban tárgyalták a nők ha­talomátvételére irányuló, rövid távú terveket. De a hagyományos női sajtó továbbra is tárgynak, babának, vagy szexuális jelképnek tekintette a nőt, és állhatatosan védelmezte a házasság szentségét. Ekkor lépett közbe a Cosmopolitan, amely ré­szint, hogy „haladjon a korral”, merész egészolda­las fényképet közölt. Ezen Burt Reynolds színész mez­telenül volt látható. A Cosmopolitan­e számának lelkes fogadtatása mind Amerikában, mind Nyu­­gat-Európában sokakat meggyőzött, hogy a femi­nizmus két ideológiai áramlata között tágas tere nyílik az olyan képesla­poknak, amelyek a konf­liktust kellemesebb, „a modern világ stílusához közelebb álló” vágányokra kívánják terelni. Megszületett tehát az öt­let: az immár világhata­lomnak számító Playboy mellé kiadják a Playgirlt. A Playboy Chicagóban született azon a napon, amikor Hugh Heffner bosszút esküdött az Esquire folyóirat ellen, mert a lap vezetői megtagadtak tőle egy szerény fizetésemelést. A Playgirl viszont nem is születhetett volna másutt, mint Kaliforniában, ponto­sabban Los Angelesben, ebben az óriási metropo­lisban, „ahol mindenki szí­nész, talán 1 százaléknyi kivétellel munka nélkül”. Könnyű volt témát vá­lasztani : a modern lakás kultusza, a teljes szexuá­lis szabadság, a siker ál­landó sóvárgása, és főleg sok szép férfi és nő. Egy­szóval egy kis kozmosz, amely immár messze van a hagyományos képeslapok langyos otthoni légkörétől, a „kiscserkész” Amerika képét ismételgető stílustól, de azért még nem jut el San Francisco és New York felszabadultságának szélsőségéig. A jelszó: a nők forra­dalma, de csak mértékkel. A Playgirl alapötlete: a tárgynak tekintett nő he­lyére állítják a nők a tárgynak tekintett férfi kultuszát. A Playboy a komoly és félkomoly cik­kek között remek női ak­tokat közöl, a Playgirl fér­fiak képét közli ádámkosz­­tümben, de azért nem a pornográf lapok stílusá­ban. Mivel a Cosmopolitan egy filmsztár pucér képé­vel kezdte, a Playgirl sem akar lemaradni. Mark Spitz és a legújabb Tar­zan látható benne mezte­lenül. Szerepelnek a képe­ken nők is, de majdnem mindig félig felöltözve. A meztelen férfiak társaságá­ban viszont gyakran vad­állatok láthatók, tigrisek és oroszlánok. . A Playgirl kitépett akt­fotói immár ott díszeleg­nek a Playboy fényképei mellett a fürdőszobában, a konyhák falán, a lakóko­csik ablakában. A Playgirl szerkesztési elve hasonló, mint a Playboyé: komoly, borsos és látszólag vakmerő cik­kek az abortuszról, a di­vatról, a szokott orvosi ta­nácsok, tornagyakorlatok, diéta, asztrológia, horosz­kóp. (Az utóbbit minden hónapban meztelen férfiak díszítik.) Az elbeszélések cifra álneveken jelennek meg, amelyek mögött híres írók rejtőznek, akik ked­velik a pénzt. Foglalkozik a lap az iskolában folyó szexuális oktatással, a nemzetközi turisztikával. A lap nem csinál titkot ab­ból, hogy a nők szívesen lapozgatják át a sok-sok oldalt, amelyek java részén férfiaktok láthatók. Míg a feleség ezzel szó­rakozik, férje a másik fo­telben a Playboyt néze­geti. Egyelőre senki sem tudja megmondani, mindez mennyire ártatlan dolog, mennyire spontán jelenség, mennyire fakad abból a törekvésből, hogy „a csalá­di helyzetet aprólékos egyenlőséggel hozzák egyensúlyba”. KÉP A PLAYGIRLBŐL Mark Spitz és a legújabb Tarzan látható benne meztelenül Ki Safia? jemne afrique A líbiai elnök magán­életéről még környezete is keveset tud. Az érdeklődő újságírók gyakran ezt kap­ják válaszul: „Miért kér­di?” Rosy Rouleau-nak si­került kétszer találkoznia Kadhafi feleségével: 1971- ben a líbiai forradalom második évfordulójának ünnepségein, majd 1973 végén, az elnök jugoszlá­viai és franciaországi hi­vatalos látogatásai során. Kadhafi felesége 25 éves. Egyszerű családból származik, négy fiút és négy lányt neveltek fel szülei. Safia a neve. Kadhafi ezredesnek ő már a második felesége. 1971- ben egy kórházban talál­koztak. Safia ápolónő volt, Kadhafinak ott vették ki a vakbelét. Safia Kadhafi magas termetű, szép asszony, ön­tudatos és értelmes, nyílt — ezek a tulajdonságok már abban is megmutat­kozhattak, hogy a hazájá­ban korábban uralkodott előítéletek ellenére dolgoz­ni akart és szakmát vá­lasztott magának. Nem vi­selt fátylat, vállalta, hogy közvetlen és mindennapi kapcsolatba kerül az em­berekkel. Első gyermeke hathóna­pos, Saif Al Islam a ne­ve. Most várja második gyermekét. Börtön vár a „ku-kan”-játékosra LE SOIR A görög belügyminisz­ter betiltotta a „ku-kan” elnevezésű, igen népszerű kártyajátékot. A kormány véleménye szerint „elvesz­tegetik idejüket”, akik ezt a játékot játsszák, ezen­kívül anyagi gondok for­rása is ez, hiszen minden­ki pénzben játssza... 1948 júliusában egyszer már tilosnak nyilvánítot­ták a „ku-kan”-t, de nem sok sikerrel. Most, akit otthonában rajtakapnak a tiltott játé­kon, két évig terjedhető szabadságvesztésnek teszi ki magát. Ha nyilvános he­lyen követ el valaki ilyen „bűncselekményt”, a já­tékosokon kívül a helyiség felelős vezetőjét is bíróság elé állítják, az utóbbi öt­évi szabadságvesztésnek nézhet elébe. öt világrész száz lapjából Az Idézett lapok: NEUE ZÜRCHER ZEITUNG, svájci kon­zervatív napilap WESTDEUTSCHE ALLGEMEINE, nyugat­német polgári lap FRANKFURTER RUNDSCHAU, nyugat­német, a szociáldemokratákhoz közel­álló napilap DIE ZEIT, nyugatnémet polgári politikai hetilap DIE WELT, nyugatnémet jobboldali, a Springer tröszthöz tartozó napilap CANADIEN TRIBUNE, a Kanadai Kom­munista Párt hetilapja LE SOIR, belga polgári napilap U. S. NEWS AND WORLD REPORT, amerikai jobboldali hírmagazin DER TAGELSPIEGEL, nyugatnémet pol­gári napilap THE TIMES, angol konzervatív napilap SWEDEN NOW, Stockholmban megjelenő angol nyelvű képes magazin SÜDDEUTSCHE ZEITUNG, nyugatnémet polgári liberális napilap FRANKFURTER ALLGEMEINE ZEI­TUNG, nyugatnémet polgári liberális napilap THE ECONOMIST, angol konzervatív gazdaságpolitikai hetilap BILLED BLADET, Koppenhágában meg­jelenő képes hetilap L’ESPRESSO, olasz polgári képes heti­lap JEUNE AFRIQUE, Tuniszban és Párizs­ban megjelenő polgári hetilap

Next