Magyarország, 1974. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-07 / 27. szám
f—----------' ' MAGYARORSZÁG szerkesztősége egyes témákról, cikksorozatokat szokott közölni — mint ezt olvasóink nemcsak látják, hanem igénylik is. A sorozatoknak általában az a tulajdonságuk, hogy egymást követő számokban közöljük a tartalmilag összefüggő, vagy egymást folytató cikkeket. Előfordulnak azonban kivételek is. Ilyen kivétel a budapesti kerületekről immár hónapok óta megjelenő cikksorozatunk. Ezt nem hétről hétre, egymást követő részletekben közöljük, hanem szinte rapszodikusan, kéthárom hetenként. Kaptunk már olyan levelet, amelynek írója megkérdezte: miért nem sorba megyünk a kerületeken (számozás, terület vagy lakosság szerinti sorrendben), miért közöljük ezeket a cikkeket rendszertelenül és miért foglalkozunk egyszerre két kerülettel. Kérdezhetnék azt is, hogy milyen rendszer szerint alakulnak ki a párosítások, hiszen minden cikkben két-két kerülettel foglalkozunk. Mindezekre és a többi esetleg felmerülő kérdésre szeretnénk ezúton válaszolni. A sorrend tulajdonképpen ötletszerű, elsőként ezért írtunk a VII. és a XIV. kerületről, mert egy egészen belső és egy féligmeddig külterületnek számító kerületet akartunk párhuzamba állítani. Aztán jöttek az egyéb meggondolások: a IV. és a XIII. kerületet például azért állítottuk egymás mellé, mert egymással szomszédos munkáskerületek, nagyjából azonos problémákkal, mégis azzal az eltéréssel, hogy az egyik még néhány évtizeddel ezelőtt is önálló város volt, a másik pedig a régi Budapest területéhez tartozott. Érdekesnek találtuk a város két legrégebbi „tájegységének", a Várnak és a Belvárosnak, vagyis az I. és az V. kerületnek összevetését is. Mint kiderült, valóban van mit öszszehasonlítani, ha egyszerre két budapesti kerületet igyekszik átfogni az újságíró. Legközelebb a IX. és a XIX. kerületről írunk, vagyis a „Franzstadtról” és Kispestről. Itt nagyjából ugyanazok a hasonlóságok és a különbségek, mint a IV. és a XIII. kerület között, de azért a többit majd elmondjuk a cikkben. Ezt az alkalmat ragadjuk meg arra, hogy megköszönjük segítségüket és közreműködésüket azoknak, akikkel az egyes kerületekben beszélgetünk, akiktől információkat szereztünk be. Igen sok segítséget adtak az egyes kerületek tanácselnökei, akiknek nevét nincs helyünk felsorolni. (Talán csak annyit, hogy az I. és az V. kerületben a tanácselnök-helyettesek voltak első számú informátoraink.) Sorozatunk folytatódik, a következő hetekben, illetve hónapokban szeretnénk eljutni mindazokba a budapesti kerületekbe, ahol még eddig — legalábbis a kerületről szóló cikk megírásának céljából — nem jártunk. A sorozat végső célja az, hogy „valahogy másképppen” mutassuk be Budapestet, mint ahogyan az elmúlt években, különösen a centenárium ■ időszakában más lapok tették. Reméljük, a sorozat végül is eléri célját, elképzeléseinket sikerül megvalósítani. Álláspontunk A valósághoz híven A közvélemény reagálása sohasem véletlen vagy megmagyarázhatatlan. Ezúttal is felismerhetők azok az okok, amelyek az érdeklődés középpontjába állították az országgyűlés legutóbbi ülésszakát. Mindenekelőtt a téma vonzotta a lakosságot. Mindenki ügyéről, az ország háztartásáról volt szó. A tavalyi elszámolás mindannyiunk munkájának, életének tükre. Az elénk tárt kép kedvező. A gazdaság egyenletesen, kiegyensúlyozottan, a tervezettnél is jobban fejlődött. Ez pedig lehetővé tette, hogy a tervnek megfelelően emelkedjenek az életszínvonalat alapvetően meghatározó reálbérek és reáljövedelmek. Igaz, mindez nem járt nehézségek, gondok, hibák nélkül, s erről is őszintén szólt a beszámoló, de a „végelszámolás” mégis örvendetes: 1973-ban előbbre léptünk a magunk választotta, szocialista úton. Lehet-e közömbösen átsiklani e tények fölött? Nem, hiszen az ország fejlődése milliók műve, milliók öröme. A közös pénztárcát az egész társadalom gyarapította és mindenki részesedett is belőle. Hogy többet kapott és adhatott az állam, az elsősorban a magyar dolgozók munkáját dicséri. De munkánk külső támogatást is kapott: a szocialista országokkal tartott politikai, gazdasági, tudományos stb. kapcsolatok nélkülözhetetlen segítséget nyújtottak a termelésben és az értékesítésben egyaránt. Az ebből adódó előnyöket a népgazdaság a jövőben is kamatoztatni fogja. Magyarország például négy másik szocialista országgal együtt részt vesz a Szovjetunióból kiinduló orenburgi gázvezeték építésében. Jugoszláviával és Csehszlovákiával közösen hozza létre az Adria kőolajvezetéket. A Szovjetunióval olefin, petrolkémiai és gumiipari szakosítási és kooperációs egyezményeket kötött. A szocialista országok összefogása kiváltképpen nagy érték akkor, amikor gazdálkodásunk másik külső közege, a tőkés világpiac — amely jelentőségében ugyan nem ér fel a szocialista kapcsolatokkal — sok tekintetben új, s részben kedvezőtlen helyzet elé állított bennünket. Bár országunk — hála szocialista fejlődésünknek — nincs a kapitalista világgazdaság „vasmarkában”, mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül az ott jelentkező inflációt, az energiahordozók és a nyersanyagok áremelkedését. Sőt, a világpiacon kialakult új helyzet láttán cselekednünk kell. Politikánk minden területen számol a változó valósággal, korábbi elképzeléseit bátran veti össze a realitásokkal, s ha a köz érdeke megkívánja, alapos megfontolás után, de minden felesleges huzavona nélkül alkalmazkodik az új követelményekhez. Ezt figyelhetjük meg a bejelentett termelői árváltozásoknál, s ez vezérli az árhatóságokat annak vizsgálatában, milyen mértékben kell esetleg a fogyasztói árakat is módosítani. Bizonyára sokan felfigyeltek arra, hogy amikor a pénzügyminiszter mindezt elmondta, szinte automatikus gondolattársításként hozzátette: „A IV. ötéves tervben jóváhagyott életszínvonal-politikai elveink és előirányzataink teljesítését továbbra is alapvető feladatnak tekintjük.” Ez a párt és a kormány szilárd elhatározását fejezi ki, hogy az életszínvonal rendszeres emelését még a legbonyolultabb gazdálkodási feltételek között is biztosítja. E törekvések valóra váltásának kulcsa: a termelés. Mert elosztani és fogyasztani csak annyit lehet, amennyit megtermelünk. Ez a vitathatatlan igazság tükröződött a könnyűiparról szóló parlamenti vitában is. A téma természetesen ezernyi szállal kapcsolódik a fogyasztókhoz, mégis — úgy érezzük, nagyon helyesen — először az iparág félmillió termelőjéről, a harmincmilliárd forint beruházásról, az átfogó korszerűsítési programról, a nagyobb keresetekről és a jobb munkakörülményekről esett szó. Mindezek alapján vált lehetővé — s ez a szemlélet reális —, hogy az elmúlt három évben a lakosság 20 százalékkal több könnyűipari terméket vásárolhasson, mégpedig összességükben 22 milliárd forinttal olcsóbban, mint annak előtte. Az áruk választéka, minősége is javult. Ugyanez a sorrend a jövőt tekintve is. A termelés növelése, a korszerű munkaszervezés, a kapacitások jobb kihasználása, a rekonstrukció folytatása — ez az útja annak, hogy a gyárból kilépő dolgozó az üzletbe belépő vásárlóként is elégedett legyen az áruellátással. De a tartalmas élethez nemcsak az anyagi, hanem a szellemi javak bősége is szükséges. A szocialista állam igyekszik biztosítani ehhez az anyagi feltételeket. Hazánk példája: nálunk tavaly a költségvetés művelődési kiadásai gyorsabban növekedtek, mint a nemzeti jövedelem. Elegendő-e jóleső érzéssel, de csupán nyugtázni az elmúlt évi zárszámadást? Véleményünk szerint: nem. A parlamenti anyagokat nem egyszerűen érteni, hanem megérteni kell. Vagyis következtetéseket levonni belőlük. S azok közül is az első: boldogulásunk forrása a jövőben is a becsületes, tervszerű és fegyelmezett munka. A jövő évi kedvező zárszámadásért már ma meg kell dolgozni. A MAGYARORSZÁG szerkesztőségihez érkező gyakori érdeklődésre - ki mit csinál a lapnál, melyik munkatársunk miért felelős? — ezúton felelünk. Olvasószerkesztőnk: Nyerges Ágnes. A lap J-2. oldalán külpolitikai cikkek találhatóak; a nemzetközi politika témaköreinek rovatát Gömöri Endre vezeti. A hazai kérdésekkel, az ország életivel foglalkozó belpolitikai rovatunk vezetője dr. Novobáczky Sándor, tudományos rovatunké Nyárády Gábor, kulturális rovatunké pedig Bános Tibor. Várkonyi Endre főmunkatársunk hazai témájú cikkeket ir, s felelős az „1396 Budapest, Pf. 634." felcímű oldalunkért is. Gallért Gábor főmunkatársunk a politikai sorozatok és a sportoldal gazdája. A hatoldalas „Öt világrész száz lapjából” című rovatunk gazdája Veszprémi Miklós. A lap tördelőszerkesztője: Hoppe Pál. Ami külföldi munkatársainkat illeti: a lap megalakulása óta az MTI állandó külföldi tudósítóival kötött megállapodás alapján most Bécsből Oltványi Ottó, Belgrádból Nyárádi Róbert, Berlinből dr. Pincziss Pál, Bonnból Bochkor Jenő, Brüsszelből Kis Csaba, Bukarestből Marton László, Havannából Király Ferenc, Londonból Patak Károly, Moszkvából Bokor Pál, Párizsból dr. Dobsa János, Pekingből Aczél Endre, Prágából Frcsek István, Rómából Magyar Péter, Szófiából Ambrus István, Varsóból Márkus Gyula, Washingtonból pedig Köves Tibor tudósít. E számunk képei: MTI Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat, továbbá Hornyánszky Katalin (21. oldal) és Gárdos Katalin felvétele a 24—25. oldalon A lapot a Magyar Posta terjeszti, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI) Budapest V., József nádor tér 1. Távbeszélő: 180-850 Postacím: Posta Központi Hírlap Iroda 1900 Budapest Előfizetési díj: 1 hónapra 12,— Ft, negyed évre 36,— Ft, fél évre 72,— Ft, egész évre 144,- Ft Lapunk a Szovjetunióban, NDK-ban, Csehszlovákiában, Romániában, Bulgáriában, Lengyelországban megrendelhető a helyi postahivataloknál, más országokban a „KULTÚRA" Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalatnál (H 1309 Budapest, Postafiók 149) vagy az alább következő címeken: ANGLIA: THE DANUBIA BOOK COMPANY B. I. Ivanyi, 58 Chatsworth Road, LONDON NW2 4DD. AUSZTRÁLIA: COSMOS BOOKSHOP 145 Roland St. KILDA. Vic. 3182.: READ AND CO. 694-696 George St. SYDNEY NSW 2000.: AUSZTRIA: GLOBUS, Vertrieb ausländischer Zeitschriften (VÁZ) Höchstadtplatz 3. A-1200 WIEN: Rudolf NOVAK GmbH. Postfach 739. (Köllnerhofgasse 4.) A-1011 WIEN I., BELGIUM: DU MONDE ENTIER S. A. Rue du Midi 162 1000 BRUXELLES: LA CENTRE DE LA CAMBRE, Jékey Elemér 31, rue G. et. J. Martin BRUXELLES 15., BRAZÍLIA: LIVRARIA BRODY LTDA. Caiza Postal 6366 SAO PAULO: LIVRARIA D. LANDY Caiza Postal 7943 SAO PAULO: DÁNIA: HUNNIA BOOKS AND MUSIC Langemosever 37. BAGSVAERD. FINNORSZÁG: AKATEEMINEN KIRJAKAUPPA Keskuskatu 2. HELSINKI 10.: FRANCIAORSZÁG: SOCIÉTÉ BALATON 12. Rue de la Grange Batelier PARIS 9.: HOLLANDIA: CLUB QUALITON Prinsenstraat 26. AMSTERDAM; LIBREX AGENTUREN Pallieterstr. 57. AMSTELVEEN; IZRAEL: ALEXANDER FISCHER R. H. Strauss 3. JERUSALEM: GONDOS SÁNDOR Herzl 16. Bét Hakranot HAIFA: HADASH KOLCSONKONYVTAR Nesz Ciona u. 4. TEL AVIV (Kod No. 63904); JUGOSZLÁVIA: FÓRUM Voivode Misica broj 1. NOVI SAD KANADA: DÉLIBAB FILM AND RECORD STUDIO 19. Prince Arthur Street West MONTREAL 130. P. Q. PANNÓNIA BOOKS 2 Spadina Road TORONTO 179. Ont. NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG: Dr. GEORGES MILOTAY Elbe Str. 73. 7 STUTTGART - Münster: UJVARY-GRIFF Painbreitenstr. 4/0 8022 GRUNWALD , München; NORVÉGIA: TANUM CAMMERMEYER Karl Johansgt 41/43 OSLO 1.; OLASZORSZÁG: An. ANDREI LAZAR Via Monte Delle Gioie, 24 00199 ROMA; SVÉDORSZÁG: A. B. NORDISKA BOKHANDELN Drottninggatan 7-9. 101 10 STOCKHOLM 1.: A. B. SANDBERGS BOKHANDEL Sture gatan 8. 114 37 STOCKHOLM 5.; SVÁJC: METROPOLITAN VERLAG Teichweg 16. CH-4142 MUNCHENSTEIN, USA: CENTER OF HUNGARIAN LITERATURE, 4418-16 Avo., Brooklyn, N. Y. 11206. HUNGARIAN BOOKS AND RECORDS 11802 Buckeye Road CLEVELAND. Ohio 44120. VENEZUELA: LUIS TARCSAY Apartado, 50.892 CARACAS