Magyarország, 1974. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-07 / 27. szám

f—----------' ' MAGYARORSZÁG szerkesztősége egyes témákról, cikksorozatokat szokott közölni — mint ezt olvasóink nemcsak látják, hanem igénylik is. A so­rozatoknak általában az a tu­lajdonságuk, hogy egymást kö­vető számokban közöljük a tar­talmilag összefüggő, vagy egy­mást folytató cikkeket. Előfor­dulnak azonban kivételek is. Ilyen kivétel a budapesti ke­rületekről immár hónapok óta megjelenő cikksorozatunk. Ezt nem hétről hétre, egymást kö­vető részletekben közöljük, ha­nem szinte rapszodikusan, két­­három hetenként. Kaptunk már olyan levelet, amelynek írója megkérdezte: miért nem sorba megyünk a kerületeken (számo­zás, terület vagy lakosság sze­rinti sorrendben), miért közöl­jük ezeket a cikkeket rendszer­telenül és miért foglalkozunk egyszerre két kerülettel. Kér­dezhetnék azt is, hogy milyen rendszer szerint alakulnak ki a párosítások, hiszen minden cikkben két-két kerülettel fog­lalkozunk. Mindezekre és a többi eset­leg felmerülő kérdésre szeret­nénk ezúton válaszolni. A sor­rend tulajdonképpen ötletsze­rű, elsőként ezért írtunk a VII. és a XIV. kerületről, mert egy egészen belső és egy félig­­meddig külterületnek számító kerületet akartunk párhuzamba állítani. Aztán jöttek az egyéb meggondolások: a IV. és a XIII. kerületet például azért állítottuk egymás mellé, mert egymással szomszédos munkás­kerületek, nagyjából azonos problémákkal, mégis azzal az eltéréssel, hogy az egyik még néhány évtizeddel ezelőtt is ön­álló város volt, a másik pedig a régi Budapest területéhez tartozott. Érdekesnek találtuk a város két legrégebbi „tájegy­ségének", a Várnak és a Bel­városnak, vagyis az I. és az V. kerületnek összevetését is. Mint kiderült, valóban van mit ösz­­szehasonlítani, ha egyszerre két budapesti kerületet igyek­szik átfogni az újságíró. Legközelebb a IX. és a XIX. kerületről írunk, vagyis a „Franzstadtról” és Kispestről. Itt nagyjából ugyanazok a ha­­­­sonlóságok és a különbségek, mint a IV. és a XIII. kerület között, de azért­­ a többit majd elmondjuk a cikkben. Ezt az alkalmat ragadjuk meg arra, hogy megköszönjük segítségüket és közreműködésü­ket azoknak, akikkel az egyes kerületekben beszélgetünk, akiktől információkat szereztünk be. Igen sok segítséget adtak az egyes kerületek tanácselnö­kei, akiknek nevét nincs helyünk felsorolni. (Talán csak annyit, hogy az I. és az V. kerületben a tanácselnök-helyettesek vol­tak első számú informátoraink.) Sorozatunk folytatódik, a kö­vetkező hetekben, illetve hóna­­­­pokban szeretnénk eljutni mind­azokba a budapesti kerületek­be, ahol még eddig — leg­alábbis a kerületről szóló cikk megírásának céljából — nem jártunk. A sorozat végső célja­­ az, hogy „valahogy máskép­­­p­pen” mutassuk be Budapestet,­­ mint ahogyan az elmúlt évek­­­­ben, különösen a centenárium ■ időszakában más lapok tették.­­ Reméljük, a sorozat végül is­­ eléri célját, elképzeléseinket si­­­­kerül megvalósítani. Álláspontunk A valósághoz híven A közvélemény reagálása sohasem véletlen vagy megmagya­rázhatatlan. Ezúttal is felismerhetők azok az okok, amelyek az érdeklődés középpontjába állították az országgyűlés legutóbbi ülésszakát. Mindenekelőtt a téma vonzotta a lakosságot. Min­denki ügyéről, az ország háztartásáról volt szó. A tavalyi el­számolás mindannyiunk munkájának, életének tükre. Az elénk tárt kép kedvező. A gazdaság egyenletesen, ki­egyensúlyozottan, a tervezettnél is jobban fejlődött. Ez pedig lehetővé tette, hogy a tervnek megfelelően emelkedjenek az élet­­színvonalat alapvetően meghatározó reálbérek és reáljövedel­mek. Igaz, mindez nem járt nehézségek, gondok, hibák nélkül, s erről is őszintén szólt a beszámoló, de a „végelszámolás” mégis örvendetes: 1973-ban előbbre léptünk a magunk választotta, szo­cialista úton. Lehet-e közömbösen átsiklani e tények fölött? Nem, hiszen az ország fejlődése milliók műve, milliók öröme. A közös pénz­tárcát az egész társadalom gyarapította és mindenki részesedett is belőle. Hogy többet kapott és adhatott az állam, az elsősor­ban a magyar dolgozók munkáját dicséri. De munkánk külső támogatást is kapott: a szocialista országokkal tartott politikai, gazdasági, tudományos stb. kapcsolatok nélkülözhetetlen segít­séget nyújtottak a termelésben és az értékesítésben egyaránt. Az ebből adódó előnyöket a népgazdaság a jövőben is kamatoz­tatni fogja. Magyarország például négy másik szocialista ország­gal együtt részt vesz a Szovjetunióból kiinduló orenburgi gáz­vezeték építésében. Jugoszláviával és Csehszlovákiával közösen hozza létre az Adria kőolajvezetéket. A Szovjetunióval olefin, petrolkémiai és gumiipari szakosítási és kooperációs egyezmé­nyeket kötött. A szocialista országok összefogása kiváltképpen nagy érték akkor, amikor gazdálkodásunk másik külső közege, a tőkés vi­lágpiac — amely jelentőségében ugyan nem ér fel a szocialista kapcsolatokkal — sok tekintetben új, s részben kedvezőtlen helyzet elé állított bennünket. Bár országunk — hála szocialista fejlődésünknek — nincs a kapitalista világgazdaság „vasmarká­ban”, mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül az ott jelentkező inf­lációt, az energiahordozók és a nyersanyagok áremelkedését. Sőt, a világpiacon kialakult új helyzet láttán cselekednünk kell. Po­litikánk minden területen számol a változó valósággal, korábbi elképzeléseit bátran veti össze a realitásokkal, s ha a köz érdeke megkívánja, alapos megfontolás után, de minden felesleges hu­zavona nélkül alkalmazkodik az új követelményekhez. Ezt fi­gyelhetjük meg a bejelentett termelői árváltozásoknál, s ez ve­zérli az árhatóságokat annak vizsgálatában, milyen mértékben kell esetleg a fogyasztói árakat is módosítani. Bizonyára sokan felfigyeltek arra, hogy amikor a pénzügy­­miniszter mindezt elmondta, szinte automatikus gondolattársí­tásként hozzátette: „A IV. ötéves tervben jóváhagyott életszín­vonal-politikai elveink és előirányzataink teljesítését továbbra is alapvető feladatnak tekintjük.” Ez a párt és a kormány szi­lárd elhatározását fejezi ki, hogy az életszínvonal rendszeres emelését még a legbonyolultabb gazdálkodási feltételek között is biztosítja. E törekvések valóra váltásának kulcsa: a termelés. Mert el­osztani és fogyasztani csak annyit lehet, amennyit megterme­lünk. Ez a vitathatatlan igazság tükröződött a könnyűiparról szóló parlamenti vitában is. A téma természetesen ezernyi szál­lal kapcsolódik a fogyasztókhoz, mégis — úgy érezzük, nagyon helyesen — először az iparág félmillió termelőjéről, a harminc­­milliárd forint beruházásról, az átfogó korszerűsítési program­ról, a nagyobb keresetekről és a jobb munkakörülményekről esett szó. Mindezek alapján vált lehetővé — s ez a szemlélet reális —, hogy az elmúlt három évben a lakosság 20 százalékkal több könnyűipari terméket vásárolhasson, mégpedig összessé­gükben 22 milliárd forinttal olcsóbban, mint annak előtte. Az áruk választéka, minősége is javult. Ugyanez a sorrend a jövőt tekintve is. A termelés növelése, a korszerű munkaszervezés, a kapacitások jobb kihasználása, a rekonstrukció folytatása — ez az útja annak, hogy a gyárból kilépő dolgozó az üzletbe belépő vásárlóként is elégedett le­gyen az áruellátással. De a tartalmas élethez nemcsak az anyagi, hanem a szelle­mi javak bősége is szükséges. A szocialista állam igyekszik biz­tosítani ehhez az anyagi feltételeket. Hazánk példája: nálunk ta­valy a költségvetés művelődési kiadásai gyorsabban növekedtek, mint a nemzeti jövedelem. Elegendő-e jóleső érzéssel, de csupán nyugtázni az elmúlt évi zárszámadást? Véleményünk szerint: nem. A parlamenti anyagokat nem egyszerűen érteni, hanem megérteni kell. Vagy­is következtetéseket levonni belőlük. S azok közül is az első: boldogulásunk forrása a jövőben is a becsületes, tervszerű és fegyelmezett munka. A jövő évi kedvező zárszámadásért már ma meg kell dolgozni. A MAGYARORSZÁG szerkesztőségihez érkező gyakori ér­deklődésre - ki mit csinál a lapnál, melyik munkatársunk miért felelős? — ezúton felelünk. Olvasószerkesztőnk: Nyerges Ágnes. A lap J-2. oldalán külpolitikai cikkek találhatóak; a nem­zetközi politika témaköreinek rovatát Gömöri Endre vezeti. A hazai kérdé­sekkel, az ország életivel foglalkozó belpolitikai rovatunk vezetője dr. No­­vobáczky Sándor, tudományos rovatun­ké Nyárády Gábor, kulturális rovatun­ké pedig Bános Tibor. Várkonyi Endre főmunkatársunk hazai témájú cikkeket ir, s felelős az „1396 Budapest, Pf. 634." felcímű oldalunkért is. Gallért Gábor főmunkatársunk a politikai so­rozatok és a sportoldal gazdája. A hatoldalas „Öt világrész száz lapjá­ból” című rovatunk gazdája Veszpré­mi Miklós. A lap tördelőszerkesztője: Hoppe Pál. Ami külföldi munkatársainkat illeti: a lap megalakulása óta az MTI ál­landó külföldi tudósítóival kötött meg­állapodás alapján most Bécsből Olt­ványi Ottó, Belgrádb­ól Nyárádi Róbert, Berlinből dr. Pincziss Pál, Bonnból Bochkor Jenő, Brüsszelből Kis Csaba, Bukarestből Marton László, Havanná­ból Király Ferenc, Londonból Patak Károly, Moszkvából Bokor Pál, Párizs­ból dr. Dobsa János, Pekingből Aczél Endre, Prágából Frcsek István, Rómá­ból Magyar Péter, Szófiából Ambrus István, Varsóból Márkus Gyula, Wa­shingtonból pedig Köves Tibor tudósít. E számunk képei: MTI Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat, továbbá Hor­­nyánszky Katalin (21. oldal) és Gár­­dos Katalin felvétele a 24—25. oldalon A lapot a Magyar Posta terjeszti, elő­fizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzletei­ben és a Posta Központi Hírlap Iro­dánál (KHI) Budapest V., József ná­dor tér 1. Távbeszélő: 180-850 Postacím: Posta Központi Hírlap Iroda 1900 Budapest Előfizetési díj: 1 hónapra 12,— Ft, ne­gyed évre 36,— Ft, fél évre 72,— Ft, egész évre 144,- Ft Lapunk a Szovjetunióban, NDK-ban, Csehszlovákiában, Romániában, Bul­gáriában, Lengyelországban megren­delhető a helyi postahivataloknál, más országokban a „KULTÚRA" Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalatnál (H 1309 Budapest, Postafiók 149) vagy az alább következő címeken: ANGLIA: THE DANUBIA BOOK COMPANY B. I. Ivanyi, 58 Chatsworth Road, LONDON NW2 4DD. AUSZTRÁ­LIA: COSMOS BOOKSHOP 145 Roland St. KILDA. Vic. 3182.: READ AND CO. 694-696 George St. SYDNEY NSW 2000.: AUSZTRIA: GLOBUS, Vertrieb ausländischer Zeitschriften (VÁZ) Höchstadtplatz 3. A-1200 WIEN: Ru­dolf NOVAK GmbH. Postfach 739. (Köllnerhofgasse 4.) A-1011 WIEN I., BELGIUM: DU MONDE ENTIER S. A. Rue du­ Midi 162 1000 BRUXELLES: LA CENTRE DE LA CAMBRE, Jékey Elemér 31, rue G. et. J. Martin BRUXELLES 15., BRAZÍLIA: LIVRARIA BRODY LTDA. Caiza Postal 6366 SAO PAULO: LIVRARIA D. LANDY Caiza Postal 7943 SAO PAULO: DÁNIA: HUNNIA BOOKS AND MUSIC Lange­­mosever 37. BAGSVAERD. FINNOR­SZÁG: AKATEEMINEN KIRJAKAUPPA Keskuskatu 2. HELSINKI 10.: FRANCIA­­ORSZÁG: SOCIÉTÉ BALATON 12. Rue de la Grange Batelier PARIS 9.: HOLLANDIA: CLUB QUALITON Prin­­senstraat 26. AMSTERDAM; LIBREX AGENTUREN Pallieterstr. 57. AMSTEL­­VEEN; IZRAEL: ALEXANDER FISCHER R. H. Strauss 3. JERUSALEM: GON­DOS SÁNDOR Herzl 16. Bét Hakranot HAIFA: HADASH KOLCSONKONYV­­TAR Nesz Ciona u. 4. TEL AVIV (Kod No. 63904); JUGOSZLÁVIA: FÓRUM Voivode Misica broj 1. NOVI SAD KANADA: DÉLIBAB FILM AND RECORD STUDIO 19. Prince Arthur Street West MONTREAL 130. P. Q­. PANNÓNIA BOOKS 2 Spadina Road TORONTO 179. Ont. NÉMET SZÖVET­SÉGI KÖZTÁRSASÁG: Dr. GEORGES MILOTAY Elbe Str. 73. 7 STUTTGART - Münster: UJVARY-GRIFF Pain­­breitenstr. 4/0 8022 GRUNWALD , München; NORVÉGIA: TANUM CAMMERMEYER Karl Johansgt 41/43 OSLO 1.; OLASZORSZÁG: An. ANDREI LAZAR Via Monte Delle Gioie, 24 00199 ROMA; SVÉDORSZÁG: A. B. NORDISKA BOKHANDELN Drott­ninggatan 7-9. 101 10 STOCKHOLM 1.: A. B. SANDBERGS BOKHANDEL Sture gatan 8. 114 37 STOCKHOLM 5.; SVÁJC: METROPOLITAN VERLAG Teichweg 16. CH-4142 MUNCHEN­STEIN, USA: CENTER OF HUNGARIAN LITERATURE, 4418-16 Avo., Brooklyn, N. Y. 11206. HUNGARIAN BOOKS AND RECORDS 11802 Buckeye Road CLEVELAND. Ohio 44120. VENE­ZUELA: LUIS TARCSAY Apartado, 50.892 CARACAS

Next