Magyarország, 1974. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)

1974-08-04 / 31. szám

Természetvédelem A második puszta Tájak a Dunától a Tiszáig­­ Árvalányhaj, szamárkenyérkóró Az ország második nemzeti nemzeti parkja a Természetvédel­mi Hivatal elnökének ez év vé­gén megjelenő határozatával 1975. január elsejei hatállyal a Duna— Tisza közén létesül. Az első a Hortobágy volt. A második terü­letileg nem összefüggő és nem is egységes jellegű tájat foglal ma­gában, összesen 13 kisebb-na­­gyobb, több száz vagy több ezer hektáros földdarabból tevődik ösz­­sze, s egymástól sok-sok kilomé­ternyire fekvő részei mindegyiké­nek talajtani, s ennek következ­tében külső képe is különböző. Két megyére szóló nemzeti park lesz ez, Bács-Kiskun és Pest me­gyének egykor kunok által bené­pesített részein. A bugaci puszta éppen csak része lesz a Kiskun­sági Nemzeti Parknak. Betyárok rejteke Bugac, az ebben a században a puszta szélén alakult község, régebben is település volt, afféle tanyaközpont. Maga a puszta vi­szont egyáltalán nem volt kietlen terület. A sívóhomok ugyan ma is sokfelé kilátszik a zöld fűta­karó alól, de a legelőt lombos és tűlevelű fák határolják, erdőt ké­pezve. Növényi ritkasága ennek a pusztának a kék szamárkenyér­kóró, jellegzetes homokpusztai vi­rág. Már csak azért is kevés ta­lálható belőle itt és máshol is, mert termését egykor tűzcsiholás­­nál, az ezen a vidéken nem lel­hető tapló helyett használták és csaknem kipusztították az embe­rek. Az ősi erdők jó búvóhelyet ad­tak a szomszédos megyékből ide futó betyároknak, akik tetteik után zsákmányukat is itt rej­tették el. Rózsa Sándor is ezért fordult meg többször errefelé, ha a csongrádi pandúrok üldözték, azoknak itt már nem volt jog­hatóságuk. A betyárvilág emlé­két néhány pusztai rész neve is őrzi: Tolvajos, Lófogó. Legelőin a ménesek, gulyák, nyájak rideg tartása a két világ­háború között elsorvadt, a máso­dik után meg is szűnt. Csak 1965 óta legelésznek ismét a bugaci pusztán a Városföldi Állami Gaz­daság villás szarvú magyar szür­kemarhái és rackanyájai, vala­mint a kiskunfélegyházi Lenin Tsz ménese idegenforgalmi lát­ványosságként. (A ménes irányí­tója Abonyi Imre, a kocsihajtó világbajnok.) A puszta területe — négy község: Bugac, Orgovány, Bocsa és Kaskantyú határából — 12 000 hektárnyi. A másik, csaknem ugyanekko­ra, mintegy tizenegyezer hektáros része a parknak a Kiskunpuszta, részben Pest megyében (Apaj­­puszta), részben Kunszentmiklós határában van. Talaja meszes, szódás szik. Az egész terület ere­deti érintetlenségében őrizte meg ősi, pusztai képét, egy-egy öreg fa, kisebb facsoport tarkítja ugyan néhol a láthatárig terjedő síksá­got. Az apajpusztai Kiskunsági Állami Gazdaság ménese szin­tén idegenforgalmi látványosság, ahogy racka juhai is. ősi módon itt többnyire helybeli pásztordi­nasztiák sarjai foglalkoznak az állatokkal. Megőrizni az ősi pásztorkodást, ez is egyik célja a nemzeti park­nak, de az újmódiról tökéletesen leszoktatni a manapság hivatalo­san állatgondozói rangba sorolt pásztort azért már nem lehet. Ké­nyelmesebb például a borjúszájú ingnél-gatyánál overállban dolgoz­ni, s ha itatás után deleidre be­tereli a jószágot a karámba, mo­torkerékpáron, asszony főztjére haza vagy az üzemi étkezőbe ka­­rikázik ebédre. Nem tartózkodik már a pásztor hónapszámra oda­kint a pusztai legelőn, kisebb lett a puszta, meg a távolság is az ott­hontól. Ágyban hát, nem burkoló­zik már subába éjszakára, nap­közben is, csak ha az idő meg­kívánja, teríti a vállára eső, hó vagy hideg ellen. Az alpári csatamező A Kunpuszta egyébként arról nevezetes, hogy a Nyugat- és Kö­­zép-Európában már kipusztult, nálunk másutt is nagyon ritka túzok élőhelye. Persze, védett madár, sem elevenen befogni, sem vadászni rá eddig sem volt sza­bad. Készül a rendelkezés, hogy a bírságon felül még milyen ösz­­szegű kártérítést kell fizetni a tilalmazott állatok elejtéséért, be­fogásáért. A tervezet szerint egyetlen túzokért ötvenezer fo­rint lesz ez az összeg. Része lesz a nemzeti parknak a Lakitelek melletti Tőserdő, a Tisza szabályozása után megma­radt ritka szép ártéri erdőség és a Holt-Tisza medre, amelyben apró halfajok és különböző két­éltűek laknak, s virít vizében a mocsári nefelejcs, a békaliliom, a fehér tündérrózsa. A parton vén fák odvaiban ritka madarak él­nek. Csatlakozik a parknak ehhez a részéhez Alpár határában is egy darab. A mező, ahol 895-ben a honfoglaló Árpád fejedelem meg­­futamodásra kényszerítette Zalánt. Ezen a környéken alakítják ki négyezer hektáron az alpári víz­tározót. Mesterséges tó lesz itt, s bizonyára tömegesen ellepik majd a víziszárnyasok, akkor ez is ré­sze lesz a nemzeti parknak. Szabadszállás és Fülöpszállás határában vagy háromezer hek­tárnyi területen szikes tavak (Kondor-, Pipás-, Zab-, Fehér-, Kelemen-, Zsíros-, Hattyúszék stb.) egész rendszere maradt fenn és lett ma a szikes madárvilág legnagyobb telepe az országban. Legalább nyolcvan madárfaj élő­helye. Aztán Fülöpháza mellett talál­ható egész Közép-Európa egyet­len mozgó homokbucka-vonulata, amelynek arculatát a szél napon­ta változtatja. Most már csak ezen a helyen maradt meg ez a valóságos mini-Szahara. A buc­kákon itt-ott moha vagy homoki szekfű, árvalányhaj és néhány más igénytelen növény között a homokpusztákon otthonos ritka madár, az ugartyúk futkos. A lecsapolás többnyire eltűn­tette a Duna—Tisza közi náda­sokat, zsombékos réteket Kiter­jedt nyomokban még megmaradt azonban Izsák határában a Ko­­lontó, Orgovány mellett a tö­rök nevű Kargala. Tatárjáráskor, törökdúláskor az ilyen nádasok nyújtottak menedéket a környék lakosságának a biztos pusztulás elől. A most felsorolt hat törzsrész mellett még hét csatlakozó rész­ből fog állani a második Nem­zeti Park. A törzsterülete össze­sen 30 000, a csatlakozó hét terü­let további ötezer hektár terje­delmet jelent A legnagyobb csat­lakozó rész az ócsai öregláp és Mádencia-erdő háromezer hektárt tesz ki, s északi nyúlványa Alsó­­némedi határának egy csücskét is magába foglalva, úgyszólván a fő­városig ér el. Dél felé a Dabasig húzódó láperdő szintén hozzá tar­tozik. Ócsa lakott területéből az Ófalu régi házai és a műemlék­számba menő öreg borospincék, valamint a ma is templomnak használt Árpád-kori évszázados műemléktemplom és közvetlen környéke. Még délebbre, már Bács-Kiskun megyében elszórt égeres-kőrises láperdő-maradványok is csatlako­zó részei a parknak, így a Tabdi, Páhi, Csengőd melletti, aztán a kiskőrösi Szűcsi-erdő, valamint a kunfehértói tölgyes. Két, a Fülöpháza mellettinél jó­val kisebb homokbuckás, az il­­lancsi, meg a Kéleshalom térsé­géből levő is csatlakozó tartozéka lesz a Nemzeti Parknak. Tizenhárom terület Gyógyvizű fürdőhely is része lesz a parknak, éspedig Dunapa­­taj határában az egyre híresebb Szelidi-tó, vizének különleges ve­gyi összetétele és mikrobiológiája miatt Szó van már most is róla, hogy később Bács-Kiskun délebb­re fekvő szikes tavait mindkét megyében pedig a Duna ártéri er­dőit de kisebb szigeteit is hozzá­csatolják. Természetvédelmi táj. Nem len­ne azonban tökéletes az ilyen sza­badtéri múzeum a tájhoz tartozó ember lakhelye és tevékenysége eredetiségében megőrzött ősi for­mái nélkül Az apaji és a bugaci puszták rideg állattartását szilaj pásztorait már évek óta mutogat­ják az ilyen attrakcióra ezerszám özönlő külföldi és belföldi turis­táknak. Most azt tervezik, hogy a föld­művelés régi eszközeit és módját is bemutatják, esetleg munka köz­ben. Még ma is lófogatú ekével szánt kaszával arat errefelé né­hány tanyai gazda. Fel szándé­kolták kérni őket hogy amíg ere­jükből telik, műveljék csak így továbbra is a földet Biztosra vehető, hogy a külön­böző szépségeket kínáló tizenhá­rom táj vonzani fogja a termé­szetben gyönyört lelő embereket. Lesznek azonban lezárt csak a kutatók számára fenntartott terü­letek, de olyanok is, amelyek szak­szerű vezetéssel megtekinthetők. A park egy tekintélyes részébe vi­szont minden megkötöttség nélkül, bárki beléphet. A szó szoros ér­telmében, mert az autó- és motor­közlekedés tilos lesz, csak gyalog, legfeljebb lovas kocsin, esetleg ló­háton engedhető meg a közlekedés a parkon belül Tervezik egyéb­ként több fából épült kilátó fel­állítását, hogy azokról távcsővel betekinthető legyen a kies táj. SZOKOLY ENDRE KIHAJTJÁK A SZILAJ MÉNEST Az üzemi étkezőbe karítázik MAOTARORSZAGi politikai és társadalmi hetilap Szetfveszteség: 1065 Budapest Vill., Gyulai P. u. 14. Telefon: 137-660. Telex: 6331 redmc. Postacím: 1396 Budapest, Pf. 634. DR. PÁLFY JÓZSEF Angrifontf. GARDOS MIKLÓS h. főszerkesztő. Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat. 1959 Budapest Vill., Blaha Lujza tér 3. Telefon: 343-100, 142-220­ Felerős kiadó: CSOLLÁNY FERENC iparge 74.2310/31.­­ Zrínyi Nyomda. Budapest F. A.: BOLGÁR IMRE lexérigazgató. Inda: 25 606 1974. AUGUSZTUS 4.

Next