Magyarország, 1974. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)

1974-09-29 / 39. szám

z internacionális siker titka épp abban áll, hogy ne akarjunk internacionális si­kereket aratni... Ha valaki saját hazájában nem lehet próféta, másutt sem lehet az” — mondotta Kodály Zoltán. Zenéje azért válhatott világszer­te népszerűvé, mert magyarságát mélyen megőrizve tudott egyúttal európai lenni. Itthoni bemutatko­zása után alig néhány héttel ké­sőbb külföldön is előadták első darabjait, s így egyszerre vált prófétává saját hazájában és a nagyvilágban. Bár a prófétaság , illetve az egyöntetű siker ekkor még kérdéses, hiszen bemutatkozó hangversenyét a konzervatív kri­tika értetlenül, sőt ellenségesen fogadta, csupán egy-két haladó szellemű kritikus volt képes fel­mérni e művek jelentőségét és értékét. Hasonlóképpen megoszlott a külföldi kritikusok véleménye is. Bartók levelében pedig arról tu­dósít, hogy Párizsban „Kodálynak óriási sikere volt. Valósággal szen­záció volt estre, hiszen egy eddig teljesen ismeretlen ember tűnt fel benne, mint a legelsők egyi­ke.” A zürichi bemutatóról kedve­zően nyilatkozik a Die Musik és az Allgemeine Musikzeitung is. Nyugaton ettől kezdve Kodályt és Bartókot az „ifjú barbárok” jel­zővel emlegették. Bartók és Kodály Az itthoni bemutatkozás 1910. március 17-én volt (két nappal előbb mint Bartók első szerzői estje). A zongoradarabokat Bartók szólaltatta meg; egyedül ő vállal­kozott az új művek szószólójául. Az első vonósnégyes előadására pedig négy lelkes fiatal muzsikus kvartettet alapított. Ma már bi­zonyára kevesen tudják, hogy az azóta világhírűvé vált Wald­­bauer—Kerpely vonósnégyes erre az alkalomra verbuválódott. (Az együttes a koncert után külföldi szerződést kapott, s évtizedekig szolgálta az új magyar zene ter­jesztését egész Európában. A zü­richi és a párizsi bemutató után még abban az évben megszólalt a vonósnégyes Hollandia több vá­rosában és Berlinben is. Az együt­tes mélyhegedűse, Molnár Antal pedig cikkeiben méltatta Kodály és Bartók jelentőségét.) A Psalmus Hungaricus itthon 1923-ban egyöntetű sikert aratott, ám külföldi bemutatójára csak három év után került sor. 1926- ban Zürichben Volkmar Andreae vezényelte Szabolcsi Bence német fordításában. Ekkor indult világ­szerte hódító útjára a Zsoltár; a következő évben előadták Hollan­dia, Anglia, Németország, Auszt­ria és az Egyesült Államok több nagyvárosában. Azóta tíz nyelv­re lefordítva bejárta a világot s egyike a legnépszerűbb művek­nek. Tolmácsolására olyan meste­rek vállalkoztak, mint Toscanini, Mengelberg, Ernest Ansermet, Do­­ráti Antal, Wilhelm Furtwängler, Szergej Kuszevickij, Ormándy Je­nő, Vittorio de Sabata, Reiner Fri­gyes. A Psalmus 1927-es amszterda­mi bemutatójához fűződik Kodály karmesteri pályafutása: itt vezé­nyelte először művét és tisztele­tére a kórus megtanulta a ma­gyar szöveget. (A szólista Székely­hídi Ferenc volt.) Bizonyára a személyes tolmácsolás varázsa is emelte a mű sikerét, hiszen ugyanekkor Hollandiában két hét alatt ötször adták elő, háromszor pedig a Háry-szvitet. Ugyancsak ebben az évben volt a bécsi be­mutató, november 6-án a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tizedik évfordulójának előestéjén a Munkás Szimfonikus Hangver­senyek rendezvényén egy bécsi munkásénekkar előadásában. (Ezen a hangversenyen mutatta be Bartók első zongoraversenyét is.) Toscanini 1928-ban Milánóban vezényelte a Zsoltárt A mester barátsága ösztönzőül szolgált a zeneszerzőnek; az ő tanácsára vette elő és dolgozta át a több mint húsz éve félretett Nyári es­tét Kodály. „Az ő példája és munkára szólító szava rázta fel újra bennem azt a felelősségérze­tet, azt az örök elégedetlenséget, amely szeretne mindent elölről kezdeni.” Ezt a művet Toscanini Budapesten is dirigálta 1930-ban a Városi Színházban, majd pedig a New York-i Filharmonikusok élén az Egyesült Államokban. Toscanini buzdítására keletkeztek a Szimfónia első vázlatai is; az 1961-ben befejezett összefoglaló mű alcíme: „In memoriam Artu­ro Toscanini.” (A mű ősbemutató­ja 1961-ben Luzernben volt és másfél év alatt ötven előadást ért meg szerte a világban.) Toscanini ihletésére készült el a Marosszéki táncok zenekari át­irata, a Négy olasz madrigált pe­dig egy különleges alkalom ihlette. Toscanini következő budapesti lá­togatásakor ugyanis itt tartották leánya esküvőjét, Kodályt kérték fel tanúnak. Kodály a régi olasz költők verseire készült kórusmű­veket nyújtotta át nászajándékul, s közülük az első meg is szólalt Kodályék lakásán az esküvő után. Puccini leánya A milánói Psalmus előadás si­kere készítette elő Kodály dal­művének, a Székely fonónak be­mutatóját a Scala színpadán. A nevezetes esemény 1933-ban volt, a közönség soraiban Puccini leá­nya is helyet foglalt. („Atyám ha­lála óta ez az első muzsika, mely egész mélyen megragadta szíve­met” — mondta az előadás után ) Napjainkban szinte lehetetlen követni az egyes Kodály-művek útját, mindenütt a világon állan­dóan játsszák. Hogyan oszlik meg az érdeklődés a teljes repertoá­ron belül? Legnépszerűbb a Háry János — mindkét formájában, az operaszínpadi változat éppúgy, mint a zenekari szvit. Tavaly a berlini Komische Oper tűzte mű­sorára Felsenstein rendezésében, jövőre pedig a Norvég Opera szándékozik bemutatni. A Háry után a leggyakrabban játszott művek között van a Galántai tán­cok, a Páva variációk, a Psalmus Hungaricus, majd a Marosszéki táncok és a Missa Brevis. A da­lok és a kamaraművek népszerű­sége most van emelkedőben. A londoni BBC rádió tavasszal Kodály-hetet rendezett, ahol a megszólaltatott műveken kívül előadások, műelemzések is elhang­zottak. A Decca hanglemezgyár Doráti Antal vezényletével felve­szi Kodály összes zenekari mű­vét, köztük egy kiadatlan Magyar rondót is. Nemcsak a zeneszerző, a peda­gógus Kodály is felkeltette a vi­lág érdeklődését, hiszen hangver­­senykörútjai során gyakran tar­tott előadásokat is; különböző tár­sulatok, zenei intézmények kérték fel, hogy munkájukhoz segítséget nyújtson. New Yorkban az Ameri­kai Zeneszerzők Szövetségében „A komoly­zene népszerűsítése” cím­mel tartott előadást. Moszkvából hazaérve a Tudományos Akadé­mia közgyűlésén mondta el ta­pasztalatait arról, milyen példa­­adóan segíti, támogatja a Szovjet­unió tudósait és művészeit. 1948- ban a Stockholmban rendezett nemzetközi tankönyvkiállításon Ádám Jenővel közreadott általá­nos iskolai énekeskönyve első dí­jat nyert és Párizsban az UNES­CO művészi neveléssel foglalkozó konferenciáján adta azóta elter­jedt válaszát arra a kérdésre: mikor kezdődjön a gyermek ze­nei nevelése? — „kilenc hónappal a születése előtt”. Már Kodály életében is gyakran keresték fel külföldi pedagógus delegációk a magyarországi ének­zenei általános iskolákat, s az ő módszerein, elvein alapuló zene­oktatás jó híre hamarosan elter­jedt a világban. Az Egyesült Ál­lamok művészeti tanácsa jelentős összeget szavazott meg arra, hogy tanárait ösztöndíjjal Magyaror­szágra küldje, s a magyar zene­tanárok is gyakran kapnak kül­földi meghívásokat a világ min­den tájáról. Jelenleg az Egyesült Államokban ötven egyetemen tar­tanak nyaranta Kodály-kurzuso­­kat. Kecskeméten is Évek óta működik Bostonban és Tokióban Kodály Intézet, s ta­valy alakult Kanadában. Mind­egyik intézet más módszerekkel, programmal dolgozik, mindenki azt választja ki a kodályi életmű­ből, ami számára fontos, vagy amit helyi viszonyaira leginkább tud alkalmazni. (A japánok pél­dául az óvodai zenei nevelésre helyezik a súlyt, s a gyermekeket éppúgy irányítják saját zenei anyanyelvük elsajátítására, mint nálunk. Ennek érdekében széles körű munka folyik eredeti dal­kincsük felkutatására, tanárok képzésére.) A Magyarországon ed­dig két ízben rendezett Kodály­­szemináriumon is nagyobb japán csoportok vettek részt, de érkez­nek hozzánk továbbképzésre taná­rok évekre is. Az amerikai intézet a munkát az általános iskolában kezdi. Itt azonban több irányú tevékenység folyik; saját speciális folklór anyagukra építenek a fehér és a néger iskolákban. Kutatási prog­ramjukban a transzfer hatást vizsgálják; a zenetanulás pozitív hatását a többi tárgy elsajátításá­ra s a gyermek teljes személyi­ségére. A három külföldi intézet után alakult meg Magyarországon Ko­dály szülővárosában, Kecskeméten is a pedagógiai intézet. Célja a külföldről érkező pedagógusok to­vábbképzése, s a külföldön mű­ködő intézetek munkájának segí­tése, ellenőrzése, összehangolása. (Magyarország, 1973/49.) A világszerte megszólaló Kodály­­művek, az alkotásait méltató ta­nulmányok, a nevét viselő peda­gógiai intézetek munkája mind az ő programjának megvalósítását célozza: „Legyen a zene minden­kié!” KORDA ÁGNES Zene Kodály nászajándéka Mi a nemzetközi siker titka? In memóriam Arturo Toscanini ! KODÁLY ZOLTÁN TOSCANINIVEL 1928-BAN Az „ifjú barbárok" jelzővel emlegették MAGYARORSZÁG

Next