Magyarország, 1975. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1975-07-06 / 27. szám

-------------------------------­ MAGYARORSZÁG jelen számának tizedik oldalán Latin-Amerikáról írunk. Többször is felbukkan a cikkben ez a rövidítés: AÁSZ. Az Amerikai Államok Szervezete, az Organi­sation of American States tör­ténetéről szólva gyakran azt mondják: ezt a szervezetet tu­lajdonképpen nyolcvanöt esz­­esztendővel ezelőtt, 1890. áp­rilisában alapították meg az amerikai államok I. nemzetközi konferenciáján, Washingtonban, amikor is létrejött az Amerikai Köztársaságok Nemzetközi Szö­vetsége. (Ez aztán egy nem po­litikai állandó szervet hozott lét­re, egy kereskedelmi hivatalt.) Ez azonban nem igaz. Bár az amerikai államoknak még jó néhány konferenciája volt, egy ideig működött az úgynevezett Pánamerikai Unió is, amely laza szervezetként, afféle időnként összeülő, konferenciázó társa- s­­ágként működött - az AÁSZ megalakulására csak 1948-ban került sor. Az Egyesült Államok kezdeményezte a szervezet meg­alakulását, tagul meghívott húsz latin-amerikai és közép-amerikai országot, Washingtonban meg­fogalmazták az alapokmányt, és úgy tűnt, hogy a gazdag Egye­sült Államok és a latin-ame­rikai földrész országai az erő­sebb USA irányítása alatt mű­ködnek­­ majd együtt. A forra­dalmi Kuba elleni első washing­toni fellépések mutatták meg, hogy tulajdonképpen milyen el­képzelésekkel néz az AÁSZ-ra az Egyesült Államok. 1960-ban­ sikerült elérni, hogy Kubát ki­zárják az AÁSZ védelmi taná­csából, 1962-ben pedig Havan­nát - amely egyébként már ko­rábban bejelentette, hogy ki­lép az USA irányítása alatt mű­ködő szervezetből - kizárták az AÁSZ-ból. Még 1961-ben történt, hogy az AÁSZ a Punta del Este­ben tartott egyik konferenciáján a tagok elfogadták az USA ál­tal javasolt „Szövetség a hala­dásért" nevű programot. Erről a későbbiek során kiderült, hogy bár Washington 1961 és 1971 között húszmilliárd dollár „pénzügyi segélyt” ígért a la­tin-amerikai országoknak — tu­lajdonképpen törvényesítette a latin-amerikai országok aláren­delt helyzetét­, ugyanis már ek­kor évente 1,5 milliárd dollár vesztesége volt a latin-ameri­kai országoknak az amerikaiak­­­­kal egyenlőtlen feltételekkel folytatott kereskedelemből. Tíz esztendővel ezelőtt, 1965-ben az AÁSZ lobogója alatt alapították meg az Amerika-közi „békehad­­erőt”, amelynek legfőbb felada­ta az volt, hogy 1966-ban el­nyomja a Dominikai Köztársa­ságban az alkotmányos erők demokratikus fellépését.­ Az AÁSZ az elmúlt esztendők­ben mindinkább Washington el­képzeléseivel szemben fejlődött. Még 1974 őszén, a quitói ta­­lálk­ozón világosan kiderült, hogy mind több latin-amerikai ország fordul szembe a wa­shingtoni parancsszóval: ekkor már tizenkét latin-amerikai or­szág szavazott a Kuba-ellenes határozatok megszüntetése mel­lett. Ezen az értekezleten jelen­tette ki Kolumbia külügyminisz­tere: „Az Egyesült Államoknak nincs megfelelő politikája a la­tin-amerikai új realitásokhoz." Ezek az új realitások azóta is az USA-politikával szemben ér­vényesülnek. _________________| Álláspontunk A jó irány Hányszor próbálták már rásütni a tőkésországokban harcoló kommunistákra a nemzetellenesség bélyegét? Az antikommu­­nista uszító propaganda régi módszere, hogy igyekszik bizony­gatni: a kapitalista országokban a kommunista pártok valami­féle „nemzetközi vörös összeesküvés” ügynökei és nem tartják szem előtt a nemzet érdekeit. Kiváltképpen hangos volt — s sajnos még mindig hallható — ez a rágalom az Egyesült Ál­lamokban, ahol ezt a hivatalos politika is táplálta, amikor „Amerika-ellenesnek” nyilvánított minden tisztességes, demok­ratikus, haladó megnyilvánulást. Az idő azonban nem a rágalmazóknak dolgozott. A fejlett tőkés világban megerősödött a kommunista mozgalom, nőtt tö­megbázisa, mert a népek keresztülláttak a manipuláció köd­függönyén: felismerték, hogy tényleges létérdekeiket a legkö­vetkezetesebben a kommunisták képviselik. Ezt bizonyították például az olasz vagy a Francia Kommunista Párt választási sikerei. A tömegek megnyerésének legjobb módját választották az amerikai kommunisták is, amikor a közelmúltban lezajlott chicagói kongresszusukon teljes őszinteséggel tárták fel a ma­guk alternatíváit a burzsoá pártok és kormányzat politikájával szemben. Kimondták, hogy az Egyesült Államok népének az USA világcsendőri szerepe csak szégyent hozott és a tényleges nemzeti érdek a békés egymás mellett élés elfogadását és gya­korlását követeli. A kongresszuson uralkodó volt az a gondolat, hogy a dolgozók létérdekeiért vívott küzdelem elválaszthatatlan a békéért, a fegyverkezési hajsza ellen, a csillagászati összegekre rúgó katonai költségvetések csökkentéséért vívott harctól. Az amerikai kommunisták jól látják a követendő irányt és helyes utat mutatnak. A monopoltőke minden erejével akadá­lyozza, hogy szélesíthessék befolyásukat. Ennek ellenére a párt az amerikai baloldal legéletképesebb és leggyorsabban fejlődő ereje. Mert azt nyújtja az amerikaiaknak, amit egyetlen bur­zsoá párt sem: a leplezetlen igazságot a kapitalizmus jelenéről és jövőjéről. Például: India Sajtónk nyomon követte az utóbbi napok indiai esemé­nyeit. Hírül adta a reakció mesterkedéseit a kormányzat, s sze­mély szerint Indira Gandhi miniszterelnök ellen, tájékoztattak a kormány ellenlépéseiről. Az események menete azt mutatja: a miniszterelnök asszony pártjának és kormányának sikerül úrrá lennie a jobboldali szervezkedők fölött. A történtek mégsem merülhetnek ilyen könnyen feledésbe. Igaz, hogy az események a felszínen az 1971-ben tartott vá­lasztások „felmelegített” megóvása körül robbantak ki, de egy pillanatig sem volt kétséges, hogy valójában a reakció indult is­mételt támadásba a Nemzeti Kongresszus haladó programja el­len. Ha csak a szorosan vett indiai belpolitikát nézzük, akkor is végig kell tehát gondolnunk, milyen éles és állandó harcban kell megvédeni, megvalósítani a fejlődő országokban azt a po­litikát, amely — bizonyos korlátok között, s olykor ellentmondá­sokkal terhelten — új úton, a gyarmati örökségeket maga mö­gött hagyva akarja vezetni az országot. India politikai irányvonala azonban nemcsak belpolitikai kérdés, hanem kihat az egész térségre, Ázsia biztonságára, ezen keresztül a világpolitikai küzdelemre is. Jogos az a megállapítás, hogy a jobboldali kampány az indiai külpolitika ellen is irá­nyult. Nem véletlen, hogy a belső reakció akkor indult táma­dásba, amikor az Egyesült Államok katonailag terjeszkedik az Indiai-óceán térségében, amelynek békéjéért, biztonságáért, a ka­tonai támaszpontok és tömbök ellen oly következetesen lép fel Indira Gandhi kormánya. Erre az összefüggésre egészen közvet­lenült utalt Ramesh Chandra, a Béke-világtanács indiai főtit­kára, mondván, hogy „a CIA jelentősen kiterjesztette tevékeny­ségét Indiában, dollármilliókat bocsát az indiai reakció és a neofasiszta elemek rendelkezésére”. Az indiai események tehát arra is rávilágítottak, hogy a nemzetközi feszültség enyhüléséért és enyhülése ellen fellépő erők rendkívül széles fronton állnak szemben és csapnak össze. Párviadaluk nemcsak a szocialista és a kapitalista országok, nagy­hatalmak közvetlen ellentéteiben ad jelt magáról, hanem min­denütt, ahol a haladás, a nemzeti függetlenség és a béke erői ostromolják az imperializmus és a neokolonializmus hadállásait. A gyarmati uralom alól felszabadult államokban az önálló nem­zeti lét megszilárdítása, a nemzeti felemelkedés, vagyis a szó teljes értelmében a nemzeti felszabadulás csakis a belső és a külső reakció elleni egyidejű harcban bontakozhat ki. Erre sok ázsiai, afrikai, latin-amerikai állam a tanú. Például India. r ~~ íi MAGYARORSZÁG szerkesztőségének belső munkatársai: Veszprémi Miklós (olvasószerkesztő) Gömöri Endre (nemzetközi politika) Dr. Novobáczky Sándor (belpolitika) Nyárády Gábor (tudomány) Bános Tibor (kultúra) Várkonyi Endre (főmunkatárs; levelezés) Gellért Gábor (főmunkatárs; politikai sorozatok, sport) Nyerges Ágnes („Öt világrész száz lapjából”) Lapunk külföldi munkatársai, a Magyar Távirati Iroda külföldi tudósítói: Aczél Endre (Peking) Ambrus István (Szófia) Barabás János (Bukarest) Bochkor Jenő (Bonn) Bokor Pál (Moszkva) Dr. Dobsa János (Párizs) Hajduk Lajos (Prága) Király Ferenc (Havanna) Kis Csaba (Brüsszel) Köves Tibor (Washington) Magyar Péter (Róma) Márkus Gyula (Varsó) Nyárádi Róbert (Belgrád) Oltványi Ottó (Bécs) Patak Károly (London) Dr. Pinczési Pál (Berlin) E számunk képei. MTI Fotó: MTI Kül­földi Képszolgálat felvételei és Erb János (22. oldal) fényképe. A lapot a Magyar Posta terjeszti, elő­fizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzletei­ben és a Posta Központi Hírlap író­jánál (KHI) Budapest V., József ná­dor tér 1. Távbeszélő: 180-150 Postacím: Posta Központi Hírlap Iroda 1900 Budapest Előfizetési díj: 1 hónapra 12,- Ft, ne­gyed évre 30,- Ft, fél évre 72,- Ft, egész évre 144,- Ft Lapunk a Szovjetunióban, az NDK- ban, Csehszlovákiában, Romániában, Bulgáriában, Lengyelországban a helyi postahivatalokban rendelhető meg. Kül­földi terjesztőnk a Kultúra Külkereske­delmi Vállalat (H - 1389 Budapest, Postafiók 149.) Lapunk a következő cí­meken rendelhető meg: ANGLIA: The Danubia Book Com-S­pony, 58, Chotsworth Road, London NW2 400; AUSZTRÁLIA: Globe Hun­garian Bookshop 694-696 George St. Sydney, NSW 200; AUSZTRIA: Rudolf Novak GmbH. Köllnerhofgasse 4. A-1011 Wien I.; BRAZÍLIA: Livrario D. Landy Ltda, Rua­l de Abril, Caiza Postal 7943, 01000 Sao Paulo, CA­NADA: Délibáb Film and Record Studio 19. Prince Arthur Street West, Montreal 130. Que., Pannónia Books, P. O. Boz. 1017, Postal Station „B”, Toronto, Ont. M5T 2T8, Hungarian lidea and Travel Service, 1234 Granville Street, Vancouver 2BC; DÁNI­A: Hunnia Books and Music, Nor­­­ebrogade 182. I­­v, Kobenhavn. FINN­ORSZÁG: Akateeminen Kirjakauppa, Keskuskatu 2. SI-00100 Helsinki 10. FRANCIAORSZÁG: Société Balaton, 12, Rue de la Grange Bataliere, Paris 9. HOLLANDIA: Club Qualiton, Printen­­straat 26. Amsterdam; IZRAEL: Hadash kölcsönkönyvtár, Nesz Gena u. 4. Tel Aviv; Gondos Sándor, Haifa, Herzl 10. Beth Hakranot, Israel; JUGOSZLÁVIA: Forum, Vojvode Misk­a broj 1., Novi Sad; NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSA­SÁG: Újvári - Griff, 8000 München 81, Titurelstr. 2.; SVÁJC: Metropolitan Ver­lag, Szerday Sándor, Teichweg 16, CH- 4142 Mönchenstein; SVÉDORSZÁG: A. B. Nordiska Bokhandeln, Alströmer­­gatan 22, 101 10 Stockholm 1.; USA: Center of Hungarian Literature, 4418-16 Ave. Brooklyn N. Y. 11204; Hungarian Books and Records, 11802 Buckeye Road, Cleveland, Ohio 44120. VENEZUELA: Luis Tarcsay, Calle Igle­­tia Ed. Villoria, Apt. 21-105. C. 24. Ca­racas. Amennyiben a megrendelés a KUL­TÚRA Külkereskedelmi Vállalatnál (H.1389 Budapest, Pf. 149) történik, az előfizetési díj­­évente 12 dollár, vagy az ennek megfelelő összegű más devi­za) átutalható a Magyar Nemzeti Bankhoz (H-1850 Budapest), a KULTÚ­RA 024/7 számú számlájára. (_________________)

Next